Mezőkövesd, a Matyóföld Kincsesládája: Történelem, Kultúra és a Focicsapat Címerének Kérdése
A mezőkövesdi focicsapat címere, mint minden sportklub jelképe, mélyen gyökerezik a város és a régió történelmében, kultúrájában és hagyományaiban. Mezőkövesd, ez a húszezer lakosú város Észak-Magyarországon, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében fekszik, a fővárostól 130, a megyeszékhely Miskolctól 45, Egertől pedig 20 kilométerre. Kedvező elhelyezkedésű, hiszen a Budapest-Miskolc vasútvonal és a 3-as főútvonal mellett, a Bükk hegység déli lábánál, az Alföld és az Északi-középhegység találkozásánál terül el.
A település már a honfoglalást megelőző időkben is létezett, neve már meglehetősen korán, 1275-ben előfordult oklevélben. Hunyadi Mátyás 1464-ben oppidum jelleggel mezővárosi rangra emelte, s címert és pecsétet adományozott Mezőkövesdnek. A címer és az alapítólevél másolata a helyi múzeumban is megtalálható. A török megszállás megpecsételte a város sorsát, a török uralom bukása esztendejében csupán 22 adózót írtak össze, a lakosság kétharmada „futásban volt”. A lakosság szívósságára jellemző, hogy aránylag gyorsan felocsúdott, a XVIII. század közepe táján már kétszáz családnév ismert, s az ónodi helyett az egri járáshoz tartozott. 1848-ban 7823 katolikus és 92 izraelita személy lakta. „Gyásznapja” volt Mezőkövesdnek 1887. január 27., amikor a mezővárost nagyközséggé nyilvánították, de a több mint tízezer lélekszámú helység „lelkületében azonban város maradt”.
A Matyó Kultúra Kiemelkedő Jelentősége
Mezőkövesd lakóit a szomszédos Szentistván és Tard népével együtt „matyók”-nak nevezik. Színes népviseletükkel, híres népművészetükkel, hagyományokba zárt életükkel különleges néprajzi egységet alkottak - bizonyos vonatkozásokban - alkotnak még ma is a környező falvak között. Országos hírnevét Mezőkövesd színes népviseletével, s szabadrajzú hímzéseivel szerezte: kezdetben a lepedővégeket hímezték, az egyszerű vászonhímzések piros-kék fénytelen fonállal készültek. Később áttértek a többszínű fonal használatára. Hímzéssel díszítették a legénying lobogós ujját, majd a „surc”-nak nevezett keskeny női vagy férfi kötény alját. A szabályos cipés-madaras motívumok után az egészen más jellegű matyórózsás lepedővégek következtek. A szűcshímzés motívumai, színei döntően hatottak a matyó díszítőművészet kialakulására. Ezeket a formagazdag, pompázatos színharmóniákban tündöklő hímzéseket „író” (rajzoló) asszonyok ösztönös művészi érzékkel stilizálták és rajzolták le.
A színes matyóhímzés virágkora az 1860-as, 70-es évektől kezdődik. Ebben a korban lett általános a falusi házakban a parádésszoba, díszes berendezéssel, festett bútorokkal, falra aggatott mázas tányérokkal, cserépkancsókkal, tálakkal, magasra vetett díszággyal. A gazdasági, politikai, kulturális hatások mind elősegítették, hogy önálló és független, erőteljes népművészet bontakozhasson ki. 1948 után az önálló paraszti gazdálkodás felszámolása és a lakosság iparba kényszerítése miatt már csak szórványosan jelenik meg. Napjainkban a népviselet pompájában például felújított, korhű matyó lakodalom szereplőin gyönyörködhetünk.
„Jó életem volt, mert mindég virágok közt voltam” - mondta Kisjankó Bori, ez a törékeny, mindig mosolygó „íróasszony”, aki csodákat és meséket álmodott, s rajzolta őket halála napjáig. A matyó népművészet királyasszonya volt, aki valóban iskolát teremtett és súlyos, szép örökséget hagyott utódaira. A ki nem nyilatkoztatott végrendelet ott maradt műveiben, s szigorú munkaerkölcse emlékében. A „százrózsás íróasszony”, Kisjankó Bori néni híre bejárta a világot, csodálatosan tudta írni a matyó rózsákat, keze alól népművészeti remekek kerültek ki. A Matyó Múzeum bejáratánál mintegy háziasszonyként Kisjankó Bori mellszobra üdvözli a látogatót. Az 1954-ben elhunyt kiváló népművész otthonában emlékszobát rendeztek be, múzeummá alakított lakóháza idegenforgalmi látványosság.
Historikus Adatok Mezőkövesdről
A város gazdag történelme számos fontos dátumot és eseményt tartogat, melyek befolyásolták fejlődését és identitását:
- 1275: Mezőkövesd első okleveles említése.
- 1464: Hunyadi Mátyás mezővárosi rangra emeli és címert adományoz.
- 1848: A település lakosságának részletes összeírása (7823 katolikus, 92 izraelita).
- 1860-as, 70-es évek: A matyó hímzés virágkora kezdődik.
- 1887. január 27.: A mezőváros nagyközséggé nyilvánítása.
- 1911 szeptember: A Szent László Gimnázium megkezdi működését.
- 1939: Olajkutató fúrás során felfedezik a Zsóry gyógyvizet.
- 2001. október 13.: Az új Jézus Szíve templom felszentelése.
Matyó (munkakópia) Mezőkövesd Kis Jankó Bori
Mezőkövesd Főbb Látnivalói és Intézményei
A város nem csak a matyó kultúra központja, hanem számos műemlékkel és intézménnyel is büszkélkedhet. A főtér ismét felvette korábbi nevét, melyet Szent Lászlóról kapott. Itt található a „nagytemplom”, amely műemlék a XVIII. századból. Egyik kápolnája a bordás boltozatú XV. századi templom fennmaradt szentélye. Falazatán Takács István búcsújárást ábrázoló freskója látható. Műemlék jellegű építmény a plébánia-lak, ugyancsak a XVII. században épült, s fő nevezetessége a koronaszoba, mely inkább egy cella, kamrácska. Az új Jézus Szíve templomot 2001. október 13-án szentelték fel, melyre majdnem nyolc évtizedig vártak a mezőkövesdiek. A Jézus Szíve egyházközösség modern, kéttornyú templomát és plébánia épületét Rátkai Attila és neje Kiss Róza tervezte. A díszítő falfestmények mezőkövesdi fiatal művész, Köteles István munkái. A régi templom épületében, mely 80 méterre található, orgona múzeum megnyitását tervezik.
A Matyó Múzeum a volt Korona szálló épületének helyiségeiben tárja a közönség elé a matyó múlt színes emlékeit, viselettörténeti és népművészeti kiállításain. A nagyteremben korhűen berendezett matyó otthon tárul elénk, ahol a népviselet jellemző formáit, a hímzések történeti sorrendjét tanulmányozhatjuk fényképekkel és magyarázó feliratokkal. A folyosón a város múltját bemutató eredeti okiratokat, fényképsorozatokat találunk a matyó községek népviseletéről. A Közösségi Házzal és a Matyó Múzeummal szemben, a tér túlsó oldalán találjuk a Városi Galériát. Az épület előtti kicsi parkban Hunyadi Mátyás, a város hajdani jótevő királyának szobra áll. A Városi galériában működik a Takács István Gyűjtemény, aki a magyar későbarokk egyik legnagyobb mestere volt, elsősorban egyházi festőként tartják számon.
A Szent László tértől búcsúzva utunkat a Mezőkövesd hajdani arculatát leginkább őrző városrész, a matyó főváros „rezervátuma” felé vehetjük. A településrész szerkezete és egyes épületei másfél, két évszázad távlatából hitelesen őrzik a matyóság építő tevékenységét, az anyag, a szerkezet és a forma összhangját, az egykori életformát, a terület hangulatát. A terület szívében a „Táncpajta” körül tájházak, védett népi épületek láthatók. Sorra látogathatjuk az „ősmag”-ban még meglapuló „faluképi jelentőségű” lakóházakat, amelyekben működő fazekas, szövő, csipkeverő műhely, kézi festésű konyha- és szobabútorok, hímző alkotások tekinthetők meg.
Mezőkövesd másik látványossága az Eötvös út 32. szám alatt található Mezőgazdasági Gépmúzeum, egyedülálló gazdagságú, Európa-szerte ismert mezőgazdasági és technikatörténeti gyűjtemény, alapítója Hajdu Ráfis János. A több, mint százötven darabból álló erőgépegyüttes (traktorok, gőzgépek, lokomobil és stabil motorok) széles választékban reprezentálja a motortechnika századeleji fejlődését és alkalmazását az egykori mezőgazdaságban. Ugyanitt látható a kisparaszti gazdaságokban alkalmazott gépi berendezések, eszközök sokasága is. A város országos hírű Zsóry Gyógyfürdővel is rendelkezik. 1939-ben olajkutató talajfúrás során kútjaiból csaknem nyolcszáz méter mélységből 72 Celsius fokos, nagy kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos, szabad szénsavat tartalmazó víz tört elő. A munkálatokat Zsóry Lajos ny. országgyűlési képviselő családi birtokán végezték, neve rajta maradt a fürdőn is. Többször is elvégezték a feltörő víz vegyelemzését, míg az Egészségügyi Minisztérium gyógyvíznek minősítette. A gyógyvíz ivó- és fürdőkúraként egyaránt eredményesen alkalmazható. A fürdő teljes területe 116 ezer m2 (11,6 ha), szolgáltatásainak bővítése napjainkban is tart.
1911 szeptemberében kezdte működését a Szent Lászlóról elnevezett gimnázium, amely időközben szakközépiskolával bővült, és ma is országos hírű. A településen négy általános iskola és zeneiskola is működik. A város sportlétesítményekkel is jól ellátott, a Városi Sportcsarnok alkalmas valamennyi teremsportban versenyek megrendezésére. A Közösségi Ház számos művészeti és művelődési csoporttal változatos tevékenységet folytat. Mezőkövesdnek 1897 óta hetilapja, a Mezőkövesdi Újság is megjelenik, valamint Matyóföld címmel évkönyve is van már három évtizede, helytörténeti, néprajzi és szépirodalmi kiadványként.
A Mezőkövesd Zsóry FC és a Címerváltás Híre
A sportélet, azon belül is a labdarúgás, jelentős szerepet játszik Mezőkövesd közösségi életében. A Mezőkövesd Zsóry FC neve egyre ismertebb a hazai futballban. Egy klub identitásának meghatározó eleme a címer, amely a történelem, a hagyományok és a szurkolói közösség egységét szimbolizálja. A labdarúgóklubok életében időről időre felmerül a címer megújításának kérdése, ami gyakran élénk vitát vált ki a szurkolók körében.
2017 júliusában a Mezőkövesd Zsóry FC is úgy döntött, hogy megváltoztatná címerét. Fontos lépésként a klub előzetesen kikérte a szurkolók véleményét erről a döntésről. Ez a kezdeményezés rávilágít arra, hogy a szurkolók bevonása kulcsfontosságú egy ilyen érzékeny kérdésben, hiszen a címer nem csupán egy logó, hanem a klub és a város közös múltjának és jövőjének jelképe. A magyar sporthíreket ekkortájt más klubok címerváltoztatási kálváriái is uralták, például az Újpest FC ügye is nagy visszhangot váltott ki, Urbán Flórián véleménye is megjelent a sajtóban.
tags: #mezokovesd #focicsapat #cimer
