A Diósgyőri Stadion: Történet, Emlékek és Miskolc Sokszínűsége

„Volt egyszer egy stadion…” - akár egy népmese, úgy idézi fel kiállításunk címe a diósgyőri sportpályák évszázados történetét. Emlékekből és élményekből, tényekből és legendákból, tárgyakból, fényképekből, filmekből szőttük a történetet, és ahogyan a népmesék, a mi történetünk is a hagyományban gyökerezik. A diósgyőri sport hagyományai meghatározzák Miskolc identitását, a generációk egymáshoz kapcsolódását, a helyi kötődéseket.

Sportszeretőkkel, szurkolókkal, önkéntesekkel, civil szervezetekkel közösen, a városvezetés támogatását magunk mögött tudva, a kivitelező és a klub segítségével gyűjtőmunkába kezdtünk. Interjúkat rögzítettünk sokakkal, akiknek a stadion meghatározta az életüket, második otthonuk volt, és ismerték az épület titkait. Adományokat kértünk és kaptunk mindazoktól, akik relikviákat, fotókat vagy filmeket őriznek, és ezekhez saját történeteik vannak. Hozzátettük ehhez a mi tudásunkat, a gyűjteményeink anyagát, a sporttörténeti, klubtörténeti kutatások eredményeit.

A DVTK Megalapítása és Az Első Sportpálya

Bár a Diósgyőr-Vasgyári Testgyakorlók Köre (DVTK) már 1910. február 6-án megalakult, még másfél évig a Kerekdombnál kialakított futballpályán kellett játszaniuk. Vanger felismerte, hogy kevés tekintéllyel bír a gyárigazgatóság előtt egy új pálya megépítéséhez, így az elnöki tisztséget csak ideiglenesen vállalta. A DVTK első hivatalos mérkőzése még a Kerekdombon: 1910.05.01.

A sportpálya 1911 tavaszán induló építését páratlan összefogás övezte. Maguk a játékosok nagy lelkesedéssel végezték a földmunkákat, a salak szétterítését és az egyéb munkálatokat is. Így az év augusztusára elkészült a várva várt sporttelep, amelyen egy 96×46 méteres, salakos futballpálya, valamint egy ahhoz tartozó futókör kapott helyet. A pályának a villamos sínpár felőli oldalán egy 60 méter hosszú, fából készült, 5 sorból álló lelátót, ezzel szemközt, a mészárszék felőli oldalon állóhelyeket alakítottak ki. A „munkás étterem mögötti” pályát ünnepélyes keretek között, 1911. augusztus 13-án adták át.

1922-ben a labdarúgópálya méretét - a kor szabványainak megfelelően - 110×55 méteresre növelték. Négy évvel később, amikor a DVTK sorozatban a negyedik kerületi bajnoki címet szerezte meg, hozzáfogtak a nézőtér bővítéséhez. Nem is lehetett volna méltóbb mérkőzéssel felavatni az újjávarázsolt sportpályát, mint a két, örök rivális vasgyári csapat mérkőzésével. 1927. május 29-én.

Az 1939-es Stadion - A „Berlini Mintára”

Bár a régi sporttelepet többször fejlesztették, mégsem jelenthetett hosszabb távon megoldást. Az egyre növekvő nézőszám és a DVTK jó szereplése indokolta egy új stadion építését. A klub vezetősége jelezte is igényét a gyárigazgatóság felé egy új, korszerűbb, nagyobb befogadóképességű stadion építésére. Markotay-Velsz Jenő, a MÁVAG akkori igazgatója azonban csak abban az esetben egyezett ebbe bele, ha a két vasgyári sportegyesület fuzionál.

A stadion terveit illetően hamar döntés született. Lucsányszky Gézát, az atlétikai szakosztály elnökét berlini tanulmányútja - az 1936-os berlini olimpiára épített stadion - ihlette. Így a diósgyőri stadion füves pályájának méretei azonosak lettek a berlini stadionéval, főbejáratnak pedig maratoni kaput építettek. Végül az ünnepélyes pályaavatóra 1939. június 25-én került sor 6000 néző jelenlétében. Az építkezés költségeit 625.000 pengőre taksálták.

A korabeli sajtó is lelkesen számolt be az eseményről: „A DiMÁVAG pályaavató ünnepélyének nagyszabású előkészítő munkája a mai napon befejeződött. (…) A kultuszminisztérium képviseletében vitéz Tárczay Felicidesz Román dr. miniszteri tanácsos vesz részt az ünnepélyen. A délutáni sportnapon a magyar sport kiválóságai találkoznak és mérik össze erejüket az új stadionban.”

A céltudatos diósgyőriek nemcsak az új stadionjukkal, hanem a csapatukkal is be akartak kerülni a legjobbak közé. Az első NB1-es szezonjában (1940/41) nem is akárhogyan tette le a csapat a névjegyét, hiszen a Ferencvárost idegenben győzték le, majd a következő szezonban hazai pályán is, akárcsak az Újpestet. A DiMÁVAG 1942-ben hatalmas bravúrt végrehajtva kiverte az Újpest csapatát (6:3) a Magyar Kupából. Bár a döntőben a Ferencváros ellen 6:2 arányban alulmaradt, legjobb amatőr csapatként mégis elnyerte a Corinthian-díjat.

A második világháború végéig a csapat az első osztályban szerepelt, majd 1946-ban kiesett. A feljutás négy évvel később újra sikerült, akkor már Diósgyőri Vasas néven.

A DVTK Aranykora és Az 1968-as Bővítés

A klub fennállásának 50. évfordulóját egy 5. hellyel ünnepelte az NB1-ben, elnyerve ezzel a Vidék Legjobbja címet. Bár a DVTK idegenben 2-1-re kikapott olasz ellenfelétől, a visszavágóra 1960. július 10-én 22.000 néző sereglett össze. Ez a nézőszám az akkori stadion kapacitásán is túlnőtt, de a ’60-as évektől egyre megszokottabbá vált az a jelenség, hogy egy-egy rangadót a teltházas stadionból kiszorult nézők egy része a környező fák tetejéről követte.

1967 szeptember végén Dézsi János későbbi Ybl-díjas tervezőmérnök és Kovács Lehel statikus tervei alapján kezdődtek el a korszerűsítési és bővítési munkálatok. Érdekes adalék, hogy míg az 1939-es stadion terveit a berlini, úgy ennek bővítését a montreali stadion terve ihlette. Ekkor készültek el azok az állóhelyi, jellegzetes bástyaformájú szektorok, amelyek évtizedekre megalapozták a stadionképet. Így, a korabeli sajtó számai szerint, az addigi 10-12 ezerről 25 ezer férőhelyesre bővült a korszerűsített aréna.

Az újjáépített stadion első mérkőzését a DVTK a Csepellel vívta 1968. május 26-án, amely 1-1-es végeredményt hozott, a diósgyőriek gólját Szurgent szerezte a 26. percben 27.000 néző előtt. Hivatalosan csak pár nappal később, június 7-én, egy nemzetközi torna keretében avatták fel az újjávarázsolt sporttelepet.

A kibővített stadionnal kezdődött meg a klub történetének legsikeresebb korszaka. A 70-es évek második fele és a 80-as évek elején igazi futballfellegvárrá alakult Miskolc. A kupagyőzelmek és a bajnoki helyezéseknek hála tiszteletét tette itt többek között a Crvena Zvezda, a Dundee United, a Besiktas, a Hajduk Split, a Rapid Wien, a Kaiserslautern és a Celtic is.

A nemzetközi porondhoz tartozik még, hogy a nagyválogatottban 5 diósgyőri játékos (Szántó, Salamon, Kutasi, Tatár, Borostyán) is bemutatkozhatott 1979 őszén, pedig ez korábban csak hét (Berecz, Füzér, Károlyi, Dudás, Szigeti, Solymosi és Tamás) labdarúgónak sikerült összesen. Az olimpiai együttes pedig teljesen a DVTK-ra épült. Példátlan a magyar labdarúgás történetében, hogy egy válogatottban kilenc játékos szerepeljen egyetlen klubcsapatból.

Nehéz Évek és Modernizáció

A 2000-es évek elején a szó szoros értelmében viharos időszak következett. Az ezredforduló évének tavaszán hatalmas szélvihar söpört végig Miskolcon, amit a tribün tetőszerkezete sínylett meg: „Orkánerejű, egészen pontosan 94 km/h sebességű szél söpört végig tegnap délután Miskolcon.” De nem csak ekkor került sor nem várt bontásra a stadionban. Amikor 2001-ben a Dunaferr ellen kiesett a DFC, a szurkolók dühükben kezdtek hozzá a stadion „átrendezéséhez”, így a mérkőzés félbeszakadt.

Sokáig ez volt az utolsó élvonalbeli mérkőzés a stadionban, ugyanis a klub rövid időn belül csődbe ment, majd megszűnt, hogy főnixmadárként éledjen újjá a szurkolók jóvoltából - a hetedosztályban… A gyors visszakapaszkodást fúzióknak köszönhette a klub, így hamarosan újra a másodosztályban találta magát. Ebben a szezonban került sor az első villanyfényes mérkőzésre is. 2003. november 15-én a Kecskemét rontotta el az ünnepet: 10.000 néző előtt rabolták el a 3 pontot Miskolcról.

2004 és 2010 között viszonylag hosszabb ideig az élvonalban szerepelt a csapat. Ekkor került sor a stadionrekonstrukció második fázisára, mely a klubház és a tribün teljes felújítását jelentette. A korzó nevű lelátórészt elbontották, a tribünön a régi padokat pedig műanyag székekre cserélték, így valamelyest csökkent a stadion befogadóképessége. A klubház teljes külső és belső átalakításon esett át, szerkezete megerősítésre került, továbbá a játékosoknak és a játékvezetőknek új öltözőket és vizesblokkokat alakítottak ki. Bár az Andrássy úti stadiont a 2000-es években sokat csinosítgatták, az 1939-ben átadott, majd 1968-ban kibővített stadion sok esetben korszerűtlennek bizonyult.

Az Új DVTK Stadion - „Ezüst Kehely” Miskolcon

Az Acélváros sokak által régóta vágyott új sportlétesítménye egy ideig úgy tűnt, hogy a stadionavatási hullám mostohagyermeke lesz. Míg másutt, érezhetően bőven rendelkezésre álltak az anyagi források, a várhatóan nagy kihasználtsággal kecsegtető DVTK létesítmény rekonstrukciójára első körben csak 4,5 milliárd forintot szánt a kormányzat, amely összeg az akkoriban épült hasonló beruházásoknak a felét sem érte el.

Jogos volt tehát az igény, hogy Miskolc - ahol ráadásul a Ferencváros mellett a legnagyobb hazai tábor követi a focimeccseket - is valami egyedi, karakteres, friss épületet kapjon. A kiírt közbeszerzési pályázatot a KÖZTI Zrt. nyerte meg ajánlatával, s kezdett bele az eleinte szinte szélmalomharcnak tűnő feladatba, hogy az alacsony költségvetésből új arénát adjon a miskolci csapatnak. A cél egy 15.000 nézőt befogadni képes stadion megépítése, amelyre az első körben egy egyszerű, puritán tervet tettek le az asztalra.

Pottyondy Péter és munkatársai szakítottak a hazai stadionokban bevált szappantartóformával […] és egy nyitott épületet kívántak létrehozni. Ahogy a tervezők maguknak megfogalmazták, a stadion kívülről egy ezüst kupa formáját rajzolja ki. A szerkezet egyszerűsége és nyitottsága végül önmaga adta meg a megépülő stadion jellegzetes arculatát. A szépen, következetesen végigvitt, teljesen azonos, nagykonzolos elemekből álló pilon rendszer a maga műszaki nyersességével olyan rajzolatot alkot, amely messziről ad karaktert a stadionnak. A sarkok nyitottsága, az oszlopok egymástól elnyíló formája pedig megismétli az építészek által elképzelt kupa motívumot. A lelátókat kívülről tartó pilonsor tetejére nagy felületű, szintén az egyszerűségével operáló pillangótető került, az egyik oldalon napelemekkel. A fémes összhatás, szellemiségében is jól kapcsolódik a ma már ipari múltként romos háttért nyújtó Acélművekhez.

A nyitottság nem csak a szerkezetre, hanem a tényleges átláthatóságra is vonatkozik. A négy sarokban elhelyezett beléptető kapuk mögött a maratoni kapukkal kinyílik a stadion, a bejutásra várakozók már félig-meddig a pálya mellett érezhetik magukat. A stadion nem magába zárja az eseményeket, hanem nyitott a külvilág felé. A nyugati oldalon elhelyezett, a stadion másik főhomlokzataként működő főépület, amelybe a mai sportlétesítményekben elvárható funkciókat helyezték el - sajtó, VIP részleg, skyboxok, illetve maguk a játékos öltözők és a szükséges kiszolgáló helyiségek -, szintén a nyitottságra törekszik.

A DVTK Stadion kialakítása méltó módon idézi fel a diósgyőri acélgyártás tradícióját. A 17 500 m2 beépített területű, 14 680 férőhelyes komplexumot terpesztett fémlemez, illetve előregyártott vasbeton pilonokra állított, acél tartószerkezetű trapézlemez borítja. 2018. május 5-én hatalmas mérföldkőhöz érkezik a diósgyőri labdarúgás, hiszen ekkor kerül sor az első hivatalos tétmérkőzésre az új DVTK stadionban.

A DVTK Mint Multisport Klub

A DVTK (Diósgyőri VTK) a legnagyobb régiós multisportklub. A rendszerváltást követően felbomlott a DVTK, és a szakosztályok önálló útra léptek. Az Arago Zrt. színre lépését követően előbb a labdarúgó szakosztály kapott stabil hátteret, majd sorra csatlakoztak az újabb szakosztályok. És a folyamat a BORSODI SPORT Holding tulajdonossá válása után is folytatódik.

A DVTK számos sportágban képviselteti magát, ahogy az alábbi táblázat is mutatja:

Olimpiai résztvevők és kiemelkedő sportolók is öregbítették a klub hírnevét: Barsi László súlyemelő (1988, Szöul - sérülés miatt feladta; 1992, Barcelona - 14. helyezett), Deák Bárdos Mihály birkózó (2012, London - 11. helyezett), Faragó János atléta (1976, Montreal - 14. helyezett), Halász István súlyemelő (1992, Barcelona - 11. helyezett), Repka Attila birkózó (1988, Szöul - 8. helyezett; 1996, Atlanta - 21. helyezett), Rusznyák József birkózó (1972, München - 8. helyezett), Szalontai Zoltán birkózó (1980, Moszkva - 8. helyezett), Kékesi Márton (2022, Peking - műlesiklás: 33 helyezett, óriásműlesiklás 34. helyezett).

A Stadion Élete a Labdarúgáson Túl

A stadion hosszú pályafutása során nem csak a DVTK futballcsapatának biztosított otthont. Példának okáért ezt a törekvést reprezentálta az 1939-es stadionavató is, ahol minden egyes szakosztály felvonult, és a Kispest elleni futballmérkőzést megelőzően atlétikai versenyeket is rendeztek, sőt egy bokszmérkőzést is lebonyolítottak. Az ezt követő években az is előfordult, hogy nagypályás kézilabda mérkőzéseket láthattak az érdeklődők ugyanitt.

A sportrendezvények mellett több kulturális, közéleti valamint politikai rendezvénynek is helyt adott a sporttelep. Már a világégést követő években tartottak a stadionban pártgyűléseket, de a korszakot jellemző május 1-i, április 4-i ünnepségeket, spartakiádokat is gyakran a sporttelepen rendezték. Látványában ezek közül is leginkább kiemelkedik a „felszabadulás” 25. évfordulójára rendezett felvonulás.

Kulturális és zenei rendezvényeknek is gyakran helyszínéül szolgált a létesítmény. Ezek közül leginkább kiemelkedik az 1973. június 10-én rendezett első magyar pop-rock fesztivál, amit a mai napig a magyar Woodstockként emlegetnek. Ez a nagyszabású rendezvény emelte a „magyar rock fővárosává” Miskolcot, amelyre az ország minden szegletéből érkeztek a szórakozni vágyók fiatalok, végül az egész napos koncertsorozaton több mint huszonötezren vettek részt.

Vannak dolgok, amiket nehezen tudunk elengedni, mert annyi emlék köt oda. Sok miskolci ember, diósgyőri szurkoló számára ilyen a DVTK stadion. A DVTK alapítójáról, Vanger Vilmosról készült portréfestmény egészen hihetetlen utat járt be addig, amíg a Herman Ottó Múzeumba került. A stadion bontását megelőző értékmentés során a Herman Ottó Múzeum birtokába került egy ikonikus rézkorlát is, mely az egyik lépcső kapaszkodójaként funkcionált.

Miskolc Különböző Arcai: Lyukó-völgy, Bulgárföld és Görög Közösség

Lyukó-völgy - A Völgy, Ami Elveszett

Az északi oldalon a Szabadság utcán ha végigmegyünk, az északi tehermentesítő út (Görögszőlő utca) felett találkozhatunk a Lyukó-völgy, két domb közötti gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező területével. Itt folyik a Lyukó patak ami a bányából ered, két oldalán lakó és hétvégi házas telkekkel. De sajnos ez ma már csak múltidőben értelmezendő!! A 60-as, 70-es években az LKM és a DIMÁVAG juttatott a dolgozóinak kedvezményes áron itt telkeket. Több kertszövetkezet is megalakult ezen a területen: Kékacél-kertek, Avas-gyöngy-kertek, Kohász-kertek, Fazola-kertek, stb. néven.

„Korábban a Lyukóbányában dolgozók és a hétvégi pihenőházak tulajdonosai által lakott városrész mára: a városi lakásukat fenntartani nem tudó nyugdíjasok, a hajléktalanlét határán tengődő nincstelenek, és cigány gettó gyűjtőhelyévé vált.” Az itteni lakosság felhígulásával együtt járó bűnözés és erőszak elől a korábban itt lakók nagy része már hátrahagyva itteni ingatlanát, elmenekült. A völgyön átvezető úton, ahol nemrégen még szénszállító teherautók jártak, most hulladékvassal rakott kézikocsikat húzó emberek bóklásznak. A környék már nem alkalmas lakhatásra.

Lélekszámát tekintve Lyukó-völgy Miskolc legdinamikusabban gyarapodó területe. Miskolcnak nincs még egy olyan területe, ahol annyi gyerek születne mint itt. Vidéki polgármesterek járnak ide az üres ingatlanokat felvásárolni pár százezer Ft-ért, majd abba költöztetik a falusi cigány családokat, mert otthon már nem tudnak nekik segélyt fizetni. Dunántúlról, több borsodi településről, sőt Ukrajnából és Romániából is jönnek ide. Az itt élők nagy része illegális lakásfoglaló. Sajnos leszögezhetjük, hogy Lyukó-völgy véglegesen elveszett!!

A hatóságok, és a hivatalos szervek tehetetlenek a bevándorlók törvényszegéseivel szemben, többek között azért is, mert már rengetegen vannak városszerte is. Az ott lakók pedig nem tehetnek mást, mint hogy elmenekülnek az elvadult, és nyugodt életre már alkalmatlan területről. A napokban én is valóban „kisétáltam” erre a területre, mert már nagyon régen jártam errefelé, s mit is mondhatnék? megdöbbentő, lehangoló és igen szomorú látványban volt részem. Egyszerűen nem akartam hinni a szememnek, mert olyan lelki és vizionális megrázkódtatásban volt részem, mintha Dél-Amerika egy igen nyomorúságos, lepukkant bádogvárosában jártam volna. A szemét, a közművek hiánya, (egyedül csak áramszolgáltatás van) a mocsok, a bűz, a tragikus nyomor, a kilátástalanság, a mindenre való elszántság, és az épülettorzók sokasága közt jártam. Közismerten Magyarország egyik legnagyobb nyomortelepe, ez a valaha békés és szebb napokat látott vidék.

Bulgárföld és A Bolgár Közösség Miskolcon

Az Andrássy utcán továbbhaladva az északi oldalon továbbra is rendezett, kertes családi házas beépítéssel találkozunk, egészen a Kárpáti utca becsatlakozásig, majd onnan kezdődik a Bulgárföld régi építésű bérházaival, amely Új-Diósgyőr és Diósgyőr határán fekszik a DVTK Sportteleppel szemben. Északról a Szarkahegy, délről az Andrássy (Kiss tábornok) utca, keletről a Kárpáti, nyugatról pedig a Bertalan utca határolja. Nevét a 19-20-ik század fordulóján a területen gazdálkodó bolgárkertészek után kapta. Még napjainkban is lakik itt néhány bolgár nemzetiségű.

Az 1930-as években megindult a munkáslakások építése, ekkor épültek a mai Stadion utca egy részén az U alakú bérházak. A 2-ik világháború után fokozatosan megindult a bolgárkertészet felszámolása és az új bérházak megépítése.

A bolgárok több évszázada élnek Magyarországon. „Három hullámban: 1365-től -1426-ig, majd 1688-tól - 1744-ig, és 1865-től telepedtek le nálunk.” Az első és a második hullámban érkezők zöme katolikus volt. A harmadik hullámban érkezők pedig a keleti pravoszláv egyház hívei voltak, és kertészettel foglalkoztak. Miskolc ekkor színesül meg a bolgár bevándorlókkal. Foglalkozásukból eredően vitathatatlanul gazdagították a magyar konyhakert kultúrát, elősegítették a fejlődését. A bolgárkertészek honosították meg az öntözést is hasznosító szántóföldi zöldségtermesztést, és biztosították városunk lakosságának az ellátását. Híresek voltak a bolgár pékségek is, a Búza téri piacon többet is találhattunk közülük még a 60-as években is. Miskolcon a Bolgár Kisebbségi Önkormányzat a Tizeshonvéd utca 15 szám alatt található.

A Görög Közösség Hagyományai Miskolcon

A Görögök: Az európai, sőt a világkultúra és a tudomány bölcsője az antik Görögországban született több ezer éve. Tőlük vette át először a Római Birodalom, majd a mórok (arabok), akik mindezeket továbbfejlesztve gazdagították a világot. Az orvostudomány, csillagászat, matematika, filozófia, építészet és stb. alapjait a görögök fektették le.

Miskolcon a Tátra és a Torontáli utcák közti területen az 50-es években épült kolóniában éltek, az ebben az időszakban a városunkba menekült görögök. A magyarországi görögök első hulláma a törökök balkáni hódításaihoz nyúlnak vissza. A 16-ik század közepétől megindult a görög menekültek vándorlása Európába, így Magyarországra is. „A Kárpátmedencében még le nem telepedett magyar vitézek és fejedelmek Konstantinápolyban ismerték meg a kereszténység elveit és itt keresztelkedett meg pld. Bulcsú és Gyula is.” Később a törökök hadjáratai ill. Konstantinápoly 1453-ban történt eleste után sok ortodox menekült magyar földre, akiket Mátyás király vett pártfogásába. A bevándorló görögök leginkább kereskedők voltak. A kereskedelmi útvonalak mentén pihenőhelyeket alakítottak ki, amelyek nevükben a mai napig is őrzik ezek emlékét, mint pld. Görögszállás és Görögtanya is.

A gazdag görög családok (Nakosz, Szinasz, Zavirasz) anyagilag is hozzájárultak városaink fejlődéséhez. Általuk épültek fel többek között Miskolc belvárosának patinás épületei, a színház, a Vakok Intézete, és az első kórház is. Miskolcra az 1949-es felszabadulás után, az ötvenes években települt be a görög kisebbség. A második világháború után Görögországban olyan erők kerültek hatalomra, amelyek a volt ellenállási mozgalom a baloldal ellen, terrorhullámot indítottak. Megkezdődött az 1946-49-ig tartó polgárháború, amely a népre katasztrofálisan hatott. A menekültek a szocialista országokban találtak menedéket.

Miskolcon eleinte a Bulgárföldön éltek, de napjainkban már az egész város területén szétszóródtak. Kezdetben a görög alapítású ortodox templomok zárt udvarral épültek fel. Így alakult ki a híres miskolci görög udvar is, amely a belvárosban található, az 1806-ra elkészült Szent Háromság ortodox templom és egyházi múzeum. A templomot körbevette iskola, kereskedelmi társaság székháza, paplak, szegényház és kórház is. „A miskolci ortodox közösség már a 18-ik század elejétől rendelkezett egy kis kápolnával (Szent Naum-kápolna), amely a mai Széchenyi utca 12 szám alatti épület helyén állt”. A miskolci volt görög kolónia feletti északi tehermentesítő útszakasz is az itt élőkre utal, Görögszőlő utca elnevezéssel, és a közelben lévő temetőben sok görög alussza örök álmát. Ezenkívül a Miskolcon született, görög felmenőkkel rendelkező igen tehetséges futballista fivérek: Teodoru Borisz és öccse Teodoru Vaszilisz, akik a DVTK 70-es, 80-as évekbeni akkori híres csapatának voltak a tagjai.

Magyarország évszázadok óta befogadóország volt, a különböző nemzetiségű menekültek számára. Köszönettel tartozhatunk mindannyiuknak, mert gazdag kultúrájukkal, munkájukkal, művészetükkel, pénzügyileg, és stb. gazdagították, színesítették az országunkat és a városunkat is.

tags: #miskolci #stadion #es #getto

Népszerű bejegyzések:

• A skandináv modell a kézilabda tehetséggondozásban
• A Bulls ikonikus identitása
• Gyakori kérdések a Barcelona meccsjegyekről
• Tanulja meg a kosárlabda alapvető mozgásait
• Kiserdő a városi forgatag szívében