Mezey Katalin, a BSE legendája és a magyar kosárlabda története

A kosárlabda, melyet ma világszerte milliók követnek figyelemmel, szerteágazó és gazdag történelemmel bír. A sportág a hideg idő beköszöntével teremtődött meg, hogy teremben, kis területen is játszható legyen, és nem a fizikai erőre, hanem inkább az ügyességre építsen.

A kosárlabda születése és fejlődése a világban

A kosárlabda sportág 1891-ben az Egyesült Államokban, a mai Springfield College elődjében, a springfieldi YMCA (Fiatalok Keresztény Egyesülése) Training School-ban született meg Dr. James Naismith jóvoltából. A kanadai születésű testnevelő olyan játékot szándékozott megalkotni, amely a hideg idő beköszöntével teremben, kis területen is játszható és amely nem a fizikai erőre, hanem inkább az ügyességre épít. James Naismith 13 szabályt állított fel, melyek közül 9, még ha módosított formában is, de ma is érvényben van.

Az első mérkőzést futball labdával a tornaterem erkélyére, 10 láb magasra erősített fonott barackos kosarakra, csapatonként 9-9 fő játszotta. A krónikák szerint ez az egyetemek közötti találkozó futó órával mért, két 15 perces félidőből állt, és 1-0-ra végződött. Ekkor a kosár alja még zárt volt, minden kosár után létráról, vagy a karzatról kellett kivenni belőle a labdát. A palánk felszerelése a nézők miatt vált szükségessé, akik csapatukat úgy próbálták segíteni, hogy a karzaton átnyúlva a labda útját akadályozták.

A játék "kellékei" és szabályai gyorsan változtak, tökéletesedtek. A játékosok száma a férfiaknál először 7-re, majd 1897-ben a mai is érvényben lévő 5-re csökkent. A fonott kosarat felváltotta a fém gyűrű, melyre hálót szereltek. A háló kezdetben zsákszerűen zárt volt, később kinyitották az alját, majd a fapalánkot üvegre cserélték, a labda méretét meghatározták. A pálya méretei, a büntetőterület mérete, formája, a büntetővonal távolsága is többször változott, és még a mai napig is formálódik. A testi érintkezés és a durvaság megelőzésére Naismith szigorú szabályokat vezetett be.

A női kosárlabda fejlődése és a nemzetközi szervezetek

A női kosárlabda az Egyesült Államokban szinte párhuzamosan fejlődött a férfiakéval. 1892-ben Senda Berenson, egy litván származású testnevelő tanár mutatta be diákjainak az amerikai Smith College-ban. Mivel a fiúk által játszott kosárlabdát túl megterhelőknek találta a lányok számára, változtatott a játékon. A pályát három egyenlő részre osztotta, minden területen három-három játékos tartózkodhatott, így egyszerre csapatonként 9 játékos volt a pályán. A játékosok a területüket nem hagyhatták el, a labdát szektorról szektorra kellett előrejuttatni. A háromszektoros játékot 1938-ban kétszektorosra módosították, a játékosok száma ezzel együtt hatra csökkent. Mind a férfi, mind a női kosárlabda gyorsan terjedt a YMCA mozgalom jóvoltából.

Az első kosárlabda ligák Amerikában helyi érdekeltségűek voltak, főként a keleti part nagyvárosai köré szerveződve. 1949-ben két liga összeolvadásából alakult meg az NBA, amely fokozatos terjeszkedéssel a legnépszerűbb szervezetté vált, rövidesen a legjobb játékosokat tudhatta soraiban. 1959-ben nyitotta meg kapuit Springfieldben a Kosárlabda Hírességek Csarnoka (Basketball Hall of Fame).

A férfiak után a nők is helyet követeltek maguknak a profi kosárlabdában. 1997-ben az NBA támogatásával megalakult a WNBA, a női profi liga. A Nemzetközi Amatőr Kosárlabda Szövetséget (FIBA - Fédération Internationale de Basketball Amateur) Argentína, Görögország, Olaszország, Lettország, Románia, Svájc és Csehszlovákia képviselői alapították meg 1932. június 18-án Genfben. A Szövetség székhelye 2001-ben visszaköltözött Genfbe. A szervezetnek jelenleg öt földrészről 214 tagországa van.

A férfiak számára első alkalommal 1950-ben Argentínában, a nőknek 1953-ban Chilében rendeztek világbajnokságot. A világbajnokságokat 4 évente, az olimpiák utáni második években rendezik. A hárompontos dobás első alkalommal az 1985-ös Európa-bajnokságon szerepelt nemzetközi versenyen. 2007-ben nyitotta meg kapuit a FIBA Hall of Fame a spanyolországi Alcobendasban.

Kosárlabda az olimpiákon és Európában

A kosárlabda már két évvel megszületése után eljutott Európába, az első bemutató mérkőzést Párizsban játszotta két amerikai YMCA csapat. 1935-ben rendezték az első Európa-bajnokságot a férfiak számára, melyet tesztversenynek szántak a berlini olimpia előtt, amit Lettország nyert. Az ötvenes években csak Magyarország tudta megállítani a szovjeteket, az 1955-ös budapesti Európa-bajnokságon.

1904-ben a St. Louis-ban rendezett olimpián mutatkozott be a sportág, ekkor még csak bemutató mérkőzések keretében. A hivatalos programban először Berlinben, 1936-ban szerepelt a kosárlabda a férfiak számára, ahol az Egyesült Államok csapata 19:8-ra verte Kanada válogatottját. 1989-ben a FIBA eltörölte a profi és amatőr játékosok megkülönböztetését, így 1992-ben első ízben vehettek részt a legjobb amerikai játékosok az Olimpiai Játékokon.

A kosárlabda megjelenése és korai évei Magyarországon

A kosárlabda magyarországi elterjesztése Kuncze Géza testnevelő tanár nevéhez fűződik, aki 1912-ben egy müncheni tanfolyamon a kosárlabda Németországban játszott, palánk nélküli változatát ismerte meg (korbball). Mint a bp.-i Vas utcai Felső kereskedelmi Iskola tanára, tanulmányúton, Münchenben ismerkedett meg a kosárlabdajátékkal (1912), hazatérve iskolájában meghonosította.

Nyilvánosan ekkor, 1913-ban mutatták be először Magyarországon a kosárlabdát. 1920-tól középiskolások, 1921-től társadalmi egyesületek csapatai kezdték el hazánkban a kosárlabdázást. Először a kereskedelmi iskolákban - Mester utcai, Vas utcai, Wesselényi utcai - terjedt a játék, az itt tanító testnevelők nemcsak megtanították a játékot, de egymás között sorozatmérkőzéseket is vívtak. A Mester utcai kereskedelmi lett az ország „labdajáték” iskolája. Számolatlanul ontotta az itt tanító Molnár József a válogatott játékosokat.

1925-ben megalakul a Testnevelési Főiskola (TF). Ugyanebben az évben a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) befogadta a sportágat, keretein belül megalakította a Kosárlabda Bizottságot. Magyarországon 1933-ig a palánk nélküli kosárlabdát játszották, ebben az évben azonban a Torinóban rendezett Főiskolai Világbajnokságon a válogatott megismerkedett a palánkos kosárlabdával, mely hazánkban is gyorsan elterjedt. Ekkor már Dr. Hepp Ferenc által fordított és szerkesztett szabálykönyv segítette a játékosokat és a játékvezetőket. Újabb lökést adott a fejlődésnek a Dr. Hepp Ferenc fordításában megjelenő szabálykönyv, amely 1938-ban került kiadásra.

Az első hivatalos bajnokságot a MASZ Kosárlabdajáték Bizottsága írta ki 1933-ban tíz csapat részvételével, az első magyar bajnok a közgazdászhallgatók csapata, a KEAC lett. 1935-ben a férfi válogatott részt vett az első Európa-bajnokságon Genfben. Az egyesületek csak a harmincas évektől foglalkoztak a női kosárlabdával, s ebben élen járt a MAFC, a BEAC és a TFSC. A magyar női kosárlabda-válogatott első országok közötti mérkőzését 1942-ben játszotta.

A Magyar Kosárlabda Szövetség megalakulása és a sikeres '50-es évek

A nagymértékű fejlődés szükségessé tette a kosárlabda kiválását az Atlétikai Szövetségből. Az OSK tanácstermében tartott alakuló közgyűlésen, 1942-ben megalakult az önálló Magyar Kosárlabda Szövetség (MKOSZ). A második világháború kellős közepén megalakult szövetség lelkes társadalmi munkásokból állt. A háború után az állami irányítás a sportban is hamarosan érvényesült, és új, társadalmi egyesületek szerveződtek. Hamarosan három együttes emelkedett ki: a Honvéd, a MAFC és a MÁVAG. A három nagycsapat mellett megnyugtató fejlődés indult vidéken is, Székesfehérvár, Sopron, Szeged, Diósgyőr, Pécs fokozatosan méltó ellenfelei lettek a fővárosi csapatoknak.

A sok jó játékosból szinte észrevétlenül alakította ki Páder János azt a válogatottat, amely sikert sikerre halmozott. A csúcsot 1955 jelentette: Európa-bajnoki aranyérem Budapesten! Magyarország válogatottja nagy küzdelemben 14 ponttal győzött a szovjet válogatott ellen. A nők hasonlóan sikeres időszakra tekinthetnek vissza. Az 1950-ben Budapesten rendezett női EB-n Magyarország játszotta a döntőt a Szovjetunió ellen. 1957-ben Hepp Ferenc lett a Szövetség elnöke, aki a nemzetközi szövetségben is fontos pozíciót töltött be.

Az alábbi táblázatban összefoglaljuk a magyar férfi és női kosárlabda válogatott legfontosabb Európa-bajnoki és olimpiai eredményeit:

Mezey Katalin pályafutása és a BSE kiemelkedő sikerei

Mezey Katalin, akinek pályafutása szorosan összefonódik a magyar kosárlabda egyik legsikeresebb korszakával, gyerekként balettel kezdte, de szülei nem támogatták ezen a vonalon. Így maradt a könnyedebb forma, a művészi torna, amit egészen 13 éves koráig folytatott. Egy atlétikai váltóversenyen elért győzelem juttatta őt a kerületi sportiskolába, ahol egy év múltán már nyoma sem volt mozgásában az előzményeknek. Felhősi Istvánnénál kosarazott, majd Dézsi Györgyné, később Horváth György volt az edzője. Valamennyien jó nevelőedzők voltak, akik jó alapokat adtak a későbbi évekre.

A sportiskola megszüntetése után, 1971-ben a komplett csapatot a BSE-be vitték. A BSE-ben előbb Varsányi Imre, majd Szabó Ödön, „Dönci bácsi” lett az edzője. Mezey Katalin 17 évesen, 1974-ben debütált a felnőtt csapatban, ahol még együtt játszhatott olyan nagy nevekkel, mint Budavári Zsuzsa, Ináncsi Imréné, Mosonyiné, Rajki Erzsi, Czirákiné és Szabics Magda. Az 1983-ban elért nagy siker, a Ronchetti Kupa elnyerése idején már csak hírmondók maradtak az évtizeddel korábbi törzstagok közül, ő pedig belenőtt az együttesbe.

Pályafutása során hétszeres bajnok és hétszeres kupagyőztes lehetett a BSE-vel, és a Ronchetti Kupát is elhódították, amit ő tart a legnagyobb sikerüknek. A Bajnokcsapatok Európa Kupájában (BEK) másodikak lettek. Számos hazai és nemzetközi tornán is sikeresen szerepelt, egyéni díjak sokaságával (legjobb irányító, legtechnikásabb játékos, legjobb dobó) gazdagodva.

1986-ban fejezte be aktív pályafutását a Városmajorban, miközben Killik László kapitánysága idején tizennégy alkalommal a magyar válogatottban is helyet kapott. Edzőiről elmondta, hogy Killik Lászlót alig ismerte meg, de Szabó Ödön, „Dönci bácsi” meghatározója volt a pályafutásának. „Dönci bácsi” kellőképpen szigorú volt, de amikor kellett, nagyon jól hangot talált mindenkivel, és második apjuk volt, aki az egyéni képességek összesítése alapján várhatónál jobb csapatot formált belőlük.

A korabeli viszonyokhoz képest a játékosok valóban csak filléreket kaptak, de szívüket-lelküket kitették a pályán a siker érdekében. A klub arra is ösztönözte a játékosokat, hogy tanuljanak. Mezey Katalin például az érettségi után öt évig csak kosarazott, de aztán a tanítóképzőbe került, majd lánya születése után a Szegedi Tanárképzőbe is felvették. Később a Soproni Postásban játszott „levelező tagozaton”, majd a családi és iskolai teendők miatt visszavonult az aktív sporttól.

Magyar kosárlabda legendák és a jövő

A magyar klubcsapatok nemzetközi sikerei elsősorban a női csapatokhoz kötődnek. A BSE 1979-ben a mai Euroliga elődjében, a Bajnokcsapatok Európa Kupájában második lett. A második számú európai kupasorozatban, a FIBA Európa Kupa elődjében, a Ronchetti Kupában két magyar csapat is győzni tudott, 1983-ban a BSE, 1998-ban pedig a soproni GySEV-Ringa hódította el a trófeát.

A magyarországi kosárlabdázás 100. évfordulója alkalmából 2005-ben az All Star Kosárlabda Gála keretében 25 női, 25 férfi játékos, és 10 edző kapott helyet a legendák között. Mivel idén 100 éves a kosárlabdázás Magyarországon, ezért az MKOSZ ezt a 60 főt egészítette ki 100-ra. A Hírességek Csarnokába nem csak amerikaiak, hanem más nemzetiségűek is bekerülhetnek, így eddig egyetlen magyarként Dr. Hepp Ferenc is megtalálható. Dr. Bartha Ferenc másfél évtizeden keresztül, 2006-ig irányította a honi kosárlabdaéletet összefogó szövetséget, az MKOSZ-t.

tags: #mezey #katalin #tungsram #kosarlabda

Népszerű bejegyzések:

• Falco harca a kupákért
• Fedezze fel Ligeti György munkásságát
• Lőkösháza futballcsapatának jelenlegi helyzete
• A szabadkai klubok szerepe a szerb fociban
• tudj meg többet Miklai Zsanett karrierjéről