Mihály Árpád: Egy Jégkorongozó Pályafutásának Fordulópontjai és Céljai
Mihály Árpád, a Volán és a válogatott csatára, jelenleg egy komoly rehabilitációs folyamaton megy keresztül, amely meghatározza pályafutásának következő szakaszát. A rutinos játékos élete tele van kihívásokkal és döntésekkel, az amerikai-román kettős állampolgárságtól kezdve az olaszországi sikereken át a magyar válogatottság álmáig. Írásunkban bemutatjuk Mihály Árpád eddigi pályáját, küzdelmeit és jövőbeli terveit.
A Korai Évek és Az Amerikai Utazás
A jelenleg éppen bajnoki döntőt játszó bolzanóiak szeme fénye Csíkszeredában született. Tíz éven át volt módja megtapasztalni, milyen a Kárpátok Géniuszának országában élni, akkor jött a forradalom, vagy mi. A jégkorong alapjait tehát Székelyföldön sajátította el. Tizenhat éves volt, amikor egy román korosztályos csapattal New Jerseyben járt, és ha már ott volt, maradt is a jégkorongpalánták e paradicsomában. Tehette, az őt vendéglátó család feje egy wyomingi magániskola vezetőjeként tett neki ajánlatot: az iskolában Árpád egyszerre űzhette kedvenc sportját és tanulhatott.
„Lecsaptam a lehetőségre. Szüleim nem tudtak eltartani, ezért kisebb munkákat vállaltam Wilkes-Barre környékén. Garázsokat tettem rendbe, kerteket gondoztam, néhány dollárért mindent megcsináltam, amit bírtam” - nyilatkozta a minap a Reppublica dél-tiroli klónjának. Így folytatta: „Később találtam egy családot, amely befogadott, hokiedzéseket tartottam a gyerekeiknek, ők szállást és kosztot adtak cserébe.”
Az iskola végén meghívót kapott. A Philadelphia Flyers invitálta training campra. „Nem tudtam elhinni. Egy sorban voltam Mark Recchivel és Simon Gagne-nyal, a másik oldalon Leclair és Primeau játszott. Kár, hogy akkor még sem fizikailag, sem technikailag nem álltam készen a kihívásra. Egy iskolából máris NHL-be ugrani képtelenség.” NHL helyett egyéb ligák következtek, ECHL, AHL, UHL, hol ez, hol az, Mihály nem tudott megmelegedni sehol. A 2006/07-es szezonban nem kevesebb, mint öt csapatban játszott, három ECHL-esben és két AHL-esben. A végére megtalálta a góllövő ütőjét, a Reading Royalsban 25 meccsen 28, a Las Vegas Wranglersben 28 csatában 23 pontot szerzett. Az amerikai-román kettős állampolgár, otthonának ma már Amerikát tekinti. Lakóhelye is Wilkes-Barre-ben található. A helyi AHL-es csapatban két szezonban szerepelt, itt járt iskolába is.
Sikerek Európában: Az Olaszországi Évek
Aztán 2007-ben visszaköltözött Európába, a Bolzano hívta. Az olasz bajnokság kapusai csakhamar megjegyezték a nevét egy életre. A talján hokihírek állandó szereplője az idén bizonyos Mihály Árpád, aki szakmányba lövi a gólokat. Egy Olaszországban király székely amerikai portréja következik. Még soha nem volt ilyen nagy formában, nem véletlen, hogy a bajnokesélyes Bolzano szurkolói rajonganak érte: ő a legjobb csatáruk.
Mihály Árpád statisztikái a Bolzano csapatában:
| Statisztika | Érték |
|---|---|
| Pontok | 47 |
| Gólok | 23 |
| Gólpasszok | 24 |
Legutóbb, múlt szombaton a Renon ellen egyenlített a bajnoki fináléban a Bolzano, most 1-1 az állás. A székely amerikai két gólt ütött eddig a párharc során.
Eskü és győzelem
A Térdsérülés és a Rehabilitáció Fontossága
A komoly sérülés árnyékot vetett Mihály Árpád pályafutására. 2013 nyarán műtötték Mihály Árpádot, de a legfontosabb, a megfelelő ideig tartó rehabilitáció elmaradt. Így a Fehérvár-szélső térde nem volt ütőképes az előző szezonban sem. A 2013/14-es szezonban több pontot szerzett, mint egy évvel korábban, a házi pontlistán a 6.
„Az idén végre elegem lett abból, hogy lassan már 3 éve nincs egy olyan napom, amikor nem fájt volna a térdem, megkértem a csapatdokit, Majzik Ernőt, hogy szerezzen egy jó térdrehabilitációs szakembert, aki segít helyre rakni a lábam - számolt be a fejleményekről Mihály Árpád. - Összehozott egy nagyon rendes és kemény fiatalemberrel, Tombor Árpáddal, aki a legjobbkor jött. Úgyhogy most keményen dolgozunk a térdem helyre hozásán. Szerinte nemhogy 70-80%-es nem volt a térdem, de legfeljebb 30-40%-ban volt alkalmas a versenysportra, nem is érti, hogy tudtam játszani.”
A tavaly nem sokat volt Budapesten, mert itt csinálta a térd rehabilitációt, de amúgy igen, eddig kint készült. Jelenleg is a Wilkes-Barre/Scranton Penguins csarnokában edz. Ezt minden nyáron így csinálja. Azt mondja, Európában kevés helyen van ilyenkor szabad jégfelület, és nyáron is szeret korcsolyázni, lőgyakorlatozni. Remek szakemberek foglalkoznak vele most is, az erőnlétével sosem volt probléma.
Fehérvár, Szerződéshosszabbítás és Jövőbeli Tervek
A játékos őszintén beszélt arról is, mit szólt ahhoz, hogy a Fehérvárban eltöltött 5 szezon után augusztusi próbajátékhoz köti csapata a szerződéshosszabbítást? „Lehet, hogy jókor jött a volános ügy is, mert az egészségem is fontos, nem csak a sport. Igazából még Ocskay Gáborral sem beszeltük meg ezeket a dolgokat. Megértem a Volánt is, én sem vagyok elégedett az elmúlt időszakban mutatott játékommal. Az igazat megmondva, van jó néhány csapat, aki megkeresett, de most a térdem a legfontosabb, és minden energiámat erre szánom. Természetesen nem hátrálok meg egy próbajátéktól sem, Amerikában 10 évet töltöttem, ebből körülbelül 4 évig volt biztos a munkám, a többit próbajátékkal értem el.”
Ocskay Gáborral megbeszélte, hogy augusztus elején érkezik Székesfehérvárra, addig kint készül. Az EBEL színvonaláról annyit mondott, hogy két éve a Bolzanóval több felkészülési mérkőzést is játszottak EBEL-es csapatokkal, tavaly pedig néhány Volán-meccset látott, és az összefoglalókat is megnézte a blogon. Tény, hogy egy bombaerős Alba Volánban való kitűnő szereplés nem rossz ajánlólevél a válogatottsághoz, s talán a fenti nyilatkozat is jelzi a kék-fehérek friss szerzeményének profizmusát. Igen, egész jól megértik egymást Virággal meg Molnárral, szeretek velük játszani, két tehetséges és szorgalmas játékosról van szó!
A Válogatottság Álma és Az Állampolgárság Kérdése
Mihály Árpád pályafutásának második felénél tart, és nagy álmai vannak. „Pályafutásom második felénél tartok, az az álmom, hogy egyszer az elitben játsszak világbajnokságon. Mindenkinek ez a vágya. Erre a magyar válogatottban van a legnagyobb esélyem. Úgy hallottam, ehhez le kell mondanom a román állampolgárságról, mert hármas állampolgár nem lehetek, de ez nem okozhat problémát. Az első lépés az, hogy lássuk, mennyire sikerül beilleszkednem, és játékommal egyáltalán felkeltem-e a szövetségi kapitány érdekélődését.”
A román válogatott híveinek bánata, hogy bár tagja a csíkszeredai divízió 2-es vb-re kiválogatott keretnek, a legjobb esetben is csak késve érkezhet haza; a feljutásra pályázó hazaiak ma már kezdenek is. Mihálynak amúgy megvan az amerikai állampolgársága, a román nyelvet sem bírja tökéletesen, de kész arra, hogy játsszon a nemzeti csapatban, ha teheti; ebben az évben meg is ígérte, hogy jön. Annál is inkább, hogy szülőföldjétől nem szakadt el. Nyaranta hazatér Csíkszeredába, ott tartja magát formában. (Mellesleg nem rokona a további szeredai Mihályoknak, akikből van még néhány.) A román válogatottban vb-n még nem is szerepelt, eddig mindig playoffos elfoglaltságai voltak a tengerentúlon. Vagy ha mehetett volna, sosem tudta-akarta kifizetni biztosítási pénzeit a román szövetség.
Pályán Elmondott Gondolatok
Székely támadónk szerint győzniük kellett volna a Klagenfurt ellen, de ez több ok miatt sem sikerülhetett. „Ezt a meccset be kellett volna húzni. Különösen a harmadik harmadban volt nagyon sok helyzetünk, de hiába kerültünk többször a kapu elé, nem tudtuk betuszkolni a korongot. Lehet, hogy egy kis szerencse, vagy erősebb akarat hiányzott, de ilyen a sport, a hosszabbításban a Klagenfurt ütötte a gólt. Volt pár érdekes kiállítás is, amit nem igazán értettünk, úgy érzem erősen a vendégeknek kedveztek a játékvezetők. Összességében a három pont nem rossz eredmény, remek hétvégén vagyunk túl, nagyon jó ötlet volt idehozni ezeket a mérkőzéseket.”
tags: #mihaly #arpad #jegkorong
