A kapusok vetődési technikái és a „seprő” vetődés
Ez az írás a futsal kapusok körében rendkívül gyakori, és az utóbbi években a nagypályás labdarúgásban is egyre inkább elterjedt „seprő” vetődési technikát mutatja be részletesen. Annak ellenére, hogy a hagyományos nagypályás kapusképzés eredetileg helytelennek ítélte ezt a mozdulatot, a gyorsaság és hatékonyság miatt egyre többen alkalmazzák.
Miért használják a vetődést a kapusok?
Akárcsak a nagypályás kapusok, a futsal kapusok is olyan, szélre menő labdák védésére használják a vetődést, amelyeket oldalazó mozgással már nem érnének el. A futsalban jellemzően a „kézilabda kapusos” állásban maradva, karral vagy karokkal hárítják oldalra a labdát, de vannak helyzetek, amikor a vetődés elkerülhetetlen.
Az indító láb szerepe a „seprő” vetődésnél
Mint a „hagyományos” vetődésnél, itt is van egy áttolás a lövés oldalával ellentétes lábunkkal. Viszont ez az áttolás egyben az elrugaszkodás a talajról, hiszen ennél a vetődési fajtánál nincsen kitámasztás a vetődés irányával azonos lábbal, mert azt (mint a neve is sugallja) „kisöpörjük” gyakorlatilag magunk alól. Ezzel a lábbal kell abba a síkba levinnünk a súlypontunkat, amiben éppen a labda érkezik felénk. Vagyis, ha laposan érkezik szélre a lövés, akkor mintha „le akarnánk ülni egylábbal”, így gyorsan levisszük a súlypontunkat egy egylábas guggolószerű mozdulattal.
Saját tapasztalatok szerint, amikor ezt a mozdulatot gyakoroljuk, tényleg képzeljük azt, hogy „le akarunk ülni a földre” egy lábas guggolással. Csak itt nem tesszük le a fenekünket a talajra, hanem amint megfelelően levittük a súlypontunkat, egyből áttoljuk magunkat az ellentétes oldalra, vagyis a labda irányába.
A „kisöpört” láb
Mindig azt a lábunkat kell magunk alól „kisöpörnünk”, vagy más szóval szinte „kirúgnunk” magunk alól, amelyik éppen a vetődés oldalával azonos oldalon van. Vagyis ezzel a lábunkkal nem végzünk kilépést és azután elrugaszkodást arról, mint a „klasszikus” vetődés esetében. Lehet, hogy így sokkal rövidebb lesz a repülési fázisa a vetődésnek, de sokkal gyorsabban is végrehajtható, ami sokkal fontosabb a futsal kapusok esetében, hiszen sokkal közelebbről és sokkal gyorsabb lövések érkeznek a kapunkra.
A kéz/kezek vitele
Természetesen mindig a labda határozza meg (annak sebessége, erőssége, hogy mennyi időnk van a kapus védőtechnika kivitelezésére stb.), hogy éppen egy vagy két kézzel kell nyúlnunk a labdához. Természetesen azt is, hogy azt fogjuk, vagy éppen oldalra hárítjuk.
Ha nagyon gyors lövés érkezik, akkor kénytelenek vagyunk egy kézzel (a lövés oldalával megegyező oldali karral) védeni, mert ez sokkal gyorsabb, mint a kétkezes. De egyben kisebb felülettel is találkozunk a labdával, így nehezebben és kevésbé biztonságosabban tudjuk a labdát irányítani. Ezért, ha a labda sebessége engedi, inkább mindkét kezünket vigyük, hogy minél nagyobb és biztonságosabb felülettel háríthassuk oldalra a labdát (vagy ha lehet, megfoghassuk azt).
A törzs helyzete vetődés közben
Felsőtestünket lazán, neutrálisan egyenesen tartva kell előre felé, a lövés irányába döntenünk. Azért, hogy ezzel is jobban tudjuk támadni a labdát és zárni a szöget. Emellett figyelnünk kell arra, hogy ne legyen merev a felsőtestünk a vetődés közben, egyrészt mert így darabos lesz a mozgásunk, másfelől a talajfogásnál merev felsőtesttel szinte „belecsapódunk” a parkettába, és komoly sérülést vagy sérüléseket szerezhetünk.
A talajfogás
Először a kezeinket kell letennünk, hogy lecsökkenthessük az ütközés erejét, és közben figyeljünk arra, hogy karjaink könyökben hajlítva legyenek. Aztán a „kisöpört” lábunk combjának és lábszárának oldalsó részét kell letennünk, hogy tovább csökkenthessük a talajfogáskor való ütközési erőt, és szinte majdnem ezzel egy időben a törzsünk oldalsó részével kell érintenünk a talajt.
Nagyon fontos, hogy oldalunkkal fogjunk talajt és ne forduljunk hasra, mert lapos lövések esetében könnyen „besurranhat” a labda a hasunk alatt, másrészt komoly hasi sérüléseket szerezhetünk így. Természetesen a talajfogás után törekednünk kell a minél gyorsabb felállásra.
Hamis kilences
Védési technikák labdarúgó kapusok számára
A kapusok védési technikái sokrétűek, és a labda érkezési magasságától függően változnak. Az alábbiakban részletesebben ismertetjük a különböző helyzetekre alkalmazható technikákat.
A kapushoz közel, laposan érkező labdák védése
A kapushoz közel, laposan érkező labdák védésére a kapusok a lábukat és a kezüket is használják. A védekezés történhet zárt állásban, párhuzamos lábfejjel és féltérdelésben.
Ezt a védési technikát a kapusok akkor használják, ha a hozzájuk laposan érkező labda sebessége olyan nagy, hogy nincs idejük a kezük használatára. Ilyenkor a lábukat reflexszerűen, a csípő kifordításával a labda útjába teszik, majd a labda pattanásának megfelelően megpróbálják a labdát megszerezni. A kapusok a rúgó láb irányába fordulva általában lecsúsznak a talajra. Helyezkedés közben újból fel kell venni az alapállást.
Kosárfogás és ölelőfogás lapos labdákra
Ezt a védőtechnikai elemet akkor használják a kapusok, amikor a labda laposan, vagy felpattanás után érkezik a lábukhoz. A kapus felsőtestét az érkező labda irányába annyira hajtja előre, hogy a párhuzamosan tartott karjainak ujjai majdnem megérintik a talajt. A kezek párhuzamosan a labda érkezési irányába mutatnak. A térdek nyújtottan, egymás mellett szorosan helyezkednek el. Ezután a felsőtestének emelésével a melléhez szorítja. Ezt alsó kosárfogásnak és alsó ölelőfogásnak nevezi a szakirodalom.
A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Az előre néző tenyér ujjaival megérintik a lábfejük előtt a talajt. Ezt követően a szemből gurított labda felvételét és az ölelőfogást gyakorolják.
Féltérdeléses ölelőfogás
Ezt a védőtechnikai elemet akkor használják a kapusok, amikor a labda laposan, vagy felpattanás után érkezik a lábukhoz, vagy a lábuk mellé. A kapusoknak úgy kell kilépniük, hogy a térdben erősen hajlított támaszlábuk lábfeje merőleges legyen az érkező labda irányára. A lendítő láb térde is behajlik és a támaszláb térdéhez közelít. A labda megtámasztása a tenyereken és a párhuzamosan tartott alkarokon történik. Ezután a két könyök egyidejű behajlításával a mellkashoz szorítják a labdát. A kapus arca szemben marad a labdával. Ezt szintén alsó kosárfogásnak és alsó ölelőfogásnak nevezik.
Félmagasan érkező labdák védése
Amennyiben a labda a térdnél magasabban, de a fejnél alacsonyabban érkezik, a kapusok az ölelőfogást és a kosárfogást használják.
Ölelőfogás félmagas labdákra
A kapus az alapállásnak megfelelően felsőtestét kissé előredönti, így a testsúly a talpak elülső részére kerül. Az alapállás lehet egy lábfej szélességű terpeszállás, illetve harántterpeszállás is. A könyökben hajlított és előrenyújtott karok tenyerei felfelé néznek. Ezután a labdát a mellkashoz szorítják. Az ölelőfogással egy időben a felsőtest fokozatosan kiegyenesedik, a testsúly pedig a hátsó lábra kerül. A félmagasan érkező labdák védésénél a kapusnak egy kicsit fel kell ugrania, hogy az ölelőfogást végre tudja hajtani. A felugrás egy és páros lábról is történhet.
A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. A következő lépésben a tanítványok a mellső középtartásban tartott labdát a könyökök behajlítása közben engedik, hogy végigguruljon az alkarokon. A gurulás közben a labdát a mellükhöz húzzák és átölelik.
Kosárfogás félmagas labdákra
Ezt a védőtechnikai elemet a mellmagasságban, vagy a mellmagasság fölött érkező labdák hárításakor alkalmazzák a kapusok. A kapus enyhén hajlított és behajlított karjait rézsútos magastartásba, az érkező labda irányába emeli. A hüvelykujjak és mutatóujjak majdnem összeérnek. A könyökből kissé hátraengedi, így a labda a tenyereken megnyugszik. Ezután az ölelőfogás technikájának megfelelően a mellkasához szorítja.
Magasan érkező labdák védése
Magasan érkező labdák védéséről akkor beszélhetünk, ha a labda a fejmagasságban, vagy a fejmagasság felett érkezik. A kapus talajon állva vagy felugrás után a levegőben is védheti. Fontos, hogy ne hagyjon rossz technikai megoldás miatt rést a kapuban.
Magas labdák fogása és öklözése
A kapusok a magasan érkező labdák hárítására előszeretettel használják az öklözést. Az öklözés egy kézzel és két kézzel is történhet. A labdát a legmagasabb pontján egy kézzel vagy egyszerre két kézzel ütik ki. Az öklözés után a leérkezés a térdek enyhe hajlításával kis harántterpeszbe történik. A helyes öklözési felület a kezek ujjperceinek sima felülete.
A tanári bemutatást vagy bemutattatást célszerű magyarázattal kiegészíteni. Ezt követően a helyes érintési felület kialakítását gyakorolják. Az öklözéshez párosával helyezkednek el, majd a labdát magas ívben, kétkezes alsó átadással dobják egymásnak, amit öklözéssel kell visszaütni. Ezután rátérhetünk a levegőben történő öklözés gyakorlására. Először a felugrás és az öklözés összekötését gyakorolják labda nélkül, majd labdával.
Kapusvetődések típusai
A vetődés a kapustechnika leglátványosabb eleme, amit más néven robinzonádnak is neveznek, mivel B. kapusa védett először ezzel a technikával. Akkor alkalmazzuk, ha a labdát lecsúszással nem érnénk el. A kapusok az elrugaszkodás előtt néhány oldal- vagy keresztlépést hajtanak végre.
Vetődés - a technika lépései
A kapusok vízszintes helyzetbe kerülnek, miközben megpróbálják a labdát a magas tartásba emelt karjaikkal elérni. A kapus talaj felé néz. A labdát tenyereinek ujjaival a kapu fölé vagy mellé tolja. A talajfogás a kezekkel kezdődik. Ezután a vetődés irányába eső alkar és a comb oldalsó része tompítja a földre érkezést. A labdát a melléhez húzza és ölelőfogással biztosítja.
Rácz János, a békéscsabai kézilabda legendája
Békéscsaba legendás kézilabdakapusától, Rácz Jánostól búcsúztak 2018. február 20-án, aki 1963 és 1982 között mindig a város legjobb csapatának kapusa volt. Két éve harcolt a gyógyíthatatlan betegséggel, mely végül 2018. február 10-én győzte le őt.
Hamvasztás utáni búcsúztatására Cserhátsurányban - 12 évvel ezelőtt költözött feleségével együtt a Nógrád megyei kis faluba - került sor, de kívánsága szerint a család megszervezte, hogy csabai barátai, játékostársai és egykori szurkolói is elbúcsúzhassanak tőle. A búcsúztatásra a Vízmű Szabolcs utcai kézilabdapályáján került sor, urnáját az öltöző felőli kapuban ravatalozták fel.
„Rácz Jancsika nem kerülhette el a sorsát, neki sportolóvá kellett válnia. Egyszerűen nem történhetett másként! Hogy végül kézilabdakapus lett, az bele volt kódolva gyermekkorába, mint ahogyan az is teljesen magától értetődő volt, hogy a Békéscsabai MÁV csapatában kezdődött a pályafutása.”
Jani fizikai felépítése mindenben eltért a korszak legjobb kapusainak testi adottságaitól. Emiatt neki teljesen másképpen kellett védenie, mint kortársai többségének, és ő másképpen is védett. A lövésekre állva helyezkedett, és megpróbálta kézzel, lábbal elérni a kapujára menő labdákat. Tény, hogy 1960-ban, amikor elkezdett kézilabda edzésekre járni, a szemafor technikát még egyáltalán nem tanították a kézilabda kapusoknak. Egészen biztos, hogy a nagyon kevés közül Jani volt az egyik kézilabdakapus, aki ezt az új kapustechnikát már a hatvanas évek legelején is alkalmazta. Ő már a salakpályán is úgy védett, mint napjaink űrkapusai a sportcsarnokok kiváló minőségű parkettáin, műanyag padlóin. Stílusával legalább egy évtizeddel megelőzte korát.
Csapatainak mindig ő volt a legmagasabb embere, az ellenfelek meg egyszerűen nem értették, hogy mit keres egy ilyen nagy ember a kapuban. Főként azért értetlenkedtek, mert egyáltalán nem voltak felkészülve az ilyen helyzetre, nem tudták, hogy mit kezdjenek egy olyan kapussal, akinek a feje a felső léc fölé ér.
Rácz János pályafutása és elismerései
Mindössze 19 éves volt, amikor 1963. május 5-én, vasárnap, NBII-es felnőtt bajnoki mérkőzésen, stílszerűen egy vasutas rangadón állt életében először kezdőként a MÁV kapujában. Békéscsabai MÁV - Debreceni VSC 20-14 (11-4). Akkoriban még keddig kellett várni arra, hogy megjelenjen a mérkőzés tudósítása a Békés Megyei Népújságban, melyben ezt olvashatták a sportszerető szurkolók és maga a fiatal tehetség is:
„… Rácz nagyszerű védései nyugodttá tették az egész együttest, és különösen Eperjesi vezérletével fokozatosan elhúztak egyre idegesebb ellenfelüktől… kicsit lejjebb pedig ezt írta a tudósító: Jók: Rácz (a mezőny legjobbja).”
Hosszú évekbe telt, mire az ellenfelek megtanulták, hogyan kell neki eredményesen kapura lőni. Az biztos, hogy az ellenfelek mindig külön foglalkoztak vele a mérkőzésre való felkészülésük közben.
Az alábbi táblázat Rácz János klubpályafutását foglalja össze:
| Időszak | Klub | Osztály |
|---|---|---|
| 1963-1972 | Békéscsabai MÁV | NBII |
| 1972-1975 | Békéscsabai Előre | NBI/B |
| 1975-1979 | Békéscsabai Vízmű | NBI/B |
| 1980-1982 | Békéscsabai Előre | NBI/B |
tags: #miert #nem #faj #a #kapusoknak #a
