A Millennium Masters és a magyar labdarúgás története: egykor és ma
A tavalyi Fina Masters világbajnokságon aratott elsöprő győzelme után idén július 31-én ismét vízbe száll a háromszoros, kétszeres és egyszeres olimpiai bajnokok alkotta magyar férfi vízilabda csapat, a Millennium Masters. Magyar színekben sem lesz hiány világsztárokból: Kemény Dénes csapatában szerepel többek között Benedek Tibor, Biros Péter, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, März Tamás, dr. A tavalyi vb után alig vártuk, hogy újra együtt edzünk, fantasztikus érzés, hogy már most megkezdjük a felkészülést. Mindenki nagyon várja már a mérkőzést!
A futball globalizációja is jelzi, hogy ötven éve, ha elfutott előttünk egy vörös-kék mezes gyerek, akkor azt gondoltuk, egy kis Vasas-drukkert látunk. A szociológusok már jó ideje foglalkoznak a sporttal; a francia szociológiában az 1960-70-es évektől születnek elméletek. A magyar szociológiában Szegedi Péter 2016-ban írt alapművet a magyar foci kezdeteiről Az első aranykor. A magyar foci 1945-ig címmel. Korábban előadását is hallottam, akkor tűnt fel, hogy ezen a területen a jelenkortörténész számára kutatható jelenségek vannak. Utánanéztem a levéltárakban, van-e feldolgozatlan forrás hozzá, és olvasgatni kezdtem. Beszédes forrásoknak bizonyultak, sokat mondtak el a társadalmi struktúrákról és az emberek hétköznapi életéről. Nem a régi foci statisztikai oldala érdekelt, hanem a társadalomtörténet: az, hogy kiket ragadott el a legeslegelején a játék, hogyan sikerült meghonosítani, hogyan vált nemzeti sporttá. Tudtam, hogy a 19. század végén, a nemzetépítés projektje közepette ellenérzés volt az idegen eredetű sportokkal szemben. Érdekelt, hogyan győzte le ezt a labdarúgás.
Angliában, első időszakában a futballt az arisztokraták és a felső-középosztályba tartozó polgárság játszotta, ők is alakították ki a szabályait. Az angol típusú sportemberséget már Széchenyi Istvántól kezdve próbálták meghonosítani Magyarországon. A labdarúgás azonban Angliában nem a gentleman jellege miatt terjedt el, hanem mert egyszerű játék és kevés eszköz kell hozzá. A gyors terjedés ezután megváltoztatta a játékosok, majd a közönség körét. A 19. század második felében az ipari munkásságból kezdtek kikerülni a játékosok, ekkor lett városi sport a foci. Az úriemberektől a játékosok, iparosok, munkások vették át a labdarúgás képének alakítását. 1885-ben az angol szövetség kénytelen volt elfogadni, hogy a labdarúgók fizetést kaphatnak, ezzel az úriemberek kiszorultak, a foci a tömegek sportjává vált. Egyúttal erőteljesebb, fizikai érintkezéssel járó sport lett. A krikettben lehetett szép fehér ruhában ütögetni, de a foci test test elleni küzdelme és a rugdosás tovább már nem jött be az elitnek.
A labdarúgás Magyarországra érkezéséről több legenda is szól, például az első Angliából importált labda története. A szájhagyomány szerint egy Löwenrosen Charly-nak nevezett figura 1896-ban rendelt egy labdát Angliából, ahol korábban asztalosként dolgozott, valamint talán játszott is a Tottenham Hotspur FC csapatában. Nem tudjuk, igaz-e, hogy a labdát bevitte a vasutas dalárdába, és itt szerveződött meg az első magyarországi labdarúgó mérkőzés, amit másnap, 1896. november 1-én le is játszottak. Állítólag a havas pálya meg a vasalt csizmák miatt három lábtörés lett az eredmény.
A labdarúgás Magyarországon a 19. század utolsó éveiben terjedt el, elsősorban Budapesten, a modernizálódó nagyváros környezetében. Akárcsak Angliában, itthon is az elit kezdett focizni, de persze itt nem az arisztokraták, hanem a tanult felső réteg. Az ismert foglalkozású játékosok adataiból arra lehet következtetni, hogy a foci átvételében tanárok, mérnökök, köz- és felsőoktatásban tanuló diákok, fiatal magán- és közhivatalnokok vettek részt. Mindannyian a hazai urbanizáció vezető rétegébe tartoztak, akiknek állása, fix munkaideje megengedte, hogy sportoljanak. Azonban Magyarországon is gyorsan megkezdődött a játék terjedése a kispolgári, majd az iparos, munkás rétegekben, még az első világháború előtt. Az 1910-es években a meccsekre már jelentős közönség járt ki; a játék verseny és üzlet is lett, amelyben számítani kezdett a tehetség, ezért a népszerű kluboknál, mint a Ferencváros vagy az MTK, nem hivatalosan megfizették a tehetségesebb munkásokat.
A korabeli újságokból ismerjük a régi mérkőzések eredményeit és góllövőit, arról viszont jóval kevesebbet tudunk, hogy kik szurkoltak a lelátón. A tudósításokból meg a jegyárakból össze lehet rakni, hogy a lelátón is végigment egy hasonló folyamat, mint a játékban, előbb a középosztálybeli játékosok környezete kezdett érdeklődni a játék iránt, aztán viszont egy-egy csapat más-más körben lett népszerű. Az 1899-ben alapított Ferencváros igazi lokális kezdeményezés volt, a IX. kerületben a munkásoktól a gyártulajdonosokig mindenkit érdekelt. Kezdettől megvolt a „mi csapatunk” érzés a közönség körében. Főként, hogy a földből alig néhány évtized alatt kinövő „ipari” Ferencváros kerületi identitása is akkoriban alakult ki, és a csapaton keresztül azonosulni lehetett ezzel, sőt valamelyest épp a csapat teremtett közösséget a régi és új ferencvárosiakból.
Nem véletlen, hogy a legnépszerűbb, legjobban eladható meccsek a nemzeti ellentétek „lemeccselései” voltak: osztrák-magyar, skót-angol, osztrák-cseh… A futball adaptálása nagyon jó példa az úgynevezett glokalizációra, vagyis arra a folyamatra, amikor jön egy globális jelenség, divat, és elég gyorsan helyi érzések, érdekek, tartalmak kifejezőeszköze lesz, vagy helyben akár át is alakul.
A 20. század első éveiben a legtöbb szurkolót befogadó Millenáris pályára már tízezrével mentek ki az emberek, főként a nemzetközi meccsekre. A Millenárist 1896. május 14-én adták át, úgy tudjuk, 1897. október 31-én itt rendezték az első nyilvános hazai focimeccset, amelyen a Budapesti Torna Club 2:0 arányú vereséget szenvedett a bécsi Vienna Crickett csapatától. Ezen a meccsen, ahogy még egy ideig más monarchiabeli meccseken is, mindkét csapatban szerepeltek olyan britek, akik civil foglalkozásukat Bécsben vagy Budapesten űzték. Nekik mindenütt nagy jelentőségük volt a színvonal emelésében, annyira, hogy a külföldiek igazolását korlátozó első magyar szabály, az 1913-as Lex Owen is az MTK egy J. R. Owen nevű vendégjátékosa miatt született. A Millenáris pályát azonban nem labdarúgásra építették eredetileg, a stadiont hamarosan kinőtték a mérkőzések. Amikor a közönség létszáma elérte az 5-10 ezer nézőt, a kluboknál felmerült a saját stadion építése. A kor két nagy riválisa, a Ferencváros és az MTK szinte egyszerre épített 25 ezer nézőre tervezett stadiont még az első világháború előtt. Mire 1922-re megépült az Újpest 25 ezres stadionja is, az FTC és az MTK pálya nézőterét 40 ezresre kellett bővíteni. Korán felmerült egy nemzeti stadion építése is, a két világháború között meg is tervezték - a tervekről Zeidler Miklós kutatásaiból tudunk sokat -, de végül csak 1953-ra épült fel a mai Puskás Aréna helyén a Népstadion. Ezért az 1910-es években felváltva rendezték a nemzetközi meccseket a Fradi és az MTK pályáján. Emiatt érdekellentét volt a két klub között, hogy melyik stadionban játsszanak, a válogatott meccsekre ugyanis még többen mentek ki.
Igen, a foci üzlet is volt. Onnantól kezdve, hogy a futball népszerű lett, tehát elég korán, és a belépőkből nagy bevétel származott, az üzlet már meghatározta a játékot. A gazdasági világválság idején viták is folytak a belépők áráról, mert a budapesti gyári munkások, akik korábban megtöltötték a stadionokat, a munkanélküliség miatt már nem tudták megfizetni a belépőket.
| Klub | Részvénytársaság | Alapítás éve | Részvény értéke (korona) |
|---|---|---|---|
| Ferencvárosi Torna Club | Ferencvárosi Versenypálya Részvénytársaság | 1911 | 100 |
| Magyar Testgyakorlók Köre | Magyar Testgyakorlók Köre Sportpálya Részvénytársaság | 1912 | 200 |
Mind az FTC, mind az MTK a részvényjegy-kibocsátást választotta a pénz összegyűjtésére. A Ferencvárosi Torna Club 1911-ben hozta létre a Ferencvárosi Versenypálya Részvénytársaságot, egy évvel később az MTK Magyar Testgyakorlók Köre Sportpálya Részvénytársaság néven kezdte kibocsátani a saját stadionja részvényeit. Egy Fradi-részvény 100 koronát ért, míg az MTK-nál kétszer annyiba, 200 koronába került egy részvény. Azonban a telkek, amelyekre a stadionok épültek, mindkét esetben a városé maradtak. Fel is lángoltak a viták, hogy a főváros ingyen engedte át a kluboknak a telkeket; azzal hallgattatták el ezt, hogy a szerződések alapján egy idő után majd visszaszáll a városra az egyébként kihasználatlan telek a ráépült létesítményekkel együtt. A részvények többségét azonban magántulajdonosok birtokolták, köztük olyanok is, akik politikai szerepre is vállalkoztak. A befektetéssel ugyanis jól ki lehetett fejezni a közösségért vállalt áldozatot, és a foci már az 1910-es években annyira népszerű volt, hogy politikai tőkét lehetett vele szerezni. Springer Ferenc, az FTC első elnöke például befolyásos kerületi politikus volt, és nagyon szeretett volna parlamenti képviselő lenni. Kétszer is nekifutott, 1896-ban és 1905-ben alulmaradt, az 1910. tavaszi választási időszakban pedig, amikor Springer nem indult, hogy, hogy nem, az a Jakabffy Ferenc nyert a kerületben, aki az FTC részvénytársaság megalakulásakor 50 részvényt jegyzett 5000 korona értékben. Springert végül 1913-ban választották meg az egyesült ellenzék színeiben, amikor Jakabffy meghalt. Ő csinált kerületi klubot az FTC-ből, ami a IX. kerület egész társadalmát összefogta. Az MTK esetében kevésbé volt jellemző a nyílt politikai szerepvállalás. Olyanok fektettek be a stadionba, akiknek már eleve jó pozíciójuk volt a kereskedelmi életben vagy az iparban.
Régi fényképeken szoktunk a hallgatókkal nőket keresni egy-egy focimeccs nézői között vagy politikai felvonuláson a tömegben: kicsoda lehetett a kendős néni vagy a kalapos nő? Az első világháború előtt nők egyedül nem nagyon jártak meccsre, a munkásfeleségek a férjükkel mentek, és egy középosztálybeli hölgynek is illett kísérővel mennie. De olyan esetről is van forrás, éppen Szegedről, hogy az egyik játékos húgát, Bárkányi Ilonkát azért tiltották el a meccslátogatástól, mert hangosan beszólt a játékvezetőnek.
A stadionokban mindig is volt valamilyen szintű erőszak, de ennek feléledése jellemzően hullámokban történt. Van erről egy elmélet is, amely szerint az első világháború után megerősödő erőszakosságot az okozta, hogy sok ember átélte a háború borzalmait, és ez kihatott a mindennapi életre, akár a családra is. Az 1920-as évek közepére csökkent az erőszakosság, de aztán ahogy a harmincas években, a válság meg a háborús készülődés miatt radikalizálódni, militarizálódni kezdett a társadalom, ismét erőszakkal telt meg az élet. Nem véletlenül mondják a társadalomtudósok, hogy ha az ember nagyon rövid idő alatt akar megismerni egy társadalmat az aktuális problémáival együtt, akkor menjen ki egy focimeccsre. Természetesen az erőszakosan viselkedő csoportok nem feltétlenül a foci miatt alakultak, hanem inkább átkerültek a focimeccsek köré.
A kisebb városokban csak az első világháború környékén, jó húszéves késéssel alakultak meg az első kisebb-nagyobb csapatok, és akkor is inkább a mintakövetők kezdtek játszani, akik tudták, mi a divat a nagyvárosban. A saját kisvárosomban, Magyarkanizsán például a fiatal értelmiségiek, hivatalnokok, színészek játszottak először. Amatőr színészek is alakítottak csapatot, szóval a színészkedés kívülről került a pályára. Sokáig eltartott, mire a helyi játékosok megtanultak a labdával bánni. A vidéki meccseken jó nagy rugdosódás volt, mert nem volt meg a technikájuk. Az pedig tényleg sok időbe telt, mire a falun élőket elkezdte érdekelni a játék.
A foci soha nem volt annyira luxustermék, hogy ilyen indulatokat tudott volna kiváltani. Az autónál arról volt szó, hogy jöttek az urak, nagy sebességgel, mindenen és néha mindenkin keresztül; ez tényleg alkalmas volt a társadalmi rétegek között amúgy is meglévő ellentét szítására. A labdarúgás viszont mindig is inkább kiegyenlítő volt, egyesítette a különböző társadalmi helyzetű szurkolóit.
Annyit teljes biztonsággal mondhatok, hogy a régi idők embere is sokféle volt. Nehéz kikapcsolnunk a reflexet, hogy azt gondoljuk, a millenniumi századforduló végül is nem volt annyira régen, tehát az emberek ugyanúgy gondolkodtak, mint mi. De minél több személyes forrást olvasunk, minél közelebb megyünk ezekhez az emberekhez, annál jobban látjuk, hogy más az észjárásuk. Amikor az a kérdés szokott fölmerülni, hogy melyik történelmi korba mennék vissza, ha lehetne, én rendszerint mindegyiket elutasítom, mert nem akarok meghalni az időutazásom első napján.
tags: #millenniumi #valogatott #mai #meccs
