Mészáros Ferenc, a legendás Bubu: Kapusvirtuóz és a pápai futball patrónusa

Mészáros Ferenc, akit mindenki csak Bubuként ismert, 1950-ben Soroksáron született, és a VM Egyetértésben kezdte el futballozni. Édesanyja szövőnő, apja gyári munkás volt. Fiatal korától kezdve a labda volt a mindene, a grundról alig tudták bevinni a lakásba. Szamosi Mihály a soroksári grundon figyelt fel rá, és hívta az Egyetértésbe, így 11 éves korától igazolt játékos lett. Örökké a kapus poszt vonzotta.

A Vasas és a magyar válogatott legendás kapusa 72 éves korában, hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 73. évében 2023 januárjában hunyt el. Mészáros Ferencet végakaratának megfelelően szűk családi körben búcsúztatták.

A Vasas Évei és a Konkurencia

A mindenki által Bubunak becézett kapus tizennyolc évesen, 1968-ban került a Vasashoz anyaegyesületéből. Az angyalföldi klubban a következő évtizedben Tamás Gyulával vetélkedett a kezdőcsapatba kerülésért. Érkezését követően igazolt a Vasashoz a Diósgyőri VTK válogatott kapusa, Tamás Gyula, így Bubunak igencsak fel kellett kötnie a kesztyűt. Saját bevallása szerint: „Olyan nem létezik, hogy valakinek ne legyen vetélytársa. Ha a vetélkedés egészséges még serkentő is lehet. Én vállalom a versenyt Gyuszival, védjen a jobb.”

Bár bajnoki találkozón kezdetben nem is, a Felszabadulási Emlékversenyen már ő védett. 1972 tavaszán csapata egyik legjobbja volt, nem rajta múlott egy csúnya nagy vereség. 1973 tavaszán azonban egy emlékezetes eset történt vele: enyhén szólva ittasan jelent meg az edzésen, és úgy tűnt, hogy örökre bezárult előtte a Fáy utcai pálya kapuja. Már úgy látszott, hogy Baróti Lajos végleg lemond róla, aztán váratlan fordulat történt: az első csapat állandó tagja lett ősztől, és hétről hétre jól védett. 1975 nyarán azonban - fogalmazzunk finoman, bohém életvitelének köszönhetően - klubja fél évre, év végéig ismét eltiltotta. Az 1976/77-es idényben, mikor a Vasas történelmének eddigi utolsó bajnoki címét szerezte, már Mészáros védett több meccsen.

Tizenhárom szezont húzott le Angyalföldön, 252 bajnoki találkozón védett, dicsőséglistája impozáns. Extraképességű, a legelképesztőbb bravúrokra képes, virtuóz kapus volt. Pályafutása fénykora a nyolcvanas évek elejére esett. 1970 tavaszán az Inter Bratislava elleni 4:1-es KK-döntőn is győztes csapat tagja volt. A közönség számára legendás csapatösszeállítások szereplője volt, például az 1981-es és 1982-es "legjobbak" listáin is feltűnt.

A Nemzeti Tizenegyben

Mészáros Ferenc 1973 és 1989 között volt válogatott labdarúgó. Az utánpótlás-válogatottban is játszott 1973-ban. A címeres mezben 1973. szeptember 23-án Belgrádban, Jugoszlávia ellen (1:1) mutatkozott be. A Népsport korabeli értékelése szerint újonc létére meglepően higgadtan, nagy nyugalommal és jól védett. Koppenhágában másodszor is válogatott volt. Bár potyagólt is kapott - így ment be lába között, a bal lábát érintve a dánok első egyenlítő gólja -, mégis ismét ő volt a magyar csapat legjobbja. Negyedik válogatottságán áprilisban egy ötöst kapott az NSZK-tól, de ez a legkevésbé sem rajta múlt, válogatottunk egyik legjobbja volt.

Válogatottunk Szolnokon, a Svájc elleni barátságos mérkőzésen győzelemmel zárta az 1974. évi szereplését. Két héttel később Wales ellen Mahoney lövése után reklamált lest, Tóth József kétségbeesve nézett hiába a partjelzőre. Ezt követően több, mint két évet kellett várnia a következő válogatott szereplésre. Prágában volt tizenharmadszor válogatott 1977 novemberében.

Mészöly Kálmán, aki 1980 őszén még kereste csapatát a következő év tavaszán kezdődő VB-selejtezőkre, így látta őt:

„Nagy tettekre képes, kivételes adottságokkal rendelkező kapus, de sajnos nem elég megbízható, teljesítménye hullámzó a Vasasban is, a válogatottban is. Gondolom ez összefüggésben van azzal is, hogy gyomorbántalmakkal küzd és nagy dohányos, a cigaretta úgyszólván állandóan a szájában fityeg. Ezért úgy látszik, hogy nem igazi versenyzői alkat. Nagy hasznára lenne, ha nem nyúlna többé a cigarettás dobozhoz. Neki a szorgalmával nincs baj. Mindent szívesen, nagy akarattal elvégez és előnyére válik az is, hogy Tamás Gyula személyében egy olyan barátja van, aki egyben kitűnő edzője is. Az ő segítségével igazán jó formába kerülhet.”

Pályafutása fénykora a nyolcvanas évek elejére esett, egyik legjobb meccse a bukaresti vb-selejtező volt, ahol „Mészáros maga volt a megtestesült nyugalom. Az első félidőben nem volt túlságosan sok dolga, de ekkor is védett egy Iordanescu-lövést és kifutások után szinte a felhők közé emelkedve húzta le a labdát. Szünet után pedig bravúros védései is voltak, csupán egy kifutása nem sikerült.”

1980 májusa és 1982 júniusa között 14-szer kezdődött vele a nemzeti tizenegy összeállítása, és ez alatt mindössze kétszer, egyszer egy tét nélküli barátságos meccsen a Népstadionban az osztrákok ellen, és már a VB-n az argentinoktól szenvedtünk vereséget. Mészáros azon mindössze négy magyar kapus egyike (Szabó Antal, Grosics Gyula és Ilku István társaságában), akik legalább két labdarúgó-világbajnokságon is védtek.

1984 őszén, a csepeli Kovács Attila eltiltása után Mezey György szövetségi kapitány eredetileg számolt volna vele, de Győrben túl sokáig kellett várnia, hogy Portugáliából megérkezzen a játékengedélye. Így Andrusch-sal, Disztl Péterrel, harmadik kapusnak meg Szendreivel vágtunk bele a VB-selejtezőkbe.

Portugáliai Sikerek

1981-ben igazolt Portugáliába, a Sporting Lisszabonhoz. Az egyik legnagyobb hagyományú portugál csapattal tovább öregbítette mind a klub, mind saját maga hírnevét. Érdekesség, hogy első mérkőzését pont a Portugáliában turnézó magyar válogatott ellen játszotta 70 ezer néző előtt, a mérkőzés 1:1-re végződött, Bodonyi nem sokkal a vége előtt egyenlített.

Egycsapásra a Sporting szurkolóinak kedvence lett. Élvezték mozgását, kifutásait, s azt, hogy néha ki is cselezte ellenfelét. Többek között azért is vált a Sporting Lisszabon sokezer szurkolója egyik kedvencévé, mert ismerték példás készülését is. Körülbelül másfél óra kellett neki ahhoz, hogy egész Portugália a keblére ölelje, a jellegzetes „bubus” mozdulatok, jópofa nyilatkozatok, na és mindenekelőtt a káprázatos védések sora letérdeltette Mészáros Feri előtt Portugália népét. Volt bajnokcsapat tagja, őrizte felejthetetlen kupamérkőzések emlékét, küzdött kiesés ellen játszó együttesben, a közös mindegyikben az volt, hogy Bubuhoz valamennyi ragaszkodott. Talán azért, mert ő a szó szoros értelmében portugál lett már a kiérkezését követő napon. Nem játszotta meg a hozzáférhetetlen, megközelíthetetlen sztárt, nemcsak azt nézte, hogy mit lehet kapni azért, amit az ember Portugáliában futball címszó alatt csinál, hanem azt is, hogy mit kell adni mindezért.

Amikor a magyar válogatott 1981 októbere végén a norvégokat fogadta a továbbjutásért a VB-selejtezőn (4:1), akkor a Sporting a Benfica ellen készült. Ez a találkozó Lisszabonban a mérkőzések mérkőzése. A Sporting vezetői azt nem akarták, hogy Mészáros ne játsszon a magyar válogatottban, de ugyanígy azt sem, hogy ne szerepeljen az örök vetélytárs Benfica ellen. Viszont az egyik mérkőzést szombaton, a másikat vasárnap rendezték; visszaérhet-e időben Bubu? Hogy ne legyen fennakadás, a lisszaboni repülőtéren motoros rendőrök várták, s úgy vitték a stadionba, akár egy miniszterelnököt. Így aztán a kezdésre pontosan megjelent, és mindvégig érvényes egyéni rekordot állított fel: sosem lépett pályára 24 óra alatt 175 000 néző előtt. Két idényen keresztül minden mérkőzésen ő védett a zöld-fehér csapatban. Egyik csapata sem akarta elengedni. Úgy zengett mindenünnen a „Szervusz, Bubu!, Szervusz, Bubu!” kórus, hogy azt hitte, a régi Vasas-pályán van.

Először a Sporting Lisboa, később a Farense, végül a Setubal csapatában olyan varázslatos mutatványokat produkált, amilyenekre a magyar profik közül eddig még senki sem volt képes. 1986-ban visszatért Portugáliába, ezúttal az akkor frissen kiesett Vitoria Setubal csapatához. Három idényen át volt a csapat kapusa. Setubal, amelynek csillaga sohasem tündökölt ugyan olyan magasan, mint egy Benficáé, egy Sporting Lisszaboné, vagy egy Portóé, de amely élve a vidéki kiscsapatok jellegzetes életét, idő múlva amolyan minióriássá vált.

Élet a Vasason és a Pályán Túl

Mészáros Ferenc a Vasasban töltött idő után a Rába ETO-nál folytatta profi labdarúgó pályafutását. Úgy kerülhetett a Rába partjára, hogy előtte a Vasasban csak a junior csapat kapujának őrzését kívánták rábízni. A piros-kékek akkor igazolták le Gulyást, és a Vasas vezetői úgy vélték: jobb, mint a veteránnak nyilvánított Bubu. „Nem véletlenül szerződtem Győrbe, hanem azért, mert 34 éves fejjel arra gondoltam: ha valahol, akikor itt van a legtöbb esélyem arra, hogy pályafutásom utolsó két évében még nagy sikereknek legyek a részese.”

Bubu az a jelenség volt, akiért tömegek mentek meccsekre, nem lehetett rá nem odafigyelni. Már képessége, magabiztossága, minden mozdulata önmagában emlékezetes volt. "Már az Egyetértés ifiben is előfordult, hogy kifejeltem a kapura tartó lövést. Fenékkel levett labda (aki focizott, biztos ismeri a mozdulatot, mikor az ember a felpattanó labdára 'ráül'), kidobás előtt test körül többször körbedobált labda, egykezes beadáslehúzások, csatárok elől fejjel megszelídített labdák, és ehhez hasonlók. Egy olyan mozdulat, ami örökre megmaradt bennem: egy lövést úgy védett, hogy elengedte a labdát a lábai közt, majd hátrafelé vetődve elkapta a gólvonal előtt."

Legendás volt láncdohányzásáról is. Volt, hogy a kapuja mögötti fotósoktól kunyizott egy slukkot, de előfordult, hogy a jó öreg Karossa Laci bácsi - a sportfotósok doyenje volt - tárolta a meccseken Bubu cigijét. Volt olyan, amíg a Vasas támadott, elszívott egy cigit. Ezt Portugáliában is el akarta játszani, az akkori edzője azt mondta neki, szeretne vele beszélni valamiről, üljön le. Bubu kihúzta a széket és egy doboz Pall Mall volt rajta.

Emberileg is kiemelkedő volt: 1986-ban lemondott egy meghívást, ahol a Magyarország-Kanada VB-mérkőzést kellett volna itthonról, a képernyő elől kommentálnia. „Nem tartok kiselőadást itthonról azokról, akik kint szenvednek, gyötrődnek és annyi a bajuk, hogy ki sem látszanak belőle - indokolta a lemondást. - Most mondjam azt, hogy jók? Ez nem lenne igaz. Mondjam azt, hogy rosszak?”

1972-ben nősült meg. 1992-ben szakedzői diplomát szerzett a Magyar Testnevelési Egyetemen. Később a politikusi pályával is próbálkozott, 1990-ben Soroksáron polgármester jelölt volt, 1998-ban pedig országgyűlési képviselőként próbálkozott, sikertelenül. Buburól elég ijesztő pletykák kerültek felszínre látványosan megromlott egészségi állapotával kapcsolatban. Az tény, hogy volt egy nagyon súlyos autóbalesete, ami még rátett mindenre egy lapáttal. Hosszú évekig semmit nem lehetett róla hallani. Utolsó „nyilvános szereplése” Várady Béla temetése volt, talán hosszú idő után mutatkozott először nyilvánosság előtt. Botra támaszkodva, elég nehézkesen mozgott.

Sikerekben gazdag pályafutása során magyar bajnok (1977), MNK-győztes (1973, 1981), portugál bajnok (1982), Portugál Kupa-győztes (1982), U23-as Európa-bajnok (1974) lett.

Pápa Futballjának Gyökerei és Fejlődése

Pápa város sporttörténetének kezdeteit vizsgálva, száz évet is meghaladóan kell visszalépnünk az időben. Az 1920-as évek közepe táján a labdarúgás kedvelői is hallatni kezdtek magukról. A kezdeti lépéseket szervezettebb, csapatformáló törekvések követték. Ebben az időben már a fővárosban, az Üllői úton focizott Pápa szülötte, a híres fedezet Blum Zoltán. A mecénást a Perutz testvérek személyében találták meg a focizni vágyó pápai polgárok.

A századfordulón komoly iparosítás volt a városban. 1899-ben a magyar kormány és a Perutz-Testvérek cég között megkezdődtek a tárgyalások egy pápai textilgyár alapításáról. A Perutz-Testvérek a textilgyártásban főként az Osztrák-Magyar Monarchia cseh területein több évtizedes sikeres múltra tekinthettek már vissza. A gyáralapítást 1901. március 10-én jegyezték be a veszprémi királyi Törvényszéknél. A textilgyár működése ugyan az I. világháború után teljesen leállt, de a 20-as évekre újra fellendült és 1927-re felvirágzott.

1928-ban PFC néven alakult labdarúgócsapat a textilgyáriak között. 1930-ban létrejött a Perutz - gyár sportegyesülete és a futballcsapata is. A Perutz néven játszó csapat 1935-re már a Dunántúli I. osztályban szerepelt. Az 1940-es évek második felében volt népszerűsége csúcspontján a Pápai Perutz SC labdarúgó csapata. A kiváló kvalitású labdarúgó, Beschoner Alajos volt ebben az időben a Perutz egyik legnagyobb alakja, akinek a vezetésével 1946-ban a Perutz 4:2 arányban győzte le Magyarország B válogatottját. 1947-ben Beschonert meghívták a magyar főiskolai válogatottba, amellyel részt vett a párizsi főiskolai világbajnokságon és utána is a csapat oszlopos tagja maradt. Ugyanebben az évben Beschoner B válogatott lett és Bécsben gólt is fejelt az osztrák válogatottnak. A csapat neve az ezt követő évek során változott ugyan - Vörös Lobogó, Pápai Textiles SE - ám a sikerek és a pápai labdarúgás szeretete okán a szurkolók sokasága vonult vasárnaponként a pályára, ünnepelni kedvenc csapatát.

Mészáros Ferenc és a Pápai Egyesített Labdarúgó Club (PELC)

1995 tavaszán Mészáros Ferenc kezdeményezésére, az Önkormányzat támogatásával a Pápai SE labdarúgó-szakosztályából megalakult a Pápai Egyesített Labdarúgó Club (PELC). Az első bajnoki évadban a csapat - sportszerű Pápa-Veszprém küzdelemben - megnyerte a megyei bajnokságot. Elkezdődött az erősen megkopott, korszerűtlen sportlétesítmény felújítása.

A megyei bajnok PELC, első NB/III-as évadában a 2. helyen végzett. A következő, 1999/2000-es bajnoki idényben Hannich Péter és Csertői Aurél vezérletével a Bakony-csoport bajnoka lett. 2000 őszétől - az akkori Profi Nemzeti Bajnokság alatti osztályban - az NB/I B-ben szerepelt az együttes. A munkálatok idején a labdarúgócsapat átmenetileg - az Elekthermax SE segítő közreműködésével - az NB/I B középcsapataként, a Vasas pályán játszotta mérkőzéseit. Az együttes fél év után, a Százhalombatta legyőzésével búcsúzott a szomszédos pályától.

A 2003/2004-es bajnokságban a Lombard FC Pápára költözött. Ezáltal a város első osztályú indulási jogot szerzett. A 2009/2010-es évadban Lombard Pápa Termál FC ismét az NB/I-ben szerzett indulási jogot. A sporttal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2010. évi LXXXIII. törvény elfogadásával a 2010. május közepén megalakult új Országgyűlés megalapozta a magyar sportfinanszírozás rendszerének átalakítását, megnyitva ezzel új, az elmúlt évtizedekben kiaknázatlan források bevonásának lehetőségét a magyar sport fejlesztésébe. A sportfinanszírozás új rendszere nagy változásokat hozott a PELC számára is.

A PELC Támogatásai Évek Szerint

Az egyesület számára jelentős forrásokat jelentettek a pápai labdarúgó utánpótlást támogató cégek, melyek az alábbiak szerint alakultak:

Ennek a fejlődésnek köszönhető, hogy a Lombard Pápa Termál FC 2015-ben bekövetkezett hirtelen megszűnése sem rendítette meg alapjaiban a pápai labdarúgást. A 2015 júliusában megalakult a nagy elődök nyomdokain haladni kívánó Pápai Perutz FC, az MLSZ döntése alapján - nagymértékben az PELC meglétének köszönhetően - a Veszprém megyei I. osztályban folytatta.

tags: #meszaros #ferenc #papa #futbal

Népszerű bejegyzések:

• A magyar labdarúgás legendás hálóőre
• Gyeptelepítés és fenntartás stadionokban
• Arsenal vendég mez árak
• BL-szponzoráció világa
• Újpest jegyvásárlás részletei