Az NBA legendás játékosai és csapatai
Az észak-amerikai kosárlabdaliga, az NBA története során számtalan emlékezetes pillanatot, legendás csapatot és ikonikus játékost adott a sportvilágnak. Január 8-a különösen emlékezetes dátum a liga történelmében két eseményről is híres igazán. Az egyik 25 évvel ezelőtt történt, amikor a Chicago Bulls a Milwaukee Bucksot fogadta, a kétszeres címvédő pedig 120-95-re győzött. 21 évvel ezelőtt, 1997. január 8-án pedig az NBA kihirdette minden idők 10 legjobb csapatát, melyek közül több is szerepel ebben az áttekintésben.
A '60-as évek dominanciája: Celtics és Sixers
Az NBA történetének egyik legintenzívebb rivalizálása a Boston Celtics és a Philadelphia 76ers között bontakozott ki a '60-as években. A Celtics az alapszakaszban 62-18-as mérleggel nyerte az akkor még 9 csapatos liga teljes alapszakaszát. A keleti döntőben nagyon megszenvedtek a Wilt Chamberlain vezette, de az alapszakaszban csak 40-40-et futó Philadelphia Sixersszel - Chamberlain az idény közben érkezett a San Francisco Warriorstől Phillybe. Mindenki a hazai meccseit hozta, az utolsót pedig 110-109-re nyerte a Celtics minden idők egyik legemlékezetesebb PO-momentumával. A végén a Sixers a bostoni térfélen jött alapvonali bedobással, ám ezt John Havlicek lefülelte, az óra lepörgött, ezzel nyert a Celtics.
A Celtics vezéregyénisége Bill Russell volt, aki 31 évesen utoljára, ötödik alkalommal lett a liga legértékesebb játékosa (14.1 pont, 24.1 pattanó, 5.3 gólpassz), és utoljára, harmadik alkalommal került be az All-NBA első csapatba. Mellette olyan játékosok voltak, mint az ekkor még csak 24 esztendős, később a csapat húzóemberévé előlépő 13-szoros All-Star, megszámlálhatatlan All-NBA első és második, valamint All-Defensive első és második csapatba jelöléssel rendelkező, 1973/74-ben Finals MVP-nek választott John Havlicek; az ezt megelőző négy szezonban All-NBA második csapattagnak választott hatszoros All-Star, és kommentátorként ma is a franchise kötelékében dolgozó Tom Heinsohn, vagy az ötszörös All-Star, ebben az idényben is All-NBA második csapattag Sam Jones.
A Philadelphia 76ers azonban 1966-67-ben egy másik történetet írt. A Sixers már az alapszakaszban bebizonyította, hogy nem viccelnek, a 10 csapatos liga legjobb mérlegével, 68-13-mal zártak. A keleti elődöntőben 3-1-re verték a Cincinatti Royalst, majd nagyon könnyedén, 4-1-gyel intézték el a keleti döntőben az akkor nyolcszoros címvédő Bostont. Ez volt Wilt Chamberlain első bajnoki címe. Harmadik alkalommal lett MVP (24.1 pont, 24.2 pattanó, 7.8 gólpassz) - még a következő idényben nyert egyet, aztán többet nem -, és az All-NBA első csapatba is bekerült természetesen.
A New York Knicks első bajnoki címe (1970)
A New York Knicks történetének első bajnoki címe az 1969-70-es szezonban valósult meg. Az alapszakaszt 60-22-vel, ligaelsőként hozták le Red Holzman vezetőedző irányításával - volt egy 18 meccses győzelmi szériájuk és 23-1-gyel nyitottak. A PO első körében hatalmasat meccseltek az Earl Monroe - Wes Unseld páros vezette Baltimore Bullets-cel. Végül 4-3-mal továbbmentek, utána pedig 4-1-gyel nagyon könnyedén verték az elsőéves Kareem Abdul-Jabbar fémjelezte Milwaukee Bucksot. A döntőben Jerry West, Wilt Chamberlain és a Los Angeles Lakers jött szembe, és ez a párosítás is legendássá vált.
Willis Reed nem véletlenül volt ennyire fontos csapatának: ő volt ebben az idényben az All-Star és az alapszakasz MVP-je is (21.7 pont, 13.9 pattanó), de a döntő legértékesebb játékosának is megválasztották. Mellette még egy igazi legenda játszott ebben a keretben: Walt Frazier 7-szer volt All-Star, emellett zsinórban hétszer volt az All-Defensive első csapat tagja, és négyszer All-NBA első csapatba is beválasztották, a Knicks történetének legjobb irányítója volt.
A „Willis Reed-játék” – Sportscentury
Az 1972-es Los Angeles Lakers rekorddöntő szezonja
Az 1971-72-es Los Angeles Lakers a liga történetének egyik legdominánsabb szezonját produkálta. Akkoriban minden idők legjobb mérlegével, 69-13-mal végeztek az alapszakaszban, természetesen a liga élén. Egy máig fennálló rekordot is tartanak: 33 meccset nyertek zsinórban, amire soha korábban és azóta sem volt senki képes az NBA-ben vagy bármelyik amerikai major sportban. 4-0-lal verték a Chicago Bullst a nyugati első körben, aztán pedig visszavágtak mindenkinek.
Wilt Chamberlain ebben az idényben már "csak" a második All-NBA csapatba fért be, de az első védekező ötösben ott volt, ráadásul ő lett a döntő legértékesebb játékosa. Elgin Baylor ennek a szezonnak az elején vonult vissza, egy legendával tehát kevesebb lett az együttes. Jerry Westet, "a logót" sem nagyon kell azonban bemutatni senkinek - pályafutása összes szezonjában, tehát 14-szer lett All-Star, csak kétszer nem volt tagja az első vagy második All-NBA csapatnak, és 1968/69-ben a liga történetének egyetlen játékosa lett, aki úgy lett döntő MVP, hogy a vesztes csapat tagja volt. Ebben a finálában 25.6 ponttal Gail Goodrich volt a legeredményesebb, ő összesen 5-szörös All-Star volt, egyszer pedig az All-NBA első csapatának a tagja is.
A '80-as évek: Sixers, Celtics és Lakers dinasztiák
A Philadelphia 76ers diadalmenete (1983)
Az 1982-83-as Philadelphia 76ers a liga történetének egyik legsimább bajnoki címét szerezte. Az alapszakaszban 65-17-et futottak, amivel 7 meccsel értek el jobbat, mint a második Los Angeles Lakers. A PO-ban aztán senki nem állt az útjukba: 4-0-lal gázolták el a Bernard King-féle New Yorkot, 4-1-re verték a Don Nelson irányította, Sidney Moncrief fémjelezte Bucksot, majd a döntőben 4-0-lal söpörték ki Kareem Abdul-Jabbar és Magic Johnson csapatát, a Los Angeles Lakerst.
Két játékost kell mindenképpen kiemelni ebből a keretből. Az egyik Michael Jordan "elődje", Dr. J, azaz Julius Erving, aki a korszak egyik legnagyobb zsenije volt, 5-szörös ABA és 11-szeres NBA All-Star, 5-ször volt All-NBA első és 2-szer második csapat tagja, volt alapszakasz MVP, kétszer az All-Star Gála legértékesebb játékosa - másodjára pont ebben az idényben -, és minden idők egyik leglátványosabban játszó kosarasa. Mellette Moses Malone, a csapat középjátékosa is kulcsfontosságú volt, aki szintén MVP és döntő MVP címet is nyert abban a szezonban.
A Boston Celtics 1986-os bajnoki címe
Az 1985-86-os Boston Celtics 67-15-öt ment az alapszakaszban, majd átrohant gyakorlatilag keleten. A Chicago Bullst Jordan 63 pontos meccse ellenére is kisöpörték (3-0), Dominique Wilkins és az Atlanta Hawks sem jelentett sokkal komolyabb akadályt (4-1), majd a Milwaukee Bucks ellen egy újabb söprés érkezett (4-0).
Larry Bird lett az alapszakasz (25.8 pont, 9.8 pattanó, 6.8 gólpassz) és a döntő legértékesebb játékosa is - előbbi harmadjára, utóbbi másodjára, mindkettő utoljára. Kevin McHale másodjára lett All-Star ebben a szezonban, az előző két idény legjobb hatodik embereként pedig az volt az a szezon, ahol bekerült a kezdőcsapatba - először ment 20 pont fölé pontátlaga is, és először került be az All-Defensive első csapatba. Olyan kiegészítők voltak mellettük, mint a korábban Portlandben bajnok, alapszakasz és döntő MVP címet is nyerő Bill Walton, aki ebben a szezonban a legjobb hatodik ember lett, és utolsó produktív idényét játszotta. Nem volt kisebb név a már harmadik bajnoki címét ünneplő, 1979-ben még a Seattle Supersonics színeiben döntő MVP címet is nyerő Dennis Johnson, aki ötször volt All-Star és a korszak legjobb védői közé tartozott - 9-szer volt All-NBA első vagy második csapattag.
A "Showtime" Lakers (1987)
Az 1986-87-es Los Angeles Lakers a Pat Riley irányítása alatt 65-17-tel nyerte az alapszakaszt, hogy aztán a PO első három körében túl sokat ne szenvedjenek. Alex Englisht és a Denver Nuggetset kisöpörték (3-0), a Sleepy Floyd, Joe Barry Carroll, Chris Mullin-féle Golden State Warriors ellen sem szakadtak meg (4-1), majd újabb söprés következett a nyugati döntőben, ezúttal a Seattle Supersonics volt az áldozat (4-0).
Az alapszakasz (23.9 pont, 6.3 pattanó, 12.2 gólpassz) és a döntő legértékesebb játékosa is Magic Johnson lett - először volt a legjobb az alapszakaszban, még kétszer sikerült ez neki, és már harmadjára a döntőben, ez viszont utoljára. Kareem Abdul-Jabbar pályafutása során először átlagolt 20 pont alatt, és először nem volt tagja All-NBA vagy All-Defensive csapatoknak. James Worthy azonban még ekkor kezdett belelendülni: másodjára volt All-Star - összesen 7 meghívásig jutott -, a következő idényben pedig ő lett a döntő MVP-je.
A "Bad Boys" Detroit Pistons (1989)
A Chuck Daly irányította Detroit Pistons, a hírhedt "Bad Boys" gárda 63-19-cel nyerte az alapszakaszt, akik a PO-ban lehengerlő teljesítményt nyújtottak. Söpörték a Larry Birdöt nélkülöző Celticset (3-0), majd ugyanezt tették a Milwaukee Bucksszal is (4-0). Az egyetlen igazi erőpróbának a keleti döntő bizonyult számukra, ahol 4-2-vel verték az ekkor még a Bad Boys stílusra nem elég felkészült Chicago Bullst.
A Bad Boys legnagyobb egyénisége, Isiah Thomas játékosként 12-szeres All-Star volt, háromszor volt All-NBA első és kétszer második csapat tagja, kétszer pedig az All-Star gála MVP-jének választották - erre az idényre ő is mindent a csapatnak rendelt alá, az All-Star jelölésen kívül semmilyen egyéni díja nem volt. Dennis Rodman még csak bontogatta szárnyait, harmadik évében járt - a következő két idényben választották meg a liga legjobb védőjének. A négyszeres All-Star, minden ellenfél által kifejezetten gyűlölt Bill Laimbeer kezdett leszálló ágba kerülni, Daly mester azonban nagyon összerakta a gárdát. A döntő MVP-je a Pistons előző GM-je, Joe Dumars volt, aki hatszoros All-Star lett a következő években, de leginkább védekezéséről volt híres ő is - All-Defensive első csapatba választották ebben az idényben is.
Michael Jordan és a Chicago Bulls érája
Az első három bajnoki cím (1992)
A címvédő Bulls 67-15-tel nyerte az alapszakaszt, de nem volt egyszerű PO-juk. A Miami Heatet még kisöpörték (3-0), de a Patrick Ewing-féle New York Knickset már óriási csatában múlták felül (4-3), és régi nagy riválisuk, a Cleveland Cavaliers sem bizonyult egyszerű feladat (4-2). Michael Jordan harmadjára lett az alapszakasz legértékesebb játékosa (30.1 pont, 6.4 pattanó, 6.1 gólpassz) és másodjára lett a döntő MVP-je - előbbiből még kettő, utóbbiból még négy jött neki ezt követően. Természetesen All-NBA és All-Defensive első csapattag lett, ahogy az 1987/88-as szezontól kezdve az 1997/98-as idényig minden teljes szezonjában.
A „Willis Reed-játék” – Sportscentury
A legendás 72-10-es szezon (1996)
Az időrendben utolsó csapat pedig a legendás, 72-10-es Bulls - ők döntötték meg az 1971/72-es Lakers 69-13-as rekordját. A PO-ban az Alonzo Mourning, Tim Hardaway-féle Miamit söpörték az első körben (3-0), Patrick Ewingékat a második körben intézték el, sokkal könnyebben, mint 5 évvel korábban (4-1), majd Shaquille O'Neal és Penny Hardaway Orlando Magicjét küldték nyaralni, hibátlan teljesítménnyel (4-0). Természetesen Jordan lett az alapszakasz (30.4 pont, 6.6 pattanó, 4.3 gólpassz) és a döntő legértékesebb játékosa is.
Pippent leszámítva a kiegészítőszemélyzet komolyan kicserélődött körülötte. Cartwrightot Luc Longley, Grantet viszont a korábban már Detroitban is bajnok, csak ott és a Bullsban nem teljesen fékezhetetlen Dennis Rodman váltotta, aki zsinórban ötödjére lett a liga legjobb pattanózója (14.9) - a következő két idényben is nyerte a kategóriát -, és pályafutása során utoljára kapott helyett az All-Defensive első csapatban. A triplákért már Steve Kerr felelt - az előző idényben 52.4%-kal nyerte a kategóriát, ebben a szezonban 51.5% volt a mutatója.
Az NBA felépítése: Főcsoportok és csoportok
Az NBA két főcsoportra (konferenciára) oszlik, melyek a Keleti és a Nyugati főcsoport. Mindkét főcsoport 15 csapatból áll, és tovább oszlanak 3-3 csoportra (division), minden csoportban 5 csapattal. A csoportbeosztások a 2004-05-ös szezontól érvényesek.
Nyugati főcsoport
A Nyugati főcsoportot földrajzi elhelyezkedés alapján nevezzük Nyugati főcsoportnak, ugyanis nagyrészt Észak-Amerika nyugati részén találhatóak. Csoportjai a Délnyugati (Southwest), az Északnyugati (Northwest) és Csendes-óceáni (Pacific) csoport.
Keleti főcsoport
A Keleti főcsoport viszont (nevéből eredően is) nagyrészt az Észak-amerikai kontinens keleti részén fekszik. A 3 csoport nevei az Atlanti (Atlantic), Központi (Central) és Délkeleti (Southeast) csoport.
tags: #nba #csapatok #jatekosai
