A Birkózás az MTK Történetében: Az Úttörő Szakosztály Felemelkedése
1888. november 16-án, 135 éve alakult meg az MTK, a Magyar Testgyakorlók Köre, az első olyan magyar sportegyesület, amelynek nevében csak magyar szavak szerepeltek.
Az alapítók közül Donáth Sándor, Horner Ármin, Klauber Izidor, Kohn Arnold, Leitner Ármin, Müller Dávid, Sachs Lipót, Szekrényessy Kálmán, Tótis Lajos és id. Weisz Dezső neve maradt fent az utókornak. Az MTK első hivatalos helyisége a Teréz körút és a Podmaniczky utca sarkán működő kávéház volt. A tagok száma az év végére elérte a 31-et.
A kezdeteknél a torna mellett létrehozták az atlétikai-, a birkózó-, a kerékpár- és a súlyemelő-szakosztályokat, később pedig létrejött az úszó, a vívó, majd 1901-ben a labdarúgó-szakosztály is.
A Birkózás, mint Ősi Sportág és az MTK
A birkózás a legősibb sportok egyike, amelyet az emberi önvédelmi ösztön hozott létre. Ez az ösztön később virtussal és szertartási játékokkal ötvöződött, amit már az i. e. 7. évezredből származó leletek is igazolnak.
Az egyik ilyen első lelet Mongóliából, a neolitikus korszakból származik, ez egy falfestmény, amely két meztelenül küzdő férfialakot ábrázol, akik ezen tevékenységüket ráadásul nagy tömeg előtt végzik, mai kifejezéssel versenyeznek. Későbbi lelet, az egykori Mezopotámia területéről származó szobrocska, amely a mai Irakban került elő, keletkezését i. e. 2600-ra teszik. Ez a szobor küzdelem közben ábrázol két birkózót. Később a sumérok is rendeztek birkózó versenyeket, a Gilgames-eposzban is birkózik egymással a király és Enkidu, az agyagból és nyálból gyúrt vadember.
Az ősi Egyiptom birkózással kapcsolatos leletei is nagyon gazdagok. Körülbelül négyezer éves az a közel kétszáz birkózójelenetet megörökítő falfestmény, amelyet a Beni Hasan temető 15. sírkamrájában találtak. Ezek a képek már mozgássorokat ábrázolnak, sőt a birkózást földharcban is megjelenítik.
Az ókori görög testkultúrának is alapvető része volt a birkózás, ami ráadásul kiválóan szolgálta a harci képzést is. Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy a birkózás szerepelt az ókori olimpiák műsorán, ahol először i. e. 708-ban jegyezték fel. Ekkor még nem voltak súlycsoportok és időben sem korlátozták a küzdelmet. A középkor századai a maguk képére formálták a birkózást.
Az ókori görög birkózás hagyományának egyik felelevenítője a XV. században iskolát alapító humanista pedagógus, Vittorino da Feltre volt, akinek a mantovai iskolának nevezett szabálykönyvét idővel egész Itália átvette. Ugyancsak a XV. századra alakultak ki a népi birkózás különböző fajtái is, és a lovagkornak köszönhetően ekkor jelent meg a lovagi birkózás.
A birkózás a XVIII. és XIX. században Európában a cirkuszok porondjaira szorult, az ott tartott bemutatók fejlesztették tovább az ókori hagyományokat. A mai, modern birkózás kialakulása a franciák érdeme. Az ő hivatásos díjbirkózóik a XIX. század elejétől rendszeres fellépői voltak Európa cirkuszainak, az általuk képviselt stílus vált a kötöttfogású szakág alapjává. Ilyen előzmények után nem lehet csodálkozni azon, hogy a birkózás már az első újkori olimpiai játékok műsorán is szerepelt.
A birkózás magyar vonatkozásai ugyancsak a régmúltba nyúlnak vissza. Anonymus Gestájában és a Képes Krónikában is felbukkan a Botond-monda, mely szerint a X. században élt egy köpcös magyar vitéz, Botond, aki miután buzogányával betörte Bizánc érckapuját, birokra kelt egy óriás termetű görög bajnokkal és őt is a földhöz teremtette. Már-már a sportág előzményének tekinthető a Mátyás király udvarából, az 1470-es évekből származó történet, amely szerint Galeotto Marzio, a neves tudós - aki jó ismerője volt a már említett mantovai birkózóstílusnak - egy ízben kiállt egy Alesius nevű erőművész ellen, és bravúros győzelmet aratott felette.
Aztán a XIX. században Magyarországon is megjelentek a francia birkózómesterek. Az első bemutatóra, Jean Dupuis fellépésére 1835-ben, a budai Horváth-kertben került sor. Később, az 1860-as években az egyleti dísztornák alkalmával is rendeztek birkózó-mérkőzéseket. Végül az 1875-ben alapított Magyar Athletikai Club (MAC) 1883-ban kezdett birkózó versenyeket rendezni.
Az MTK Birkózásának Úttörő Korszaka
Az atlétikához hasonlóan a birkózók az egyesület 1888-as alapításától kezdve űzték kedvenc sportágukat, első időkben még az atléták társbérlőjeként. A birkózás meghonosításában döntő érdemeket szereztek az MTK sportolói. 1899-ben ők rendezték az első - kiírt, súlycsoportonkénti - versenyt, majd 1903-ban az első országos bajnokságot is.
Az első bajnokok és kiemelkedő alakok
A kor csillaga az 1903 és 1909 között hét bajnoki címet szerző Weisz Richárd volt. Pályája csúcsát az 1908-as olimpiai bajnoki cím jelentette. MTK-s volt a magyar birkózás első olimpiai bajnoka Weisz Richárd is. 1908-ban nyert aranyérmet.
Mellette kiemelkedően sikeres MTK birkózó volt a négyszeres magyar bajnok, Fischer Tibor. 1911-ben nem hivatalos világbajnokságot, 1912-ben nem hivatalos Európa-bajnokságot nyert, és ő volt a Tanácsköztársaság logóján szereplő „kalapácsos ember” modellje. Márton Károly 1911-ben a budapesti Eb-n, nem hivatalos viadalon ugyancsak Európa-bajnoki címet szerzett.
A Magyar Birkózó Szövetség Megalapítása és az MTK Szerepe
1893-ban megalakult a MAC birkózó szakosztálya, majd rövidesen elkezdtek birkózni az olyan jelentős fővárosi klubokban, mint a Budapesti Torna Club, az MTK, a III. kerületi TVE vagy a BBTE. Egyre nőtt a versenyek száma és a sportág népszerűsége. A viadalok eleinte súlycsoportok megjelölése nélkül zajlottak, nem voltak egységes szabályok sem, de az már nyilvánvalóvá vált, hogy a kötöttfogású (görög-római) birkózás végképp kiszorította a XIX. században még sokak által művelt, ún. szabadfogású birkózást.
1921. március 16-án 17 szakosztály képviselőinek jelenlétében megalapították a Magyar Birkózók Országos Szövetségét. Ennek elnöke dr. Gerenday György lett (MAC). Társelnökei Brüll Alfréd (MTK) és dr. Tatics Péter (Zombori SE), alelnökei Radvány Jenő (BAK), Csanádi Mór (Törekvés), dr. Radnai Sándor (MTK) és Sziebert Imre (MÁV Gépgyári SK) voltak, főtitkára pedig dr. Rendek Károly, (Kassai AC) volt.
1957-ben az ökölvívás kivált a szövetségből, és ettől kezdve Magyar Birkózó Szövetség néven szerepel.
Nehéz Idők és Újjáalakulás
Az egyesület központját 1909. március 20-án felavatták a Ferenciek tere 3. alatt, és 1912. március 31-én az MTK - FTC (1:0), mérkőzéssel pedig a Hungária körúti labdarúgó pályát. Az év őszén a klubház építése is elkezdődött, Markovits Károly tervei alapján, melyet egy év múlva adtak át. Volt itt birkózó- és vívócsarnok, társalgó és tanácsterem, iroda és vendéglő; minden feltétel adott volt az MTK első aranykorszakához, melynek delelőjére világhírűvé vált az egyesület.
A század harmincas éveinek derekától, a fasizálódó Magyarországon a klub szakosztályainak működése fokozatosan csökkent. Az Országos Testnevelési Tanács 1938. május 29-én életbe lépett 15. törvénycikke szerint megkezdték a zsidó hitfelekezethez tartozó sportolók szervezésének korlátozását. Az 1939. évi törvénycikkben intézkedéseket foganatosítottak a zsidó sportvezetők leváltására is, az 1941. augusztus 8-án keltezett törvénycikk pedig kitiltotta a zsidókat a sportegyesületekből.
1939 végére elhalt a birkózó-, a kerékpáros-, az ökölvívó-, az úszó-, a vívó- és a vízilabda-szakosztály.
Már 1945 februárjában újraalapították az egyesületet Weisz Richárd lakásán, ám az új diktatúra alatt sem volt töretlen a klub fejlődése. Az MTK birkózói 1945-ben hozták létre újra a szakosztályt, mely fuzionált a Postással.
A Birkózó Szakosztály a Háború Után
Az 1952-es olimpiai bajnok, Hódos Imre volt a kor szintjelzője. Volt Európa-bajnoki ezüstérmes és kétszer magyar bajnok is. Az Európa-bajnok Rovnyai János volt a következő évtized MTK-s ikonja.
Az MTK-VM szakosztályaiban ma is sok kiváló versenyzőt találhatunk. Az MTK az egyetemes magyar sport egyik legrégebben alapított, patinás egyesülete.
