A labdarúgás legendái és feltörekvő csillagai: Melyik világklasszis lennél?
Az interneten minden ügyesebb tizenéves futballistát el lehet adni csodagyerekként, azonban korántsem biztos, hogy a labdazsonglőr tehetségből felnőttként is sztár válik. A labdarúgó-világbajnokság ma már az olimpiával vetekszik népszerűségben, ám ami a szememben az ötkarikás játékok fölé emeli, hogy itt bizony csak 23 bajnok van, és nem 300 aranyérmen osztozik közel félezer bajnok.
Csodagyerekek - A tehetségtől a világsztárságig vagy a feledés homályába?
A túl nagy elvárások problémát jelenthetnek, lehet, szerencsésebb egy időre eltűnni a közvélemény elől. Egyelőre az a tapasztalat, csodagyerekből sokkal inkább lesz középszerű futballista, mint világsztár. Mindez persze nem véletlen: lehet valaki bármilyen tehetséges is, nem lehet tudni, hogy miként fejlődik mind fizikailag, mind pszichésen.
A Kis Fóka túl törékenynek bizonyult
A legjobb példa erre a brazil Kerlon, aki a 2005-ös U17-es Copa Américán hívta fel magára a figyelmet. A Cruzeiro támadóját megválasztották a torna legjobb játékosának, ám a neve elsősorban egy speciális csel miatt járta be a világsajtót. Kerlon ugyanis képes volt arra, hogy futás közben felvegye a fejére a labdát, és így dekázgatva törjön kapura, anélkül, hogy különösebben veszítene a sebességéből. Ilyenkor gyakorlatilag csak szabálytalanul lehet őt szerelni, amit az ellenfél védői gyakran meg is tettek. A csel után Kerlont Brazíliában Foquinhának, azaz Kis Fókának nevezték.
Az ifjú titán még abban az évben, 17 esztendősen bemutatkozott a felnőttek között a Cruzeiróban, de csak három év múlva került Európába. A Chievo Verona vette meg, azonban nyílt titok volt, hogy gyakorlatilag az Internazionale áll a transzfer mögött. Kerlon fél évvel később valóban az Interé lett, de a milánóiaknál egyetlen mérkőzésen sem szerepelt állandó térdsérülései miatt. Jelenleg a Paranában próbálkozik, azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy szervezete nem bírja a profi futballal járó terhelést.
Aduból nem lett nagy ász
A nigériai Macauley Chrisantus viszont akár még nagy karriert is befuthat, azonban egyelőre még messze jár ettől. Pedig amikor a 2007-es U17-es világbajnokságon gólkirály lett, és megválasztották a torna második legjobb játékosának, akkor minden jel arra mutatott, hogy hamarosan berobbanhat. A torna többi díjazottja már jól ismert név: a spanyol Bojan Krkic vagy a német Toni Kroos már hazája nagyválogatottjában is bemutatkozott, Chrisantus viszont jelenleg a német másodosztályban szerepel.
Az amerikai Freddy Adu tizenévesen szinte minden létező rekordot megdöntött. Mindössze 14 éves volt, amikor már az U17-es világbajnokságon szerepelt; bemutatkozott a felnőttek között, és megszerezte első bajnoki gólját a Washington DC Unitedben. Még nem volt 17, amikor a nagyválogatottban debütált, és az Egyesült Államokban benne látták azt a leendő szupersztárt. Komolyabb bajnokságban azonban Adu nem tudott bizonyítani: még 2006-ban tesztelte őt a Manchester United, ám végül nem igazolta le, amikor pedig egy évvel később megvette a Benfica, csak elvétve lépett pályára. A lisszaboniak azóta évről évre kölcsönadják, és a még mindig csak 21 éves támadó egyre rosszabb csapatokba kerül, jelenleg a török másodosztályú Rizesporban játszik.
A Lamela-szülők jól döntöttek - a neymari út
Hogy a csodagyerek kitétel nem feltétlenül jelent egyet azzal, hogy a felnőttkorba érve valaki eltűnik a süllyesztőben, azt a brazil válogatott új sztárja, Neymar esete is mutatja. A legutóbbi, Skócia elleni barátságos mérkőzésen két gólt szerzett csatár még mindig nincsen 20 esztendős, azonban úgy tűnik, hogy képes lesz megfelelni az elvárásoknak. Márpedig ez már önmagában is nagy teljesítmény, hiszen az elmúlt években tinédzseréveik elején csodagyerekként kezelt labdarúgók közül ezt csak kevesen mondhatják el magukról.
Az argentin Erik Lamela esete is példa. Őt a Barcelona még 2004-ben szerette volna megszerezni, miután egy spanyolországi tornán a River Plate kölyökcsapatában elkápráztatta a katalánok megfigyelőit, és évi 120 ezer eurós fizetést kínáltak számára. Lamela akkor mindössze 12 esztendős volt, azonban szülei hosszas vívódás után úgy döntöttek, hogy fiuk inkább marad a Riverben. A középpályás később súlyos sérülést szenvedett, és úgy tűnt, hogy soha nem lesz belőle profi futballista, de több mint egyéves kihagyást követően visszatért a pályára. 2009 júniusában, 17 évesen bemutatkozhatott a felnőttek között a Riverben. Jelenleg övé a tízes mez csapatában és rendszeresen játszik, nem is rosszul. Az európai sztárklubok pedig megint felfigyeltek rá.
Fizetési igény 15 évesen és a jövő sztárjai
Lameláék bölcsen döntöttek, amikor 12 évesen nem engedték el gyermeküket Európába. Van, amikor azonban a család nem csak a gyermek érdekeit nézi: a Santos 15 esztendős középpályásának, Jean-Carlos Cherának az édesapja a napokban úgy nyilatkozott, hogy fia nem fog profi szerződést aláírni, mert az egyesület túl kevés fizetést ajánlott a számára. A csodagyerek néhány éve bukkant fel, az internetet akkor bejárták a róla készült videók, amelyek nyomán a Manchester United is tesztelte. Chera végül a Santosé lett, ahol az ificsapatban folytatta. Amikor pedig profi kontraktust kínáltak, az nem nyerte el a papa tetszését, aki szerint fiacskájának máris havi 45 ezer dollár kellene kapnia. A Santosnál erről persze hallani sem akarnak, és azzal érvelnek, hogy amikor Neymar először aláírt a klubbal 2008-ban, havi 12 ezer dollár volt a bére.
A fentiek példák ellenére napjainkban sok tinédzseréveinek elején járó ifjút kiáltottak ki leendő sztárnak. A török Muhamad Demirciről készült összeállítások például 2007 tavaszán járták be a világhálót: a srác akkor mindössze 12 éves volt. Demirci iránt az FC Barcelona érdeklődött, de ő maradt a Besiktasban, ahol gyors lépésekkel halad előre: ebben a szezonban már rendszeresen a tartalékok között játszott, sőt, március 3-án a Gaziantepspor elleni bajnokin bemutatkozhatott a felnőttek között is. A Manchester United drukkerei számára a 14 éves Rhain Davis a jövő egyik nagy reménysége. A mindössze 11 éves Madin Koroghlira viszont még egyetlen sztárklub sem csapott le, pedig a srác labdakezelése valóban bámulatos. A Franciaországban élő, algériai származású tehetséget rögtön kikiáltották az új Zidane-nak.
A „Szimplán csak világbajnokok” - Az árnyékban maradt hősök
Letelhetetlenül lehetne sorolni azokat a világklasszisokat, Maradonától Pelén át Gerd Müllerig, akik vezérei voltak egy világbajnok csapatnak. Ám a világbajnokoknak van egy kis szegmense is, a perememberek, akik néhány percre beszállnak valamely meccsen, vagy egyszerűen csak a padról nézik végig az egész tornát, és mégis ugyanúgy bajnoknak mondhatják magukat, mint a döntőben gólt lövő/büntetőt hárító társaik. Őket említeném meg, ebben a szubjektív listában.
- A játékos nem szerezhetett gólt a világbajnok csapatban.
- A játékos nem lépett pályára a világbajnoki döntőben.
- A játékos nem lehetett világbajnok később.
Következzen tehát a 10 általam legjobbnak tartott „szimplán csak világbajnok labdarúgó”:
-
Ricardo Izecson dos Santos Leite „Kaká” (2002)
2007 aranylabdása a Távol-Keleten rendezett világbajnokságon még csak egyike volt a jövő nagy reménységeinek. Ekkor már túl volt két fergeteges szezonon a Sao Paolo csapatával, és nem volt még 20, mikor már nemcsak a bemutatkozásán, de az első gólján is túl volt a Selecao mezében. Luiz Felipe Scolari természetesnek vette, hogy elviszi a világbajnokságra, ám pályára „csak” egyszer küldte, a Costa Rica elleni tétnélküli mérkőzésen. 25 perc alatt nem igazán változtatja meg a világot, ám látszott, hogy istenadta tehetség, aki sokra fogja vinni az életbe. A milánói csapattal mindent elért, mind a csapattal, mind egyénileg felért a csúcsra (BL siker, aranylabda), ám hiába nyerte meg kétszer is a világbajnokság előtti Konföderációs kupát a válogatottal, a világbajnoki arany közelébe sem jutott pályafutása későbbi szakaszában.
-
Angol csatárklasszis az 1960-as évekből (1966)
A lista további neveit tekintve kissé meglepő lehet, hogy a Chelsea, az AC Milan valamint a Tottenham egykori csatársztárját ilyen előkelő helyre tettem, ám az eredménysora magáért beszél: olasz bajnoki cím, két FA kupa siker, KEK győzelme, 6 gólkirályi cím a világ legerősebb bajnokságában, és több mint 260 gól a Tottenham színeiben. Ő volt korának legjobb angol csatára, és csak olyan zsenikkel említhetjük egy lapon, mint George Best, Dennis Law, ám karrierje mégsem teljesedett ki igazán. Aktuális gólkirályként, és az előkészületi meccseken mutatott gólérzékenysége miatt evidens volt, hogy ő lesz a háromoroszlánosok kezdőcsatára a hazai világbajnokságon. Az angol szekér döcögött, a játékosnak nem ment a játék a csoportmeccsek során, és Alf Ramsey kapitány Geoff Hurstot nevezte a kezdőben az argentinok elleni negyedöntőre.
-
Lukas Podolski (2014)
A napokban az Interhez igazoló „Poldi herceg” a 2004-es EB-t leszámítva valamennyi nagy tornán, ahol szóhoz jutott, meghatározó alakja volt a Nationalelfnek, amellyel minden tornán eljutott az elődöntőig. Podolski az a játékos, aki 10 esztendővel ezelőtt még a német futball nagy ígéretének számított. Pályafutása a Bayernbe való igazolása óta nem billent helyre, a gólokkal hadilábon áll, a jó játék pedig nem igazán megy neki. Nem úgy a válogatottban: a 2008-as EB-n igazi vezér volt, a németországi VB-n ő lett a legjobb fiatal játékos, Afrikában pedig bebizonyított, miért is ragaszkodott hozzá a kapitány olyan makacsul. Az USA elleni teljesítménye után nem is volt csoda, hogy nem játszott többet a tornán.
-
Franco Baresi (1982)
Egyike azon három listán szereplő labdarúgónak, akik nem játszottak a világbajnoki cím elnyerésének alkalmával, ám tehetségük, valamint pályafutásuk miatt kihagyhatatlanok egy ilyen listáról. A 10 játékos közül ő rendelkezik a legsikeresebb pályafutással, a válogatott szintjén, hiszen 1990-ben csupán büntetőkön múlt, hogy nem jutottak el a döntőig, 94-ben pedig a brazilok ellen maradtak alul az azzurik. A világbajnoki cím a legtöbb, amiről valaki álmodhat, ám az ifjabb Baresi fivér válogatottbeli karrierje eltörpül a klubbeli sikerei mellett. 20 esztendőn keresztül volt az AC Milan hátvédsorának vezére, együtt játszott Rivérával, van Bastennel, Weahval, ám a maga jogán lett a klub emblematikus figurája, köszönhetően a 6 bajnoki címének, és a három BEK sikerének.
-
Robert Pires (1998)
Gyermekkorom meghatározó játékosaként tekintek a francia játékosra, aki igazi szíve volt az Arsenálnak. Tagja volt a hazai pályán világbajnok válogatottnak, ám a csapat erejét jól jelzi, hogy Robert mindössze egy tétnélküli mérkőzésen, az eltiltott Zidane helyetteseként volt a kezdőcsapat tagja, további három fellépése során epizódszerepet kapott. Ezt követően egyre fontosabb játékos lett a nemzeti tizenegyben, így alaposan kivette a részét az Európa-bajnoki címből, majd a két Konföderációs kupa sikerhez is elengedhetetlen volt Pires játéka. Válogatottbeli karrierje viszont nem tetőzhetett be, mivel Raymond Domenech idióta döntése miatt, amely szerint skorpió jegyben született játékos nem lehet válogatott, élete formájában kiesett a pikszisből, és nem is került be soha többé. Tavaly 41 évesen visszatért a pályára, és az indiai bajnokságban szereplő FC Goa együttesében kergeti a labdát.
-
Fernando Llorente (2010)
Stefan Kiessling mellett korunk leginkább mellőzött csatárklasszisa a nemzeti csapatokat tekintve. Tény, hogy a vörös fúria telis tele van igazi világklasszisokkal, de a baszk óriás is nyugodtan sorolható ebbe a kasztba. Vicente Del Bosque úttörőnek számít abban a tekintetben, hogy a világon talán először úgy döntött, hogy a jó csapathoz nem feltétlenül szükséges csatárt játszatni. Ennek a húzásnak pont a Bilbao egykori klubikonja itta meg leginkább a levét, a Dél-Afrikában rendezett világbajnokságon 30 percet kapott. Tavaly a Juventusban 16 góljával vállalt szerepet a Scudetto megnyeréséből, ám Bosquénak még ez sem volt elég, hogy az utazó keretbe jelölje, meg is lett az eredménye.
-
Jupp Heynckes (1974)
A Bayern München és a Real Madrid korábbi edzőlegendája tipikusan az a játékos, aki a világ országainak 90 százalékában a legnagyobb sztár lenne, ám ő rossz helyre, és rossz időben született. A Borussia Mönchengladbach játékosaként szinte egymaga tudta versenyben tartani csapatát a kor európai uralkodójával, a Bayernnel szemben. 4 bajnoki elsősége, két gólkirályi címe, valamint a tény, hogy mindhárom európai kupában gólkirály tudott lenni, jól mutatja, milyen csatárklasszis is volt, ám Gerd Müller árnyékából nem tudott kitörni. A 74-es világbajnokságon Helmut Schön kezdőként számolt vele, ám egy sérülés keresztülhúzta Jupp számításait, a németek pedig pont Müller góljával lettek világbajnokok. Heynckes egy interjúban elmondta, a sérülése volt élete legnagyobb csalódása, amit soha nem fog tudni feldolgozni, és ez inspirálta edzői karrierje során.
-
Karl-Heinz Riedle (1990)
Az idén 50 éves „AIR Kallénak” is megvolt a maga nemezise Rudi Völler személyében. Tehetség alapján közel egy szinten mozogtak, ám Beckenbauer a rutinra és Völlerére szavazott. Riedle nyugodtan tekinthető Völler utódának is, hiszen a Werder Bremenben őt szerződtették a későbbi kapitány helyére, majd a válogatottban is tőle vette át a stafétabotot, 1992 környékén. Ez 1990-ben még nem sikerült, hiszen riválisát hiába tiltották el, és hiába sérült meg, Riedle nem tudott élni a lehetőséggel, nem igazán ment neki a játék, és gólt is csak az angolok elleni szétlövésben szerzett, a döntőben pedig nem került pályára, még időhúzó csereként sem. Később megállta a helyét a válogatottban, vezéralakja volt a két évvel későbbi EB-n döntős újraegyesített német csapatnak, majd az amerikai VB-n is góllal vette ki a részét, csapata szerepléséből. Klubkarrierjének csúcsát a Werderrel és a Dortmunddal szerzett bajnoki címek, valamint az 1997-es BL siker jelenti.
-
Angelo Peruzzi (2006)
Úgy gondoltam a lista utolsó két helyét érdemes a leghálátlanabb szerepkört betöltő játékosoknak, vagyis a cserekapusoknak szentelni. Angelo Peruzzinál kevés nagyobb tehetségű portást tudok, aki a válogatottban nem mutathatta meg soha, hogy mit is tud igazán. Ő lett volna a Squadra Azzurra kezdőkapusa a 98-as VB-n, ám az utolsó pillanatban megsérült, így örök riválisa Pagliuca kapta meg a helyét, majd Gigi Buffon feltűnésével úgy tűnt, Angelo válogatottbeli karrierje csak az 1996-os nem túl sikeres kontinensviadalra korlátozódik. Úgy tűnt Peruzzi nevével kezdődhet a válogatott kezdője a 2000-es EB-n, amikor ismét megsérült, így Francesco Toldo lett a hős. Ezután persze már nem kapta vissza soha a helyét, komoly téttel bíró meccsen, így az oldalvonal mellől szurkolhatta ki hazája negyedik VB elsőségét. Klubszinten jóval sikeresebb volt: három BL döntőt játszhatott a Juventussal, amellyel egy sikerén kívül, még UEFA kupát és Világkupát is nyert, majd a Lazioba igazolva a klub élő legendája lett.
-
Émerson Leão (1970)
Igazi öntörvényű kapusklasszis volt, aki minden idők öt legjobb brazil „portásának” egyike. 20 éves volt, amikor bemutatkozott a brazil válogatottban, és 80-szor állt a kapuban a Selecao meccsein. 1970-ben kerettagja volt a minden idők legjobb világbajnoki csapatának nevezett gárdának, ám a kaput minden esetben Felix őrizte. Leão ezt követően 10 évig kiszoríthatatlan volt a válogatottból, végigvédte a 74-es, és 78-as elődöntős csapat valamennyi mérkőzését. 1982-ben kimaradt a csapatból, ám 86-ban ismét számítottak rá, igaz ekkor már csak tartalékként. Pályafutása legnagyobb részét a Palmeiras csapatában töltötte, de védett a Grémióban, a Corinthiansban és a Vasco De Gamában is. A világbajnoki győzelem mellett legnagyobb sikerének négy országos bajnoki címe tekinthető.
A mai futball sztárjai és a holnap ígéretei
Szoboszlai Dominik - A modern középpályás
Szoboszlai Dominik idei szezonja a Liverpoolnál a gólokat és gólpasszokat tekintve eddigi legjobb mutatóit hozta, ami miatt nemzetközi szinten is rengeteg dicséretet kapott. Arne Slot, a Pool vezetőedzője elmagyarázta, hogy valójában mi az, ami kiemeli a magyar focistát a mezőnyből. A magyar válogatott csapatkapitánya vitathatatlanul Slot egyik kulcsembere volt: minden sorozatot figyelembe véve 38 mérkőzésen 10 gólt és 8 gólpasszt jegyzett, ami eddigi legeredményesebb idénye az Anfielden. Slot azonban elmagyarázta, hogy a 25 éves középpályás labda nélküli munkája az, ami igazán világklasszissá teszi.
„Dominiknak rengeteg erőssége van. Sokoldalú játékos, sokoldalú középpályás - véleményem szerint ő egy igazi modern középpályás” - mondta Slot. „Már a tavalyi szezonban is nagyon jó volt - főleg labda nélkül, és valamennyire labdával is -, és szerintem idén labdával is sokat javult a játéka. Labda nélkül a világ három-négy-öt legjobb játékosa között van, presszing tekintetében pedig talán ő a világ legjobbja.” Szoboszlai egyik legnagyobb erőssége a rendkívüli sokoldalúságában rejlik, hiszen számos poszton - az elmúlt időben például sokszor jobbhátvédként - képes magas szinten teljesíteni. Ennek fényében gyakorlatilag a világ összes élcsapatában lehetne olyan pozíciót találni, ahol gond nélkül beférne a kezdő tizenegybe.
Hugo Ekitike - Ígéretes támadó
Slot beszélt Hugo Ekitike fejlődéséről is. A csatár tavaly nyáron érkezett a Liverpoolhoz az Eintracht Frankfurttól nagy várakozások közepette, 23 évesen. A francia játékos 26 Premier League-meccsen szerzett 11 góljával, valamint a kupasorozatokban elért további négy találatával lenyűgözte Slotot. A vezetőedző azonban úgy véli, még sokkal több van benne, különösen miután látta, hogy az érkezése óta fizikailag nagyot fejlődött a csapatnál. „Nem sok játékost látsz, akinek ilyen kiváló technikája van, ezt hihetetlen gyorsasággal párosítja, és közben gólokat is szerez - ráadásul szinte azonnal, ahogy megérkezett a Premier League-be” - mondta Slot.
Rio Ngumoha - A jövő egyik nagy reménysége
Végül Rio Ngumoha is szóba került, aki a Liverpool jelenlegi szezonjának egyik berobbanó fiatal játékosa. A 17 éves futballista a klub történetének második legfiatalabb újonca lett, amikor 2025 januárjában, 16 évesen és 135 naposan pályára lépett az Accrington Stanley ellen az FA-kupában. Augusztusban látványos Premier League-bemutatkozást produkált a Newcastle elleni idegenbeli 3-2-es győzelem alkalmával: csereként beállva a 100. percben szerzett győztes gólt szerzett. Akkor még mindig csak 16 éves volt, így a Premier League történetének negyedik legfiatalabb gólszerzője, valamint a Liverpool valaha volt legfiatalabb gólszerzője lett. „Van egy olyan képessége, amivel ma már nem sok játékos rendelkezik a modern futballban: egy az egyben meg tud verni valakit. Tényleg csak néhány ilyen játékos van. Tudatában kell lennünk annak, hogy ilyen tehetségünk van, és gondoskodnunk kell arról, hogy továbbra is ugyanígy fejlődhessen” - mondta Slot.
Legendás játékosok és hozzájuk illő italok
A világ futballtörténelmében olyan labdarúgók tették felejthetetlenné ezt a nagyszerű játékot, mint a brazil Ronaldo, az angol David Beckham, az olasz Paolo Maldini vagy a német Thomas Müller. Valljuk be, már a jelenlétükkel is emelték a parázs összecsapások fényét, és emlékezzünk arra, milyen tűzijáték volt a pályán, amikor ezek a géniuszok komolyan odatették magukat!
Magyar legendák: Puskás Ferenc és Gera Zoltán
Listánk állócsillaga minden idők leghíresebb játékosa, az Aranycsapat ikonja, akit sokan csak Száguldó Őrnagyként emlegettek. Hősünk a veleszületett zsigeri zsenialitással bombázta a labdát a kapuba, és már zsenge gyermekkorában feltűnést keltett a pesti grundokon nyüzsgő srácok körében. Itt a meccseken rendszeresen Bozsik Cucuval is összecsapott, aki a legjobb barátja lett. A legütőképesebb magyar válogatott csapatkapitánya 1952-ben egészen az olimpiai bajnoki címig vezette Helsinkiben a nemzeti 11-et, aztán később a Real Madridban is sikert sikerre halmozott a csapat másik nagy gólvágójával, Alfredo Di Stefanóval együtt. Számos futballszakértő szerint Puskás Ferenc a világ valaha élt legjobb játékosa. Például az Árpád Champion Dupla Ágyas Körte Pálinka.
Szerencsére a Puskás utáni években is felbukkantak nagy tehetségek a magyar fociban. A 21. század hazai állócsillagát a foci szerelmesei csak Gerzson néven emlegették. Gera Zoltán a Ferencvárosban robbant be a köztudatban, később pedig olyan parádésan játszott Angliában, hogy a britek „Mágikus Magyarnak” becézték a pécsi fenegyereket, és még a Premier League álomcsapatába is bekerült. Gera Zoltán gyakran kapta meg a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitányi szalagját, és számos poszton bevethető volt. Gerát sokan tekintik a Puskás utáni idők legismertebb játékosának, ezért a nemes Disznókő Tokaji Aszúeszencia lenne a legpompásabb ital számára.
Francia ikonok: Zidane és Henry
A modern labdarúgás legnevesebb francia focistája egy algériai származású spíler, Zinédine Zidane, aki nemcsak világ- és Európa-bajnokként szerzett elévülhetetlen érdemeket, hanem kétszer lett csapatával olasz, egyszer pedig spanyol bajnok. Kezdetben a francia bajnokságban bontogatta a szárnyait, később pedig berobbant a világfutball élvonalába, a Juventusnál és a Real Madridnál is igazi sztár lett belőle a pályán. A másik francia fenegyerek Henry, aki már ötévesen a labdát kergette, és Arsene Wenger edző csinált belőle klasszis játékost, a Monaco után az Arsenalnál is. Keresve sem találhatnánk ünnepélyesebb italt a Bajnokok Ligájában élmenőnek számító francia fenegyerekek számára, mint az aranysárgában pompázó Chateu de Breuil VSOP Calvadost. Persze más világhírű francia párlatot is prezentálnánk Zidanéknak, hiszen valószínűleg mérhetetlen örömmel kortyolgatnák a Hennessy VSOP cognacot, amely 8 év érlelés után mutatja meg nekünk, milyen isteni ízek szunnyadnak a francia konyakrégióban. Zárásként pedig megkínálnánk Henryékat egy Gran Marnier C. Rouge likőrrel.
Portugál királyok: Figo és Cristiano Ronaldo
A portugál foci királyait nemes egyszerűséggel csak Európa braziljaiként emlegetik. A portugál aranygeneráció legkiugróbb tehetsége Luís Figo volt, aki a Sporting csapatában kezdte, majd a Barcelonában folytatta karrierjét. Figo a gránátvörös-kék alakulat állócsillaga lett, a rajongók kedvencévé avanzsált, ezért óriási volt a felháborodás, amikor a gigászi riválishoz, a Real Madridhoz igazolt. Szintén a Real Madrid zsenijeként vonult be a futballtörténelembe a másik parádés portugál játékos, Cristiano Ronaldo. A napjaink legkockásabb hasát villantó Ronaldo a Premier League élcsapatában, a Manchester Unitedben hívta fel magára a figyelmet. A biztonság kedvéért már az angoloknál mutatott játékával elnyerte az Aranylabdát, amelynek megkaparintása a későbbi években egy kétszemélyes versenyfutássá nőtte ki magát közte és a világ másik klasszisa, Lionel Messi között. Aztán Cristiano a Real Madridba igazolt, és ő lett a portugál válogatott karmestere.
Mi sem okozna nagyobb örömet a két futballikonnak, mint egy hamisítatlan portugál különlegesség! Például az életteli vörös színben pompázó, csodás aromákat felsorakoztató Royal Oporto Ruby vagy a Sandeman Porto Ruby. A portugálok bor iránti rajongása legendás, és a szakértők szerint valóságos fanatizmussal tekintenek a muskotályra. Ideális lenne számukra a Thummerer Egri Muskotálya, vagy a Kunsági borvidék itala, a Frittmann Muskotály Cuvée-je. Viszont a Törley Excellence Sárgamuskotály Pezsgőt kellene nekik felszolgálni, ha egy hamisítatlan muskotályos különlegességre vágynak. A portugálok megszállottan kortyolgatják a kávékat, így ideális lenne Cristianónak és Luis Figónak egy olyan ital, amely esszenciális részévé teszi a kávés kortyokat. Cristianóéknak kijárna egy igazi kávés különlegesség, például a sötét mahagóni árnyalatban ragyogó Kahlua kávélikőr!
Brazil fenomének: Ronaldo és Neymar
A seleçäo, vagyis a brazil válogatott az évek során rengeteg pallérozott klasszis játékost adott a világ labdarúgásának. Ilyen például Ronaldo, akit a fanatikus focikedvelők csak O Fenomeno, azaz Fenomén néven emlegettek. Ő volt az egyetlen Ronaldo, mielőtt az isteni Cristiano megjelent volna a labdarúgás színpadán. Ronaldo rendszeresen visszatérő akut térdfájása miatt hagyta abba a profi futballt, de az kétségtelen, hogy ő volt a valaha élt egyik legjobb és legsikeresebb labdarúgó. A dicső múlt után jöjjön az ígéretes jövő: Neymar Jr, aki a 21. század első évtizedeinek csillogó üstököse lett a brazil játékosok közül. A Santosból került a Barcelonába, ám a brazil válogatott támadójaként is rendszeresen rezegtette a hálót. Brazília nemzeti itala a caipirinha, amit Ronaldo és Neymar egyaránt előszeretettel ízlelgetne. A caipirinhához persze kell egy kiváló alapot adó cachaca, mint például a cukornádszeszből megálmodott mestermű, a Cachaca 51!
Angol géniuszok: Beckham és Rooney
David Beckham fénykorában nemcsak a lányok kedvence volt, hanem a pályán is derekasan odatette magát: ő lett az első angol labdarúgó, aki négy különböző országban is bajnoknak mondhatta magát, emellett a britek közül ő lett az első, aki 100 Bajnokok Ligája meccsen játszott. Beckham a Manchester United egyik legnagyobb sztárjaként vonult be a köztudatba, ehhez képest csak hab a tortán, hogy később a Real Madridban is beírta magát a galaktikusok történelmébe. Beckhamnél eggyel fiatalabb nemzedéket képvisel a robusztusabb alkatú, harciasabb felépítésű Wayne Rooney, aki szintén a Vörös Ördögök játékosaként lett ismert. A labdarúgás világába fiatal titánként debütáló Rooney 53 találatával a brit válogatott gólrekordere. Ha Beckham a beállított játékhelyzetek maximális kihasználója és az elegáns megoldásokat kereső játékos volt, akkor Rooney egy harci tank, aki teljes erőbedobással hatolt át az ellenfél védelmén, mint kés a vajon.
Anglia a gin fellegvára, így erős a gyanúnk, hogy a két briliáns brit géniusz ebben a párlatban lelné a legnagyobb örömét. A Beefeater Gin egy rendszeresen díjesőben fürdő briliáns ital, a világ egyik legfelkapottabb ginmárkája. Korábban Beckham és Rooney is manchesteri játékosként került fel a világ futballtérképére, ezért nagyon nem lőhetünk mellé, ha a Manchester Spirit Vodkával kínálnánk meg őket. A másik nyerő ajánlatunk a két brit bonvivánnak a Cotswolds Single Malt Whisky lenne, amely egy valóságos kuriózum, hiszen nem Skóciában, Írországban, Amerikában vagy Japánban desztillálták, hanem a jó öreg Angliában!
Olasz virtuózok: Del Piero és Maldini
A Squadra Azzurra, vagyis az azúrkék válogatott soraiban olyan nagyságok kergették a labdát, mint Roberto Baggio, Francesco Totti vagy Filippo Inzaghi. Az azzurik közül két mesteri játékost szeretnénk kiemelni, akik új lendületet adtak az olasz foci fejlődésének. Az ország egyik legkreatívabb játékosa, a Juventus fáklyaként világító harcosa Alessandro Del Piero, aki nemcsak a zebrák csapatában vívott ki elismerést, hanem a Bajnokok Ligája gólkirályi címét is megkaparintotta. Del Piero ékes példája a csapathoz való hűségnek. A másik bravúros olasz a szigorú tekintetű Paolo Maldini, aki a statisztikák szerint több ezer meccset játszott le piros-fekete mezben, az AC Milan játékosaként. Mi mással kínálhatnánk meg a Squadra Azzurra legmenőbb gólvágóit, mint egy Olaszországban kihagyhatatlan grappával? Nem árulunk zsákbamacskát, ha az exkluzív zsákos palackban forgalmazott Grappa Fior Di Vitével lepnénk meg a calciatorét. Nehezen tudunk elképzelni a szenvedélyes olaszoknál teljesen absztinens embert, az viszont lehetséges, hogy a két itáliai sztárjátékos egy grappától gyengébb alkoholtartalmú, könnyedebb italt szeretne megízlelni. Ebben az esetben egy kifejezetten az olasz ízvilágra hangszerelt Bottega Cellini Limonchellóval kínálnánk meg őket. Az olaszoknál a fernet az egyik legfelkapottabb digestivo, amely eredetileg Argentína nemzeti itala volt. A Fernet Branca ideális ital lenne a két olasz focilegendának, mert a felhasznált 27 féle gyógynövény és a fűszeres aromakincs tökéletes lenne egy Fernet Con Colához. Az évek során az olaszok egyre jobban rákaptak az Aperolra, és több keserű gyógynövényt adtak ehhez a könnyed és kellemes italhoz. A két nagy olasz labdagurunak eszményi választás lenne egy piros grapefruit színárnyalatú Aperol lenne.
Német precizitás: Thomas Müller
Németországban a futball igazi ünnepi fiestát varázsol a stadionokba. A Mannschaft, vagyis a német válogatott világverő tagjai olyan sztárokkal tették színesebbé a futball világát, mint Franz Beckenbauer, Oliver Kahn vagy Bastian Schweinsteiger. Thomas Müller tehetségét már 10 évesen felismerte egy játékosmegfigyelő egy ifjúsági tornán, így került 2000-ben a Bayern München csapatába. 22 éves korára a csapat első számú csatárává lépett elő, akit olyan klasszisok segítettek, mint Arjen Robben és Franck Ribéry. Müller Joachim Löw német válogatottjában is figyelemreméltóan debütált, és a 2010-es világbajnokságon megszerezte az Aranycipőt. A német iváskultúrában mostanában egy új trend jelent meg, és egyre többen pörögtek rá a ginekre. A két német labdabűvészt ezért a kategória két legnagyobb nagyágyújával, a GINSTR Stuttgart Dry Ginnel és a Fekete-erdő folyékony esszenciájával, a Monkey 47 ginnel szeretnénk megkínálni. A Stuttgartban készített GINSTR Stuttgart Dry Gin az utóbbi évek legnagyobb dobása a gin kategóriában, hiszen ez a nemes ital valóságos díjesőben fürdött a különböző nemzetközi versenyeken, és a világ legjobb ginjévé is megválasztották a World Spirit Awardson.
tags: #melyik #vilagklasszis #labdarugo #lennel
