Az MTK Atlétikai Szakosztályának Gazdag Története és Sikerei
Már az MTK 1888-as alapításánál az atléták alkották az egyik meghatározó sportágat. Érvelni mellette fölösleges - az atlétika a legősibb sportágak egyike. A járás, a futás, az ugrás és a dobás mindig az emberi mozgások alapformái voltak.
A kezdetek és az első versenyek
Az első komoly versenyt is ők rendezték. 1889. április 21-én érkezett el a nagy nap a Tattersalon, az ügetőpályán. A kor szokásainak megfelelően, több szakágban is összemérhették erejüket az atléták.
Az eseményen házi és nyílt versenyeket is tartottak. Zárt, azaz házi verseny volt:
- Magasugrásban (győztes: Sachs Lipót)
- 1000 méteres gátfutásban (győztes: Müller Dávid)
- Korláttornázásban (győztes: Müller Dávid)
Nyílt versenyt rendeztek az alábbi számokban:
- 6 km-es síkfutásban
- 100 méteres síkfutásban (győztes: Leitner Ármin)
- 12 kg-os súlydobásban
- 2 angolmérföldes gyaloglásban (győztes: Kohn Arnold)
- Távolugrásban (győztes: Totis Lajos)
- 50 kg-os súlyemelésben
Totis Lajos az utóbbiban is remekelt - legjobb MTK-s versenyzőként a második helyet érte el. Kohn Arnold körül kialakult az a népes gyalogló csapat, amelyik megalapozta az egészen az első világháborúig tartó MTK gyalogló hegemóniát. Tagjai ekkor Domenis Gyula, Fitsch Ferenc, Totis Lajos és Vidor Jenő voltak. Év közben csatlakozott a társasághoz Grünwald Márton, aki a megszűnt Sportkedvelők Köréből érkezett.
Korai rekordok és utánpótlás-nevelés
Az első hitelesített országos csúcsunkat Malcsiner Gyula érte el két angol mérföldes síkfutásban 10 perc 50,4 másodperccel, 1894 májusában. Ezt ő maga döntötte meg alig egy hónappal később 10 perc 31 másodperces idővel. Ugyancsak 1894-ben született meg az első hivatalos MTK világcsúcs.
1901-ben megváltozott az MTK alapszabálya. A korábbi rendelkezés - a kor szokásainak megfelelően - tiltotta ifjúsági tagok felvételét, az új szabály ezt lehetővé tette. Eleink az elsők között ismerték fel az utánpótlás-nevelés fontosságát, ami hosszú távon megalapozta a szakosztály jövőjét.
Az első világháború előtti sikerek és a háború árnyéka
Az I. Világháborút megelőző utolsó két békeév bajnokságán 4-4 győzelemben volt részünk. 1913-ban Szalay Pál 100 és 220 yardon, Rajz Ferenc 880 yardon győzött, Wardener Iván a magasugrók között lett bajnok. 100 yardon kék-fehér dobogóst ünnepelhettünk, a második Szenes József, a harmadik Boros Géza lett. Rajz Ferenc szintén 1913-ban 500 méteres távon 1:07,6-os idővel világcsúcsot ért el. 1914-ben szinte másolták versenyzőink az előző évet, ami a szakosztály erejét és stabilitását mutatta.
A háború kitörése az MTK-t is sújtotta. Sorra hívták be versenyzőinket, akik közül Mickler György, Ondrus István és Rákos Jenő is a harctéren vesztette életét. Atlétáinkat az I. Világháborút követően is tragédiák sora sújtotta. Nagy tehetségű nyolcszázasunkat, Harmat Imrét az MTK-MAC mérkőzésen a lelátóról hurcolták el és gyilkolták meg Horthy különítményesei. Néhány évvel később atlétáink edzője, Bodor Ödön a műjégpályán szenvedett halálos balesetet. A helyére került Gáspár Dezső, aki fiatalon meghalt 1934-ben. Ekkor ismét Goldmann Bundi vezette az edzéseket, aki egy igazi ikonja volt az MTK atlétikai életének.
Újraépítés és a második világháború utáni virágzás
A II. Világháború rettenete után szakosztályaink közül elsőként az atléták szervezték újra magukat. A megújítók Hertzka Rezső és Szilányi Sándor voltak. No meg természetesen Goldmann Bundi, aki három évtizede mindig újra és újra előkerült, ha az MTK atlétáinak segítségre volt szüksége. A pálya még romokban hevert, így sportolóink az FTC vendégszeretetét élvezve tudtak gyakorolni.
A felszabadulás utáni első bajnoki címünket is az atléták szerezték. Tribold Jenő a diszkoszvetést nyerte meg 33.69 méteres eredménnyel az ifi bajnokságon. Ugyancsak az atléták szerezték az első felnőtt érmet; Pállfy 400 méter gáton lett harmadik. Már ekkor több - később ragyogó pályát befutó - tehetség bontogatta szárnyait kék-fehérben. Például Umbrai Katalin gerelyhajító, Zsitvai Zoltán rúdugró, Lombos Dezső gát- és rövidtávfutó, valamint Nagy György távol- és magasugró.
A bajnokok kora: 1949-1956 és a későbbi évtizedek
1949 és 1956 között 45 magyar bajnoki címet nyertek versenyzőink. Kovács József volt a korszak csillaga: olimpiai ezüstérme mellett Európa-bajnokságon is második helyet ért el. Pályafutása során olyan halhatatlanokat győzött le, mint Kuc és Zatopek. A hetvenes éveket Rózsa István 6 bajnoki címe vitte el 400 méteren, tovább öregbítve a szakosztály hírnevét.
A csatlakozott szakosztályok öröksége
Ide tartozik a különböző egyesülések során csatlakozott szakosztályok története is: a KAOE fénykora a húszas évekre tehető. A sprinter Gerő Ferenc egymaga 9 egyéni bajnoki címet gyűjtött. Tagja volt az olimpiai 4. helyezett 4x100-as váltónak. Az MTE szervezte az első honi versenyeket nők számára, ezzel is úttörő szerepet vállalva a magyar sportban.
Jelenkori sikerek és a szakosztály jelene
A szakosztály továbbra is aktív és sikeres. 2021-ben, a tokiói olimpián klubunk többpróbázója, Krizsán Xénia a 13. helyen végzett, távolugrónk, dr. Nguyen Anasztázia pedig a 16. helyet szerezte meg, bizonyítva az MTK atlétáinak nemzetközi szintű versenyképességét. A szakosztálynak jelenleg közel 300 igazolt sportolója van, akik a hagyományokat őrizve és újakat teremtve írják tovább az MTK atlétika történetét.
Összegzés a bajnoki címekről
Atlétáink több mint kétszáz alkalommal állhattak a felnőtt első osztályú bajnoki dobogó tetején. A pontos számot nehéz megmondani, mert ez az a sportág, amiben szinte minden jogelődünk nyert bajnoki címeket (MTE, KAOE, Egyetértés, stb.). Voltak versenyzők, akik az MTK mellett másik egyesület színeiben is nyertek; az adatok néha egymásnak ellentmondóak abban a tekintetben, hogy adott bajnoki cím megszerzésekor éppen melyik egyesület színeiben szerepelt a győztes sportoló.
tags: #mtk #atletika #szakosztaly
