A milánói futball és a sportvilág tragikus pillanatai

A futball, minden öröme és szenvedélye ellenére, gyakran szembesül mélyen tragikus eseményekkel, amelyek kitörölhetetlen nyomot hagynak a sportág történelmében és a szurkolók szívében. Ezek a tragédiák az egyéni játékos összeomlásától a nagyszabású stadionkatasztrófákon át a csapatokat sújtó légikatasztrófákig terjednek. Milánó és az olasz futball története is számos ilyen fájdalmas emléket őriz.

Játékosokhoz köthető tragédiák

Piermario Morosini tragédiája

Egy borzalmas tragédia miatt az Olasz Labdarúgó Szövetség úgy döntött, hogy a hétvégi mérkőzéseket törlik Itáliában. A Milan-Genoa találkozó is elmaradt. A 25 éves középpályás a pescarai Stadio Adriaticóban rendezett meccs 31. percében zuhant a földre, a szemtanúk szerint a labdától messze történt az eset.

Piermario Morosini az első osztályban szereplő Udinesétől érkezett kölcsönjátékosként a livornói keretbe. A bergamói születésű Morosini első profi csapata az Udinese volt, és halála pillanatában is az udinei csapat birtokolta a játékjogát, bár 2009 óta kölcsönadta őt a Regginának, a Padovának és a Vicenzának is, legutóbb pedig a Livornónak. Az U17-es olasz válogatottban 2001-ben debütált, és ezután rendre tagja volt hazája korosztályos csapatainak.

Ezután a pescarai Santo Spirito kórházba szállították a játékost, aki akkor már eszméleténél volt, amikor betették az mentőautóba. „A szemembe nézett” - mondta a Corrierrének a Pescara általános igazgatója, Danilo Iannascoli, akit arról is kérdeztek, tényleg lassan érkezett-e meg a mentő? A Corrierre dello Sport szerint a sportolónak a mentőautóban ismét, többször is leállt a szíve.

Más drámai esetek a pályán

Az idei rendezésű EB-n nem csupán a pályán történtek drámai események - gondolván itt Eriksen esetére -, hanem a lelátón is történt egy incidens, ahol egy angol szurkoló zuhant le a lelátóról.

Repülőgép-szerencsétlenség, amely egy csapatot pusztított el

A Superga-katasztrófa (1949)

1949-ben egy futballcsapat éppen Portugáliából tartott haza egy Benfica elleni barátságos mérkőzés után, amikor az őket szállító Fiat G212CP típusú repülőgép leszállás közben viharba került, és a Superga domb oldalának ütközött. Már jó ideje a Juventus az első számú torinói klub, de nem volt ez mindig így, a tragédiát megelőző időszakban az FC Torino vitte a prímet. Az egyesületet nevéhez a rekordokon túl olyan újítások is fűződnek, mint a 4-2-4-es formáció alkalmazása, ami döntő módon hatott a hetvenes évek holland futballjára is. A csapat sikereihez a magyar Erbstein Ernő is nagyban hozzájárult.

1949. május 4-én az együttes gépe 9:40-kor szállt fel Lisszabon repteréről, majd 13:00-kor leszállt Barcelonában. A gép megtankolt, a csapat pedig együtt ebédelt a Milan tagjaival, akik épp Madridba tartottak. 14:50-kor továbbindultak Torinóba. A torinói reptér viharos időjárásra, rossz látási viszonyokra (40 méter) figyelmeztette a legénységet. Az irányítótorony helyzetjelentést kért, mire 16:59-kor kapott választ, akkor a gép 2000 méter magasan volt Pino Torinese közelében. Innen kicsit északra fekszik a Superga-domb, rajta az azonos nevű bazilika 669 méter magasan. Pino Torineséből gyakorlott pilóta könnyedén eléri a repteret, 9 km-t kell csak megtenni egyenes vonalban.

A balesetet az okozhatta, hogy egy erős széllökés eltérítette a gépet a pályájáról, és az Supergával került egy vonalba. Újabb vizsgálatok szerint a magasságmérő 2000 méteren megakadt, és a pilóták azt hitték, hogy ebben a magasságban repülnek. 17:03-kor a gép, a csapattal a fedélzetén, felkészült a leszállásra, a landolás helyett azonban a bazilika hátuljának ütközött 180 km/h-ás sebességgel. A gép 17:05-kor már nem válaszol az irányítótorony hívására. A fedélzeten tartózkodó valamennyi utas életét vesztette. A becsapódással odalett a világ akkori legobb focicsapata. Fia betegsége miatt késte le a gépet Kubala László, akit a Torino akkor már egy ideje le akart szerződtetni.

A csapat temetésének napján egész Torinó gyászba borult, és a tragédia emlékének szentelt tábla a Superga-domb oldalán igazi zarándokhellyé változott. A mai napig minden évben a tragédia évfordulóján szurkolók ezrei érkeznek ide, hogy a legendás játékosokra emlékezzenek. A legenda azonban tovább él, jelenleg éppen azért folyik aláírásgyűjtés, hogy a torinói Stadio Olimpico, ami a csapat jelenlegi stadionja, a Gran Torino nevét viselhesse.

A stadionok árnyoldala: tömegkatasztrófák és incidensek

Európában a legismertebb stadionkatasztrófák a brit focihoz kapcsolódnak. Az 1980-as években a korszerűtlen stadionok, az elavult biztonsági szabályok és a futball-huliganizmus öt éven belül három borzalmas katasztrófához vezettek.

Brit stadiontragédiák

Ibrox Park (1902 és 1971)

A glasgow-i Ibrox Parkban 1902-ben 25-en haltak meg a Skócia-Anglia válogatott meccsen, amikor leszakadt egy korhadt lelátó. Ugyanebben a stadionban 1971-ben 66-an hunytak el, amikor egy Rangers-Celtic-rangadón az utolsó percben szerzett gól miatt kialakult tumultusban halálra taposták őket.

Bradford (1985)

1985-ben egy harmadosztályú meccsen Bradfordban kigyulladt az egyik lelátó, amely ráomlott a tömegre. 56-an haltak meg. 1985. május 11-én 56 szurkoló veszítette életét Angliában, amikor a Bradford stadionjának faszerkezete lángra kapott. A tv jóvoltából tízmilliók látták, amint Bradfordba beköltözik a pokol. A tömött lelátón nem sok ügyet vetettek a dologra, mivel a füstbombák hajigálása manapság meglehetősen elterjedt kellemetlenkedés a futballpályák környékén. Ám tíz perc után a füst helyén lángcsóva tűnt elő, és a korhadt fa meg a kátrány égni kezdett.

Heysel (1985)

1985. május 29-én a Heysel-tragédiát a hetvenes-nyolcvanas években jelentős futballhuliganizmus okozta. A mérkőzés az 1984-85-ös BEK sorozat döntője volt. A mérkőzést a tragédia ellenére lejátszották.

Hillsborough (1989)

1989. április 15-én az FA-kupa sheffieldi elődöntőjére érkező liverpooli szurkolókat a stadion Leppings Lane felőli oldalán öt szektorban szerették volna elhelyezni, amelyek egyenként 1600-1600 embert tudtak biztonságosan befogadni. 14.30-ra, fél órával a mérkőzés kezdete előtt a kapu mögötti 3-as és 4-es szektor már zsúfolásig megtelt, ám az utcán még mindig szurkolók ezrei várakoztak, hogy a forgóajtókon keresztül bejussanak. A rendőrség megnyitotta a kapukat és a szurkolók beözönlöttek az alagúton át a lelátók felé, éppen a 3-as és a 4-es szektorok felé. Ám a lelátók ekkor már zsúfolásig tele voltak. A bent lévők közül néhányan a rácson keresztül próbáltak átmászni az üres szektorokba, vagy le a pályára. Sokáig élt az a közhiedelem, hogy a tömeg halálra taposta az áldozatokat, de valójában sokan már előtte, a kerítésnek nyomva fulladtak meg. 15 órakor elkezdődött a mérkőzés, ám nem sokkal később már halottak, sérültek és pániktól megzavarodott emberek tömege lepte el a játékteret, végül 6 perccel 15 óra után a játékvezető lefújta a mérkőzést.

A hillsborough-i katasztrófa egyik túlélője, aki mindössze 13 éves volt a tragédia idején, 37 évvel később keresi azt az ismeretlen férfit, aki megmentette az életét azon a végzetes napon. Graeme Banfield és 16 éves bátyja, Paul 1989. április 15-én az FA-kupa elődöntőjén szurkolt a Liverpoolnak a Sheffield Wednesday hillsborough-i stadionjában. Ekkor alakult ki a Leppings Lane lelátón az a tömegtragédia, amelyben 97 liverpooli szurkoló vesztette életét. Graeme számára ez volt az első idegenbeli Liverpool-mérkőzés. A mérkőzés előtt a Sheffield United Bramall Lane-i pályájánál találkoztak egy ismeretlen férfival. Graeme emlékezete szerint Sheffield Wednesday-, míg bátyja szerint Sheffield United-szurkoló volt. A férfi szintén a Leppings Lane-re szóló jeggyel rendelkezett, és felajánlotta, hogy magával viszi a fiúkat. Amikor a központi alagúton keresztül a kapu mögötti zsúfolt középső szektorba értek, az ismeretlen férfi határozottan visszafordította őket. „Gyertek, nem itt nézzük a meccset” - mondta, majd egy félreeső, alig jelzett felső szektorba vezette a fiúkat. Ezt a részt csak az ismerhette, aki nagyon jól tudta a stadion beosztását. Nélküle aznap 99 halott lett volna. Megmentette az életünket. - mondta a férfi.

A ma 50 éves, a Man-szigeten élő Banfield korábban soha nem beszélt nyilvánosan a történtekről. Három évvel ezelőtt kezdett pszichoterápiára járni, ami végül egy könyv megírásához vezetett. A művet az 1999-ben elhunyt édesanyja emlékének ajánlotta. Banfield felidézte, hogy a katasztrófa napján a biztonságos felső szektorból tehetetlenül nézte végig az eseményeket. Az esti híradó felvételein döbbenten ismerte fel önmagát, amint a szurkolók kézről kézre adják a fejük felett. Másnap az iskolában a könnyeivel küszködött, de a tanár egyetlen felajánlása az volt, hogy kihagyhatja a reggeli gyűlést. Ez volt az összes segítség, amit akkoriban kapott.

A moszkvai Luzsnyiki stadion tragédiája (1982)

1982. október 20-án a Szovjetúnióban, ezen belül Moszkvában, a Szpartak Moszkva-Haarlem UEFA Kupa mérkőzésen történt egy tragédia, amelynek részletei csak évekkel később kerültek nyilvánosságra. Ezt a szomorú történetet nem a Heyselben, vagy a Hillsborough-ban történtek homályosították el, hanem a szovjet diktatúra sajátos propagandája hallgatta el, próbálta éveken át meg nem történtté tenni, úgy csinálni, mintha semmi sem történt volna. Pedig a szovjet sporttörténelem legnagyobb nézőtéri tragédiájáról van szó. És hogy mennyire sikerült jól összekuszálni a szálakat? Olyannyira, hogy az áldozatok pontos száma a mai napig nem ismert.

A házigazdák a mérkőzés 16. percében már Edgar Gessz szabadrúgásából megszerezték a vezetést. Tulajdonképpen a hazaiak végig nagy mezőnyfölényben játszottak, a hollandok alig-alig tudtak kijönni a szorításból. Ahogy múlt az idő, a csapatok úgy törődtek mindinkább bele az 1:0-ba és ezt a nézők is észrevették. Szép lassan ezrek kezdtek szállingózni a szektorok kijárata felé, mígnem a 90. percben egy már-már minden végső elkeseredést szimbolizáló szöglet után Szegej Szvecov és a holland védelem összehoznak egy gólt. A szektor kijárata felé tartó nézők visszafordulnak és rohannának vissza csapatukat ünnepelni. De síkos, jeges lépcsőkön ez lehetetlen, egy ezer fő körüli embertömeg kezd el hömpölyögni lefelé, megállíthatatlanul. Szvecov egy jó bő évtizeddel később azt mondta, bárcsak soha ne rúgta volna azt a gólt. És maguk a holland játékosok, akik ott voltak a pályán, is csak évekkel később értesültek, pontosan mi is történt.

A Haarlem játékosait a pályán belül szolgálatot teljesítő rendőrök finoman az öltözőbe terelték, majd folyamatosan sürgetve és nyomás alatt tartva őket, a stadion mielőbbi elhagyására szólították fel. Másnap egyedül a Vecsernaja Moszkva napilap számolt be egy rövid kis blokkban, hogy baleset történt a stadionban a mérkőzés alatt. A nézők csak magukat okolhatják a szabályok megsértésért.

Hazai stadionincidensek

Újpest-Ferencváros mérkőzés (Megyeri út)

Március 4-én a nagyszerűen szereplő Újpest fogadta a Ferencváros csapatát az alig hat éve átadott Megyeri úti otthonában. Hatvanfős rendezőgárda és százhúsz rendőr próbálta fenntartani a rendet, de a veszedelmes zsúfoltság miatt szinte prognosztizálható baleset már az első félidőben bekövetkezett. A felső sorok nyomása megdöntötte az alsókat, és az egymásra torlódó emberhullámok az elöl állókat a korlátokhoz szorították, melyek a hatalmas teher alatt összetörtek. Mintegy 40-50 ember zuhant be a pályára, néhányukat a mentőknek kellett ellátni. Az állóhelyek fölötti kisebb, fából készült büfé tetejéről közel száz szurkoló figyelte a mérkőzést. A nagy súly miatt ez az alkalmi tribün leszakadt, többen az alattuk levő zsúfolt lelátóra zuhantak.

Magyarország-Ausztria válogatott mérkőzés (1947)

Az előbbinél jóval súlyosabb baleset történt majd húsz évvel később, az 1947. május 4-én rendezett Magyarország-Ausztria válogatott mérkőzésen. Több mint negyvenezren szorongtak az ennél kevesebb néző befogadásra alkalmas falelátókon. A magyar csapat második góljánál az állóhelyi nézősereg egy része rázuhant az alatta lévő korzóülés közönségére. Egyszerre megmozdult a hatalmas „embererdő”, és a nyolc méter szélességben leszakadó lelátórésszel együtt vagy kétszáz szurkoló zuhant a mélybe. Szinte hihetetlen, hogy itt sem történt haláleset. A legsúlyosabb sérült, Varga Pál csigolya- és koponyaalapi töréseket szenvedett. Az egész életére nyomorékká lett fiatalembert később az FTC alkalmazta: negyedszázadon át volt a sporttelep pénztárosa, sőt, az Üllői úti székházban szállást is biztosítottak számára.

Az alábbi táblázatban összefoglaltuk a szövegben említett, halálos áldozatokat követelő stadionkatasztrófákat:

Szurkolói incidensek a lelátón

A Wembley Stadionban rendezett Anglia - Horvátország mérkőzésen az egyik angol szurkoló a kezdőrúgással egyidőben esett le a lelátóról, akit kritikus állapotban szállítottak kórházba.

A milánói futball árnyoldala: Ultrák és maffia

Kettőtől tíz évig terjedő börtönbüntetésre ítéltek 16 milánói fociultrát. A vádirat szerint mindannyian részt vettek az 'Ndrangheta nevű bűnszervezet lombardiai tevékenységében. Három további vádlott, ugyancsak maffiakapcsolatok miatti perét később tartják. Összesen tizenhat milánói, vegyesen AC Milan- és Internazionale-szimpatizáns foci ultrát ítélt bizonyított maffiakapcsolatok miatt kettőtől tíz évig terjedő börtönbüntetésre egy milánói bíróság. A tárgyalást és az ítéletet is gyorsított eljárásban intézte a bíróság, méghozzá extrém szigorú biztonsági intézkedések mellett a milánói San Vittore börtönben. Az olasz klubok szurkolóival kapcsolatban gyakran előkerül a maffia szerepe.

A legsúlyosabb büntetést az Inter ultráinak korábbi vezetője, Andrea Beretta kapta, aki beismerte, hogy tavaly szeptemberben ő gyilkolta meg Antonio Belloccót, aki nem csak az 'Ndranghetában töltött be magas tisztséget, de az Inter ultrái között is. Nem újdonság az olasz ultrák és a maffia kapcsolata. A Milánóban elítélt ultrák az Olaszország déli, Calabria tartományából kinövő és mára tulajdonképpen az egész kontinenst behálózó 'Ndrangheta maffiacsoport üzelmeiben vettek részt, írja a Reuters brit hírügynökség. Június 19-én további három gyanúsított tárgyalására kerül sor.

Elnöki haláleset az Inter Milan előtt

Az Inter Milan a PSG elleni, történetük egyik legnagyobb mérkőzésére készül ma este, de a klubot tragikus hír érte a kezdőrúgás előtt. Ernesto Pellegrini, az Inter Milan korábbi elnöke 84 éves korában elhunyt, mindössze néhány órával azelőtt, hogy az olasz csapat a PSG-vel játszott volna a Bajnokok Ligája döntőjében. Pellegrini 1984 és 1995 között volt az Inter tulajdonosa, és egy Serie A-győzelmet, valamint két UEFA-kupa-győzelmet tudhat magáénak.

Pellegrini először 1979-ben csatlakozott az Inter igazgatótanácsához, miután levelet írt Ivanoe Fraizzoli elnöknek, amelyben kérte, hogy részt vehessen a klub életében. 2020-ban beiktatták az Inter Hírességek Csarnokába, miután a klub történetének egy sikeres időszakát felügyelte, amelynek során olyan nagy neveket szerződtettek, mint Lothar Matthaus, Jürgen Klinsmann és Karl-Heinz Rummenigge. A Gazzetta dello Sport értesülései szerint Pellegrini szombat reggel 8 óra körül hunyt el. A klub megható tisztelgést tett közzé korábbi elnöke előtt a közösségi médiában, és részvétét fejezte ki családjának. „Ernesto Pellegrini elnök távozott közülünk” - közölte a klub.

tags: #milan #meccs #a #let #tragediaja

Népszerű bejegyzések:

• A princetoni mérkőzés szerepe
• Az argentin herceg
• A Real Madrid történelmének otthona
• tudj meg többet a Fekete Sasok történetéről
• Megdönthetetlen futballrekordok