Az MTK vívószakosztályának gazdag története és kiemelkedő sikerei
Az MTK, mint a hazai sportmozgalom egyik úttörője, a XIX. század második felében jött létre, megalakulását 1888. november 16-ára datáljuk. A kezdeti időkben az egyesület gyorsan gyarapodott, sportolói pedig számos sportágban jeleskedtek. 1891-től, miután az MTK a Ferencziek terén bérelt helyiséget, majd a Markó utcai főgimnázium tornatermét is használhatta, újabb sportágakkal kezdett el foglalkozni. Ekkor jelentek meg az egyesületben a birkózók, vívók és súlyemelők is. Az MTK első ismert művezetője Grabovieczky Leó volt, aki 1891-től vezette a tréningeket.
Az MTK vívószakosztálya hivatalosan 1908 októberében alakult meg, és egyértelműen az ország egyik legrégebbi és egyben egyik legeredményesebb szakosztálya lett. Olyan versenyzők fémjelzik az egyesületet, mint dr. Fuchs Jenő, Gerevich Aladár, Schmitt Pál, Bárány Árpád, Berczelly Tibor, Tordasi Ildikó és Dömölky Lídia, akik közül sokan többszörös olimpiai és világbajnokok lettek.
A BSE vívószakosztályának fejlődése és eredményei (1923-1980-as évek)
A BSE vívószakosztálya 1923-ban alakult meg, Kerepesi úti Sportparkjában, Budapesten. A fejlődés 1924-ben gyorsult fel, a vívók száma hétről-hétre gyarapodott, csakhamar meghaladta a nyolcvan főt. A szakosztály vívói 1925-26 évben vettek részt elsőízben bajnokságon, ahol a III. osztályban kezdték működésüket és a hatodik helyen végeztek. A következő évben már megnyerték a III. osztályú kardvívó csapatbajnokságot, és ezzel bejutottak a II. osztályba.
Az 1927-28. évben szerződtették Berty László olimpiai bajnok vívómestert, aki jelentősen hozzájárult a szakosztály erősödéséhez. A következő években a kardcsapat már a harmadik helyen végzett és a vívók közül többen szép egyéni győzelmet arattak. Az 1930. évben a szakosztály kardvívói veretlenül nyerték meg a II. osztályú bajnokságot, ezzel bejutottak az I. osztályba.
Nehéz idők közepette folyt az 1931-32 vívóévad, amikor a fokozódó drágaság kihívásai ellenére is sikerült helytállni a vívósportban. Az olimpia évében (1932) megélénkült a magyar vívósport, és a válogatóversenyeken szép sikerrel szerepeltek a BSE vívói. Az 1932. évi I. osztályú kardcsapatbajnokságon negyedik helyen végzett csapat tagjai voltak: Rajcsányi, Tabajdi, Vanyi, Hajós és Klell. A tőrcsapatbajnokságon is negyedik volt a csapat. Ebben az évben a BSE Balatonkenesén nagy versenyt rendezett, lengyel vívók meghívásával. Az eseményen megjelent a kultuszminiszter, a főpolgármester és más előkelőségek.
Az 1933-as évben a szakosztály legeredményesebb tagja Rajcsányi László volt, aki tagja volt a világbajnokságot nyert magyar kardcsapatnak. Később Rajcsányi László más egyesületbe való távozásával meggyengült a szakosztály kardszakága. Ebben az időben kezdtek olyan fiatal vívók kisebb eredményeket elérni, mint Ságvári Endre és Dadóczy Mihály. Az 1940-es vívóévadban új vívómester, Schlotzer Gáspár kapcsolódott be a munkába, és 1941-ben a csapat az V. helyre jött fel az I. osztályú kardcsapat bajnokságban. Az egyesület az évben új vívótermet biztosított a szakosztály részére.
A férfi kardozók 1933 és 1939 között az első osztályban szerepeltek, mely akkoriban nyolc csapatból állt. A háborút megelőző súlyos politikai nyomás miatt azonban már csak az utolsó helyen tudtak zárni 1939-ben. A BSE kardszakosztályának életében sorsdöntő változást jelentett, hogy 1986-ban jelentős események történtek.
A háború utáni újjászerveződés: KASE és Petőfi Terv Vívószakosztály
1945-ben megalakult a Közalkalmazottak Szakszervezetének egyesülete, a KASE, amely rövidesen hozzálátott a vívószakosztály szervezéséhez. A szakosztályhoz olyan kiválóságok igazoltak, mint az olimpiai bajnok Elek Ilona, dr. Élthes Csabáné, dr. Kovácsné Nyáry Magda női tőrben, és a kardvívók közül dr. Szilassy Pál válogatott vívó. A vívás, mint költségigényes sportág, komoly nehézségekkel küszködött ekkor.
1951. év elején a KASE anyagi okokból ideiglenesen átadta a szakosztályt a Tervhivatalnak, így lényegében minden maradt a régiben, beleértve az edzéshelyet is. A Tervhivatal agilis sportköri elnöke, dr. Köves Ferenc, aki maga is I. osztályú kardvívó volt, a Petőfi Terv S. K. égisze alatt kiválóan szervezte a szakosztályt. Ennek köszönhetően 1952-ben már négy fegyvernemes szakosztály szerepelhetett az OB I. osztályban. A női tőrcsapat tagjai voltak dr. Kovácsné Nyáry Magda és Zsabka Magda, férfi tőrben Hatz József, Dunay Pál, Berzsenyi Barna, párbajtőrben Dunay Pál, dr. Berzsenyi Barna, Bandi István, Hegedüs István, kardban pedig Rajcsányi László, dr. Erhardt Tivadar, dr. Élthes Csaba, Németh Dezső és Dunay Pál.
A Petőfi Terv vívószakosztálya 1952. és 1953. évben a világ egyik legeredményesebb vívószakosztálya volt mind a magyar bajnokságban, mind az utánpótlás terén. 1952-ben Rajcsányi László tagja volt az olimpiai bajnok kardcsapatnak, dr. Kovácsné Nyáry Magda és Zsabka Magda pedig a világbajnok tőrcsapatnak. Ebben az évben dr. Berzsenyi Barna magyar bajnok lett párbajtőrben. Az 1953-as év kiemelkedő eredményeket hozott, a világbajnok kardcsapat tagja volt Rajcsányi László. 1954-ben dr. Kovácsné Nyáry Magda és Zsabka Magda a világbajnok női tőrcsapat tagja volt, és Zsabka Magda magyar bajnok lett tőrben.
A következő évben a szakosztályt az alagsorban lévő terembe telepítették át a földszinti klubhelyiségből. Rajcsányi László vette át a szakosztály vezetését 1955-ben, miután befejezte versenyzői pályafutását. Rajcsányi László 20-25 éves versenyzői karrierje során éveken át bizonyította világklasszisát, ahány világversenyen vagy hazai versenyen elindult, döntős helyezést ért el. Szakosztályvezetőként igyekezett átadni tapasztalatait a fiataloknak. A továbbiakban a szakosztály Bp. Bástya, majd Bp. Petőfi SC név alatt működött tovább.
Az edzői munka és a vívógenerációk
A szakosztályt ismét meg kellett erősíteni, mert az élversenyzők zömmel távoztak. Hosszú évekig tartó szorgalmas munkával nevelték edzőink az iskolákból szervezett gyerekeket. Rajcsányi Lászlótól dr. Zalay István vette át a szakosztály vezetését, új edzőkkel, mint Béke Zoltán és Alpár Béla. Sajnos a vívóterem rossz körülményei hátráltatták a vívóinkat fejlődésükben.
1972-ben bekapcsolódott az edzői munkába Tolnay Kornél, aki korábban vívóként kezdett az egyesületben, majd válogatott lett. Személyében egy lelkes és nagyszerű szakember kezdett foglalkozni a fiatalokkal, aki klubhűségéről is ismert volt. Munkája nyomán számos nagy tehetség bontakozott ki, mint például Bujdosó Imre, aki a továbbiakban a hazai vívósport egyik erősségévé vált.
A szakosztály családias kapcsolatai és meghitt légköre mindenkor szerepet játszottak az eredményességben. Ezt mutatja az is, hogy családi generációk, rokonok jöttek a szakosztályba, és jól érezték magukat. Dr. Zalay István maga is mindhárom fegyvernemben I. osztályú vívó volt, 1951-ben főiskolai bajnok, 1952-54-ben pedig férfi tőr és párbajtőr csapatban magyar bajnoki 2. helyezett. Fia, Zalay Péter juniorválogatott kardívó volt sérüléséig, utolsó évében a junior magyar bajnokság döntőjében a 6. helyen végzett. Zalay István unokatestvére, Tolnay Kornél volt válogatott tőrvívó, aki a BSE színeiben több I. osztályú verseny döntőjének résztvevője volt. Testvére, Tolnay Miklós I. osztályú kard- és párbajtőröző volt.
További kiemelkedő családi sportolók voltak: Bujdosó Attila junior bajnokcsapat tagja, Kudor István I. osztályú kardívó, junior világbajnokság 6. helyezettje, junior egyéni bajnok, valamint Kudor Zoltán I. osztályú kardívó. Nágel Katalin I. osztályú női tőrvívó, Nágel Vilmos I. osztályú kardvívó, Nágel István pedig II. osztályú vívó volt. A felnőtt vívók az I. osztályú versenyeken különösen kardban értek el szép eredményeket. A magyar bajnokságon a felnőtt kardcsapat az utóbbi években rendre a IV-VI. helyen végez, míg a párbajtőr csapat 1985-ben, a serdülő kardcsapat 1987-ben ért el kimagasló eredményeket.
Az MTK és a BSE fúziója: Jelen és jövő
A vívás kezdetektől jelen van az MTK életében, bár folyamatosnak nem nevezhető a szakosztályi léte. Voltak időszakok, amikor eltűnt a palettáról, de olyanok is, amikor sikeresebb periódusok jelezték jelenlétét. 2013-ban az MTK és a BSE fúziója után stabilizálódott a szakosztály helyzete, fejlődése azóta is töretlen.
Az 1980-as évek elején, mikor már tarthatatlanok voltak a tárgyi feltételek, megkezdődött a szakosztály áthelyezése először a Szamos utcai klubházba, majd a fedett teniszcsarnokba, később a Vasas terembe egy-két párthelyre. Jelenleg öt főállású edző dolgozik a Lantos Mihály Sporttelepen, a legendás vívómesterről, Szőcs Bertalanról elnevezett vívóteremben. Szőcs Bertalan, mesteredző vezetésével a szakosztály edzőgárdája - elismerten - az ország legerősebb csapatát alkotta, és hosszú éveken át tömegsportot tudott csinálni a vívásból. Volt olyan időszak, amikor több mint háromszáz tagja volt szakosztályunknak, az óriási, 1100 négyzetméteres vívóterem minden nap megtelt.
1975-től napjainkig 18 világbajnoki és 13 Európa-bajnoki címet szereztek az MTK vívói. Ugyan a hajdani eredményességet nehéz lesz megközelíteni is, de a mai napig is erős bázissal rendelkezik a klub, utánpótlás és felnőtt szinten is.
| Név | Kiemelkedő Eredmény | Időszak / Egyesület |
|---|---|---|
| Dr. Fuchs Jenő | Többszörös olimpiai bajnok | Korai MTK (1908 után) |
| Gerevich Aladár | Többszörös olimpiai bajnok | Korai MTK (1908 után) |
| Rajcsányi László | Olimpiai bajnok (kardcsapat), Világbajnok (kardcsapat) | 1930-as, 1950-es évek (BSE, Petőfi Terv) |
| Elek Ilona | Olimpiai bajnok | 1945 után (KASE) |
| Dr. Kovácsné Nyáry Magda | Világbajnok (női tőrcsapat), Magyar bajnok | 1945 után, 1950-es évek (KASE, Petőfi Terv) |
| Zsabka Magda | Világbajnok (tőrcsapat), Magyar bajnok | 1950-es évek (Petőfi Terv) |
| Dr. Berzsenyi Barna | Magyar bajnok (párbajtőr) | 1952 (Petőfi Terv) |
| Schmitt Pál | Olimpiai bajnok | MTK |
| Tordasi Ildikó | Olimpiai bajnok | MTK |
| Bujdosó Imre | Hazai vívósport erőssége | 1970-es évek (BSE) |
| Szőcs Bertalan | Mesteredző (nemzetközileg elismert) | MTK |
