A Nagyerdei Stadion építészete: Sajó Istvántól Bordás Péterig
Amint épülő múzeumok, metróvonalak, hidak, repülőterek, egyetemek vagy piaccsarnokok világszerte illusztrálják, léteznek olyan közberuházások, amelyek képesek egy város identitásának sarokkövévé válni.
Ebben a szerepben évszázadokon át templomokat, katedrálisokat épített az adott közösség, amely kulturális értelemben a mainál sokkal homogénebb, társadalmilag kevésbé rétegzett, töredezett és statikusabb volt. Manapság a stadionok is betölthetik ezt a szerepet. Akik üvöltötték már tízezer felebarátjukkal együtt azt, hogy góóól!, vagy éppen azt, hogy hajráááá!, azoknak kézzelfoghatóvá vált a csaknem tökéletes közösségi összetartozás érzése. Akik lógatták szomorúan az orrukat tízezer felebarátjuk társaságában, azoknak sem kell magyarázni, hogy mi az a társadalmi kohézió. Templomban és stadionban a világ hétköznapi logikája egy időre megszűnik annak érdekében, hogy közöst tudatban, közös értékrendben oldódjanak fel a közösség tagjai. Jó esetben néhány órára létrejön egy illúzió, egy modell, egy tökéletes mikrotársadalom, amit a hétköznapok rutinjává kellene tenni. Ha gyűlölet van a stadionban, az sem utal másra, mint a közösség belső egyensúlytalanságára, belső konfliktusaira, illetve a gyógyulás utáni vágyra.
Debrecen sok tekintetben a Nagytemplom városa, ám most alkalom nyílt arra, hogy új, kortárs városi ikon szülessék. A Nagyerdei Stadion nemcsak építészeti, hanem tájépítészeti szempontból is nívós alkotás.
Az első földsáncstadion: Sajó István öröksége
Debrecen mai futballarénája helyén egy igazi sportlétesítmény állt, amit az 1934. június 2. és 10. közötti országos verseny részeként avattak föl. A Nagyerdei Stadiont 1934-ben adták át a közönség számára. Ez volt Magyarország első stadionja: egy földsáncokkal körbevett labdarúgó- és atlétikai pálya.
Debrecen legfontosabb építésze alighanem az 1896-ban született Sajó István volt. Világot járt, vívóbajnok mérnök volt, aki Németországban tanult, aztán az Egyesült Államokban dolgozott (ahol máig állnak házai), ám mindenhonnan hazajött szeretett szülővárosába. Tulajdonképpen valamennyi híres debreceni épület magán viseli a keze nyomát. Dolgozott az Aranybika Szálló korszerűsítésén a harmincas években, a háború után pedig (miután hazatért a deportálásból, ahová zsidó származása miatt hurcolták el) első dolga volt, hogy részt vegyen a bombáktól sérült református Nagytemplom rekonstrukciójában. Élete végén a debreceni Nagyállomáson dolgozott, amelynek vezető tervezője Kelemen László volt, de a látványos vasbetonhéjas, kupolás tetőszerkezetet Sajó tervezte. Bár születtek jelentős munkái modern stílusban is, azért igazán a két világháború közti progresszív irányzat, az art deco állt közel hozzá. Ebben a stílusban készült legkarakteresebb műve, a debreceni izraelita hitközség bérháza is 1928-ban. A sokáig elfeledett művész népszerűsítésért a város másik nagy szülötte, Térey János költő tett sokat. Art deco a pusztán című esszéjében azt is megírta, hogyan épült meg a régi Nagyerdei Stadion, vagy ahogy akkoriban hívták, az Aréna.
Sajó István elkötelezett sportoló és elkötelezett debreceni volt, ráadásul a város csapatának, a Bocskai FC-nek a társelnöke. Grátisz vállalta hát 1933-ban, hogy stadiont tervez klubjának a Nagyerdőbe. Mégpedig olyat, amit a válságos idők ellenére is meg lehet majd építeni. Így született meg az első földsáncstadion. Hogy Magyarországé, Európáé, a világé vagy az univerzumé-e, azt nem tudom, mert minden forrás mást ír, de maradjunk abban, hogy ez volt az első. A munkálatait a város műszaki ügyosztálya és Sajó István műépítész, Debrecen sz. kir. műszaki tanácsosa végezte „ingyen”. A pályák, az ülőlépcsők és a közművek kivitelezését 1933/34-ben végezték el.
Ennek a lényege az volt, hogy a pályát lemélyítették, a kitermelt földet pedig körben felhalmozták - ebből alakították ki a lelátókat. Az építésen többnyire ínségmunkások dolgoztak, vagyis olyan munkanélküliek, akiket így próbált támogatni valamiféleképpen a köz a nagy nehézségek idején. A sánc építése közben igyekeztek minél kevesebb kárt tenni az erdőben, így aztán egyes nagyobb fákat egyszerűen belefoglaltak a sáncba. A tribün viszonylag kicsi volt, de úgy alakították ki, hogy később akár bővíteni is lehessen. Minden más a sánchoz tapadva épült meg: a szolgáltatóépületek, meg a karakteres kapuk. Ezeket a stockholmi Olimpiai Stadion ihlette bejáratokat ugyan egyesek szerint Borsos József tervezte, a legtöbben ezt is Sajó művének tartják. A régi küzdőtér bejáratánál látható Borsos József tervezte, a húszas-harmincas évek korai téglamodern stíljében épült kapuzatot megőrizték, jelezve azt a tényt, hogy az új stadion kontúrja minden centiméteren a régi sporttelep határvonalán belül maradt. Az állatkert felőli kapu és a déli, ún. „Marathoni-kapu” készültek el.
A korabeli Nemzeti Sport egyenesen lelkendezett az átadón. „A debreceni Stadion, ahol 30 ezer néző fér el, és az állóhely áráért mindenki ülhet” című cikke szerint ez „Európa legolcsóbb stadionja”, ahol ráadásul „jaj az idegen vendégcsapatoknak”! Merthogy olyan az akusztikája, hogy „ha két ember elbömböli magát, már zeng az ég, hátha még ezer és ezer debreceni szurkoló biztatja majd a Bocskait, mi lesz ott. Talán még Pesten is meghallják.”
A földsáncstadion valóban jó szolgálatot tett a debrecenieknek, hiszen nemcsak focimeccseket rendeztek benne, hanem mindenféle más sporteseményeket, még motorversenyeket is. Sőt ide futott be egykor a híres virágkarnevál, tartottak benne úttörőavatást és zenei fesztivált, és egy időben kertmoziként is működött. Az 1950-es, 60-as években kertmozi is működött a tribünnél.
Még egy fontos eseménynek volt helyszíne az Aréna. 1961. március 11-én a lelátón halt meg Sajó István, a stadion építésze, aki szinte minden meccsen ott szurkolt a csapatnak. Állítólag egy kihagyott debreceni helyzet után állt meg a szíve a mesternek. A régi stadion tervezője, Sajó István 65 éves korában, 1961. március 11-én hunyt el.
A megújulás és Bordás Péter víziója
1933-tól 1970-ig működött itt a jelenlegi stadion elődje, de 79 év alatt eljárt felette az idő. Felszereltségét, mind fizikai állapotát, mind funkcionalitását tekintve elavult, a sportesemények lebonyolítására alkalmatlanná vált. Hosszas agónia után, 2013. január 29-én kezdődött meg a régi stadion bontása, ami akkor fejeződött be, amikor éppen betölthette volna a nyolcvanadik évét. Az építkezést hivatalosan rekonstrukciónak nevezik, mivel nem rombolták le teljesen („csak” kb. 99 százalékban) a régi helyet. Az új sportlétesítmény így egy 80 éves tradíciót visz tovább és emel át a 21. századba, új réteget létrehozva a nagy múltú helyszínen. Végül 2012-ben született meg a döntés, hogy az UEFA 4. kategóriás focistadion épüljön meg.
Az új Nagyerdei Stadion és környezetének tervező építésze Bordás Péter volt. Májusban a nagyközönség számára is megnyílt az újjáépített Nagyerdei Stadion Debrecenben, melyet Bordás Péter tervezett. A Bordás Péter által tervezett, új futballstadiont 2014. május 1-jén adták át. Az új létesítmény 2014. május 10. után nyílt meg. Az áprilisi ünnepélyes alapkőletételen már álltak a Nagyerdei Stadion előregyártott szerkezetének pillérei és az ütemtervnek megfelelően a napokban átadásra kerültek a részletes kiviteli tervek is, hogy 2014 tavaszára elkészüljön az ország egyik legmodernebb stadionja.
Bordás Péter nem Debrecen szülötte, de a város számos ikonikus épülete fűződik a nevéhez, amiket irodájával, a BORD Studióval tervezett. A legtöbben alighanem a debreceni Aquaticumot ismerik, ám ott van vele szemben egyből a Nagyerdei Stadion is. A stadionépület legtöbbször „dobozos termék”: miután megtervezték, hogyan nézzen ki, tulajdonképpen bárhol lepottyantható az országban vagy a világban. Kevés az olyan, amelyik valóban igyekszik a környezeti adottságokhoz alkalmazkodni. Márpedig Debrecenben muszáj volt alkalmazkodni. A Nagyerdő ugyanis egy nagy múltú, híres zöldfelület - Debrecen egyik büszkesége. A belső része városi park, mely kifelé haladva valódi erdővé válik. Az öreg fák közé csak úgy lehetett behelyezni egy épületet, hogy az valamilyen módon illeszkedjen a természeti környezethez.
Erre már csak azért is szükség volt, mert a debreceni Nagyerdő ezen szeglete is Natura 2000-besorolású, tehát fokozottan védendő természeti környezet. Debrecenben a Nagyerdő a minőségi élethez nélkülözhetetlen rendszeres feltöltődés, pihenés, kikapcsolódás helyszíne. Ezért az építészeti koncepció alapját képezi egy, a stadiont övező, a fák lombkoronájának síkjába emelt, hullámzó passzázs, mely mint építészeti elem határolja a park belső, aktívan használt területeit, mintegy átmeneti zónát képezve az érintetlen természet és a mesterséges, épített világ között.
Alapozás a Nagyerdei Stadionban
Hogyan lehet egy ilyen hatalmas építményt „elrejteni”? Álcázzuk mondjuk felhőnek! A terebélyes, hófehér, teflonbevonatú membránnal borított szerkezet önmagában légiesen könnyed. Nem nyomja agyon a környezetet, inkább olyan, mintha lebegne a fák között. Különösen izgalmas az Aquaticum tetőteraszáról nézni rá, ahogy a „fák fölött gomolyog a stadionfelhő”. Ebből a nézetből előbb jut eszünkbe róla a Városliget hőlégballonja, mintsem egy 20 ezer fő befogadására alkalmas épület. A lebegéshez természetesen kevés lenne az anyagválasztás, kell hozzá a puha, lekerekített forma, amely első ránézésre kissé szabálytalannak tűnik. Ez utóbbi annak köszönhető, hogy enyhén meg van döntve a felső síkja, így a park lombja a nézőtéren is láthatóvá válik - kicsit megidézve a hajdani stadion zöldjét. Az épület tömege fehér lampionként lebeg majd a parkot kiszolgáló funkciók felett, a fák koronájának szintjén. Az épület formájának meghatározó eleme a szabályos parabola keresztmetszetű lelátó „tál”. Ezt a formát finoman megdöntöttük, hogy a tető felett kilátás nyíljon a fák lomkoronájára.
Egy stadion ráadásul működését tekintve annyira összetett, olyan sokrétű, hogy az építészeknek nem pusztán formákban, szerkezetekben és terekben, hanem valódi folyamatok analízisén alapuló összefüggés-rendszerekben kellett gondolkodniuk. Végtelen számú apró összetevő, apró elem rendszerét kellett az építészet eszközeivel strukturálniuk, szem előtt tartva azt, hogy a város emblematikus középületén dolgoznak. Létezik az építészetnek egy olyan dimenziója, amely a legtöbb ember számára lehetőséget biztosít a véleményalkotásra. Ez a dimenzió a tetszik/nem tetszik kategóriánál mindenképpen árnyaltabb, valóban releváns, átélhető, látványos összetevőre világít rá. Az illeszkedésről van szó, amiről sokat beszélünk, de részletes analízisét e fogalomnak ritkán adjuk. A stadion környezetében álló terebélyes fák alapvetően határozzák meg a téri helyzetet. Értelmezhető ez egyfajta téri sűrűségnek is, ami a fatörzsek, illetve a lombkoronaszint magasságában, vagyis vertikálisan különbözik. Erre rímel a stadionépület két, vertikálisan - anyagában, színében, textúrájában, szerkezetében - is elkülönülő eleme, a felső látványos, membránburkolatú, örvényes hasítékokkal dinamizált puha idoma, illetve az alatta lévő földben gyökerező „tartószerkezet” és az ezen ülő puha, mindig változó, terebélyes, égbe törő, élő, lélegző „felhő”.
Bordás Péter abból indult ki, hogy adott egy hatalmas épület, ami - fő funkcióját tekintve - az év nagy részében üresen áll. Rengeteg helyet foglal, tulajdonképpen egy zárvány a parkban. Hogyan lehet ezt valahogy működőképessé tenni mégis úgy, hogy része legyen a liget életének? Nos, ehhez a földszinti részeket hasznosítani kellett valahogy, így ide hétezer négyzetméter szolgáltatást terveztek be (rendezvényterem, fitneszterem, sportorvosi rendelő stb.). A Nagyerdei Stadion multifunkciós épületének park szintjére 7000m2 szolgáltatást terveztünk: éttermet, kávézót, sportbárt és rendezvényterek létesítésére alkalmas külső és belső tereket. Ezek a funkciók új életet visznek a korábban elhanyagolt parkba, hozzájárulva egy rendezett, vonzó és élehető zöld környezet kialakításához, miközben az épület fenntartható üzemeltetését is elősegíthetik. A stadion parkhoz kapcsolódó szintjén főként a parkot szolgáló kereskedelmi, kulturális és sport szolgáltatásokat nyújtó funkciók lettek elhelyezve, mint éttermek, kávézók, kiállítóterek, fitness, wellness, melyek az év minden napján várják majd a látogatókat.
A lebegő sétány és a park integrációja
Ráadásul, hogy az épület és a fák közötti absztrakt-strukturális és formai dramaturgia, az illeszkedés még látványosabb és szervesebb legyen, hozzáadódik a levegőben látszólag szertelenül fel-le kanyargó futópálya-sétány, amely a stadion lelátóinak megközelítésén túl szinte bekíséri a környéken sétálókat a lombok közé. A sétány oldottabb, lazább szövete a tökéletes illeszkedés, az épület és a fák közötti tömegviszonyok rendezése mellett a téri helyzetek különféle sűrűségére is rámutat. A természetes erdei környezet és az épület között átmeneti zónaként egy a fák lombkoronájának szintjén kanyargó, önmagába záruló, lebegő sétányt terveztünk. A 10m széles és 1100m hosszú sétaút kanyargó szerkezete több helyen játékosan áttört, így izgalmas látványt nyújt a park használói számára az év minden napján.
Na de akkor hol mennek be a szurkolók a stadionba? Egy emeleti szinten! Sportesemények alkalmával a szurkolók is ezen az útvonalon érkeznek a lelátóhoz. A hagyományos stadionoknál is természetes, hogy valahogy fel kell menni a lelátókra, de azoknál ezt többnyire „házon belül” oldják meg. Itt a bejáratok viszont egy lebegő sétányról nyílnak. Nem is akárhogy: az építésziroda szerint a világon egyedülálló megoldás, hogy „szektorszélességű nyílásokon keresztül léphetünk ki a lelátóra”. Hogy így van-e vagy sem, nem tudom, annyira nem ismerem a műfajt, de az biztos, hogy az első szó, ami eszembe jutott, amikor megláttam a pályát és a lelátókat, a „tágasság” volt. Az emeleti bejáratnak több előnye is van. Egyrészt tehermentesült a meccsek idejére érkező tömegektől a földszinti zóna, másrészt gazdagodott az épület és a park is egy izgalmas építménnyel. Ez a sétány, amely több mint egy kilométer hosszan, mint valami glória fogja körbe a stadiont, nem valami szükségmegoldás, hanem valódi látványosság. Bejáratrendszer, amelyre több rámpa vezet fel, ugyanakkor tulajdonképpen lombkoronasétány is. Van, ahol a rámpa körbe is ölel egy törzset, akárcsak az egykori sáncstadion lelátója. Sőt maguk a tartóoszlopok is finoman rímelnek a törzsekre. Az egész konstrukció elég magasan és légiesen halad ahhoz, hogy alatta se legyen bezártság érzete az embernek. A rajta kialakított kocogópályának pedig alighanem sok debreceni futó örülhet, mert gondolom, az alföldi városban nem lehet olyan könnyű szinteket futni. A levegőben vezetett passzázs kijelölt, kontrollált útvonalként szolgál majd a futballmérkőzések vagy más rendezvények alkalmával a stadionba érkező vendégek, szenvedélyes drukkerek számára, valamint az év jelentős részében, mikor nincs rendezvény a stadionban, futópályaként, kerékpárútként, bizonyos helyeken lelátóként üzemel majd a park szinti sport tevékenységekhez kapcsolódóan.
A parkban számtalan szabadidős tevékenységre nyílik majd lehetőség gyerekek, fiatalok és idősek számára egyaránt. Ködszínház, gördeszka pálya, erdei tanösvény létesül, valamint az északi kapu megőrzött pilonjai mögötti téren koncertek megrendezésére vagy akár télen, mobil jégpálya létesítésére is lesz lehetőség. A VIP-bejárat előtti parkban, egy beton talapzatra helyezve látható a hajdani, Sajó-féle stadion homlokzatát díszítő Debrecen-címer. És áll még az egykori „Maratoni-kapu” is, jellegzetes pilonjaival. Igaz, belépve rajta már nem egy stadionba jutunk, de a köré rendezett, félkörívesen elhelyezett szabadtéri nézőtér megidézi az egykori földsánclelátó emlékét. A lebegő sétányon kocogva pedig egészen közelről megszemlélhetjük az art deco stílusú tornyokat. Na meg rajtuk az eredménykijelzőt, amely mindmáig 2:1-es hazai vezetést mutat.
A stadiont övező park gyönyörű növényállománya, a műemlékileg védett víztorony párosa - amely 2015 tavaszán szintén megújulva áll a látogatók rendelkezésére - egyedi atmoszférát kölcsönöz a területnek. A lebegő sétányon belüli rész felépítését a focilabdák mintázata ihlette: a sokszögű elemeket hol kövezet, hol növényzet tölti ki. De e képzeletbeli határon túl folytatódó park kialakítása is harmonikusan kapcsolódik az épülethez, és köti össze azt a Nagyerdő többi területével: a szökőkutas nagymedencén keresztül a Békás-tóig. Környezetét a Gardenworks tervezte, melynek vezetője, Kuhn András épp az idén nyerte el az Év Tájépítésze Díjat debreceni munkásságáért.
A modern stadion funkciói és műszaki megoldásai
A stadiont övező, levegőben vezetett passzázs az aréna széles bejárati szintjére vezeti a szurkolókat. A megemelt, tágas érkezési szinten a kioszkok, közlekedő magok és mosdók pontszerű tömegei között léphetünk be az aréna területére, a lelátóra. Az érkezési szint szellős kialakításának köszönhetően a park látványa szerves részévé válik a forrongó stadion belső világának. A megszokott régi nagyerdei stadion emlékét idézve, az épület minden területéről látszik majd az erdő. Az érkezési szint felett, a nyugati lelátón helyezkednek el a VIP vendégeket kiszolgáló különtermek (lounge), míg a legfelső szinten a bérelhető, egyedi belsőépítészeti igényeknek megfelelően kialakított üzleti páholyok (sky box). A jellegzetes aszimmetrikus tömegalakításnak köszönhetően erről a szintről páratlan kilátás nyílik majd mind a játéktérre, mind a keleti lelátó felett a Nagyerdő fáinak lombkoronájára. A pályától vizuálisan és funkcionálisan elemelkedő lelátó a sarkokon is ívesen fordul át. A nézőtér energikus formáját már építés alatt „a futball operaházának” nevezték.
A Nagyerdei Stadion Magyarország egyik legmodernebb, leginkább emberközeli stadionja lett, olyan csodálatos környezetben, mely párját ritkítja egész Európában. A létesítmény aszimmetrikus lelátója a maximális nézőszám elérését biztosítja. Az egykaréjos lelátó-kialakítás a funkcionális egyszerűségen túl az közösségi összetartozás érzetét is erősíti. Nagyságát és modernségét igazolva, a stadion tekintélyes méretekkel rendelkezik az összes alkotóelemét tekintve:
| Elem | Mérete |
|---|---|
| Labdarúgópálya mérete | 68×105 m |
| VIP-szint | 2.090 m² |
| Sky-szint | 1.690 m² |
| Kapacitás | 20.000 férőhely |
| Passzázs hossza | 1.100 m |
| Passzázs szélessége | 10 m |
A 20 000 férőhelyes stadion szerkezeti vázát előregyártott, vasbeton elemek alkotják, ahol a pillérek Európa eddig megépült legmagasabb előregyártott pillérei lesznek. A lelátópanelek előregyártott, valamint előfeszített, műanyag szál erősítésű vasbeton szerkezetek. A homlokzat és a lelátó feletti tető szerkezetét filigrán acél térrács adja, mely PTFE membrán borítást kap. A tervező környezettudatos koncepciója és az üzemeltetés gazdaságossága miatt a tervek a LEED Gold minősítésnek megfelelően készültek. Tero Auvinen, az UEFA stadion-szakértője szerint az épület műszaki megoldásaival megfelel a legmagasabb nemzetközi előírásoknak és modern, kellemes belső tereivel, minden igényt kielégít majd. Bejárva a vadregényes környezetet a szakértő Robin Hood-stadionnak nevezte el az arénát, mely szerinte rendkívüli látvány lesz az erdő közepén. A 20 000 férőhelyes, UEFA 4. kategóriájú és LEED Gold minősítésű debreceni Nagyerdei Stadion multifunkciós épülete jelentősen hozzájárult a város parkjának megújulásához.
A Nagyerdei Stadion tervezői, megalkotói és üzemeltetői a létesítmény funkcionalitását, valamint a nézők teljes körű kiszolgálását és kényelmüknek biztosítását helyezték előtérbe. Ennek megfelelően, számos belső és külső helyiséggel biztosítják a látogatók komfortérzetét. Mint ahogyan a fentiekben olvashatták, rendkívül sok összetevője, apró részlete van egy stadionépületnek, kezdve az öltözők, a sajtórészleg elhelyezésétől, kialakításától a világítás és az akusztika finomságáig.
Weiner Sennyey Tibor író a következőképp fogalmazta meg a Nagyerdei Stadion filozófiáját: „Az egyéni koncepció a közösségért fontos és nélkülözhetetlen. A stadion és környezetének nyüzsgő világa a közösség melegét és az egyén fényét igyekszik harmóniába hozni. Fényes térben létezni, nem az arctalan tömeg masszájává silányulni, mégis együttlenni, nem elidegenedni, mégis együttérezni. Valódi közösséggé válni. Partneri társadalomban létezni.” A természeti környezetbe és a városi szövetbe jól illeszkedő, légies épület szerényen a közösségi létet helyezi középpontba, miközben az épület a város egyik legfontosabb jelképévé vált.
További munkák: Forest Offices Debrecen
Látványos irodakomplexum épül Debrecenben: a Forest Offices Debrecen épületeinek terveit a Nagyerdei Stadion tervezője készíti. Az irodaházat a Bordás Péter vezette Bord Építész Stúdió tervezi. Az ő terveik alapján épült meg a Nagyerdei Stadion is. A Forest Offices Debrecen nevű irodaház a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. telephelyén, a Tüzér utca 4. szám alatt építik meg - írta a dehir.hu hírportál. A vagyonkezelő szerint az önkormányzat jelezte, hogy nagy az igény az irodákra a szolgáltató szektorból, de a cégek nem találnak megfelelő színvonalú és méretű épületet a városban. A körülbelül bruttó 22 ezer négyzetméteresre tervezett irodaházban lesz étterem, alatta pedig mélygarázs, 205 parkolóhellyel.
tags: #nagyerdei #stadion #tervezoje
