Az európai labdarúgó-válogatottak, akik sosem hódították el az Európa-bajnoki címet: A jugoszláv tragédia és más nemzetek
Az európai labdarúgás története során számos nemzet emelhette magasba a kontinens legrangosabb trófeáját, az Európa-bajnoki serleget. Vannak azonban olyan válogatottak, amelyek történelmi szereplésük és kiemelkedő játékosaik ellenére sosem jutottak el a végső győzelemig, vagy tragikus körülmények miatt fosztattak meg a lehetőségeiktől. Ezen nemzetek története éppúgy része a sportág gazdag krónikájának, mint a bajnokok felemelő pillanatai.
Az Európa-bajnokság születése és fejlődése
Az 1960-as labdarúgó Európa-bajnokság volt az első, az UEFA által rendezett EB. A tornát ekkor még Európai Nemzetek Kupájának nevezték, de annak a négyévenkénti sorozatnak az első bajnoksága volt, mely máig is az Európa-bajnokságokat jelenti. 17 csapat nevezett az eseményre, az egyenes kieséses rendszerben mindössze négy válogatott került be a fináléba. Az első négyes döntő megrendezésének ötletgazdája Henri Delaunay volt, így az ő nemzetét, Franciaországot illette meg a rendezés joga 1960-ban.
Az UEFA végrehajtó bizottsága 2008-ban határozott arról, hogy a 2016-os tornától kezdve 24 ország játszhat az Európa-bajnokságon. Ezzel tehát újra megemelték a helyek számát, hiszen annak idején a fő eseményen még csak négyen, később nyolcan, aztán 16-an szerepelhettek. Ez a változás jelentősen növelte az esélyeit olyan válogatottaknak is, amelyek korábban nehezebben kvalifikálták magukat a kontinensviadalra.
Sikeres nemzetek - A kontraszt
Ahhoz, hogy megértsük a sosem nyertesek helyzetét, érdemes megvizsgálni azokat a nemzeteket, amelyek már büszkélkedhetnek Európa-bajnoki címmel. Németország például egyike a világ legsikeresebb válogatottjainak; négy alkalommal nyerték meg a világbajnokságot és három alkalommal az Európa-bajnokságot (1972, 1980, 1996). Az 1972-es EB-győztes nyugatnémet válogatottat sok kritikus minden idők egyik, ha nem „a” legjobb csapatának tartja.
Ugyanakkor az Európa-bajnokság tartogatott meglepetéseket is. A 2004-es tornán Görögország 1-0-ra győzött Portugália ellen, Baszinász szögletét Harisztéasz fejelte a kapuba. A hellének győzelme - akik még soha nem nyertek rangos tornát - óriási meglepetés volt, a bukmékerek 100:1-re taksálták esélyeiket. A legutóbbi, 2016-os tornán pedig Portugália ünnepelhetett Európa-bajnoki címet, miután a drámai döntőben Éder góljával legyőzték Franciaországot.
A jugoszláv válogatott tragédiája: Soha el nem nyert dicsőség
Ha a soha nem nyertes válogatottakat keressük az európai színtéren, a jugoszláv nemzeti tizenegy története kiemelten drámai és szívbe markoló példát szolgáltat. Kétszer jutottak Európa-bajnoki döntőbe, és az 1990-es évek elején egy olyan generációval rendelkeztek, amely valószínűleg a csúcsra ért volna, ha nem szólnak közbe a politikai események.
Közeli próbálkozások
Az 1960-as Európa-bajnokságon, amelyet akkor még Európai Nemzetek Kupájának hívtak, Jugoszlávia egészen a döntőig jutott, ahol a Szovjetunió ellen szenvedett vereséget. Nyolc évvel később, az 1968-as olaszországi EB-n ismét döntőt játszottak a házigazdákkal. Az elődöntőben a világbajnok Angliát győzték le Firenzében Dragan Džajić 87. percben szerzett góljával. A döntőben Džajić 39. percben szerzett góljával mindössze tíz percre voltak a bajnoki címtől, amikor Angelo Domenghini a 80. percben egyenlített. Az Európa-bajnoki döntőt pénzfeldobással nem lehetett eldönteni, így új mérkőzést játszottak, ahol Olaszország 2:0-ra nyert és lett Európa-bajnok.
1976-ban a jugoszláv válogatott az elődöntőig jutott, ahol igazi „hidegzuhany” érte őket. A Crvena Zvezda belgrádi stadionjában az Uli Hoeness, Franz Beckenbauer, Berti Vogts nevével fémjelzett nyugatnémet válogatott ellen Jugoszlávia 2:0-ra vezetett. Ekkor a 79. percben pályára lépett Dieter Müller, aki a 82., a 115. és a 119. percben szerzett három góllal eldöntötte a mérkőzés sorsát. A harmadik helyért Zágrábban a Johan Cruyff vezette Hollandia ellen sem tudott a jugoszláv válogatott szépíteni. Az 1984-es franciaországi tornán egykori játékosok véleménye szerint Jugoszlávia csak „bokszzsák” volt, ami újabb sikertelen szereplést jelentett.
A csúcs és a széthullás - 1992
A jugoszláv labdarúgás aranykora a kilencvenes évek elején érkezett volna el. A Crvena zvezda 1991-ben BEK-győztes lett, és ők adták a jugoszláv válogatott gerincét. Ivica Osim szövetségi kapitány vezénylete alatt a csapat megállíthatatlan volt a selejtezőkben, és könnyedén jutottak el az EB-kvalifikációig. Safet Sušić, egykori válogatott játékos, később a boszniai válogatott szövetségi kapitánya így emlékezett vissza: „Ez a csapat a korábbiaktól messze a legjobb volt. Könnyedén jutottunk el az EB kvalifikációig. Ki tudja…, ha elmentünk volna arra az Európa-bajnokságra és megnyertük volna, Jugoszlávia talán nem is bomlott volna fel.”
A jugoszláv balszerencse azonban folytatódott, és ezúttal már nem a sportszerű eredményekről volt szó. Ivica Osim, a jugoszláv nemzeti tizenegy utolsó szövetségi kapitánya, 1992. május 23-án sajtótájékoztatón, könnyek között mondott le posztjáról, miután szülővárosát, Szarajevót ostrom alá vették. Három héttel a svédországi labdarúgó Európa-bajnokság kezdete előtt, amelyre a jugoszláv válogatottnak az addigi legerősebb összeállítással kellett volna kiutaznia, Osim erkölcse nem engedte, hogy folytassa a munkáját. Május 23-án hivatalosan is megszűnt Jugoszlávia nemzeti válogatottja.
Három héttel Osim lemondását követően az ENSZ Biztonsági Tanácsa megszavazta a Jugoszlávia elleni szankciókat, az UEFA pedig az országot azonnal kizárta az Európa-bajnokságból. Az utánuk következő Dánia utazhatott helyettük. „Eh, mi lett volna, ha… - mondta a háború előtti jugoszláv válogatott, ma már kiemelkedő edző, Srečko Katanec. - Soha nem fogjuk megtudni. A válogatott akkor tényleg nagyon jó volt. Évekkel később sok játékosa félelmetes futballista karriert futott be.” Az „európa strandjairól összeszedett” dán válogatott az Európa-bajnokságok történetének addigi legnagyobb meglepetését szolgáltatta azzal, hogy a jugoszláv csapat helyébe lépve, meghívottként 1992-ben elhódította az EB-trófeát. Ez a történet a jugoszláv válogatott soha el nem nyert Európa-bajnoki címének legkeserűbb fejezete.
Magyarország-Argentína | 1-4 | 1982. 06. 17 | MLSZ TV Archív
Jugoszlávia legjobb Európa-bajnoki szereplései
A következő táblázat összefoglalja a jugoszláv válogatott legemlékezetesebb szerepléseit az Európa-bajnokságokon, bemutatva, hogy milyen közel álltak a végső győzelemhez:
| Év | Eredmény | Részletek |
|---|---|---|
| 1960 | Ezüstérem | Döntőbeli vereség a Szovjetunió ellen |
| 1968 | Ezüstérem | Újrajátszott döntőbeli vereség Olaszország ellen |
| 1976 | Negyedik hely | Elődöntőben 2:0-ról vesztett Nyugat-Németország ellen, harmadik helyért Hollandia ellen |
| 1992 | Kizárás | Kvalifikált, de a Délszláv háború miatt kizárták a tornáról |
Más nemzetek, akik még várnak a sikerre
A jugoszláv történeten kívül is vannak olyan európai válogatottak, amelyek még nem tudták elhódítani az Európa-bajnoki címet, de történelmük során emlékezetes pillanatokat szereztek.
Észak-Macedónia felemelkedése
Az északmacedón labdarúgó-válogatott az elmúlt években a szerencse és a jól rendszerezett építkezés révén ért el jelentős sikereket. Az ország függetlenségét 1991-ben hirdették ki, és Macedónia ebben az évben játszotta le első hivatalos válogatott mérkőzését is, pont a regnáló Európa-bajnokkal, az 1-1-es döntetlen Dánia ellen akkor hatalmas szenzációnak számított. A Nemzetek Ligája létrejötte hozta meg igazából a történelmi kvalifikációt, és a válogatott meglehetősen lesajnált együttesként érkezett a 2021-es kontinensviadalra. Bár pontot nem sikerült szerezniük a holland, osztrák, ukrán trió ellen, kimondottan alárendelt szerepet egyik meccsen sem játszottak, és az első északmacedón gólt az Eb-k történetében Pandev szerezte. Nemrégiben az év egyik legnagyobb szenzációját szolgáltatták azzal, hogy Palermóban elért 1-0-s sikerükkel elütötték az Eb-címvédő Olaszországot a világbajnoki szerepléstől, bizonyítva, hogy bárkit képesek megverni.
Magyarország visszatérése
Magyarország hosszú idő után, kalandos úton, de végül sikerült kijutnia a 2016-os Európa-bajnokságra, ahol olyan dolgok történtek Franciaországban, amit a hazai szurkolók sosem felednek. 44 év után szerepelhetett újra Európa-bajnokságon Magyarország, egyúttal 30 év után ott lehettünk egy nagytornán. Az F-csoportba kerülve Ausztria, Izland és Portugália volt az ellenfél. Bár a csapat a negyeddöntőben 4:0-ra kikapott Belgiumtól, a részvétel önmagában történelmi jelentőségű volt, és a magyar válogatott ezzel a szerepléssel hosszú idő után bizonyította versenyképességét a kontinentális futballban.
A futballnemzetek erősorrendje a történelemben
Michael Cox „Stílusok csatája” című könyve a 7 európai futballnagyhatalom (Anglia, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Németország, Hollandia és Portugália) egy-egy kiemelt korszakát bemutatva meséli el a modernkori labdarúgás történetét 1992-től napjainkig. Kisebb-nagyobb sikerek persze be-be csúsztak más országok számára is, mint például a dán és görög EB-győzelem, a horvátok VB-döntője, de jellemzően évtizedeken át mégiscsak ezt a hét futballnemzetet tekinthetjük a kontinens vezető nagyhatalmainak.
A ’60-as évektől kezdve átfogóbb képet kaphatunk a különböző nemzeti bajnokságok nemzetközi erőviszonyairól. Mivel akkoriban még FIFA-ranglista nem létezett, az Élő-pontokat szokás használni helyette. Ez a pontszámítás nem arról kapta a nevét, hogy valamiféle élő pontokat számítanánk, hanem feltalálójáról, a magyar származású amerikai matematikus, sakkjátékos Élő Árpádról lett elnevezve. Ebből a nézőpontból a szovjet Szbornaja volt az évtized legsikeresebb európai válogatottja, átlagosan 3,1 helyezést elérve. Nem sokkal maradt el mögöttük a magyar válogatott, akik bár egyszer sem végeztek az első helyen, kétszer a második, háromszor pedig a harmadik helyen zárták az évet, átlaghelyezésük 4,1 volt. Minket követett az NSZK válogatottja, majd olyan nemzetek jöttek, mint az olaszok, csehszlovákok és jugoszlávok. Ez a történelmi kontextus is rávilágít, hogy bizonyos nemzetek, bár nem nyertek Európa-bajnokságot, hosszú időn át az elithez tartoztak, és csak egy apró lépés hiányzott a végső diadalhoz.
tags: #melyik #orszag #labdarugo #valogatottja #nem #nyert
