Munkahelyi Szünetek és a Cigiszünet Jogszabályi Keretei Magyarországon
„8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás” - mondja az ismert dal. Igen ám, de munka közben is szükség van időnként egy kis pihenőre, szusszanásra. A munkavállaló köteles a munkáltató által előírt helyen és időben munkára képes állapotban megjelenni, munkaideje alatt - munkavégzés céljából, munkára képes állapotban - a munkáltató rendelkezésére állni, munkát végezni. Mennyi szünet jár munka közben, és hogyan szól erről a Munka Törvénykönyve?
A Munkaközi Szünet - Amit a Törvény Előír
A munka törvénykönyve az ebédszünet fogalmát nem ismeri, nem tesz tehát különbséget abban a tekintetben, hogy a munkavállaló mivel tölti a munkavégzés során beiktatott pihenőidejét. A munkaközi szünet nem más, mint a munkavégzés rövidebb időre történő megszakítása abból a célból, hogy a munkavállaló pihenni tudjon. Úgy is mondhatjuk, hogy ez a munkavégzés közbe beiktatott „énidő”.
A munka törvénykönyve a munkaközi szünet kapcsán csupán annyit rögzít, hogy a munkáltató 6 órát meghaladó munkavégzés esetén 20 perc, 9 órát meghaladó munkavégzés esetén pedig további 25 perc munkaközi szünetet, azaz mindösszesen 45 perc pihenőidőt köteles biztosítani a munkavállalónak. A törvény szerint amennyiben a beosztás szerinti napi munkaidő tartama a hat órát meghaladja, húsz perc, kilenc óra után pedig további 25 perc munkaközi szünetet köteles biztosítani a munkáltató (például 12 órás műszak esetén összesen 45 perc munkaközi szünet jár). Az meghatározott, hogy a 6 órát meghaladó munka során napi 20 perc munkaközi szünet jár az alkalmazottaknak, 9 órán túli munkavégzés esetében ez 45 percet jelent.
A jogszabályi rendelkezések értelmében a munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni. Ez a szabály attól függetlenül irányadó, hogy az adott munkavállaló teljes munkaidőben, vagy 6 órás részmunkaidőben dolgozik-e, napi 4 órás részmunkaidő esetén pedig nincs a munkaközi szünetre vonatkozó kötelező előírás. Fiatal munkavállalókat jobban védik a szabályok.
A Munkaközi Szünetek Alapvető Szabályai
- 6 órát meghaladó munkavégzés esetén: 20 perc munkaközi szünet.
- 9 órát meghaladó munkavégzés esetén: további 25 perc, azaz összesen 45 perc munkaközi szünet.
- Munkaközi szünet kiadásának ideje: Legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően.
- Díjazás: A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni, ami azt jelenti, hogy az nem lesz része a munkaidőnek, így nem jár érte díjazás. E szabálytól azonban a munkavállaló javára el lehet térni.
- Megállapodás lehetősége: Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a felek jogosultak ettől eltérően is megállapodni. A fő szabály szerinti szünet mértéke a minimum, annál kevesebb nem lehet. Több azonban bizonyos esetekben és meghatározott mértékig igen.
A Kényes Kérdés: A Cigiszünet a Munkahelyen
Kávé, cigi vagy ügyintézés? A gyakorlatban gyakran merül fel a kérdés, hogy mi a helyzet a munkavégzés során beiktatott kávé- vagy cigiszünetekkel. A Munka törvénykönyve nem ismeri a dohányzási szünetet, így a munkavállaló dohányzás céljából nem szakíthatja meg jogszerűen a munkavégzést (ettől a felek megállapodása természetesen eltérhet). Tehát például az ebédidő vagy a dohányzásra szánt cigiszünet nem a munkaidő része.
Hangsúlyozni kell, hogy a dohányzásra tekintettel a munkavállalónak nem jár több pihenőidő. A munkáltató dohányzás céljára nem köteles több munkaközi szünetet biztosítani, mint amennyi a törvény szerint egyébként jár. Így a dohányzó munkavállalók rendelkezésére is csak a munkaközi szünet áll, amelynek tartama hat órát meghaladó napi munkaidő esetén 20 perc, kilenc órát meghaladó napi munkaidő esetén pedig további 25 perc.
Ez akkor is így van, ha a kijelölt dohányzóhely szabadtéren (pl. az udvaron) van, és ezért a megközelítése önmagában jó pár percet vesz igénybe. Ugyanakkor, a munkaközi szünet kiadható több részletben is. Ezért a munkáltató rendelkezhet úgy is, hogy a szünet egy részét pár perces „cigiszünetekre” osztja szét. A törvény szerint azonban legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően legalább 20 perc szünetet egybefüggően kell kiadni.
A munkáltató megállapodhat a dolgozókkal, hogy a nekik járó minimum 20 perc szünetet több részletben veszik ki, s ekkor dohányoznak, így már megoldható az egy munkanap alatti többszöri dohányzás is. Kimondottan cigarettázásra megjelölt szünet nincs a Munka Törvénykönyvében és a kiszabott munkaközi szünetet sem akkor használja ki a munkavállaló, amikor kedve van. Ez a szabályozás merevnek tűnik, de jól tudjuk, hogy a valóságban és a gyakorlatban egészen máshogy is működhet. Ennek kulcsfigurája a munkáltató, aki a meghatározott szünet keretét több részletben is kiadhatja dolgozóinak.
Munkahelyi dohányzás szabályozás
Arra azonban nincs lehetősége a munkáltatónak, hogy a dohányzó dolgozók számára - tekintettel a vélt hosszabb szünetekre - hosszabb munkaidőt, vagy alacsonyabb fizetést szabjon meg. Napi nyolc órában 5 perc óránként (ami sokszor nem 5 perc) a szokásos „technikai szünet” mellett, az 40 perc, hetente 3 óra 20 perc, havonta több mint 13 óra a munkaidőből. Tehát egy dohányos egy napot legalább dohányzással tölt el, amit természetesen a cég fizet.
A Munkaadó Lehetőségei és Kötelezettségei a Dohányzással Kapcsolatban
Mit tehet a munkáltató, hogy jogszerűen rendezze a helyzetet? Milyen lehetőségei és kötelezettségei vannak? Megtilthatja a dohányosok óránkénti összegyűlését az udvarban? A válaszok megkereséséhez most is a jogszabályokhoz kell visszanyúlni, elsőként a Munka törvénykönyvéhez. De hol dohányozzanak az adott kollégák? Itt is a jogszabályok segítenek azon munkáltatóknak, akik szeretnék a kérdést megnyugtatóan a jogszerűen rendezni.
Az 1999. évi XLII. törvény (a nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló törvény) 2. §-a kifejezetten nevesíti a munkahelyet, mint olyan helyet, ahol nem szabad dohányozni, elektronikus cigarettát vagy dohányzást imitáló elektronikus eszközt használni. Azaz főszabály szerint tilos a munkahelyen dohányozni, ugyanakkor a törvény 4. § (1) bekezdése kivételt tesz, s azt mondja, hogy munkahelyen az e törvényben foglaltaknak, valamint a tűzvédelmi szabályoknak megfelelően nem zárt légterű dohányzóhelyet kell kijelölni és fenntartani. Azaz kötelezi a munkáltatókat arra, hogy amennyiben a munkahelyen az egyéb szempontok és előírások értelmében nem tilos a dohányzó hely létesítése, akkor azt létre kell hozni a dohányzók érdekében. A törvény több abszolút tiltást is megfogalmaz, például ide tartoznak a köznevelési intézmények, a gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, itt nem terheli a munkáltatót ilyen kötelezettség, mert kifejezetten tilos itt a dohányzás.
Nem Dohányzó Munkahellyé Nyilvánítás
Jogosan merülhet fel a kérdés a munkáltató részéről, hogy megtilthatja-e a dohányzást, akár a dohányzó kollégáknál tapasztalt, de nem kívánt többlet szünetek, akár a nem dohányzó kollégák nyomására. Igen, van lehetőség rá, de ennek is szigorú szabályai vannak. Lehetőség van nem dohányzó munkahellyé nyilvánítani a helyet. Ebben az esetben nem tiltott senki számára sem a dohányzás, csak annak a munkahely területén nem hódolhat.
A fentebb említett törvény szerint akkor nem lehet dohányzó helyet kijelölni, ha a munkáltató a munkahelyet - külön telephely esetén telephelyenként - nem dohányzó munkahellyé nyilvánítja. Erre akkor van lehetőség, ha kollektív szerződéssel rendelkező munkáltatónál kollektív szerződésben döntenek róla, vagy ha a munkavállalók kezdeményezésére vagy ezek egyetértésével hozták meg a döntést. A nem dohányzó munkahellyé minősítés tehát megállapodáson alapul, erről a munkáltató saját hatáskörben nem dönthet.
Ha a munkáltató rendelkezik kollektív szerződéssel, akkor ebben kell rendelkezni a cigarettázás kitiltásáról is. Kollektív szerződés hiányában is szükséges a munkavállalói oldal jóváhagyása. Ha a munkáltatónál megállapodás ugyan nincs, de van a kollektív szerződés megkötésére jogosult szakszervezet, akkor e szakszervezet beleegyezése szükséges. Ez a feltétel azt jelenti, hogy a szakszervezetnek a munkáltatóval munkaviszonyban álló munkavállalóknak legalább a 10 százaléka tagja. Ha ilyen szakszervezet a munkáltatónál nem működik, akkor a munkáltatónál a megállapodás megkötésekor foglalkoztatott munkavállalók legalább 50 százalékának egyetértését kell megszerezni.
Érdekes ellentmondás, hogy ennél az 50 százaléknál jóval kisebb támogatottsága is lehet a kollektív szerződéskötési képességgel bíró szakszervezetnek, aki mégis áldását adhatja a dohányfüstmentessé válásra. Arra már nem tér ki a jogszabály, hogy egy ilyen szavazást hogyan kell lebonyolítani. Az viszont világos, hogy minden munkavállaló szavazhat, akinek a munkáltatóval fennálló munkaviszonya van, így a próbaidejüket, felmondási idejüket töltők is, vagy azok is, akik valamiért éppen távol vannak a munkából.
Különleges Szüneti Szabályok és Viták
Van azonban olyan munka közbeni „pihenés”, ami mindenképpen a munkaidő részét képezi. Ezek más jogszabályok által előírt kötelező pihenőidők, melyet be kell iktatni munkavégzés közben. Ne feledkezzünk el a képernyő előtt munkát végzőkről sem: a munkáltató ugyanis úgy köteles megszervezni a munkafolyamatokat, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként legalább tízperces szünetek szakítsák meg, továbbá a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg.
Gyakorlatban ez egy könyvelő iroda esetében azt jelenti, hogy 50 perc adatrögzítést követően 10 percig a kollégák a számlák rendezését, lefűzését végzik. Sokakban felmerülhet a kérdés de mivel töltik a munkaidő fennemaradó 2 óráját. Tanulmányozzák a jogszabályi környezet változását, telefonon egyeztetnek az ügyfelekkel, a NAV-val, postára mennek, azaz dolgoznak csak nem a monitor előtt. Kétségtelen tény, hogy vannak olyan szakmák ahol ez nehezen megoldható.
A Dohányzók és Nem Dohányzók Vitája
A dohányzó és a nem dohányzó munkatársak között még ma is vérre menő viták vannak sok munkahelyen, kezdve a dohányzással töltött - vélt vagy valós - többlet-szünettel, a dohányzással járó kellemetlen, zavaró szagon át egészen addig, hogy sokan azt mondják, hogy a dohányosoknak tovább kéne hogy tartson a munkaidejük. A füst zavarja a többi kollégát, az ügyfeleket, a dohányzók pedig minden órában hosszú percekig „lógnak” a munkából. Megtilthatja, illetve korlátozhatja-e a munkáltató a munkahelyi dohányzást, vagy tűrnie kell az alkalmazottai káros szenvedélyét? Első megközelítésben a dohányzás magánügy. A munkáltató nem szólhat bele, hogy a munkavállaló dohányzik-e vagy sem.
Egyrészt, a dohányzás időigényes tevékenység, a rendszeresen cigarettázó munkavállaló a munkaidő alatt is többször érezheti igényét, hogy rágyújtson. Ma már sehol nem kell eltűrni a passzív dohányosnak a dohányfüstöt, hiszen az a kijelölt helyeken történhet meg, ha nem tilos. Két hét után, amikor már a mások által szívott cigarettától kapart a torka, átkérte magát a raktárba, ahol ugyan egyedül volt, de legalább a nap végére nem lett az alsóneműje is füstszagú. Nem arról van szó, hogy felülbírálná egyik dolgozó a másik egészséghez való hozzáállást. Sokkal inkább az időre, a munkára, a hatékony munkára kihegyezett ez. Teljesen normális, hogy a munkavállalóknak joga van szüneteket tartani. A dohányzáshoz való hozzáállás egyéni igény, azt betiltani nem lehet, azonban a munkaadó rendelkezhet annak szabályozásáról. Azt nem árt tudni, hogy a munkaadó nem tilthatja meg, hogy alkalmazottja dohányozzon vagy sem, annyit azonban tehet, hogy a nem cigarettázó alkalmazottakat megkímélje a füstöléstől.
Munkahelyi dohányzás szabályozás
Nemzetközi Példák és Felmérések
Svédországban már bevezették, hogy a dohányzó munkatársaknak nincs biztosítva a szokásos óránkénti 5 perces „cigi-szünet”. Az is meggyőzte a cégeket, hogy a dohányosok nagyobb egészségügyi kockázatnak vannak kitéve, mint a nem-dohányosok, illetve a beiktatott szünetek zavarják a munka menetét. Németországban hajlanak egy új, szigorúbb dohányzás elleni törvény bevezetésére, de a szakszervezetek megkérdőjelezik az indokok megalapozottságát.
Egy lengyel kutatásban dohányzó és nem dohányzó dolgozókat kérdeztek meg a dohányzás kockázatairól, a céggel szembeni elvárásokról. Az anionim válaszadók adataiból kiderült, hogy mennyien dohányoznak és az is, hogy annak hosszú távú hatásától tartanak. A cigarettát szívó és egyáltalán nem cigiző munkatársak is úgy vélték, hogy a munkaadó feladata megvédeni a nem dohányzókat a füsttől. Ugyanakkor a cigit szívó dolgozók leszoktatásban is segíteni kellene a munkáltatóknak (válaszaik szerint). A dohányosok több, mint 10 százaléka vélte szinte támadásnak azt, ha a dohányzásról, mint káros szenvedélyről beszéltek nekik.
