Méry Rita: Az MTK emblematikus játékosának labdarúgó pályafutása
Méry Rita az MTK csapatának egyik legkiemelkedőbb és emblematikus játékosa. Jelenleg a góllövőlista ötödik helyén foglal helyet, emellett a magyar női labdarúgó-válogatottban is rendszeresen pályára lép. A mosolygós csatár igyekszik mindig a pozitív oldalát nézni a dolgoknak, de tudja, hogy két lábbal kell a földön állni, különösen akkor, amikor épp ollózásból lő bombagólt.
A szurkolók egyik nagy kedvencével a kezdetekről, kupákról, jövőképekről, sőt, még Zidane-ról is beszélgettem. A beszélgetés során érintettük a klubhűség témáját is.
A kezdetek: Családi hagyomány és az első lépések
Az, hogy hogyan, mikor és kinek a hatására kezdtem el focizni, egészen az általános iskoláig nyúlik vissza. Egy „fiús” osztályba jártam, ahol a fiúk többsége a testnevelés órákon és azon kívül is focizott. Mivel van egy fiú ikertestvérem, akivel egy osztályba jártam, és ő mindig focizott, én sem akartam külön lenni. Így kezdetben a kapuba állítva, később pedig a mezőnyben is csatlakoztam hozzájuk. Minden évben hagyományosak voltak az iskolák közötti mini bajnokságok, kupák, amin mi is részt vettünk, úgyhogy igazából innentől datálom a „karrierem” kezdetét.
Ami a családom és a környezetem reakcióját illeti, nem lepődtek meg azon, hogy focista akarok lenni, hiszen nagypapám és édesapám is focizott fiatalabb korában. Ebből adódóan otthonosabban éreztem magam a focipályán.
Szervezett keretek között: Az MTK-hoz vezető út
Középiskolába Székesfehérvárra jártam, és ott találkoztam először női focicsapattal, aminek nagyon örültem, mert így legalább folytathattam hobbimat. 2001 nyarán egy újságban olvastam az MTK toborzóját. Először még csak kósza ötletnek tűnt, hogy megpróbálom, de apukám és barátai bíztatására („mit veszíthetek?”) belevágtam. Nagyon örültem, hogy elsőre jó benyomást tettem, és szeptemberben már Budapesten találtam magam. Akkori edzőm, Nikandish Hossein és felesége segített iskolát és kollégiumot keresni, így gördülékenyen indult a pesti életem.
Sikerek és klubhűség
Az MTK-ban azonnal sikeresen szerepeltünk: egyből sikerült megnyernünk az NB II-t, majd pár éven belül a Magyar Kupát és a bajnokságot is. A nevem összeforrt az MTK-val, mindent megnyertem már itthon a csapattal. Bár többször elgondolkodtam már rajta én is, hogy tíz éve ugyanott játszom, igazából nem nagyon foglalkoztatott az eligazolás lehetősége, bár túlzott külföldi keresletet se tapasztaltam magam iránt.
Pár évvel ezelőtt a külföldre igazolás még nem volt ennyire „népszerű”, mint manapság, bár volt pár jeles hírvivőnk. Mivel tisztában vagyok azzal, hogy nem ebből fogok hátra lévő életemben élni, ezért mindig próbáltam arra törekedni, hogy a foci után el tudjak indulni az életben: legyen szakmám, végzettségem, és persze munkám. Jelenleg is munka mellett járok nap mint nap edzésre, ami kicsit fárasztó, de így legalább megfelelek a magam állította elvárásoknak.
A közönség hiánya és a női foci helyzete Magyarországon
A futballból nekem leginkább a közönség hiányzik. Volt már szerencsém több ezer néző előtt játszani vagy a válogatottal teltházas meccsen élőben szurkolni. Nem kell kielemeznem szerintem, hogy mennyi pluszt jelent a pályán lévőknek.
Az, hogy miért van az, hogy Magyarországon annak a kevés lánynak, aki focizni kezd, nagy része 12-14 évesen abbahagyja a játékot, összetett kérdés. Az én esetem is példa arra, hogy miért tűnnek el a lányok ebben a korban: én is csak középiskolában szembesültem azzal, hogy egyáltalán van külön női foci, lehet, hogy ha nem olyan iskolába járok, én sem jutok el idáig. Most már azért több információ árad az iskolák felé, így tisztában vannak azzal, hogy van ilyen lehetőség, de szerintem a szülők azok, akik megpróbálnak hatást gyakorolni a gyerekre, mondogatják, hogy ebből nem fog megélni. Igazuk van szerintem, és én is sokszor hallottam ezt, nem véletlenül ragaszkodtam én is az iskolák elvégzéséhez. Most, hogy már dolgozom, megnyugodtak otthon is, hogy ment a kettő egyszerre is.
Emlékezetes mérkőzések és büszkeség
Olyat, hogy kedvenc meccs, nem tudnék kiemelni, több emlékezetes van. Ezek közé sorolnám két FTC elleni mérkőzésünket, amikor többek között az én gólommal, góljaimmal sikerült vert helyzetből a mi javunkra fordítani az eredményt. Szívesen emlékszem a válogatottban a szlovákoknak rúgott 3 gólomra, de ha már kedvencet kell írnom, akkor azokat a mérkőzéseket sorolnám ide, amelyek nagyban hozzájárultak a kupagyőzelem, bajnoki cím kiharcolásához. A rangadók.
A válogatott szereplése és a jövő
A válogatott idei szereplése nem volt épp felhőtlen, sokszor olyan meccseken hullajtottunk pontokat az Eb-selejtezőkön, amelyeken a játék képe alapján nem kellett volna. Tény és való, a válogatott a keret alapján többre hivatott, mint amit eddig elért a selejtezők során. De ha a sorsolás után latolgatásba kezdtünk volna látatlanban, akkor visszatekintve most fájó pont talán csak az északírek elleni eredmény lehetne. Ez nem az, mint amire számítottunk, és a belgák ellen is minimum döntetlennel számoltam volna. Arra, hogy az izlandiakkal szoros meccsen szoros eredményt értünk el, a pozitív oldalt nézve azt mondom, hogy benne van ebben a csapatban a bravúr, ha továbbra is együtt marad a társaság és elkerülik a sérülések.
Ami a válogatott 2012-es céljait illeti, a szövetségtől minden lehetőséget és segítséget megkapunk, több edzőmérkőzést szerveztek már le a jövő évre, és tudtommal a télen egy nagyobb tornán való részvétel lehetősége is felmerült. Ennek külön örülök, mert volt már példa erre, amikor az Universiadén szerepelt a jelenlegi válogatott gerincét alkotó társaság. Az ott eltöltött idő a vb-selejtezőkön hozott eredményt, ahol szinte az utolsó fordulóig versenyben voltunk az első két hely valamelyikéért. Remélem, amennyiben ez a torna összejön, az nagyban hozzájárul ahhoz, hogy azokat a meccseket, ahol nüanszokon múlt a siker, jövőre sikerüljön majd behúzni.
Kupák és érmek
A temérdek kupám és érmem nagyrészt a kispályás tornákból adódóan vannak: gólkirályi, legjobb játékosi elismerések; inkább érmekből van több. Ezeket otthon a szobámban, a polcon tartom.
Villámkérdések és mérkőzésösszefoglaló
A csapatunk korán vezetést szerzett, de a hazaiak még a szünet előtt fordítottak, így 2-1-re megnyerték a párharc harmadik mérkőzését. Az első félidőben a hazaiak szerezték meg a vezetést a 33. percben, majd a 45+3. percben egy öngól révén növelték előnyüket. Az MTK Hungária FC csapata a következő összeállításban lépett pályára: Szőcs - Nagy L. (Tóth 78.), Turányi, Demeter, Pinczi - Farádi-Szabó (Méry 78.), Csányi, Nagy Á. A mérkőzés egy perces gyászszünettel indult.
Csapatunk remekül kezdte az összecsapást, az első öt percben többet birtokolta a labdát, melynek meg is lett az eredménye. A 10. percben közel jártak az egyenlítéshez a hazaiak, de a második találkozón parádézó Szőcs ezúttal is a helyén volt a szöglet után. A 16. és a 22. percben is voltak lehetőségeink. A 30. percben a csereként beálló Nagy Viktória az alapvonalról gurított vissza Mosdóczi elé, a jobbhátvéd az ötös bal sarkától fölé lőtt. Két minutummal később Szőcs ütötte szögletre a hazaiak szabadrúgását. A 38. percben Pusztai került lövőhelyzetbe, de a 11 méterről eleresztett csavarását sikerült blokkolnunk. Az első félidő utolsó perceiben beszorultunk, melynek egy hihetetlenül peches hazai találat lett a vége. A fordulást követően az első helyzet a vendéglátók előtt adódott, de Fenyvesi rövidre tartó löketét hárítani tudta Szőcs. A folytatásban ritkán tudtunk eljutni Barti kapujának közelébe, ezért mesterünk újabb változtatásra szánta el magát, a 64. percben. A 75. percben is volt lehetősége a csapatnak. A 87. percben ismét Szőcsnek volt munkája, aki magabiztosan hárította Szabó középre tartó szabadrúgását.
Varga Attila edző értékelése szerint: "Nagyon csalódott vagyok. Az első 20 perc rendben volt, utána viszont elfelejtettünk futballozni. Sok hibát követtünk el, sok labdát eladtunk, nem ütköztünk."
