A Hárompontos Vonal: Távolság, Történelem és Hatás az NBA-ben
A kosárlabda, mint sportág, folyamatosan fejlődik, és kevés dolog változtatta meg alapjaiban annyira a játékot, mint a hárompontos vonal bevezetése. Amióta létezik a hárompontos vonal az NBA-ben, még soha nem volt olyan, mint amit Stephen Curry művel az idén. De egyáltalán mikor és minek vezették be a hárompontos vonalat, és kinek az ötlete volt ez az egész? És ami Curry miatt még aktuálisabb: kell-e rajta változtatni?
A Hárompontos Vonal Eredete és Korai Kísérletek
Az ötlet már több évtizedes volt, igaz, két elmélet is van róla, hogy ki találta ki. Az IndyStar nevű lap kutatása alapján egy indianai edző, Herman E. Sayger 1932 márciusában két középiskolás csapat közötti bemutatómeccsen a 7,6 méternél távolabbról szerzett kosarakat három ponttal jutalmazta. Egy népszerűbb verzió szerint azonban először az egyetemi bajnokságban kísérleteztek a hárompontossal.
1945 februárjában a Columbia-Fordham-meccsen egy akkori edzőzseni, Howard Hobson felvetésére egyéb újítások miatt egy újabb vonalat festettek a pályára. Aki azon túlról szerzett kosarat, az három pontot jegyzett. A meccs végén a csarnokban összegyűlt nézőket megszavaztatták, hogy tetszett-e nekik a hárompontos újítás, és bár a legtöbben támogatták volna a bevezetését, a szakma erősen ellenezte.
Az ABA és az NBA Bevezetése
Aztán a hatvanas években az ABA, vagyis az American Basketball Associaton kezdett el barátkozni a gondolattal, és végül az 1967-68-as bajnokságban bevezették. A legviccesebb az volt, hogy az első idényben a játékosok sem mindig kapcsoltak, amikor hárompontost szereztek. Novemberben, nem sokkal a szezonkezdet után az Indiana Pacers játszott a Dallas Chaparralsszal, és a meccs végén a dallasiak kétpontos előnyben voltak. Már csak másodpercek maradtak, amikor az egyik Pacers-kosaras, Jerry Harkness saját térfeléről előre vágta a labdát minden mindegy alapon.
Épp kifutottunk a hosszabbításra, amikor a bíró odajött, és mondta nekünk, hogy vége a meccsnek, hiszen az előbbi egy hárompontos volt. Erre mondtam neki, hogy ezt teljesen elfelejtettem.
A nagy rivális NBA sokáig ellenezte a hárompontost. Végül 1979. október 12-én örökre megváltozott az NBA: ez volt az a nap, amikor a szezon előtt bevezetett első hárompontost bedobták. A Washington Bulletsben kosarazó Kevin Grevey jegyezte.
A Hárompontos Vonal Távolságának Evolúciója és a Játékra Gyakorolt Hatása
Az első években nyilván nem váltotta meg a világot a hárompontos, a bevezetés első évében az összes mezőnyből érkezett dobás valamivel több mint három százaléka érkezett a hárompontos vonal mögül. A nyolcvanas években három bajnoki címet szerző Larry Bird úgy emlékszik, eleinte nem is foglalkoztak azokkal az emberekkel, akik a vonalon túlról próbálkoztak triplával, inkább üresen hagyták őket: hadd próbálkozzanak. Bird klasszisjátékos volt, de ő is csak harminc éves kora után, a nyolcvanas évek második felében állt rá a hármasokra. A kétszázas mérföldkő az 1994-95-ös szezonban jött, a knickses John Starks dobott 200 fölött.
Az NBA-ben a hárompontos vonal 7.24 méterre van a gyűrűtől, kivéve az oldalvonal közelében, ahol egyenes vonalban fut a félkörív, a legközelebbi ponton a gyűrűtől való távolság 6.71 méter. Ez ugyanígy volt már 1979-ben is, azonban 1994-ben a liga úgy döntött, hogy közelebb hozza a hárompontos vonalat, az új távolság 6.7 méter (22 láb) lett, és ez már egy szabályos félkörívet eredményezett. Erre azért szánták rá magukat a döntéshozók, mert a pontátlag a 80-as évek közepén 110 pont környékén volt, ez a 90-es évek közepére nagyjából 105-re csökkent. A változtatás azonban nem teljesítette be a liga szándékát, nem nőtt a pontátlag, sőt tovább csökkent, 100 alá esett. Ennek hatására 1997-ben visszaállították a korábbi hárompontos vonalat.
A hároméves „kísérlet” alatt a csapatok átlagosan másfélszer annyi triplát vállaltak, mint korábban ráadásul 3%-kal nagyobb hatékonysággal, azonban a meccsek pontátlagát nem ez határozta meg, hanem a 90-es években egyre lassuló tempó, ami kevesebb mezőnykísérletet eredményezett. A tempó (pace) és így a pontátlag csak az 1999-2000-es szezonban indult újra növekedésnek.
FIBA Szabályok és Eltérések
A FIBA 1984-ben a gyűrűtől 6.25 méterre helyezte el a hárompontos vonalat, ezt csak 2010-ben változtatták meg, amikor 50 centivel távolabb vitték a vonalat. Ekkor változtatták meg a festett terület alakját, trapézról a tengerentúlon már megszokott téglalapra, ezzel a festék területét is növelték. A távolabbi triplavonal már nem fért el szabályos félkörben, így az NBA-hez hasonlóan, az oldalvonalak mentén egyenes vonalakat kellett alkalmazni, ez felértékelte a saroktriplák jelentőségét, ugyanis ez csak 6.6 méterre van a gyűrűtől, igaz ez nem akkora differencia, mint az NBA-s saroktriplák és a középről vállalt távoli dobások közötti. A WNBA-ben is a FIBA tripla vonalát használják, ahogy 2019 óta a férfi egyetemi kosárlabdában, az NCAA-ben is, itt korábban 6.32 méterre volt a gyűrűtől, tökéletes félkörívben.
A Kosárlabdapálya Méretei és a Hárompontos Helye
A szabályrendszereknek az a része a fontosabb, amely a játék mentét határozza meg. Azonban van a szabályrendszereknek egy másik része, ezek a pálya méreteire, illetve a pályán található vonalak elhelyezkedésére, azok funkcióira vonatkozó meghatározások. Ezek azok a szabályok, amelyek szintén komoly hatással vannak az adott sportágra. Igaz, ezek a hatások nem olyan mértékűek, mint a fent említett játékmenetet meghatározó szabályok, de mindenképpen fontosak.
A kosárlabda tulajdonképpen három színtéren zajlik. Az európai kosárlabda versenysport a FIBA (International Basketball Federation) szabályzatát veszi alapul. Így ez érvényes hazánkban is. Emellett létezik az amerikai profi liga, az NBA, és az egyetemi bajnokság, az NCAA is, melyeknek szintén sajátos szabályrendszerük van.
A Pályaméretek Különbségei
A kosárlabdapálya a nemzetközi (FIBA) játékokon 28 m × 15 m méretű, az amerikai Nemzeti Kosárlabda-szövetségben (NBA) ez 28,65 m × 15,24 m.
A FIBA pálya rövidebb, 28m x 15m, míg az NBA szabvány pályája 29 méter hosszú és 15 méter széles.
A gyűrű 3,05 m (10 láb) magasan van a földtől. Szinte kivétel nélkül a bajnokságokon és a nemzetközi játékon ez az elfogadott méret, mióta a játék megszületett, csak a legkisebbek gyűrűjét helyezik időnként alacsonyabbra.
A gyűrű belső átmérője 450-459 mm közötti.
A palánk téglalap alakú, 180 cm széles és 105 cm magas. A játéktér fölé 1,2 m mélységben nyúlik be.
A hárompontos mezőnykosár területe a pálya teljes alapterülete, kivéve az ellenfele kosarához közeli területet, amelyhez - azt határolva - az alábbiak tartoznak:
Az alapvonalnál kezdődő két párhuzamos vonal, 6,25 m-re az ellenfél kosarának középpontjából merőlegesen a talajra vetített ponttól. E pont távolsága az alapvonal felező pontjának belső szélétől 1,575 m.
Egy, a külső szélén mért 6,25 m sugarú félkörív (a fentebb említett középponttal), mely a párhuzamos egyeneseket köti össze.
Összehasonlító Táblázat: NBA és FIBA Pályaméretek
| Paraméter | NBA (Nemzeti Kosárlabda-szövetség) | FIBA (Nemzetközi Kosárlabda Szövetség) |
|---|---|---|
| Pálya hossza | 28,65 m | 28 m |
| Pálya szélessége | 15,24 m | 15 m |
| Hárompontos vonal távolsága (legmesszebbi ponton) | 7,24 m | 6,75 m (2010 előtt 6,25 m) |
| Hárompontos vonal távolsága (sarokból) | 6,71 m | 6,60 m |
| Gyűrű magassága | 3,05 m | 3,05 m |
A Hárompontos Hatása a Játékstílusra és a Modern Kosárlabdára
A hárompontos bevezetése alapjaiban változtatta meg a kosárlabdát, egyrészt teret adott annak, hogy az alacsonyabb játékosok is igazán eredményes pontszerzők legyenek. Korábban a sportágat egyértelműen a centerek uralták, a hárompontos bevezetése után azonban az 1-es, a 2-es és a 3-as poszton játszók fontosabb szerephez jutottak, mára már kijelenthetjük, hogy az átlagot tekintve dominánsabbak, mint a magasemberek. Emellett a tripla megnyitotta a teret a pályán, széthúzta a betömörülő védekezéseket, látványosabbá, izgalmasabba tette a játékot, és az edzők taktikai lehetőségeit is rendkívül kiszélesítette.
Stephen Curry bedobta 4000. hárompontosát! | 2025. március 13.
A Modern Kor Jelentősége és Esetleges Változtatások
Mindezek ellenére a mai napig vannak olyan aktív NBA-s edzők, akik rühellik a hárompontos intézményét. Az egyikük így fogalmazott:
Még mindig utálom a hárompontost. Számomra ez nem kosárlabda, inkább valamiféle cirkusz. Miért nem csinálunk akkor ötpontost? Esetleg egy hétpontos kosár? De ez csak az én véleményem, én régimódi vagyok. Ugyanakkor nem lehet mit tenni, ha nem használja az ember, ki fog kapni.
Popovich csapata a második legjobb hárompontosokban az NBA-ben, az idén 38 százalékkal dobják, igaz, valamivel kevesebbszer próbálkoznak, mint az előző idényben. A Warriorsnak amellett, hogy van egy Stephen Curryje, aki már háromszáz fölött jár, a ligában második legtöbb hármast dobó játékos is náluk van: Klay Thomspon, neki már több mint kétszázhúsz van.
És a vicc az egészben, hogy 2014 elején az NBA elismerte, tényleg felmerült, hogy megnagyobbítják a pályát, és bevezetik a négypontost. A kilencvenes évek közepén még azért hozta közelebb a vonalat az NBA, hogy ezzel is ösztönözzék a játékosokat a hárompontosokra, most viszont az ellenkezője merül fel a javuló statisztikák miatt. A Grantland netes újság egy 2014-es elemzésében két lehetőséggel állt elő. Az egyik itt is a pálya megnövelése volt, a másik, hogy a jelenlegi méreteket megtartva úgy húzzák ki a hárompontos vonalat, hogy a sarkokról egyáltalán ne lehessen triplát dobni.
A helyzet elég egyszerű: a játék megváltozott, a csapatok jóval többször próbálkoznak triplával, így nyilván sokkal több tripla is lesz. Manapság egy negyed alatt van annyi hárompontos-kísérletük, mint a kilencvenes években egy egész meccs alatt. A Golden State Warriors az elmúlt évek egyik legpazarabb támadójátékát játszó kosárlabdacsapata, és úton van ahhoz, hogy megdöntse a kilencvenes évek legendás Chicago Bullsának rekordját. Mindez annak is köszönhető, hogy a hárompontosokra olyan nagy hangsúlyt fektetnek.
NBA és FIBA Játékstílus Különbségek
Ha összehasonlítjuk az NBA és FIBA játékosok mentalitását és az edzők taktikai utasításait, szembetűnő különbségekre lehetünk figyelmesek a játékstílusukat illetően.
Az NBA-ben a látványosságot, a zsákolások, block-ok (sapkázások) és asszisztok (gólpasszok) jelentik. Az egyének karakteres tehetségét igyekeznek kihasználni. Egyszerű alaptaktikai elemeket használnak, melyek az egyéni képességek érvényesülését segítik.
Ezzel szemben a FIBA-ban az edzők és a játékosok a csapatjátékra koncentrálnak, és egyéni játékra törekvő játékosokat másképp bírálják, mint az NBA-ben.
További Szabálykülönbségek, Amelyek a Játékstílust Befolyásolják
‘Travelling’, vagyis a lépéshiba: Az európai szabályzat szerint a labdával csak egyet lehet lépni, tehát minden második lépésre le kell pattintani a labdát, így lehet szabályosan haladni előre. Ha valaki eldöntötte, hogy az NBA-ből tanul kosarazni, hamar összetűzésbe keveredhet a játékvezetőkkel. Ez azért van, mert ilyenkor hamarabb lépnek, minthogy lepattintanák. Amikor valaki el akarja sajátítani a kosárlabda lépéseit, legelőször a labdával való megindulást kell megtanulnia. Ami a FIBA szerint lépéshiba, az az NBA-ben még bőven belefér.
Személyi hibák (faultok) száma: Az NBA-ben 6 személyi hibának megfelelő szabálytalanságot lehet elkövetni. A FIBA-ban az 5.
Támadó félkör: 2010-ben a FIBA-ban is bevezették a támadó félkört, így az NBA-hez hasonlóan a párhuzamos oldalú körte mellé a támadó faultra vonatkozó szabály is módosult.
Pályaméretek és Szabályok Más Sportágakban - A Játékmenet Befolyásolása
Egy sportág az alaptulajdonságait elsősorban a szabályrendszerének köszönheti. A szabályrendszernek az a része a fontosabb, amely a játék mentét határozza meg. Hogy mit szabad, és mit nem, vagy hogy hogyan lehet pontot, gólt szerezni, illetve megnyerni egy mérkőzést. Azonban van a szabályrendszereknek egy másik része, ezek a pálya méreteire, illetve a pályán található vonalak elhelyezkedésére, azok funkcióira vonatkozó meghatározások. Ezek azok a szabályok, amelyek szintén komoly hatással vannak az adott sportágra. Igaz, ezek a hatások nem olyan mértékűek, mint a fent említett játékmenetet meghatározó szabályok, de mindenképpen fontosak.
Jégkorong: A Szélesség Kérdése
A jégkorongban a legfontosabb eltérés az Észak-Amerikában, illetve az Európában használt két szabvány közt a pálya szélességében van. Az NHL-es pályák mindegyike 200 láb hosszú és 85 láb széles, ez nagyjából 61x26 méteres felületet jelent, a hagyományos európai pályák ennél körülbelül 4 méterrel szélesebbek, de 1 méterrel rövidebbek. A legtöbb világbajnokságot és olimpiát az utóbbi paraméterekkel rendezték, ezeknek a világversenyeknek szinte mindig Európa vagy Ázsia adott otthont, azonban két alkalommal, a 2008-as vb-n és a 2010-es vancouveri olimpián Kanada volt a házigazda, ezt a két eseményt gyakorlatilag NHL-es méretű pályán játszották.
A szélesebb pálya alapvetően több területet enged a csatároknak, akiknek több idejük van megjátszani a korongot, a védők pedig nehezebben tudják kiszorítani őket a palánkok felé. A szűkebb pályán rendszerint nagyobb tempójú a játék, a játékosoknak kevesebb idejük van a döntéshozatalra, illetve a kapusoknak jobban kell figyelniük a szélről, a palánk mellől érkező lövésekre, ugyanis a szűkebb pályán nehezebb zárni a szöget. A két szabvány közti különbség valamennyire magyarázza, miért alakult ki különbség a technikás hokira és sok manőverezésre épülő szovjet és az inkább a fizikalitásra és a belőtt korongokra épülő kanadai iskola közt. Persze ez a szembenállás mára megváltozott, a két stílus sokat merített egymásból.
A jelenlegi tendencia egyértelmű: az IIHF szabályalkotói az NHL-es pályák irányába haladnak, 2014-ben egy komolyabb szabálymódosítás keretében nagyobb teret engedtek a pályák szélessége tekintetében, azóta 26 és 30 méter közt bármi megengedett, így akár egészen szűk pályán is lehet játszani. Ugyanekkor csökkentettek a semleges harmad méretén, elvetve a korábban meglévő, három ugyanakkora harmad koncepcióját, ez is az NHL-ből átvett újítás volt. A semleges harmad a játék szempontjából kevésbé jelentős, így méretének csökkentése a támadó harmad és a védekező harmad javára teljesen logikus, ráadásul ez a változtatás is gyorsítja a játékot. A folyamat pedig tovább zajlik, a 2019-20-as KHL szezonban 6 pálya volt 26 méter széles, 10 pálya volt 28 méter széles (finn sztenderd), és csak 7 hagyományos pálya maradt 30 méteres szélességgel. Emellett tavaly az IIHF eldöntötte, hogy 2022-től az A-csoportos világbajnokságok NHL-es méretű pályákon zajlanak majd.
Baseball, Labdarúgás és Vízilabda
A baseballban a pálya belső területén a távolságok rögzítve vannak, a két oldalvonal pontos hossza azonban nincs meghatározva, ahogy az sem, hogy az oldalvonalakat összekötő kerítés milyen hosszú és milyen magas legyen, ráadásul a kerítés különböző részei eltérő magasságúak. Ez azt eredményezi, hogy a major-ligák közül az MLB az egyetlen, ahol minden pálya különböző paraméterekkel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a pályák különböző alakúak, területűek, egyesek „rövidebbek”, mások „mélyebbek”. A különböző paraméterekből adódóan vannak „ütőbarát”, és vannak „dobóbarát” pályák, előbbieken a támadó, utóbbiakon a védekező játék érvényesül könnyebben. Az NFL is csak akkor nyúlt bele az extra ponttal kapcsolatos szabályokba, amikor már 98 százalékos hatékonysággal vágták be azokat a rúgók.
A labdarúgás esetében elterjedt elképzelés, hogy a pálya hossza 90 és 120 méter közt változhat, ez azonban nemzetközi mérkőzéseken nem igaz, itt a két szélsőérték 100 és 110 méter, a legtöbb híres európai futballstadion pedig 105x68 méteres, így az új pályákat is igyekeznek ekkorára építeni. A vízilabdát a nők 25x20 méteres, a férfiak 30x20 méteres pályán játsszák, néhány éve felmerült, hogy a férfiak is 25 méteres pályán játszanak, de ez egyelőre nem valósult meg. A változtatás abból a szempontból logikus lenne, hogy ebben a sportban a leginkább kihasználatlan a pálya közepe, viszont a tervek szerint a pálya méretének csökkentésével egy mezőnyjátékossal kevesebb is lenne a vízben, ennek azonban már bonyolultabb következményei lennének.
Egy adott sportág pályaméretei tehát változatosabbak lehetnek, mint azt elsőre gondolnánk, és ez a változatosság különböző mértékben hathat az adott játékra. A felülről jövő, szövetségek vagy ligák által meghozott döntések általában az egységesítés felé tartanak. Előfordul, hogy egy adott sportágon belül két eltérő szabályrendszer alakul ki, erre láthattunk példát a jégkorong és a kosárlabda esetében. Mindkét sportág eredetét és erőviszonyait jól mutatja, hogy a szabálymódosítások terén Európa, pontosabban a nemzetközi szövetség kezd el közelíteni az észak-amerikai szabályokhoz. A baseball viszont egyértelmű ellenpélda, náluk nincs igény az egységesítésre, nem is nagyon lenne lehetőség rá. Az MLB-ben minden pálya egyedisége az adott baseballstadion történetéhez tartozik. Az egységesítésen kívül a módosítások egyértelmű célja, az adott játék gyorsabbá, látványosabbá, gól- vagy pontgazdagabbá tétele.
tags: #nba #3 #pontos #tavolsag
