A Szurkolói Dobolás Művészete és Jelentősége a Stadionokban
A szurkolói rovatunk 2024-ben is folytatódik, és rögtön az elején elkapjuk a ritmust. Vagy a rigmust? A szurkolói dobolás sokkal több, mint egyszerű zajkeltés; a szurkolói kultúra szerves része, amely ritmust ad a rigmusoknak, egységbe kovácsolja a tábort és érzelmeket közvetít. Lássuk, hogyan is zajlik ez a szenvedélyes tevékenység, és milyen szerepe van a magyar szurkolói közösségekben.
Az Ultras tábor dobosa: Török Levente útja
Vendégünk a dunaszerdahelyi születésű, ám napjainkban már nyárasdi illetőségű Török Levente, a DAC szurkolótábor egyik dobosa. Levente története jól mutatja, hogyan találhat rá valaki a szurkolás e különleges formájára. Első lépései a futball iránti érdeklődése révén indultak, bár szülei nem voltak focirajongók. Elsőnek a keresztanyumékkal volt meccsen a 2018/19-es szezonban, amikor Karácsonyra bérletet kapott a C-szektorba. Már akkor felfigyelt a B-közép ténykedésére.
A focit csak mint rajongó szereti, sosem focizott, nem volt igazolt játékos. Szülei annak idején nem focira íratták be, hanem dobolni. Tulajdonképpen ennek veszi hasznát a mai napig. Amellett, hogy egy zenekarban dobol, a szerdahelyi Ultras-ban is dobol. Érdekes történet az is, ahogy bekerült a táborba: ismert pár embert, többek közt a cápót. A besztercebányaiak ellen figyelte meg, hogyan dobolnak a többiek, és Trencsénbe már ment velük idegenbe. Dunaszerdahelyen nagy hagyománya volt korábban is a meccseken való dobolásnak, így megtisztelő, ám egyben nehéz örökséget vett át. Nem egyedül van, a másik dobosuk Boti, illetve ott van még Marci is.
A szurkolói dobolás művészete és kihívásai
Nem mindegy, hogyan dobolnak, fontos, hogy szinkronban legyenek egymással, ugyanakkor a mérkőzéssel is együtt tudjanak élni. Különleges és megtisztelő dolog az Arénában dobolni. Nem minden csapat mögött áll ilyen tábor, mint a DAC mögött. A dobnak óriási szerepe van, kíséri a szurkolást, megadja az ütemét. Ami nehéz, az nem a technikai része, de arra is volt példa, hogy rászóltak, halkabban doboljon. Elég pergős dobja van, recés hangzású.
Inkább az állóképesség, ami olykor gondot okoz, kibírni 90 percen keresztül ugyanolyan intenzitással és odaadással dobolni. Magyarán fárasztó. Sokszor a meccs végére a cápó és ők is elfáradnak, ilyenkor váltakozva dobolnak Marcival vagy Botival. Ő négyszer, Levente négyszer, közben a tábor tapsol. Ebben is megvan az összhang köztük. Amikor még csak fejben volt meg a terv, hogy egyszer majd bekerül a kemény magba, mostanra bebizonyosodott: felemelő érzés több ezer embernek dobolni, erőt ad és feltölt. Kell is! Mindenkinek szüksége van rá, hogy néha ledobja magáról a napi terheit, amit cipel.
A közösség ereje és a szurkolói lét értelme
A szurkolói közeg nem csupán a gőz kiengedésére alkalmas, hanem megtanít közösségben gondolkodni is. Hiszen a DAC - mégha mostanság kisebb létszámban is, de - összehozza a felvidéki magyarságot. Levente alapból nagyon jó közösségbe került, az idősebb tagok mindenben segítenek, még dobot is szereztek neki. A fiatalokkal napi szinten kapcsolatban van, így a meccseken és meccseken kívül is jó barátok. Náluk a szurkolás nem arról szól, mint más csapatoknál, hogy gyűlöletet szítanak! Mi ott vagyunk, élvezzük a pillanatot.
Az Arénában is van több szurkolói csoport, de a cél közös kell, hogy legyen: mindannyian a DAC-nak szurkolnak, és mindent megtesznek, hogy a csapatot segítsék. Az ötletesebbnél ötletesebb koreókkal például. A klub is pozitívan áll hozzájuk, „köszönjük a szurkolást” feliratok jelennek meg a közösségi oldalakon. Úgy tudnak látványosak maradni, hogy közben nem gyújtják fel a fél stadiont, ami más csapatoknál nem mindig sikerült.
Felkészülés és a dobolás lelkülete
A dobolás a csapat melletti kitartásról is szól. Ugyanúgy dobolnak, ha vesztésre áll a csapat, mint amikor három góllal vezet. A lelátón viszont érezni a különbséget, pedig meglehet, éppen akkor kéne az a plusz. Akkor kéne, hogy tudatosuljon mindenkiben: ha győzünk, ha veszítünk, ugyanaz a csapat játszik előttünk a gyepen. Persze volt rá példa, hogy csúnyán kikaptak, és úgy érezték, nem lenne helyénvaló, ha ünnepelnének.
Általában egy, másfél órával a kezdő sípszó előtt kint vannak a stadionban. Felrakják a drapikat, szétrakják a zászlókat. Felszigszalagozzák a dobokat, egy utolsót csiszolnak még a koreográfián. Be is melegítenének, ha lenne kinek, de egy órával a kezdés előtt alig lézengenek az emberek. Korábban ez nem volt jellemző. Nem lehet egyszerű a csapat számára sem. Óriási mentális sokk lehetett a végén elbukni a bajnoki címét.
A megfelelő szurkolói dob és felszerelés
Szurkolói dobnak szinte bármelyik méretű dob alkalmas. Téves az a kijelentés, hogy a legjobbak a legnagyobbak, ez így nem teljesen igaz, sőt! A dobok hangszínét és a hang lecsengését határozzák meg. A dobtest által keltett hangszínen nem tudunk hangolással változtatni. A test átmérője behatárolja, hogy milyen magasságú hangot adhat ki a dobunk. Egy nagyobb átmérőjű dob mélyebb hangot ad ki, mint egy ugyanolyan feszesre húzott bőrökkel rendelkező kisebb. A test mélysége is hat a keletkező hang magasságára: egy mélyebb testű dob - mivel a hangot előállító cső, azaz a dobtest, hosszabb - mély felhangokban gazdagabb hangot állít elő, mint egy „laposabb”. A dobtest vastagsága a hang mélységét és lecsengését befolyásolja. Egy vékonyabb testű dob mélyebb hangot ad ki, mint egy vastagabb.
A dobtípusok és jellemzőik
A két legáltalánosabban elterjedt méret a 22”-os (vagy annál nagyobb, amelynek más hátrányai is vannak) nagydob, illetve a 16”-os álló tam (A coll a dobbőr átmérőjét jelenti, 1”=2,56 cm). Viszont méretéből adódóan könnyebb kezelni, szállítani és magunkon tartani a 14” vagy 13”-os felső tamokat.
Az alábbi táblázat összefoglalja a leggyakoribb dobok jellemzőit és hozzávetőleges árait:
| Dobtípus | Átmérő (coll) | Hangzás | Kezelhetőség/Szállítás | Hozzávetőleges ár (Ft) |
|---|---|---|---|---|
| Nagydob | 22” (vagy nagyobb) | Mélyebb, testes | Nehezebb | ~10 000 |
| Álló tam | 16” | Közepes | Közepes | ~7-8 000 |
| Felső tam | 13-14” | Magasabb | Könnyebb | ~5 000 |
Dobverők és hevederek
A szurkoló dobverője nem az olcsó kategória. Gyakorlatilag a hagyományos (akár fordítva tartott) dobverő teljesen alkalmatlan a feladatra, mivel a nagy ütésektől hamar benyomódik az ütőfelület, ami egyenes út a dobbőr beszakadásához. Menetdob verőket használtan ugyan nem, de az ebay-en találhatsz 1,5e-3e Ft/db körüli árakon.
Tartó heveder: Ahhoz, hogy a dob a nyakadban lógjon, legalább egy tartóhevederre szükséged lesz. Szerencsére erre tökéletesen alkalmas egy megunt laptoptáska állítható vállszíja, fém csatokkal. Mindkét paraméter fontos, azaz az állíthatóság, és a fém csat is. A műanyag karabiner biztos eltörik az első meccseken. Két heveder viselése javasolt, hogy tehermentesítse a nyakat a nagydob súlyától. Egy második hevederrel a derékhoz rögzíthető a dob. A nyakba akasztott hevedert is beljebb lehet tenni egy csavarnyi távolsággal, így nincs útban a kéznek dobolás közben.
Dobkarbantartás és matricázás
Matricáztathatod a teljes felületet, vagy készíttethetsz egyedi matricákat. Egy biztos, tervezés nélkül nem úszod meg, és ha a grafikai tervezés területén nem vagy járatos, ez is sokba kerülhet. Ha most vetted meg a dobot, és az egy dobfelszerelés része volt, távolítsd el a felesleges szerelvényeket. Nagydobnál ezek a kitámasztó lábak és egyéb szerelvények, tamoknál pedig a dobtest rögzítő elemei. Ezzel pár kilóval máris könnyebb lesz a dob. Amennyiben az alsó (rezonátor) oldalt nem használod és levetted róla a szerelékeket is (gyűrű, csavarok) érdemes az alsó peremét megerősíteni, vízzáróvá tenni. Ehhez először csiszolópapírral meg kell szüntetni az érdes felületet, majd portalanítani kell a peremrészt. Fontos, hogy a megvásárolni kívánt dob hiánytalan legyen, mert a későbbi javításhoz sokszor nem találni pontosan oda illő alkatrészt.
A magyar szurkolók szenvedélye: Példa a jégkorong világbajnokságról
A TSN sportcsatorna weboldala szívszorító írást közölt a magyar csapatról és szurkolóiról a Fehéroroszország elleni történelmi győzelem után. A szentpétervári jégkorong világbajnokságra elutazó magyar szurkolók lelkesedése és elszántsága annyira lenyűgözte a kanadai sportlap, a TSN újságíróját, Kevin Prattet, hogy egy meglepően hosszú cikkben foglalkozott a témával.
Kevin Pratt régóta foglalkozik a jégkoronggal, sok mindent látott már, de érezni, hogy még így is meglepték a magyar drukkerek. Akik, mint írta, nagyon messziről érkeztek, és sok-sok pénzt elköltöttek arra, hogy gyakorlatilag biztosan utolsó helyen végző csapatukat megnézhessék. Budapestről repültek ide - a legtöbben Prágán vagy Varsón keresztül - több száz dolláros repülőjegyekért. Debrecenből, Székesfehérvárról vagy olyan helyekről származnak, amiről nem hogy nem is hallott, de még kiejteni sem tudta.
Egy különösen vidám trió a vonatozás és buszozás mellett döntött, így útjuk Szlovákián, Lengyelországon, Litvánián és Lettországon keresztül vezetett, mielőtt átlépték az orosz határt és 39 órás út után megérkeztek Szentpétervárra. Amikor megkérdezték, miért is választották az utazás eme fárasztó módját, azt mondták: „Jó móka. Körülbelül ezer csodálatos magyar szurkoló van itt akik azért jöttek, hogy szenvedéllyel biztassák a fiaikat - egy olyan csapatot, ami előrejósolhatóan tökutolsóként végez itt, Oroszországban.”
A Himnusz ereje és a szurkolói magatartás
Két szektorban foglalnak helyet a pálya bal szélén - bár a ’helyet foglalnak’ nem épp a legmegfelelőbb kifejezés. Nem ülnek. Soha. Még a bemelegítés alatt sem. A meccs alatt sem. Ehelyett állnak és dobolnak. Ugrálnak, ugrálnak és még többet ugrálnak. Kántálnak és énekelnek, míg a vezérszurkoló - egy harmincas évei közepén járó férfi - háttal a jégnek áll és irányítja a kórust.
A mérkőzések végi protokollban semmi különös nincs. Mindkét csapat feláll a saját kék vonalán. Aztán a pálya egyik végén felvonják a győztes csapat zászlaját, mialatt a himnusz hallatszik a hangszórókból. A magyarok nem túlzottan törődnek a „szabályokkal”. Amikor a magyar csapat veszít, a győztes csapat hagyja el először a jeget. A magyar játékosok lassan összegyűlnek a szurkolóikhoz közelebb lévő kék vonalon. A vezérszurkoló az első sorban int a szurkolóknak, akik mind magyar színekbe vannak öltözve. Aztán énekelnek. Hangosan. Büszkén. De az eredményjelzőn lévő számok sosem érdeklik őket. Azért teszik, mert értékelik az erőfeszítést. Azért teszik, hogy büszkévé tegyék az országukat. Olyan nagy dolog ezt átélni, hogy a Kanada elleni vereségük után Taylor Hall (aki a TSN riporterével, Ryan Rishauggal készítendő interjúra várt) megkérdezte, hogy várhat-e, míg a Himnusz befejeződik. Látni akarta a saját szemével.
A történelmi győzelem Fehéroroszország ellen
Magyarország az első öt mérkőzését elvesztette Szentpéterváron, 25-5-ös gólaránnyal. Nem meglepetés. A játékosaikat a hokivilág óriásai gyűrték maguk alá. Dicséretre méltóan küzdöttek a világ legjobbjai ellen, de végül a tehetség döntött a mérkőzések végére. Mindenki meglepetésére Magyarország 2-0-ra vezetett Fehéroroszország ellen az első harmadban. A második harmad hatodik percére azonban kiegyenlítettek a fehéroroszok. Sebők Balázs visszaadta a vezetést a csapatnak. A szurkolók megőrültek. Három perccel később pedig Galló Vilmos 4-2-re módosította az eredményt, önkívületbe hozva ezzel a bal sarokban lévő szurkolókat.
A harmadik harmad elején a Fehéroroszország tüzelt, ahonnan csak tudott, de a bombák nagy része nem talált célt. Többet bevetődő magyar játékosok hatástalanítottak, akik bármit megtettek azért, hogy megőrizzék az előnyt. Az utolsó 20 percben biztosan nagyon izgultak a szurkolók. Hogy nyugtassák az idegeket, azt tették, amit a legjobban tudtak. A szurkolók zúgása még tovább nőtt, ahogy a győzelmi esélyek is nőttek. Amikor leperegtek az utolsó másodpercek, a hátrányban lévő Magyarország üreskapus gólt lőtt, megpecsételve a győzelmet. A játékosok körbeállták Rajna Miklóst. A pálya bal szélén pedig örömkönnyek csordultak. Felnőtt férfiak sírtak és ölelték egymást, a piros és zöld arcfesték, amit viseltek, teljesen elkenődött.
Ezen a napon nem volt szükség arra, hogy megváltoztassák a mérkőzések végi protokollt. Erkel zenéjét játszották a hangszórókból. A pálya túlsó felén, lassan a magyar zászló indult el a magasba. Az első pár ütem után rákezdett a magyar kórus. Egy kicsivel később, talán 10 perccel a himnusz után, amikor már mindenki elhagyta a pályát, a biztonságiak próbálták rávenni a szurkolókat arra, hogy távozzanak. Énekeltek. Ugráltak. Nem gondolták, hogy megérik ezt a napot. És nem is akarták, hogy véget érjen.
Szurkolói kultúra a fiatalok körében
A Békéscsabai Csirkefogók VK utánpótlás csapatai az utóbbi években korosztályos rotációban, egyre remekebben szurkolnak egymásnak. Azonban egyelőre még nagy kérdés, hogy ez relatíve zaj: kultúra vagy kulturálatlanság? Helyenként egy kicsit öncélú volt, ugyanakkor tudjuk, a gyerekek máshogy szórakoztatják magukat. Mivel se az ellenőr, se a játékvezetők nem szóltak, mivel nem volt obszcén, így a keretek közt zajlott a szurkolás. Ahogy látjuk, jó közösségépítő is, nyilván leginkább az ellenfél szüleit zavarta, mert ők közel ültek.
tags: #mivel #utik #a #szurkolok #a #dobot
