A magyar futball legnagyobbja: A Ferencvárosi Torna Club története és jelentősége
Magyarország legsikeresebb és legnépszerűbb labdarúgó-egyesülete, a Ferencvárosi Torna Club (FTC), melyet a Ferencváros német nevéből, a Franzstadtból származó "Fradi" becenévvel illetnek, 1899. május 3-án alakult. Ez a klub nyerte a legtöbb magyar bajnokságot (32) és magyar kupát (24), nemzetközi szinten is ez volt a legeredményesebb magyar csapat. Volt idő, amikor Európa legjobb egyesületei között tartották számon, és már a múlt század elején is többször akkora szurkolótábor támogatta, mint manapság.
A kezdetek és az alapítás
A 19. század végén a futball, akkor még football néven, egészen friss angol export volt Magyarországon. A Vadász és Versenylap már 1875-ben, az első angol klubok megalakulása után nyolc évvel hírt adott arról, hogy a MAC (Magyar Athletikai Club) atlétái a tréning végeztével „az újonnan behozott ’football’ játszmában vesznek részt, mely mintegy mulattató szórakozásul szolgál”. Igazából azonban csak két évtizeddel később vezette be ezt a sportágat a magyar sportéletbe egy Ray Ferenc nevű Svájcból hazatelepült vegyészhallgató, aki igazi focilabdát is hozott magával. A Budapesti Torna Club sportolóit oltotta be a focival. A BTC-ben rögtön meg is alakult a football-szakosztály, és 1897-ben a BTC két csapata le is játszotta egymás ellen az első bemutatómeccset. Pillanatok alatt létrejöttek az első football-klubok, mint a Magyar Football Club vagy a Budapesti Football Club. Az MTK már jóval korábban megalakult, de csak 1901-től volt labdarúgó-szakosztálya. A bemutató után a grundok ifjúsága rögvest rákapott a focira.
Köztük voltak a Mester utcai fiúk a Ferencvárosban, akik a „tizenegyek bandájaként” váltak ismertté. Már éppen kezdett szétszéledni a banda a már megalakult egyesületekbe, amikor 1899-ben hazatért Prágából egy egykori Mester utcai diák, Gabrovitz Kornél, aki már játszott a Slavia csapatában angol edző irányítása alatt, és rádumálta a Mester utcai fiúkat, hogy alapítsanak saját klubot. Ehhez persze a sóher fiatalok kevesek lettek volna, de az idea nagy sikert aratott a kerület tekintélyes, tehetős és anyagi áldozatra kész polgárainak körében, a Ferencvárosi Polgári Körben. Ez a Kör alapította meg saját dísztermében a Ferencvárosi Torna Clubot 1899. május 3-án.
Az alakuló közgyűlésen elfogadták a club jelmondatát:
Érdekesség, hogy a Fradi hivatalosan hamarabb mutatkozott be a nemzetközi porondon, mint a bajnokságban. 1900. március 24-én a Cricketer 9-0-ra verte a magyar csapatot. Az első Fradi győzelem a nemzetközi porondon 1900. május 5-én az Old Cricketer ellen született (5-0), ekkor viseltek első alkalommal a Fradi-játékosok zománcozott kis jelvényt, mely öt zöld és négy fehér csíkot tartalmazott, a címer alján lévő zöld pajzsban pedig három egymáshoz fordított E betűt helyeztek el, ami mindmáig a klub jelmondatára utal: erkölcs, erő, egyetértés. 1902-ben a Fradi elszenvedte a mai napig fennálló legnagyobb arányú vereségét, a zöld-fehérek 16-0-ra kaptak ki az Oxfordtól. Egy évvel később, azaz 1903-ban a fradisták már az első bajnoki címüket ünnepelhették. 1905-ben komoly botrányok és óvások után már a második bajnoki elsőségüket ünnepelhették. Az első őszi-tavaszi rendszerű bajnokságot 1906/07-ben rendezték meg, amely ferencvárosi sikerrel ért véget. Megható módon a bajnokságban résztvevő csapatok az évadzárón képviseltették magukat, és egy-egy babérkoszorúval tisztelegtek a zöld-fehérek nagyszerű teljesítménye előtt. 1909. június 6-án az FTC végleg megnyerte az első magyar labdarúgó vándordíjat, miután ötödször nyerte el az Ezüstlabdát. Szintén ez az év hozta az első ferencvárosi nemzetközi kupagyőzelmet, június 13-án a Fradi a Wiener ellen aratott 2-1-es győzelmével megnyerte a Monarchia-bajnokságot. Az első ferencvárosi évtized így fantasztikusan zárult: a zöld-fehérek összesen 5 bajnoki címet, 3 ezüstérmet és 1 bronzérmet gyűjtöttek.
Az Üllői úti pálya és a sikerek a 10-es években
Az egyre nagyobb sikereket elérő focicsapat lassan, de biztosan kinőtte a régi Soroksári úti pályát, ezért az FTC rendre a Millenárison fogadta az ellenfeleit. Jól jellemzi a helyzetet, hogy 1909 és 1911 között, azaz az Üllői úti stadion megnyitójáig már csak háromszor játszott a csapat a régi pályán. Az elnökség egy korszerű, atlétika pályával felszerelt sporttelepet álmodott meg, és ahhoz is ragaszkodtak, hogy az új stadion ugyancsak a Ferencvárosban legyen. Az addig elért sikerek ellenére az egyesület nem dúskált az anyagiakban, csak a pártoló tagjaira számíthatott. Ekkor, mint eladdig oly sokszor, ismét Dr. Springer Ferenc szervezőképessége és kapcsolatai segítettek. Neki köszönhetően jutott a klub egy üres telekhez, amikor az FTC 1908 nyarán a székesfőváros tanácsának adott be kérelmet, hogy megszerezze az Üllői úti területet a laktanya mellett. Végül 1909 nyarán a budapesti főpolgármester tíz évre átengedte a kiszemelt telket az FTC-nek olyan megkötéssel, hogy ezen csak sportcélra használt épületeket húzhat fel. 1910-ben írták alá a szerződést a főváros és az FTC között, így megkezdődhetett a szervezés, majd az építkezés. Az építkezéshez szükséges tőke egy részét a Ferencvárosi Versenypálya Rt. elnevezésű részvények kibocsátásával teremtették elő. Elmondható, hogy a nemes cél érdekében ismét összefogott az egész Ferencváros, polgárok, szurkolók, vezetők, így napok alatt összegyűlt 15 000 aranykorona. Az építkezés végül 1910 őszén kezdődött el.
1911. február 12. felejthetetlen nap az FTC életében: az Üllői úti pálya avatásának a napja! Bár először csak az A lelátó, illetve az Üllői úti oldalon egy fedett állóhelyi rész készült el, így is összesen 20 000 néző befogadására képes stadion nyithatta meg kapuit. Az új létesítményben az első gólt a híres gólvágó Schlosser Imre, alias Slózi szerezte. Az új stadionban is ott folytatta a Fradi, ahol a Soroksári úton abbahagyta. 1911-ben sorozatban harmadszor lett bajnok, a zöld-fehérek 21 meccsen át maradtak veretlenek. A következő év fantasztikusan indult, a Ferencváros először nyert Angliában, a zöld-fehérek a Wokingot gyűrték le a szigetországban. Az 1912-es év is ferencvárosi elsőséget hozott, a bajnokság 11-3-as Fradi győzelemmel zárult (a III. kerület ellen, az eredmény egyébként a mai napig gólcsúcs a klub történetében a bajnokságban). A meccsen "Slózi" is brillírozott, 8 alkalommal volt eredményes. Egy év múlva először nyerték el a Magyar Kupát a zöld-fehérek. Közben zsinórban ötödik bajnokságát is megnyerte a csapat, nem csoda, hogy összesen 39 helyre hívták a gárdát portyázni. A korabeli lapok már akkor is rendre arról számoltak be, hogy a Ferencvárosnak van a legnagyobb szurkolója, akik idegenbe is rendszeresen elkísérik a csapatot.
Szakosztályok sikerei az első évtizedekben
Az FTC nem csak a futballban jeleskedett. Már az első években az atlétika szakosztály szállította a bajnoki címeket. Manglitz Ferenc például 1906-ban megszerezte az egyesület történetének első egyéni magyar bajnoki címét 30 km-es gyaloglásban. A teológiát tanuló Kóczán Mór, aki gerelyhajításban ért el látványos sikereket, 1912-ben képviselte a klubot a stockholmi olimpián. A vízilabdában is Európa-hírű aranycsapat alakult ki, Speisegger Ernő vezetésével. 1910 és 1913 között zsinórban négy bajnoki címet szereztek. Az angol túrák során Európa akkori legmagasabb szintű csapatai ellen mérkőzhetett az FTC. Az 1914-es bajnokságot azonban a világháború kitörése miatt már nem rendezték meg. A kerékpár szakosztály, melyet 1904-ben alapítottak, Szamek Ferenc révén ért el korai sikereket, és testvérével, Szamek Károllyal és Merényi Lajossal együtt ők lettek 1911-ben Magyarország első kerékpárpóló bajnokai. A jéglabdában (bandy) is volt csapat, mely főként labdarúgókból állt, például Schlosser Imre volt a kapus. Az első hivatalos bandy-mérkőzésüket 1913. február 2-án játszották a MAC ellen.
Háborús idők és az MTK rivalizálás
Néhány hónap múlva már nem ment ilyen jól, egyre több fájó vereséget szenvedett a csapat, majd jött egy szomorú nap: 1914. augusztus 2-a. Szinte az egész csapat behívót kapott, és sajnos nem mindenki tért vissza. Az I. világháború alaposan visszavetette a sportéletet, nemcsak itthon, külföldön is. Sok-sok kitűnő sportoló meghalt vagy megsebesült a fronton. A labdarúgók is alaposan meggyengültek, sokszor az élet és a háború alakította az összeállításokat. Az MLSZ két évig nem rendezett bajnokságot. Azonban az MTK-val való rivalizálás végképp elmérgesedett, a focitársadalom két táborra szakadt, az egyik az FTC, a másik az MTK pártjára állt. 1915. december 12-én jelentették be, hogy Schlosser Imre az FTC-ből átlép az MTK-ba. Érzékeny veszteség volt ez a Ferencváros számára. Schlosser neve addig egyet jelentett az FTC-vel, ráadásul a háború már amúgy is mély nyomokat hagyott a labdarúgócsapaton, amely egy év alatt kényszerűségből szinte teljesen kicserélődött. Az 1916/17-es bajnokság volt az első olyan, aminek végén az FTC nem a dobogón végzett. A háborút követően az 1920-as évek első fele nem volt túlságosan sikeres a Ferencváros számára, s csak 1926-ban sikerült megszakítani az MTK uralmát és tizenhárom év után ismét a Ferencváros lett a magyar bajnok. Ez volt egyébként az utolsó amatőr magyar bajnokság.
A profizmus kora és nemzetközi sikerek
Majd elindult a profi bajnokság, melyre 1000 pengő ellenében neveztek a klubok. 1926. július 26-án hivatalosan is megalakult az FTC profi labdarúgó-alakulata, a Ferencváros FC. A klub első profi játékosa Horváth II volt. Az új bajnokság első meccsét augusztus 29-én rendezték, a Ferencváros csapata lépett pályára a nyitányon, a zöld-fehérek 6-2-re verték a Budai 33-at. Az első profibajnokságot hétpontos előnnyel zárta az élen a Ferencváros. Sőt, a csapat a bajnoki cím mellett a kupagyőzelemért járó serleget is begyűjtötte. A Ferencváros első komoly nemzetközi kupasikerét az 1927/28-as idény hozta. Az FTC a Közép-Európai Kupában egészen a fináléig menetelt, sőt ott a Rapidot 7-1-re ütötte ki az első meccsen. A visszavágón nem történt csoda, így a magyar csapaté lett a kupa. 1928-ban Manno Miltiades megtervezte az úgynevezett turulmadaras jelvényt, az FTC labdarúgó-szakosztály hivatalos jelvényét. A harmadik évtized végén még két bajnoki ezüstéremmel bővült a ferencvárosi sikerlista. Az 1931/32-es bajnokság után ismét örülhetett az Üllői úti publikum, bajnok lett a csapat. Nem is akárhogyan, azóta sem múlta felül senki a 31/32-es csapatot: a Ferencváros 22 meccsből 22-őt nyert meg, azaz százszázalékos teljesítménnyel lett bajnok. Ez a magyar labdarúgás történetében egyedülálló, de Európában is kevés az ilyen bravúros szereplés. A bajnokságban született meg egyébként a profizmus bevezetése óta a 400. Fradi gól. Ugyanebben az évben egy újvidéki túra során a Ferencváros lejátszotta az első villanyfényes találkozóját. 1933-ban a párizsi L'Auto olvasóinak szavazatai alapján a Ferencváros lett a hetedik legjobb csapat a kontinensen. Ebben az évben a kupagyőzelem nem maradt el, és egy évvel később a mostoha körülmények ellenére a bajnoki cím is összejött. Az 1935/36-os idény már Nemzeti Bajnokság (NB I) néven rajtolt, a zöld-fehérek a harmadik évadban nyerték meg ismét a bajnokságot. Közben az FTC másodszor is elnyerte a Közép-Európai Kupát, 1937-ben a Laziót kétszer is legyűrte a Fradi. Ebben az időszakban játszott a Ferencváros történetének legeredményesebb játékosa dr. Sárosi György, aki 1931 és 1948 között 646 mérkőzésen 636 gólt szerzett. Az 1940/41-es idényben a 16. bajnoki aranyat szerezte a csapat. Az 1948/49-es idényben 140 rúgott góllal nyerte meg a bajnokságot. Deák Ferenc 30 meccsen elért 59 találattal lett gólkirály - ennek azóta a közelébe sem jutott senki. 1944. augusztus 2-án a Ferencváros FC beolvadt az anyaegyesületbe, az FTC-be, így ekkor egy vezetés alá került az egész egyesület. A szurkolóknak a csapat Magyar Kupa-szereplése jelentette a legnagyobb örömet, hiszen az FTC 1942-ben, 1943-ban és 1944-ben is elhódította a serleget.
A Ferencváros bukása és felemelkedése: a magyar futball királyi alakja
Olimpiai bajnokok a Ferencvárosból
A Ferencváros nem csupán a labdarúgásban, hanem más sportágakban is jelentős olimpiai sikereket könyvelhetett el. Kocsis Antal kispesti születésű bokszoló, aki 1925-ben lett a zöld-fehérek igazolt sportolója, az 1928-as amszterdami olimpián történelmet írt légsúlyban. Egy spanyol, egy német és az elődöntőben egy olasz versenyzőt legyőzve jutott el a fináléig, ahol egy francia ökölvívó várta rá. A döntőben a beszámolók szerint vetélytársa kezdett jobban, de Kocsis a második menettől kezdve átvette az irányítást, és ő diktálta a tempót. Ezzel ő lett az első magyar ökölvívás és az FTC első olimpiai bajnoka.
Az ötvenes évek nehézségei és Onódy Lajos
1950. február 16. nevezetes dátum a Fradi életében: kimondták, hogy az ÉDOSZ SE és az FTC egybeolvadnak ÉDOSZ néven. A második világháborút követően a kommunista vezetés megkezdte a sportegyesületek sajátos megreformálását, aminek keretében az FTC nem kerülhette el a szakszervezeti irányítás alá való bekerülést. A hatalom számára veszélyesnek tűnhetett egy alapvetően keresztény-polgári rendelkező, németek lakta kerületből származó egyesület sikeressége. Ezért a klubot nevétől és színeitől is megfosztották, 1950 és 1956 között előbb ÉDOSZ SE-ként, majd Budapesti Kinizsiként piros-fehér színekben versenyeztek a IX. kerületi egyesület versenyzői. Az ötvenes évek ínséges idők következtek: mindössze egy ezüst és három bronzot produkált a csapat.
A futballőrült Onódy Lajos 1953-ban lett az FTC, akkori nevén a Budapesti Kinizsi labdarúgó-szakosztályának vezetője. A klub az élelmezésügyi dolgozók szakszervezete alá tartozott, színe piros-fehér volt, s a pártvezetés meglehetősen mostohán bánt vele a „kedvenc” csapatokhoz - Honvéd, Újpesti Dózsa, Vasas, Budapesti Vörös Lobogó (MTK) - képest. 1955. áprilisában a Húsvéti Torna keretében, Bécsben a Rapid volt az ellenfél, s bár az eredmény „csak” 2:2 lett, mégis ez a mérkőzés vonult be a történelemkönyvekbe. A Sós Károly edző irányította csapat ugyanis hosszú évek után először újra a hagyományos, szent zöld-fehér színkombinációjú szerelést viselte. Onódy visszaemlékezései arról szólnak, hogy a szakosztályelnöki minőségben a csapattal utazó Sebes Gusztávtól, az OTSB elnökhelyettesétől, a szövetségi kapitánytól engedélyt kért és kapott a zöld-fehér mez viselésére, s ennélfogva jóhiszeműen vittek is magukkal egy teljes garnitúra szerelést. Arról azonban megoszlanak a források beszámolói, hogy miként is alakult ez a függelemsértés. Akármelyik is igaz, azonnal leadták a drótot Pestre, a pártközpontba, és amikor hazaértek, Onódyt a szőnyeg szélére állították. Szakosztályelnöki tisztsége mellett még az Éttermi és Büfé Vállalatnál betöltött vezérigazgatói pozíciója is veszélyben forgott. Egy évvel később Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára rehabilitálta Onódyt, miután megtudta róla, hogy az apja 45 éve kazánkovácsként dolgozik a Ganz-Mávagban.
Az 1956-os forradalom és a klub újjászületése
Mindez 1956. október 12-én történt, de ekkor már teljes erővel dübörgött a történelem: tizenkilenc nappal később, november elsején - miután október 23-án kitört a forradalom - a klub visszakapta ősi, 1899 és 1951 között viselt nevét és színeit. Az újjáalakuló közgyűlést a Springer-szobor tövében tartották meg, egy zöld-fehér zászlóval beborított asztalnál. A Ferencváros Üllői úti pályája felemelő ünnepség színhelye volt csütörtök délután. A klubház irodájából hangos szóváltás hallatszott, az egykori Ferencváros vezetői és jogutódjának, a Kinizsinek legbátrabb, legharcosabb képviselői vívták a szócsatát azokkal, akik az elmúlt években a Kinizsi-korszak idején nem igaz szívvel álltak az egyesület élén, akiket csak anyagi vagy egyéb érdek vezérelt, és nem a ferencvárosi szív. Kint az asztal mögött szinte percek alatt eldőlt a kérdés. Tulajdonképpen csak arról volt szó, hogy a szerdán választott Forradalmi Bizottság a szurkolókkal egyetemben kimondja a Ferencvárosi Torna Club újjáalakulását. December 17-én hosszú évek után játszott ismét hivatalos mérkőzést a zöld-fehér csapat Ferencváros néven, a Fradi a Vojvodinát verte 3-1-re.
Münnich Ferenc 1948-50-ben a klub elnöke volt, Onódy erre hivatkozva kereste őt fel 1956 szeptemberében Belgrádban, ahol Münnich az ottani magyar nagykövetséget irányította. Ez a jó ismeretség egészen odáig vezetett, hogy már a forradalom leverése után, decemberben ismét találkoztak, és Münnich előbb elengedte a Fradit egy jugoszláviai túrára, aztán 1957-ben egy tizenhét mérkőzésből álló ausztráliai-óceániai körútra. Képzeljük csak el, röviddel a forradalom leverése után, mekkora bravúr volt az, hogy Onódy el tudta intézni ezt a túrát, amely - mellesleg - bizonyos tekintetben az első volt. Magyar futballcsapat ugyanis korábban még sohasem járt a távoli földrészen. Az 53 napig tartó körút során 17 mérkőzést játszottak, és ebből tizenötöt meg is nyertek! Onódy Lajos csillaga a hatvanas évek közepén áldozott le, amikor irigyei koncepciós ügybe keverték. A bíróság koholt vádak alapján hat és fél évi börtönre ítélte, amiből ötöt le is kellett töltenie a szegedi Csillagbörtönben. Fogai kihullottak, súlyos betegen szabadult, és bár később visszatért a futball vérkeringésébe, már csak árnyéka volt önmagának, 1996-ban hunyt el. Az Onódy-ügy azonban felkeltette Almási Tamás, a neves dokumentumfilm-rendező érdeklődését, aki a nagy sikerű Puskás, Hungary című film alkotója.
Aranykor és európai diadal
1958-ban először közvetített televízió élőben mérkőzést, a képernyő előtt ülők a Ferencváros-Honvéd találkozót izgulhatták végig. Az 1960-as évek sokkal sikeresebbek voltak, mondhatni úgy is, hogy ez volt a Ferencváros aranykorszaka. A klub eddigi legnagyobb sikerét 1965-ben érte el, amikor megnyerte az Európa Liga ősét, a Vásárvárosok Kupáját (VVK). A fináléba a Zbrojovka Brno, a Wiener SC, az AS Roma, az Athletic Bilbao és a Manchester United legyőzésével vezetett az út. A döntőben, melyet Torinóban rendeztek 1965. június 23-án, az olasz Juventust győzték le 1-0-ra Fenyvesi Máté góljával. Ezáltal a Ferencváros mind a mai napig az egyetlen magyar csapat, aki rangos európai kupát nyert. A korszak legendás csatársora volt: Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi, mely ötös sok gólt helyezett el az ellenfelek kapuiban. A VVK 1967/68-as sorozatában ismét a döntőig meneteltek Alberték, de a Leeds United elleni kétmérkőzéses döntőben 1-0-s összesítéssel alulmaradtak.
Még ugyanebben az évtizedben a Ferencváros egész története legnagyobb és egyben az egyik legismertebb játékosának, Albert Flóriánnak ítélték oda az 1967-es Aranylabdát. A csapat legjobbja, Albert Flórián hatalmas elismerésben részesült, 67-ben ő lett az Aranylabdás. Csak néhány név a voksoláson a „Császár” mögött végzők listájáról: Sir Bobby Charlton, Eusébio, Gerd Müller, Franz Beckenbauer. Az UEFA-kupa 1971-72-es idényében egészen az elődöntőig sikerült eljutniuk, ahol a Wolverhampton ellen 3-4-es összesítéssel kiestek. 1974. március 14-én játszotta utolsó mérkőzését Albert Flórián a Ferencváros színeiben, és ahogy ilyenkor lenni szokott, góllal búcsúzott. A kupagyőztesek Európa-kupájában 1975-ben veretlenül jutott a döntőbe a Ferencváros, azonban az ekkor fénykorát élő Dinamo Kijev erősebbnek bizonyult és 3-0-ra győzött. Ennek a csapatnak már tagja volt Nyilasi Tibor, aki az 1980/81-es szezonban Európa második legeredményesebb játékosaként Ezüstcipőt nyert.
Modern sikerek és a jelenkori dominancia
A következő években a sikerek elmaradtak, olyannyira, hogy az 1984/85-ös szezon a Fradi történetének leggyengébb szereplését hozta és mindössze a 13. helyen végzett a gárda. A klub korábbi kiváló játékosa, Novák Dezső irányításával az 1994/95-ös bajnokságot megnyerte a Fradi és első magyar csapatként a belga RSC Anderlecht legyőzésével (összesítésben: 2-1) a Bajnokok Ligája főtáblájára jutott 1995-ben. 1995. szeptember 13-án az első Bajnokok Ligája mérkőzésükön nem kis meglepetésre a Grasshoppers-t idegenben verték 3-0-ra Lisztes és Vincze két góljával. A következő nemzetközi eredményt a 2004-2005-ös szezonban mutatta fel a csapat, ekkor az UEFA-kupa csoportköréig jutottak. Ezt követően a korszerűtlen és felelőtlen gazdálkodás miatt az egyesület gazdasági helyzete katasztrofálissá vált, ennek következtében a futballcsapat 2006-ban az NB.II-be került, onnan három szezont követően jutott vissza az első osztályba. 2014. augusztusában avatták az új stadiont, a Groupama Arénát a Chelsea ellen. Az első gólt Gera lőtte, ám a csapat 2:1-es vereséget szenvedett. A csapat fokozatosan tért vissza a magyarországi csúcsra: 2013-ban megnyerte a Ligakupát, 2015-ben a Magyar Kupát, majd 2016-ban a magyarországi duplát. A 29. bajnoki címet ráadásul rekordot jelentő, 21 pontos előnnyel szerezték meg, 2019-ben pedig meglett a 30. A Ferencváros labdarúgócsapata 2020-ban megvédte bajnoki címét, majd egy évvel később a 32. NB I-es trófeáját is begyűjtötte.
A Ferencváros jelentősége a magyar sportban
Valószínűleg senki nem vitatja, talán még a Dortmund szurkolók sem, hogy az első számú német csapat a Bayern München, Horvátországban pedig a Dinamo Zagreb ül a trónon. Skóciában a két glasgow-i óriás, a Celtic és a Ranger a legnagyobbak. Ugyanígy vitathatatlan Szerbiában a belgrádi nagyok, a Crvena Zvezda és a Partizán vezető szerepe. Spanyolországban minden a Real Madrid és a Barcelona rivalizálásáról szól. Görögországban ott van ugyan Panathinaikosz és az AEK Athén, de az első számú hellén klub vitathatatlanul az Olimpiakosz. Hollandiának pedig hiába van Feyenoordja és PSV Eindhovenje, mégis az Ajax a király. Magyarországon is három klub formálhatna magának jogot a legnagyobb csapat címére. A Ferencváros, az MTK és az Újpest. Más csapat a fasorban sincs ehhez a hármashoz képest (még a Honvéd sem), ezek szurkolói teljesen érthetetlen módon követelik maguknak, hogy azonos elismertséget, mint Fradi. Ami a számokat illeti, nézzük a bajnoki címeket. Mindenki tudja, hogy a legtöbb bajnoki címet a Fradi nyerte. Eddig hivatalosan 118 szezont játszottak a magyar első osztályban, ennyiszer hirdettek bajnokot hazánkban. Ebből 32-szer a zöld-fehérek ültek fel a trónra, ez azt jelenti, hogy nagyjából minden negyedik évben a IX. kerületiek kerültek ki győztesen a bajnoki vetélkedésből. A második helyezett MTK 8 bajnoki címmel van elmaradva mögöttük. Három csillagot egyébként egész Európában mindössze 14 gárda viselhet a címere fölött.
De nem csak a bajnoki címek tekintetében listavezető a Ferencváros csapata, hanem a dobogós helyezések alapján is. A 118 bajnoki idényből a ferencvárosi gárda 115-ször volt résztvevője az első osztály küzdelmeinek, ebből 89-szer (32 első, 36 második, 22 harmadik helyezés), vagyis a szezonok több mint háromnegyedében végeztek a dobogó valamelyik fokán. A bíróság által kimondottan jogtalan kizárást követő dicstelen három másodosztályú szezon ront egy kicsit az összképen, de valójában ennek „köszönhetően” az NB2-ben is van három dobogós helyezésük, ami ebben az osztályban 100%-os mutatónak minősül. A Magyar Kupát szintén a zöldek tudták legtöbbször megnyerni, 24 elsőségük majdnem a duplája a második helyezett MTK 12 győzelmének.
| Eredmény | Alkalmak száma |
|---|---|
| Magyar Bajnoki cím | 32 |
| Magyar Kupa győzelem | 24 |
| Közép-Európai Kupa győzelem | 2 |
| Vásárvárosok Kupája győzelem | 1 |
| Bajnoki dobogós helyezés | 89 |
Nemzetközi összehasonlítás
Nézzük a nemzetközi sikereket. Jóval több alkalommal írták ki azonban a Közép-európai kupa küzdelmeit. Ekkor 2-2 alkalommal győzött az Újpest és a Fradi. De míg előbbinek „csak” ez a két döntős szereplése volt, a zöld-fehérek további négy alkalommal jutottak a fináléba. A világháború utáni, immár nem csak a térség csapatai, de egész Európa részvételével rendezett nagy nemzetközi kupasorozatokban (BEK/BL, KEK, VVK/UEFA Kupa/EL) szintén a Fradi számít az első számú magyar csapatnak.
De nem csak eredményeiben, népszerűségben is az FTC számít a legnagyobb magyar csapatnak. Egy felmérés szerint több mint másfél millióan szurkolója van Magyarországon a Fradinak. De kézzelfoghatóbb eredményt kapunk, ha a mérkőzések nézőszámát vesszük alapul. Ha csak az elmúlt éveket nézzük, amióta átadták a Groupama Arénát, messze ide jár a legtöbb szurkoló. A Grupi átlagnézőszáma két-háromszorosa az NB1 átlagának. Egyedül itt közelíti meg az átlag látogatottság a tízezret, sőt a 2018/19-es szezonban meg is haladta azt. Ha az idei átlagot vizsgáljuk, az FTC kétszer akkora nézőszámot produkált, mint a második helyezett Diósgyőr. És akkor a televíziós nézetségeket még nem is néztük, amiben szintén a IX. kerületiek vezetik a listát. Az FTC-ről világszerte ismert, hogy fanatikus szurkolótábor támogatja a hazai és sokszor az idegenbeli mérkőzéseken is, legyen szó labdarúgásról, kézilabdáról vagy akár jégkorongról. Zöllei János, "Kalap" névre hallgató cukorkaárus, kiérdemelné a szurkolókirály méltán elnevezést. Óriási érzéke van ahhoz, hol lehet jó sportprogramot kifogni. El is megy oda és sajátságos módon tudja tűzbe-lázba hozni a közönséget. Egy népstadionbeli magyar-angol mérkőzés előtt hatalmas nemzetiszínű zászlót lengetve körbefutotta a salakos futópályát, találta ki a ma már országszerte meghonosodott bíztatást: Ki a jobb? Mire a kórus: Magyarok! Az 1970-es évektől kezdve nem volt sem Fradi-meccs, sem Népstadion-beli kettősrangadó Kalap nélkül.
tags: #nagy #magyarorszag #fradi
