Az amerikai futball erőszakos öröksége: Verekedések a pályán és a lelátókon
Az amerikai foci korai története, minden brutalitása ellenére, meglepő módon az elit egyetemekhez kapcsolódik. Kevesen tudják, de az 1950-es évekig ez a sport valójában nem volt igazán népszerű. A foci a maga kis zárt világában élt, ahol más szabályok uralkodtak - pontosabban, alig voltak szabályok. Mindenki tisztában volt vele, hogy veszélyes, és éppen ezért vonzotta a játékosokat. Az amerikai foci őstörténetéhez visszautazva láthatjuk, hogyan vált a „bostoni játék” milliárdos sportüzletté, és miért nem tiltották be már az elején. Valójában be is tiltották egy időre, de ez még inkább növelte a népszerűségét.
A játék brutalitásának gyökerei
Az erőszak mindig is megkülönböztette az amerikai focit a többi csapatsporttól, ami nem hasonlítható össze a rögbi durvaságával. Az amerikai foci egyértelműen szabályos verekedésekből fejlődött ki, míg a rögbi a fair play egyik legerősebb bástyájának számít. A tizenkilencedik században az egyetemisták egyesítették a futball és a rögbi szabályait, bár pontosabb lenne azt mondani, hogy szinte alig voltak szabályok. Az így létrejött játék lehetőséget adott az idősebb diákoknak arra, hogy demonstrálják fölényüket a fiatalabbak felett. Az így létrejött játék a „védd a labdát (eszmét), juttasd el A-ból B-be, de közben az ellen minden oldalról támad, tanuld meg, jobb, ha összefogsz” elven alapult. Bár ez szépen hangzik, a szadistább hajlamú játékosok túlkapásai nem feltétlenül erősítették az egységet.
A futball ezen archaikus formáit, amelyeket jellemzően csőcselékfocinak, mob footballnak minősítettek, a szomszédos városok és falvak között játszották. Korlátlan számú, hömpölygő embertömegek csaptak össze egymással, legtöbbször egy felfújt disznóhólyagot kellett bármilyen módon eljuttatni A-ból B-be. Egyes változatokban a játék még ősibb és véresebb rituálékból fejlődött ki, például a viking betolakodók elleni küzdelem során, amikor is egy levágott „dán fejét” rugdosták - ez volt a „danes head”. 1531-ben Sir Thomas Elyot ezt írta: „Nem szépítsük, az angol futball nem más, mint az állatias düh és szélsőséges erőszak.”
Az amerikai egyetemek átvették ezeket az angolszász hagyományokat, azonban számukra a játék elsősorban az erősek kiválasztásának és szerveződésének eszköze volt. Az egyik legkorábbi ős amerikai foci esemény neve is sokat elárul: „Bloody Monday”. Ez a „Véres Hétfő” néven ismert harvardi hagyomány 1827-ben kezdődött, és a gólyák és a másodévesek közötti tömeges labdajátékból állt, amely gyakran tömegverekedésekké fajult. 1860-ban a városi rendőrség és az egyetemi hatóságok egyetértettek abban, hogy a „véres hétfőnek” véget kell vetni.
Az egyetemek közötti mérkőzésekre jellemző volt, hogy az egyik nap az egyik csapat, a visszavágón pedig a másik csapat szabályai szerint játszottak. Ezek az eltérések és az egyes egyetemek által bevezetett fejlesztések révén alakult ki az amerikai foci végleges változata. Walter Camp, a játék atyja, arra törekedett, hogy a játékosok egyformán eddzék elméjüket és testüket, egyszerre követelve tőlük fizikai áldozatot és gondos taktikai tervezést. Így egy olyan sportot hozott létre, amely egyszerre hihetetlenül erőszakos és szorosan szervezett, és ebben az értelemben teljes mértékben amerikai. Az utolsó és kétségkívül legfontosabb újítás, amely az amerikai focit végül egyedülállóan „amerikaivá” tette, az interferencia, vagyis a blokkolás legalizálása volt. Ez a taktika a rögbi szabályai szerint szigorúan tilos volt, de az amerikai fociban engedélyezetté vált, és ezzel alapvetően megváltoztatta a játék dinamikáját.
A halálos sport reformja
Az 1900-as évek elején maga a játék még halálosan brutális volt. A játékosok tömeges, zárt formációkba tömörültek és sisak nélküli fejüket faltörő kosként használták. A labdával szaladókat gyakran az akár összesen fél tonnát nyomó védelem szinte teljesen összepréselte. Sporttörténészek szerint a túlzott brutalitás következtében 1905-ben jelentős változás történt, amikor a legmagasabb szintről avatkoztak be. Theodore Roosevelt elnök, aki maga is nagy focirajongó volt, és akinek fiai is játszottak, több egyetemi futballedzőt hívott meg a Fehér Házba. Roosevelt figyelmeztette őket, hogy ha nem tisztítják meg a sportot az erőszaktól, betiltja. A Chicago Tribune „halálaratásnak” nevezte a 19 halálesetet és 137 súlyos sérülést hozó 1905-ös évadot.
Az egyetemközi konferencián - amely a National Collegiate Athletic Association (NCAA) előfutára lett - végül meghozták a hőn áhított módosításokat. Lehetővé tették az előre passzot, eltörölték a veszélyes tömegformációkat és egy semleges zónát hoztak létre a védők és a támadók között. Az új szabályok nem szüntették meg ugyan a sport veszélyeit, de a halálesetek száma csökkent: az 1906-os és 1907-es évadban egyaránt 11-11 esetet regisztráltak, miközben a sérülések száma meredeken zuhant. Az 1909-ben meghozott újabb reformok tovább szigorították a szabályokat, megteremtve ezzel a modern sport alapjait.
Verekedések a profi és egyetemi pályákon
A játék erőszakos jellege a modern amerikai futballban is megmutatkozik, nemcsak a kemény ütközések, hanem esetenként a játékosok és szurkolók közötti verekedések formájában is.
Játékosok közötti incidensek
Óriási verekedés tört ki az amerikai futball miniverziójaként ismert XFL-meccsen a tengerentúlon. A legutóbbi St. Louis Battlehawks-DC Defenders meccsen tömegverekedés robbant ki. A St. Louis-i játékosok feldühödtek azon, ahogy hátvédjüket, AJ McCarront a földre vitték egy kirúgás után. Ezt követően elszabadult a pokol. Körülbelül 20 játékos esett egymásnak a 15 yardos vonal közelében.
Valaki börtönbe fog kerülni - UFC 328 Chimaev vs Strickland
Az NFL-ben is előfordultak már hasonló összecsapások, például JuJu Smith-Schuster és Brian Branch között. Az eset után Smith-Schuster felpattant és Branch után eredt, akit a Chiefs futója, Isiah Pacheco próbált visszatartani. A két játékos végül a gyepen birkózni kezdett, miközben mindkét csapat játékosai a helyszínre siettek. A „Sunday Night Football” kommentátorai, Cris Collinsworth és Mike Tirico egyetértettek abban, hogy a liga biztosan lépéseket fog tenni Branch ellen. „A ligának lépnie kell Branch ellen” - jelentette ki Collinsworth. Patrick Mahomes a mérkőzés után az NBC Sportsnak nyilatkozva így reagált az incidensre: „Mi a sípszók között játsszuk a játékot. Ők csinálhatják az extrákat a sípszók között.” A liga általában pénzbírsággal sújtja az ilyen esetek résztvevőit.
Játékosok elleni bírságok
Az NFL szigorúan bünteti az ellenfél játékosát megütő játékosokat:
Brian Branch az elmúlt két szezonban összesen 118 391 dollár bírságot kapott különböző szabálysértések miatt.
| Szabálysértés típusa | Első szabálysértés bírsága | Második szabálysértés bírsága |
|---|---|---|
| Ellenfél játékosának megütése | 12 000 dollár | 17 000 dollár |
Szurkolói verekedések és riválisok
Nem csak a pályán, hanem a lelátón is elszabadulhatnak az indulatok. Az észak-amerikai profi amerikaifutball-ligában megrendezett Houston Texans-Los Angeles Rams mérkőzés nem csak a játék miatt maradt emlékezetes. Az NFL-meccs idején balhé tört ki a lelátón, az egyik szurkolónőt olyan brutálisan megverték, hogy patakokban folyt a vér az arcából. A két NFL-csapat mérkőzése - amelyet a Los Angeles Rams nyert 14-9-re - során botrányos verekedés robbant ki a lelátón, az esetről készült felvételek pedig futótűzként kezdtek el terjedni a közösségi oldalakon. Az interneten közzétett felvételeken maga a verekedés nem látható, csupán az, hogy a két klub szimpatizánsai közül néhányan hevesen vitatkoznak egymással a lelátón, az egyik szurkolónőnek pedig teljesen véres az arca. A biztonságiak a balhézó feleket, köztük a vérző hölgyet is kivezették a stadionból, de arról nincs információ, hogy történtek-e letartóztatások a botrányos incidens után. Ahogy egy közösségi média poszt is rögzítette: „Holy Sh*t: A female Texans fan and a male Rams fan got into a MASSIVE fight at yesterday's game that left the Texans fan bloodied and had to go to the hospital. Both fans were kicked out of the stadium by security.”
Hiába léteznek az NFL-en belül is olyan gyűlöletteli rivalizálások, mint amilyen például a Pittsburgh Steelers és a Baltimore Ravens közt folyik, gyakorlatilag azóta, amióta a Ravens 1996-ban elindult, az egyetemi futballcsapatok akár évszázados múlttal bíró ellentéteit nem nagyon übereli semmi Amerikában. Belegondolni is ijesztő, hogy az első Iron Bowlt, amit az Auburn nyert 32-22-re, pontosan 120 éve, 1893-ban játszották le. Az Alabama államban található két egyetem, az Auburn University és a University Of Alabama rivalizálását a futball tekintetében azonban néhány év után jó sokáig jegelték: az 1907-es, 6-6-os döntetlennel végződő Iron Bowl után a következőt a második világháború után néhány évvel, 1948-ban rendezték meg, mégpedig egészen szokatlan előzménnyel, hiszen Alabama állam kormányzatának konkrétan egy határozatot kellett hoznia, miszerint az állam két egyetemének évről évre meg kell rendeznie az Iron Bowlt.
Hogy pedig miért a legdurvább rivalizálás egész Amerikában az Alabama-Auburn, az a meccsek körüli balhékból derül ki legjobban. Napirenden vannak a verekedések, történt már késelés - 2005-ben például egy Alabama-drukker hét Auburn-szimpatizánst sebesített meg, miközben őrjöngve döfködött a késével és az alabamaiak híres csatakiáltását, a Roll tide!-ot ordítozta - de a leggonoszabb dolog talán az Auburn University közelében álló, 130 éves tölgyfák pár évvel ezelőtti elpusztítása volt. A fákat, amiket egy-egy Auburn-győzelem után feldíszítenek a drukkerek, egy Harvey Almorn Updyke Jr. nevű egykori katona mérgezte meg, aki annyira elborult Bama-drukker volt, hogy a fiát Bearnek nevezte el, Paul "Bear" Bryant, legendás egykori Bama-edző után, a lánya pedig a Crimson keresztnevet kapta. Ha Európából nézzük ezt a vetélkedést, és képesek vagyunk elvonatkoztatni a diehard drukkerek szélsőségeitől, egy-egy Iron Bowl mindig óriási élmény.
Fontos megjegyezni, hogy bár az amerikai futballban előfordulnak verekedések, a tipikus „tailgate party” eseményeken, melyek a meccsek előtt zajlanak, a szervezett ultracsoportok és a véres verekedések hiányoznak. Itt a szurkolók inkább csak támogatásukat fejezik ki kedvenc csapatuk iránt, sem minthogy a szó szoros értelmében ugrálva, kiabálva szurkolnának a parkolóban. Ez a jelenség más típusú erőszakos cselekedeteket mutat, amelyek a sport történelmi brutalitásából és az intenzív rivalizálásból fakadnak.
tags: #nagy #verekedes #amerikai #foci
