A Juventus csapata: becenevek és történelem
A Juventus Football Club, amelyet röviden Juventus FC-nek vagy egyszerűen Juventusnak neveznek, egy olasz labdarúgóklub, amelyet 1897-ben alapítottak. A klub székhelye Olaszországban, Torinóban található. A Juventus a világ egyik legjelentősebb és legsikeresebb olasz labdarúgócsapata, amely számos trófeát nyert, köztük harminchat bajnoki címet, tizennégy olasz kupát és nyolc olasz szuperkupát. Európában a harmadik legsikeresebb klub, és a világon a hatodik legtöbb trófeát szerezte meg a FIFA nyilvántartása szerint.
Olaszországban a Juventusnak van a legtöbb szurkolója, különösen délen, és a világ egyik legnagyobb szurkolótáborával rendelkezik. A csapat jelenleg Torinóban, a klub saját építésű stadionjában, a Juventus Stadiumban játszik, amelyet 2011-ben avattak fel. Olaszországban a Juventus több más klubbal is rivalizál, különösen a helyi rivális Torinóval. Ezt a mérkőzést Derby della Mole-nak hívják, és nagy érdeklődés kíséri.
A klub alapítása egy érdekes történet. Tizenhárom fiatalember, mindössze 17-18 évesek, a közeli Maaimo D’Azeglio gimnázium diákjai alapították a csapatot 1897-ben. Nevük: Alfredo Armano, Giocchino Armano, Eugenio Canfari, Enrico Canfari, Francesco Daprá, Domenico Donna, Carlo Ferrero, Luigi Forlano, Luigi Gibetti, Umberto Malvano, Enrico Piero Molinatti, Umberto Savoria és Vittorio Varetti. A csapat első elnöke Enrico Canfari lett.
A csapat alapításakor három név között morfondíroztak a vezetők: Società Via Fort (Erőd utcai társaság), Società Sportiva Massimo d’Azeglio (azegliói legnagyobb sporttársaság), Sport Club Juventus (fiatalság sportklub). Végül hosszas viták után az utóbbi, a "Sport Club Juventus" lett a befutó, ami a latin "iuventus" szóból ered, jelentése fiatalság.
1898-ban játszotta első, természetesen barátságos mérkőzését a helyi rivális FC Torinese ellen (ami nem a mai Torino). Az Olasz Labdarúgó-szövetséghez 1900-ban csatlakozott. Az első bajnoki címüket 1905-ben sikerült megnyerniük az akkor még csak három csapatos bajnokságban. Ekkor a csapat egy korábbi stadionjában, a Stadio Motovelodromo Umberto I-ben (I. Umbertó Motorkerékpár Stadion) játszott. Ebben az időben a klub mezszíne rózsaszín volt.
A Juventus becenevei
A Juventusnak több beceneve is van, amelyek a klub történelméhez és jellegzetességeihez kapcsolódnak:
- La Vecchia Signora (Az Öreg Hölgy): Ez a legelterjedtebb és legismertebb becenév. Az elnevezés játék a szavakkal, hiszen a klub neve a latin "iuventus" (fiatalság) szóból ered, míg a "Vecchia Signora" ennek ellentéte. A kezdeti évtizedekben a szurkolók által a klub iránt érzett "szerelem" és hűség feminin vonásokkal ruházta fel a Juvét.
- Le Zebre (A Zebrák): Ez a becenév a klub ikonikus fekete-fehér csíkos mezére utal, amely a zebra mintázatára emlékeztet.
A "La Vecchia Signora" becenév eredete többféle magyarázattal is bír. Az egyik szerint a klubot 1897-ben torinói egyetemisták alapították, és nevük a latin "iuventus" (fiatalság) szóból eredt. Ugyanakkor a kezdeti évtizedekben a szurkolók által a klub iránt érzett mély "szerelem" és hűség feminin vonásokkal ruházta fel a Juvét, amihez hozzájárult az is, hogy a klubot gyakran hasonlították egy úriasszonyhoz. Dél-olasz migránsok, akik nagy számban érkeztek Torinóba, hogy a FIAT konszern gyáraiban dolgozzanak, szintén nagy számban váltak akkoriban Juventus szimpatizánsokká, amiért az "Olaszország barátnője" becenevet is a csapatra aggatták. Ezen okok együttesen vezettek ahhoz, hogy a "La Vecchia Signora" becenév mára elválaszthatatlanul összefonódott a klubbal.
A Juventus története és sikerei
Az első világháború után következett be az igazi fellendülés. A csapat első jelentősebb edzője a magyar Károly Jenő volt, aki 1926-ban ismét bajnoki címhez vezette a csapatot. Ezután 1930-ban következett a harmadik elsőség, melyet további négy követett. E korszakban több jelentős labdarúgó is képviselte a klubot, köztük Combi, Rosetta, Bigatto, Monti, Cesarini, Ferrari, Borel és Bertolini. A csapat ekkorra már európai szinten is meghatározó volt.
1933-ban a klub stadionja is megváltozott. A Stadio Olimpico di Torino (Torinói Olimpiai Stadion) egészen 1990-ig fogadta az ellenfeleket. 1947-ben Gianni Agnelli lett a Juventus elnöke egészen 1955-ig, majd öccse, Umberto Agnelli és később Vittore Catella vette át ezt a posztot. Ezekben az időszakokban hét bajnoki cím valamint három olasz kupa került a vitrinbe.
1971-től az egykori játékos Giampiero Boniperti (aki százhetvenhét gólig jutott) lett az elnök. Ténykedése alatt kilenc bajnoki és négy kupaelsőséget ért el a „Juve”, valamint megnyerték az UEFA-kupát is. Az ezt követő időszakban olyan labdarúgók fordultak meg a csapatban, mint Dino Zoff, Gaetano Scirea, Marco Tardelli, Antonio Cabrini, Franco Causio, Roberto Bettega, Paolo Rossi vagy épp Michel Platini.
A csapat ezután 1993-ban ismét elhódította az UEFA-kupát, majd 1996-ban a Bajnokok Ligáját (utóbbit másodszor). Ez idő alatt kezdte meg a klubnál karrierjét a „Juve” egyik ikonja, Alessandro Del Piero, aki 2012-ig szolgálta az egyesületet. Ekkor a csapatot kétszer is irányította a korábbi olasz szövetségi kapitány Marcello Lippi. Az ő nevéhez fűződik többek közt a 25. bajnoki cím megszerzése is, valamint a francia Zinédine Zidane szerződtetése.
2006-ban a klubot bundabotrány miatt a Serie B-be sorolták vissza. Ez volt az első alkalom, hogy nem az első osztály tagja volt a klub. A botrány következtében két bajnoki címüket is elvették, de még így is Olaszországban rekordmennyiségű (28) bajnoki címük maradt. A száműzetés csupán egy évig tartott, majd a feljutás után a csapat igyekezett újra nevéhez méltóan szerepelni a bajnokságban és a nemzetközi porondon is.
Az újabb trófeára azonban egészen 2012-ig kellett várni. 2011-ben ugyanis az egykori legendás Juventus-játékos és csapatkapitány, Antonio Conte lett a klub edzője. Sikerült visszahoznia a csapathoz a „spirito Juve” szellemiséget, és vezetésével veretlenül lett bajnok a csapat, ami a húsz csapatot összefogó Serie A történetében azelőtt senkinek sem sikerült. A Juventus ebben az évben a Coppa Italia döntőjébe is bejutott.
A Juventus 123 éve: Legjobb futballpillanatok és gólok
A Juventus Football Club, rövidítve Juventus FC vagy egyszerűen Juventus (latin: iuventus vagyis fiatalság) olasz labdarúgóklubot 1897-ben alapították. A klub székhelye Olaszországban, Torinóban van. A világ egyik legjelentősebb, és egyben legsikeresebb olasz labdarúgócsapata. Ötvenöt trófeát nyert a csapat, közte harminchat bajnoki címet, tizennégy olasz kupát és nyolc olasz szuperkupát. Európában a harmadik legsikeresebb klub és a világon a hatodik legtöbb trófeát szerezték meg, amit eddig a FIFA feljegyzett. Olaszországban a Juventusnak van a legtöbb szurkolója (főleg délen), és a világon is az egyik legnagyobb szurkolótáborral rendelkezik.
A csapat alapításakor három név között morfondíroztak a vezetők: Societá Via Fort (Erőd utcai társaság), Societá Sportiva Massimo d’Azeglio (azegliói legnagyobb sporttársaság), Sport Club Juventus (fiatalság sportklub). Végül hosszas viták után az utóbbi lett a befutó. 1898-ban játszotta első (természetesen barátságos) meccsét a helyi rivális FC Torinese ellen (ami nem a mai Torino). Az Olasz labdarúgó-szövetséghez 1900-ban csatlakozott. Az első bajnoki címüket 1905-ben sikerült megnyerniük az akkor még csak három csapatos bajnokságban. Ekkor a csapat egy korábbi stadionjában, a Stadio Motovelodromo Umberto I-ben (I. Umbertó Motorkerékpár Stadion) játszott. Ebben az időben a klub mezszíne rózsaszín volt. A következő években folyamatosan fejlődött a csapat, ám az igazi fellendülés az I. világháború után következett be. A csapat első jelentősebb edzője a magyar Károly Jenő volt, aki 1926-ban ismét bajnoki címhez vezette a csapatot. Ezután 1930-ban következett a harmadik elsőség, melyet további négy követett. E korszakban több jelentős labdarúgó is képviselte a klubot, köztük Combi, Rosetta, Bigatto, Monti, Cesarini, Ferrari, Borel és Bertolini. A csapat ekkorra már európai szinten is meghatározó volt. Szerepeltek az akkori Európa Kupában (a mai UEFA-bajnokok ligája elődje), valamint az olasz válogatott is ekkor ünnepelte 1934-es világbajnoki címét.
1933-ban a klub stadionja is megváltozott. A Stadio Olimpico di Torino (Torinói Olimpiai Stadion) egészen 1990-ig fogadta az ellenfeleket. 1947-ben Gianni Agnelli lett a Juventus elnöke egészen 1955-ig, majd öccse, Umberto Agnelli és később Vittore Catella vette át ezt a posztot. Ezekben az időszakokban hét bajnoki cím valamint három olasz kupa került a vitrinbe. 1971-től az egykori játékos Giampiero Boniperti (aki százhetvenhét gólig jutott) lett az elnök. Ténykedése alatt kilenc bajnoki és négy kupaelsőséget ért el a „Juve”, valamint megnyerték az UEFA-kupát is. Az ezt követő időszakban olyan labdarúgók fordultak meg a csapatban, mint Dino Zoff, Gaetano Scirea, Marco Tardelli, Antonio Cabrini, Franco Causio, Roberto Bettega, Paolo Rossi vagy épp Michel Platini. A csapat ezután 1993-ban ismét elhódította az UEFA-kupát, majd 1996-ban a Bajnokok Ligáját (utóbbit másodszor). Ez idő alatt kezdte meg a klubnál karrierjét a „Juve” egyik ikonja, Alessandro Del Piero, aki 2012-ig szolgálta az egyesületet. Ekkor a csapatot kétszer is irányította a korábbi olasz szövetségi kapitány Marcello Lippi. Az ő nevéhez fűződik többek közt a 25. bajnoki cím megszerzése is, valamint a francia Zinédine Zidane szerződtetése. 2006-ban a klubot bundabotrány miatt a Serie B-be sorolták vissza. Ez volt az első alkalom, hogy nem az első osztály tagja volt a klub. A botrány következtében két bajnoki címüket is elvették, de még így is Olaszországban rekordmennyiségű (28) bajnoki címük maradt. A száműzetés csupán egy évig tartott, majd a feljutás után a csapat igyekezett újra nevéhez méltóan szerepelni a bajnokságban és a nemzetközi porondon is. Az újabb trófeára azonban egészen 2012-ig kellett várni. 2011-ben ugyanis az egykori legendás Juventus-játékos és csapatkapitány, Antonio Conte lett a klub edzője. Sikerült visszahoznia a csapathoz a „spirito Juve” szellemiséget, és vezetésével veretlenül lett bajnok a csapat, ami a húsz csapatot összefogó Serie A történetében azelőtt senkinek sem sikerült. A Juventus ebben az évben a Coppa Italia döntőjébe is bejutott.
A klubnak összesen ötvenhárom edzője volt, köztük harmincnyolc olasz, három-három magyar (Károly Jenő, Viola József, Sárosi György) és csehszlovák, két skót, egy-egy argentin, angol, brazil, paraguayi, francia, svéd és jugoszláv. Ebből tizenhárman ideiglenes edzők voltak.
tags: #mi #a #beceneve #a #juventus #csapatanak
