A magyar labdarúgás története és filmes ábrázolásai
A labdarúgás, mely napjaink kétségkívül legkedveltebb labdajátéka az egész világon, Magyarországon a 19. század utolsó évtizedeiben honosodott meg, és igen hamar nagy népszerűségre tett szert. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga szerint a sportágról szóló első ismertetést 1879-ben Molnár Lajos írta „Atlétikai gyakorlatok” című könyvében, bár a focilabdát összekeverte a rögbilabdával. Különböző történetek keringenek arról, hogyan került az első futball-labda az országba; az egyik forrás szerint Esterházy Miksa, a Monarchia attaséja hozta be 1875-ben, a másik szerint Harry Perry, az atléták angol edzője, aki a Ludovika Akadémia tanárait és növendékeit tanítgatta. Biztosat nem lehet tudni.
A kezdetek és az első mérkőzések a vásznon
Az építészmérnök sportember, Löwenrosen, Amerikában, illetve Angliában tanult és dolgozott, majd 1895-ben a millenniumi kiállításra tért haza. A kiállítást követően a MÁV Északi Főműhelyében kapott állást mintaasztalosként, és az első meccs résztvevőit is ottani munkatársai közül toborozta. Kapcsolatai révén eredeti futball-labdát hozatott a sportág őshazájából, majd rögvest bemutatta a vasúti dolgozókat tömörítő Törekvés dalárdájában.
Százhúsz éve, 1896. november 1-jén játszották az első nyilvános futballmeccset Budapesten, három hónapos felkészülés után. Érdeklődőkből a nézőtéren sem volt hiány, 300 jegyet sikerült értékesíteniük elővételben, egyenként tízkrajcáros áron. A mérkőzés napjával azonban balszerencséjük volt, reggelre ugyanis 25 centiméter hó esett, ezért a játékosok nem akartak átöltözni. A felszerelést előzőleg úgy állították össze, hogy a hosszú alsónadrág szárát, valamint a kék gyári munkanadrágot rövidre vágták, a bakancsokat pedig megstoplizták.
Mivel a pálya sem volt tökéletes és a játékosok sem voltak képzettek - legalább annyit rugdosták egymást, mint a labdát -, több sérülés történt, köztük három bokatörés. A mérkőzést húsz perc elteltével lefújták. A meccs végeredménye nem ismert, de szállóigeként fennmaradt, hogy a „Rókus Kórház csapata győzött 3-0-ra”. Gerhárd Lajos sportújságíró is gúnyosan utalt arra visszaemlékezésében, hogy a három bokatörést szenvedett játékost - Lászlót, Hajóst és Schaffhausert - a Rókus Kórházban ápolták.
A három lábtörés miatt hamar véget érő mérkőzés nem keltett nagy visszhangot, de a futball így is rövid idő alatt elterjedt, hiszen a játék kis felszerelésigénye - a házilag is elkészíthető labda (rongylabda), a bárhol felállítható kapufa - hozzájárult gyors népszerűvé válásához. A mérkőzés után néhány hónappal, 1897 januárjában megalakult az első labdarúgó klub, a Budapesti Torna Club (BTC), amely Löwenrosen kezdeményezéséből nőtt ki. 1897. május 9-én pedig lejátszották az első hivatalos magyar labdarúgó-mérkőzést is a Millenárison a BTC két csapata között. Kezdetben minden játékos amatőr volt, a játékot kedvtelésből űzték. A futball hőskorának játékosai számára a labdarúgásnak semmiféle anyagi vonzata nem volt, hacsak az általuk fizetett tagdíjat nem számítjuk.
A BTC példája nyomán egymás után alakultak meg a futballcsapatok:
- Óbudai Torna Egyesület
- III. kerületi Torna és Vívó Club
- Műegyetem
- Magyar Athletikai Club
- Ferencvárosi Torna Club
- Törekvés Sport Egyesület
- Újpesti Torna Egylet
- Postások Sport Egyesülete
- „33” Futball Club
A századfordulóra megalakult a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ), amely irányító, ellenőrző, esetenként fegyelmező szervezetként jött létre. Az MLSZ első elnöke Jász Géza lett, akinek vezetésével 1901-ben megkezdődött a hivatalos bajnoki rendszer kiépítése.
Az Aranycsapat korszaka és a legendás találkozók filmjei
Az ötvenes évek a magyar labdarúgás aranykorát hozták el, melynek során az Aranycsapat világhírre tett szert. Ebből az időszakból számos emlékezetes mérkőzés került a filmes krónikákba.
Az 1951-es Magyarország-Finnország mérkőzés
1951. november 18-án, vasárnap délután a Budapesten, az Újpesti Dózsa Stadionban (Megyeri úti Stadion) mérkőzött egymással Magyarország és Finnország válogatott labdarúgó csapata. Negyvenezer néző lelkes tapsa köszöntötte a legjobb finn és magyar labdarúgókat. A két csapatkapitány, Puskás és Asikainen virágcsokrot cserélt, majd Vlček játékvezető sípszavára megindult a küzdelem.
Rögtön az első percekben kidomborodott a magyar csapat nagyobb fölénye, nagyobb tudása. Puskás vágja át keresztben a labdát, Bozsiktól kapja vissza, majd Puskás lövését védi szépen a finn csapat kapusa. A finnek szórványos rohamokat intéznek a magyar kapu ellen. Távoli szabadrúgás után a finn balszélső beadását védi szépen Gellér, a magyar csapat kapusa. Villámgyorsan kidobja a labdát, Bozsik vágja át keresztbe, ott van Hidegkutinál. Hidegkuti, Kocsis, majd újra Hidegkuti a labda útja, Hidegkuti lő, gól! 1:0 Magyarország csapata javára.
Továbbra is a magyar csapat marad támadásban. A közönség igen sokszor megtapsolja a magyar csatársor ötletes, szép játékát. Ezt a beadást még menti a finn védelem, de a következő pillanatban Kocsis lövése után ismét rezeg a háló, 2:0 Magyarország csapata javára. Sándor indít el most szép támadást. Bozsiknak adja a labdát, az átvágja keresztben, Hidegkuti lő, gól! 3:0 Magyarország csapata javára. Továbbra is a magyar csatársor támad. Zakariás, Sándor, majd Kocsis a labda útja és Kocsis lövése nyomán máris 4:0 az eredmény Magyarország csapata javára. A második félidőben Czibor lő gólt: 5:0, majd utána Kocsis mesteri alakítását tapsolja meg a közönség. Puskás lövi a magyar csapat hatodik gólját. Továbbra is a magyar csapat rohamoz. Szepesi György tudósítása a 8:0-ás magyar győzelemmel végződött magyar-finn labdarúgó mérkőzésről.
Az évszázad mérkőzése - A magyar futballtörténelem ikonikus alkotása
Miután a magyar futballválogatott aranyérmet szerzett az 1952-es helsinki olimpián, mind a hazai, mind a külföldi közvélemény a közelgő 1954-es svájci világbajnokság legnagyobb esélyeseként számolt az együttessel. Az Aranycsapat reménybeli sikereinek betetőzése előtt azonban várt még a csapatra egy szimbolikus jelentőségű összecsapás: a sportág feltalálóival, a hazai pályán 90 éve veretlen angolokkal kellett szembenézniük a legendás londoni Wembley Stadion gyepén.
A riportfilm az 1953. november 25-én lejátszott Magyarország - Anglia futballmeccsről szól, amelyet „az évszázad mérkőzéseként” is emlegetnek. A siker nem volt teljesen váratlan, a két együttes közti minőségbeli különbség azonban meglepte a futballközvéleményt.
Hogyan készült a film?
1950-től kezdődően a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyárban készültek a magyar filmhíradók, amelyeket heti rendszerességgel, kötelezően vetítettek a mozik. A sporteseményeken rögzített anyagokból olykor háromféle változat is készült: a rövidebb a filmhíradó, a hosszabb változat a sporthíradó számára, és ha a téma indokolta, akkor a muszterből még egy rövidfilmet is összevágtak. Saját visszaemlékezése szerint Csőke József ötlete volt, hogy az „évszázad mérkőzését” is az utóbbi formában dolgozzák fel.
Az ötvenes évek elején a technika még nem tette lehetővé a televíziós sportközvetítéseket, és a háztartásokban sem voltak tévékészülékek, így hiába hozta lázba a mérkőzés az egész országot, a találkozót látni nem, csak hallgatni lehetett a rádióban, Szepesi György közvetítésében. Az Aranycsapatot három operatőr kísérte ki Londonba, Macskássy János, Szabó Árpád és Csőke, aki maga is ott állt a pálya szélén, az angol kapu közelében, így nyolc és fél kilogrammos kamerájával ő rögzíthette többek közt Puskás ikonikus, hátrahúzócseles gólját.
Összesen 120 percnyi anyagot vettek fel a teljes utazás során - a hatvan doboz negatívból az egyik ráadásul tönkrement, amikor hazaérkezésnél egy vámtiszt felnyitotta, hogy ellenőrizze, valóban 60 méternyi filmszalag van-e benne -, ebből kellett a félórás filmet összevágni. Az évszázad mérkőzésében végül felhasználták az angol, illetve francia filmhíradó felvételeit is, illetve az odahaza forgatott vágóképeket a rádiókészülékek előtt izguló szurkolókról, köztük Bozsik József és Grosics Gyula családjairól. A félórás beszámoló útifilmként indul, a stáb forgatott a vonaton és Párizsban is, ahol egy barátságos mérkőzés erejéig állt meg a csapat. Tanúi lehetünk annak is, ahogy Londonban Puskásék turistaként fedezik fel a várost, majd körülnéznek a Wembley-ben. Az enumerációra, vagyis a főszereplők felvonultatására szellemes megoldást választ a film: a magyar és az angol csapat utolsó edzésein rögzített anyagokat felhasználva párhuzamosan, posztjaik alapján mutatja be a két válogatott játékosait, felhívva a figyelmet a lehetséges párharcokra.
Magyarország - Anglia 1953 az évszázad mérkőzése
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben?
A filmet természetesen óriási érdeklődés övezte. A filmhíradó több héten át kimaradt a mozikból, mert helyette mindenhol Az évszázad mérkőzését vetítették. Az Aranycsapat népszerűségét a Rákosi-rendszer irányítói nemcsak idehaza próbálták meglovagolni, de a válogatottat a külföldi útjaik során is propagandacélokra, az országimázs építésére használták. Tudtad? Az ötvenes években még jelentős technikai nehézséget okozott a mérkőzések dokumentálása. A kamerákba csak 60 méternyi nyersanyag fért be, vagyis kevesebb mint két és fél percet tudtak egyszerre felvenni az operatőrök - takarékossági okokból egyébként sem rögzítették a teljes 90 percet -, utána tekercset kellett cserélniük, ami alatt akár le is maradhattak egy-egy izgalmas jelenetről.
Csőke József a magyar filmhíradózás egyik legelismertebb és legfoglalkoztatottabb figurája volt. A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével kitüntetett, Balázs Béla-díjas rendező közel negyvenéves karrierje során 700 filmriportot, 450 közművelődési (dokumentum-, riport-, oktató- és ismeretterjesztő) filmet rendezett.
Sport és politika - Az 1956-os események árnyékában
Az 1950-es évek a politikai feszültségek és a sport összefonódásának időszaka is volt, amit több filmes alkotás is feldolgozott.
Kósa Ferenc filmje az 1956-os nyárról
1956 nyara. A vidéki kisvárosban a megyei főkapitány pesti továbbképzése idején Rigó Dezső a teljhatalmú főnök, aki a focicsapat NB II-ben maradása érdekében mindenre kész. Egy mérkőzés után dühében agyonveri a bírót. Balla, a politikai okok miatt börtönjárt újságíró megírja az igazat, s bár a cikk nem jelenik meg, Rigó elviteti Ballát. Elhallgattatná Dongót is, aki tanúja volt a gyilkosságnak. Végül az ügybe két ember belehal, Balla elmebetegnek nyilváníttatik, Ballánét és a fiát kirakják a lakásukból. A visszatérő rendőrfőkapitány rendet csinál, csakhogy ekkor Balla kamasz fia válik félreértésből egy ártatlan ember gyilkosává. Kósa Ferenc 1981-ben a filmért a Magyar Játékfilmszemle kiemelt rendezői díját kapta. Társszerzőivel, Csoóri Sándorral és Sára Sándorral két évtizeden át forgatott történelmi parabolái ugyan részét képezik a filmművészeti kánonnak, de az életmű szintézise még mindig nem találta meg a Jancsó-Hernádi párhoz hasonlóan az őt megillető helyet.
„A megnyerhetetlen mérkőzés” - Egy dokumentumfilm 1956 sportvilágáról
A megnyerhetetlen mérkőzés - A sportvilág 1956 árnyékában munkacímre hallgató alkotás a forradalmi napok alatt történt sportvonatkozású eseményeket mutatja be sportolók, sportújságírók, történészek, szakértők közreműködésével, kiemelve két főszereplőt, akiknek egyéni sorsán keresztül személyes képet kapunk a történelmi eseményekről. A játékokon részt vett sportolók szemén keresztül elevenítjük fel, hogyan élték át az ötkarikás játékokra készülő versenyzők az első napokat, majd az orosz megszállást. A Honvéd labdarúgóitól megtudjuk, milyen lelkiállapotban voltak a dél-amerikai túrán lévő világsztárokkal teletűzdelt csapat játékosai.
Sporttörténészek, szakértők segítségével elemezzük, mekkora törést jelentett a magyar sport életében 1956; hogyan befolyásolták a disszidált sportolók a hazai sporttörténet 56 utáni éveit. A megnyerhetetlen mérkőzés - A sportvilág 1956 árnyékában ugyanakkor igyekszik tabukat dönteni: tisztázza, milyen események vezettek ahhoz, hogy Szepesi György persona non grata-vá vált a legtöbb sportoló számára, és legfőképpen a dokumentumfilm célja, hogy bemutassa az ötvenes évek politikától átitatott sportéletét: milyen sokkolóan kicsinyes indokok húzódtak meg egy-egy sportszakmainak tűnő döntés mögött; hogyan figyelte meg az ÁVH folyamatosan a sportolókat; miképpen próbált beleszólni az edzők munkájába, mennyire félt a rendszer a disszidálástól; és milyen eszközöket használt fel, hogy elrettentse ettől a sportolókat. A megnyerhetetlen mérkőzés - A sportvilág 1956 árnyékában célkitűzése, hogy egy olyan koherens képet nyújtson az ’56-os forradalom idején zajló sportvonatkozású eseményekről, amilyen korábban még nem készült.
