Az AS Monaco Bajnoki Története: A Felemelkedéstől a Kihívásokig

Az AS Monaco Football Club, a francia labdarúgás egyik jellegzetes csapata, hosszú és eseménydús bajnoki történettel rendelkezik. A klub, mely a hercegség sajátos gazdasági modelljével és játékospolitikájával vált ismertté, számos alkalommal ünnepelhetett bajnoki címet. Tízéves távlatban a klub így is sikeresnek számít.

Az első bajnoki sikerek és a 2000-es aranyérem

Az AS Monaco története során hét alkalommal hódította el a francia bajnoki címet a 2000-es évekig. Korábban 1961-ban, 1963-ban, 1978-ban, 1982-ben, 1988-ban és 1997-ben nyert meg bajnokságot. A 2000-es év különösen emlékezetes volt a klub számára, amikor a csapat nyolcadik alkalommal lett aranyérmes. A 14 ezer szurkoló bajnokavatásra készült a Nancy elleni mérkőzésen, de már a 9. percben a vendégek szereztek vezetést, Olivier Rambo révén. Három perccel később az olasz Marco Simone egyenlített, de a 40. percben már újra a Nancy jutott előnyhöz Fabien Lefevre góljával. Az 56. percben tíz főre fogyatkozott a vendégegyüttes, Youssef Moustaid kapott piros lapot. A lefújás előtt Simone remek átadása után a csereként pályára lépő Dado Prso helyezett a kapuba, ez az AS Monaco történetének 7. aranyérmét jelentette.

A 2003/2004-es csapat

A 2000-es évek elején az AS Monaco erős és tehetséges kerettel rendelkezett, amely képes volt a legmagasabb szinten is versenyezni. A 2003.09.16-i állapot szerinti keret, Didier Deschamps vezetőedző irányításával, számos ismert játékost vonultatott fel:

A Ribolovljev-éra: Üzleti modell és bajnoki cím (2011-2017)

Ahhoz, hogy megértsük a Monaco közelmúltbeli játékospolitikáját, mindenképpen vissza kell mennünk az időben 2011 decemberéhez, amikor Dimitrij Ribolovljev lett a többségi tulajdonos a klubban, amely így története során először került ki a monacói hercegi család kezéből. Az orosz milliárdos oligarcha el is kezdte a jobbnál jobb játékosok vásárlását, a pénznek pedig egyáltalán nem volt szűkében, mivel épp akkor adott túl az Uralkali trágyaipari vállalatban birtokolt részesedésén, több mint 6 milliárd dollárért. Így a következő években érkezett a csapathoz James Rodriguez és Joao Moutinho a Portótól 45 + 25 millió euróért, Falcao az Atletico Madridtól 43 millió euróért, Georffrey Kondogbia a Sevillától 20 millióért, de Jérémy Toulalan és Anthony Martial is ekkor került a csapathoz.

Közben azonban zajlott egy másik nagy esemény is Ribolovljev életében, mivel a felesége olyan válópert akasztott a nyakába, melyet hat országban tárgyaltak párhuzamosan. A válás hatásai a csapatra is kihatottak, hiszen a 2013/14-es szezonban még -155,95 millió euró volt a játékoseladások mérlege, ám 2014/15-ben már + 49,37 millió euró, majd a következő szezonban + 84,1 millió euró. Mindemellett a kiadások is sokkal racionálisabban folytak, a klub átállt a játékosok kinevelésére a kész klasszisok megvásárlása helyett. Szinte kizárólag csak 20 év körüli játékosokat vettek, akiket később sokszoros haszonnal adtak tovább. Thomas Lemar például 1,25 millió euróért került a Caentől a Monacóhoz, majd idén nyáron 65 millió euróért adták tovább az Atletico Madridnak, de például Fabinho is nyolcszoros pénzt jelentett a klubnak. Mindehhez kiválóan megtalálták edzőnek Leonardo Jardimot, aki mesterien építette fel a fiatal tehetségeket és formált belőlük ütőképes csapatot. Az elmúlt évek során az már beigazolódott, hogy az AS Monaco kiváló megfigyelői hálózatot épített fel céljainak eléréséhez.

Ez a stratégia hozta meg gyümölcsét a 2016-2017-es szezonban, amikor a csapat elhódította a bajnoki címet. A Monaco elnöke, Dimitri Ribolovjev sosem csinált titkot abból, hogy a klubra üzleti vállalkozásként tekint, melynek alapja az olcsón beszerzett játékosok magas haszonnal történő továbbértékesítése. Ez a folyamat Luis Campos 2016-os távozásáig működött. Jérome Rothen, a klub korábbi játékosa szerint a klub korábbi sikereinek alapja Campos volt. „Luis nagy űrt hagyott maga után, ez látszik a Lille-nél elvégzett munkáján is, annak ellenére, hogy az első éve ott is felfordulásokkal volt teli” - mondta Rothen.

A bajnoki cím utáni válság és a folyamatos változások

A 2016-os Luis Campos távozásáig működő sikeres modell azonban megbicsaklott. Ha egy fordulópontot kellene keresni a klub idővonalán, akkor az 2016 nyarára tehető. Ekkor távozott a klub szakmai igazgatója, Luis Campos, aki Európában a legjobb tehetségfelderítők közé tartozik, scouting kapcsolatai és rendszerei révén pontosan illeszkedett a Monaco játékoskereskedésre épülő üzleti modelljébe. Campos távozása és az ezt követő állandó változás káros hatással volt a szakterületek közötti együttműködésekre. Egy szakmai igazgató kijelölhetett a scouting részlegnek egy szempontrendszert a játékoskiválasztásra, viszont a helyére érkező felelős már más irányt dolgozhatott ki. Az edző benyújthatott ugyan igényt egy adott játékos megvételére, eladására, de a következő sportigazgató lehet, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta. „Nem akarom elkövetni ugyanazokat a hibákat” - nyilatkozta Oleg Petrov, az AS Monaco frissen megbízott alelnöke a szezon kezdetekor. A Monaco válsága nem most kezdődött.

A működési problémák mellett a játékoskeretet sem sikerült megfelelően megerősíteni. A tehetségek árát felsrófolták, a sztárok elmentek, csak közben a keretet nem sikerült megfelelően pótolniuk. A megbicsakló játékoskiválasztás mellett a keret mérete is komoly kérdéseket vet fel. A Monaco mindig is nagy létszámú kerettel dolgozott, melynek egy részét inkubátorklubjának, a belga Genknek passzolt át, de tavaly komoly sérüléshullám sújtotta őket, emiatt 57 fős játékoskerettel dolgoztak. Ebből 42 játékos kapott játéklehetőséget, és közülük alig tudott bárki is hosszabb távon gyökeret vetni. „Muszáj bennfentesnek lenned, és jó kapcsolati hálóval rendelkezni, hogy legyen szemed a tehetségek kiválasztásához.” A rosszul kiválasztott fiatalok miatt másképp kell hozzányúlniuk a kerethez, mint ahogy korábban tették. „Most bejáratott, tapasztalt játékosokra van szükségü” - állítja Rothen. Így fordulhatott elő, hogy fiatal, még nagy fejlődési lehetőséggel bíró játékosok helyett már kész, befutott játékosokat igazoltak. Idén került a klubhoz és vált alapemberré Benjamin Lecomte, Gelson Martins, Guillermo Maripán, Ruben Aguilar, Islam Slimani vagy Tiémoué Bakayoko.

Az edzőváltások okozta zűrzavar biztosan nem volt jó hatással az eredményességre. Összegezve: három és fél év alatt a Monaco négy edzőt (ebből kettő ugyanaz a személy), három szakmai igazgatót és két alelnököt alkalmazott. Leonardo Jardim vezetőedzőt kétszer is alkalmazta a Monaco, de mindkétszer ki is rúgta. Az első szerződésbontás előtt 6 pontot szerzett 9 forduló alatt, csapata végig a kieső zónában táncolt. Helyét Thierry Henry vette át, aki korábban a belga válogatottnál töltött be másodedzői szerepet, és úgy tűnt, egykori nevelőklubja megfelelő helyszín lesz az edzői karrierjének beindításához. Az ott töltött 3 hónapja mégis katasztrofálisan alakult: 12 meccs alatt 9 pontot gyűjtött, több játékossal is összetűzésbe keveredett, a bírókkal is összebalhézott. Erről maga Jardim nyilatkozott második kirúgása után: „A klubhoz csakis a főnök, tehát Dimitri kérésére jöttem vissza. Azután szép sorozatot futottunk, majd csatlakozott a klubhoz Petrov úr. Őszintén szólva úgy éreztem, hogy az ő szemében sosem számítottam edzőnek. Az ő szemében én az elnök úr és Vadim (Vasiljev) edzője voltam.”

A klub hosszútávú jövőjét homály övezi. Iparági pletykák szerint Ribolovjev 2017 körül el akarta adni a klubot, pont a bajnoki címet követő időszakban, amikor az ázsiójuk a legmagasabban járt. A helyzetet nehezíti, hogy Ribolovjevet tavaly egy Bajnokok Ligája-meccs napján őrizetbe vették a helyi igazságszolgáltatás törvénytelen befolyásolása miatt. Pár nappal később ugyan kiengedték, de személyéhez több kétes ügy kapcsolódik. Szárnysegédje és friss alelnöke, Oleg Petrov inkább mondható politikai kapcsolatnak, mintsem sportszakmainak. 30 éve ápol szoros kapcsolatot Ribolovjevvel, akinek korábbi vállalatában, az Urakaliban fontos vezetői pozíciót töltött be. Petrov saját bevallása szerint is meglepődött, amikor a Monaco alelnöki tisztségére kérték fel. „Az elnök úr nem olyan ember, aki szívességeket szokott kérni” - mondta nevetve Petrov. Hozzátette: „Nem ez az első alkalom, hogy együtt dolgozunk.”

tags: #monaco #focicsapat #bajnoksag

Népszerű bejegyzések:

• A spanyol válogatott politikai vonatkozásai
• Magyar úttörők a futballedzői szakmában
• Miklós Fehér tragikus története és a Guttmann-átok
• Izgalmas futamok és bajnoki küzdelmek Brnoban
• Vízilabda felszerelés: a sapka és a fülvédő szerepe