A versenyúszás döntőinek tétje és a szabálymódosítások
Az úszás, mint alapvető emberi képesség és sportág, hosszú utat tett meg az ókori civilizációktól a modern, precíziós sportversenyekig. A sportágban kizárólag az időmérő berendezés alapján elért teljesítményekkel lehet győztest és helyezetteket hirdetni, ami rávilágít a szabályok és a pontos végrehajtás kiemelkedő fontosságára, különösen a döntők esetében.
Az úszás története és fejlődése
Az úszás valószínűleg egyidős az emberiséggel. Azt, hogy régen is kedvelt szabadidős tevékenység volt, több ókori maradvány is jelzi. Az ókori görögöknél az úszás az emberi műveltség fokmérője volt. Aki nem tudott úszni, nem vállalhatott közéleti tevékenységet! Érdekesség viszont, hogy míg az újkori olimpiákat nem tudnánk elképzelni úszósport nélkül, a görög olimpiákon nem volt jelen az úszás!
A rómaiak az egész birodalomban hatalmas csőhálózatokat építettek ki, hogy hódolhassanak fürdőszenvedélyüknek, de a középkori Európában a fürdés és az úszás erkölcstelen dolognak számított. A 17. századtól vált ismét elfogadottá, Napóleon seregében pedig már a kiképzés részévé vált. A katonáknak ruhában, fegyverrel a kézben kellett csendben úszni.
Az úszásnemek kialakulása
Amíg korábban leginkább a mellúszás volt jellemző, a sportversenyeknek köszönhetően 19. század második felétől folyamatosan fejlődtek a technikák. Aaz oldalúszást a Kanári-szigetek bennszülötteitől lesték el, és hozták Európába. Majd megjelent a gyorsúszás, amit a Polinéz-szigetvilág törzseinek úszásmódja ihletett. A hátúszásban először egyszerre mozgott a kar, és békatempóban a láb, csak 1912-ben jelent meg a ma ismert formája (rögtön olimpiai aranyat hozva kifejlesztőjének). A pillangó a legfiatalabb úszásnem, de itt is először a mellúszásból ismert lábmunka volt a jellemző, csak 1936-ban bukkant fel a párosláb-technika.
A versenyúszás kibontakozása és a magyar sportúszás
A versenyúszás 1800 körül kezdett elterjedni. 1837-ben alapították az első német úszóklubot. Az első újkori olimpiától (1896, London) kezdve vannak úszószámok. Az úszás alapsportág, amelyet 4-6 éves kortól ajánlott elkezdeni, különösen, ha versenysportként szeretnénk űzni. Ezt akár nagyon sokáig megtehetjük, hiszen szenior kategóriában a felső korhatár 99 év.
Magyarországon az úszás a török hódoltság idején vált újra nép
A "B döntő" és a versenyszerű úszás szabályrendszerének evolúciója
Az úszás valószínűleg egyidős az emberiséggel. Azt, hogy régen is kedvelt szabadidős tevékenység volt, több ókori maradvány is jelzi. Az ókori görögöknél az úszás az emberi műveltség fokmérője volt; aki nem tudott úszni, nem vállalhatott közéleti tevékenységet. Érdekesség viszont, hogy míg az újkori olimpiákat nem tudnánk elképzelni úszósport nélkül, a görög olimpiákon nem volt jelen az úszás. A rómaiak az egész birodalomban hatalmas csőhálózatokat építettek ki, hogy hódolhassanak fürdőszenvedélyüknek, de a középkori Európában a fürdés és az úszás erkölcstelen dolognak számított. A 17. századtól vált ismét elfogadottá, Napóleon seregében pedig már a kiképzés részévé vált.
A versenyúszás 1800 körül kezdett elterjedni. A sportágban kizárólag az időmérő berendezés alapján elért teljesítményekkel lehet győztest és helyezetteket hirdetni. Amíg korábban leginkább a mellúszás volt jellemző, a sportversenyeknek köszönhetően a 19. század második felétől folyamatosan fejlődtek a technikák. A hátúszásban először egyszerre mozgott a kar, és békatempóban a láb, csak 1912-ben jelent meg a ma ismert formája, rögtön olimpiai aranyat hozva kifejlesztőjének.
Technikai fejlődés és a szabályok pontosítása
A júniusi, budapesti úszó-világbajnokság egyik legbalhésabb pillanatát a férfi 50 méter hát döntője hozta. Elsőként az amerikai Justin Ress érte el a falat, két századdal megelőzve honfitársát, a világcsúcstartó Hunter Armstrongot. A dráma csak ezután jött: Resst először szabálytalan célba érkezés miatt kizárták, az éremátadón Armstrong tiszteletére szólt az amerikai himnusz, majd a videófelvételeket hosszan vizsgáló versenybíróság percekkel később mégis úgy döntött, hogy Ress a győztes.
Az amerikai a Duna Arénában a hátúszóknál elég gyakori technikával nyúlt be: az utolsó tempónál egy delfinrúgásszerű mozdulatot tett, és alámerülve érte el a falat. A Magyar Úszó Szövetség honlapján is megtalálható hivatalos szabályzat szerint „az úszó valamely testrészének meg kell törnie a víz felszínét a versenytáv során, kivéve a fordulást és legfeljebb 15 m-t a rajt és minden forduló után”. Arról megoszlanak a vélemények, hogy az alámerülős technika valóban hatékonyabb-e, mintha az úszó egyszerűen csak hátranyúlna az utolsó kartempónál, de a vb-döntős eset után egyértelmű volt, hogy a dolgokat konkretizálni kell.
hátúszó lábtempó - lányok
Versenykategóriák és a sportág struktúrája
Az úszás alapsportág. 4-6 éves kortól ajánlott elkezdeni, különösen, ha versenysportként szeretnénk űzni. Amit jó sokáig megtehetünk, hiszen szenior kategóriában a felső korhatár 99 év. A versenysportban a "B döntő" vagy "consulation final" a fődöntő előtti futamot jelenti, ahol a selejtezők 9-16. helyezettjei mérik össze erejüket.
| Kategória | Életkor/Szint |
|---|---|
| Gyermekúszás | 4-6 éves kortól |
| Versenyúszás | Profi szint, időmérés alapú |
| Szenior úszás | 99 éves korig |
A World Aquatics és a nemzeti szövetségek közös célja az egyértelmű szabályozás. Végül úgy tűnik, megszületett a megoldás: a USA Swimming friss tájékoztatása alapján az úszók az utolsó öt méteren belül, tehát az utolsó zászlók alatt való áthaladás után teljesen a víz alá merülhetnek. Emellett a rajtokkal kapcsolatos utasításokat is egységesítették, a "take your marks" kifejezést téve kötelezővé világszerte.
tags: #mit #jelent #a #b #donto #uszasban
