Az NBA taktikai rendszerei és kulcsfogalmai
Az NBA, a világ legnívósabb kosárlabda-bajnoksága, nem csupán az egyéni képességekről szól, hanem a kifinomult taktikai elképzelésekről és a csapatjáték összehangolásáról is. Ahhoz, hogy megértsük a mérkőzések dinamikáját és az edzői döntések hátterét, elengedhetetlen a különböző taktikai figurák és a játékosok szerepköreinek ismerete.
I. Játékospozíciók és szerepköreik
Egy kosárlabda csapatban számos játékos lehet, de egyszerre csak öt tartózkodhat a pályán. Az alábbiakban bemutatjuk az öt alapvető pozíciót és az azokhoz tartozó főbb feladatokat:
Irányító (Point Guard)
Az irányító játékos (Point Guard) a támadásnál többnyire az akciót vezeti. Ő a játékszervező, kitűnően vezeti a labdát, remekül passzol, és távolról is hatékonyan tud dobni. Tudja a pályán lévő összes játékos erősségét, gyengeségét. Ahogy a figurákat bemondja, mikor csapatának mozgását irányítja, akkor egyfajta játékos-edzővé válik. A legjobb távoli dobásokat ő hajtja végre, gyakran segít az elzárásban, aztán hirtelen kosárra tör, ha van lehetősége. The point guard runs the offense and usually is the team’s best dribbler and passer.
Dobóhátvéd (Shooting Guard)
The shooting guard is usually the team’s best shooter.
Alacsonybedobó (Small Forward)
Az alacsonybedobó az első számú dobóterületen mozog, a saroktól a kosár felé eső részen. A nevük megtévesztő, hiszen átlagos magasságuk 192-203 cm között van. The small forward plays against small and large players. They roam all over on the court.
Erőcsatár (Power Forward)
A dobócsatár kifejezés talán jobban illene rá, a hárompontos vonalról ugyanolyan könnyedén dob, mint a palánk környékéről. Ezt a posztot hívják magasbedobónak is, centernek számít, de nem olyan magas, és mozgékonyabb is a valódi centernél. Erős, rugalmas, agresszív, minden lepattanóért harcol. Sokoldalú játékosnak kell lennie, közeli és távoli dobásokat is kombinálhat. The power forward does many of the things a center does, playing near the basket while rebounding and defending taller players.
Center
A center áll a középpontban, a legmagasabb ember a magas emberek játékában. Az ő felségterülete a gyűrű alatt van, folyamatosan figyelnie kell a magasbedobóját és harcolni a lepattanókért. Egy jó center dobásblokkolásaitól tart az ellenfél, ha éppen nincs a kosárral szemben, akkor "gólpasszt" adhat a szabadon álló csapattársának. The center is the tallest player on each team, playing near the basket. On offense, the center tries to score on close shots and rebound.
II. Alapvető taktikai kifejezések és akciók
Alley-oop
Amikor egy játékos a levegőbe ugrik, elkap egy passzt, és zsákolással szerez pontot a mozdulat végén.
Belemenés (Charging)
Támadó hiba, belemenés, egy védőjátékos kényszeríti ki, amikor a támadó belerohan az előtte álló ellenfelébe.
Hideg (Cold)
Amikor egy játékos egy adott mérkőzésen mélyen tudása alatt teljesít.
Egész pályás letámadás (Full-court press)
Egész pályás letámadás, amely az ellenfél labdakihozatalát igyekszik megnehezíteni már a saját kosár alól.
Kosárba nyúlás (Goaltending)
Szabálysértés, amikor egy játékos beleüt a kosár felé leszálló ívben tartó labdába. Ha egy védőjátékos ezt teszi, a támadók megkapják a pontot.
Személyi hiba (Personal foul)
Szabálytalan megmozdulás következménye, ami által a játékos az ellenféllel érintkezésbe kerül, akadályozva ezzel annak mozgását vagy dobását.
Lepattanó (Rebound)
A lepattanó megszerzése az egyik legfontosabb statisztikai mutató, mind támadásban, mind védekezésben kulcsfontosságú lehet.
Gyenge oldal (Weak side)
A pályának az a fele, ahol nincs mozgás, ahol kevés a játékos, gyakran használják taktikai előny szerzésére, például dobóhelyzet kialakítására.
III. Csapatösszeállítás és stratégia
NBA Draft
Ebben a folyamatban a kluboknak lehetőségük van a legjobb főiskolai és más kontinensről érkező, így az NBA szemszögéből amatőrnek számító játékosok profi szolgáltatásainak kiválasztására. Rengeteg játékos van, aki abban reménykedik, hogy az első körben kiválasztják, a nagy NBA-s nyári szemle helyszínén. A megfigyelők jelentéseit a játékosok fejlődéséről összeállítják az évek során, de a csapatoknak lehetősége nyílik a draft előtt kipróbálni a játékosokat. Főként ez alapján alakul ki a sorrend, de minden csapatnak megvan a maga válogatási elve.
A mai NBA Drafton azok a csapatok, amelyeknek nem sikerült az előző évben bejutniuk a rájátszásba, sorsot húznak. Ezzel határozzák meg az első három választás sorrendjét. Utánuk választhat a többi csapat a győzelem-vereség mérlegük arányának megfelelően, vagyis a legrosszabb mérlegű csapat kapja a választáson a legjobb helyezést. A magyar játékosok közül a legfrissebb kiválasztott Hanga Ádám, akit a San Antonio Spurs összesítésben az 59. helyen foglalt le. Természetesen a megfigyelők is mellényúlhatnak, és sok minden más is közbeszólhat, így nem mindig jönnek be az első választások, de azért mégis rangot ad egy játékosnak, ha elsőként választják ki a drafton. És sokan természetesen be is futották, futják a nekik jósolt karriert.
Fizetési sapka (Salary Cap)
A fizetési sapka (salary cap) az NBA munkaerő-piaci stratégiájának egyik fontos eleme, amely meghatározza, hogy a liga csapatai a költségek mekkora részét szánhatják a játékosok bérére egy adott szezonban. Az NBA-ben rugalmas fizetési plafont (soft cap) alkalmaznak, itt bizonyos feltételek teljesülése mellett átléphető ez a felsőhatár is. A modern fizetési plafon 1984-ben jelent meg először az NBA-ben, és azóta napjainkig több mint tizenhatszorosára nőtt az összege.
Kiszámítása úgy történik, hogy minden júliusban felbecsüli a Liga, hogy mennyi bevételre számíthat a következő szezonban, és ebből a számból bonyolult matematika után meghatározzák a játékosok javadalmazását. Ugyanígy van fizetési padló is, amennyiben egy csapat a fizetési plafon 75%-ánál kevesebbet fordít javadalmazásokra, akkor a fennmaradó összeget ki kell fizetnie játékosai számára.
IV. Taktikai elemzések mérkőzéseken
A taktika az NBA-ben folyamatosan változik a játékoskeret, az ellenfél és a sérülések függvényében. Néhány példa a közelmúltból:
LeBron James és a Los Angeles Lakers nehézségei
Tegnap este borzalmasan gyenge végjátékkal szenvedett újabb vereséget a Los Angeles Lakers a messze ligautolsó, sorozatban nyolc vesztett meccs után érkező New York Knicks ellen. Ebben a vereségben pedig most LeBron James is vastagon benne volt. A Los Angeles szupersztárja jól játszott három negyeden keresztül, a záró etapban azonban 4/15-öt szenvedett össze mezőnyből, márpedig még soha nem volt olyan a pályafutása során, hogy egy negyed alatt tizenegy mezőnydobást is elhibázzon - az említett 0/6-os Lakers-hajrából 0/4 az övé volt, kapott két blokkot és elrontott két tempót. "Zavar az a tény, hogy nem zártuk le a meccset, zavar az a tény, hogy nem csináltam elég játékot ahhoz, hogy nyerjünk, az is zavar, hogy a végén még dobásig sem jutottam. Viszont mi a különbség az ő mérlegük és a miénk között? Mindkét csapat lemaradt a rájátszásról, szóval nincs különbség. Jamest egyébként eddig összesen ötször blokkolták egy meccs utolsó öt másodpercében, amikor éppen a vezetésért próbált dobni: idén januárban Tobias Harris, 2014-ben Mason Plumlee és Jimmy Butler, 2013-ban John Salmons és 2008-ban Samuel Dalembert produkált ilyet Hezonja mostani alakítása előtt." Végül essen szó LeBron Jamesről, aki kijelentette, hogy „ezek a vállak okkal születtek”, feljebb fog kapcsolni, több terhet vesz magára. Vogel mondta ezzel kapcsolatban, hogy a Miami-korszakban, amikor Wade és/vagy Bosh kidőlt, az több labdaérintést jelentett Jamesnek, ami viszont nem jelentett jót Vogel csapatának, a rivális Pacersnek.
Miért LeBron James egy kosárlabdazseni?
Clippers vs. Mavericks: Szerkezeti váltások és sérülések hatása
Mi várható az ötödik meccsen Phoenixben? A Clippers alacsonyabb szerkezettel kezdett, Ivica Zubac helyét Nicolas Batum vette át a kezdőben, és ez a változtatás telitalálatnak bizonyult, Batum töltötte a legtöbb időt a pályán a kezdőik közül, és Zubac is hasznosan tudott beszállni a kispadról. A center az előző meccseken rendre megégett, amikor Luka Doncic került vele szembe, legutóbb ezért csak 11 percet játszott, most viszont csereként 18 percet tölthetett a pályán, ráadásul a jelenléte fel is értékelődött. Az alacsony szerkezetnek köszönhetően bekezdett a Clippers, és azt követően, hogy az első pár támadás után Kristaps Porzingis sem tudta már kihasználni a magassági fölényét, Rick Carlisle lépéskényszerbe került.
Carlisle javára kell írni, hogy rendíthetetlenül próbálkozott, a rájátszás során szintén először került elő Trey Burke, majd a 3. negyedben Josh Richardson is a korábbiaknál nagyobb szerephez jutott, bár utóbbihoz hozzájárultak Tim Hardaway Jr. faultgondjai is. Akárhogy forgatta az ötöseit, nem találta meg a fogást az ellenfélen, és ezt csak fokozta, hogy Luka Doncic sem volt önmaga a sérülése miatt. Luka Doncic jól láthatóan nem tudta a legjobbját hozni, egyértelműen zavarta őt a sérülése, de emellett a Clippers is kiváló munkát végzett rajta, ők is hozzájárultak ahhoz, hogy csak 9/24 dobását süllyesztette el. Egy valami viszont csak a szlovénon múlik, mégpedig a büntetők értékesítése, amivel az egész párharc során meggyűlik a baja, már a sérülése előtt sem dobott jól a vonalról, 4 meccs alatt 13/32 büntetőt küldött a helyére. Luka Doncic 19 pontos meccse láthatóan nem fért bele a Mavericksnél, de mellette a másik négy kezdő sem hozza már azt, amit az első két meccsen. Az első találkozón 59 pontig jutott Tim Hardaway Jr., Kristaps Porzingis, Dorian Finney-Smith és Maxi Kleber, a másodikon 64-ig, a harmadikon már csak 41-ig, míg ma hajnalban megálltak 30-nál, és ebből 18 a valamelyest feljavuló Porzingistől jött. A kezdők elfogyása azért is hatalmas probléma, mert a kispad eddig sem tudott kiemelkedőt nyújtani, egy jó átlagot tudtak hozni a cserék, akik sorrendben 23, 24, 23 és 32 pontot szereztek, és az utolsó szám is leginkább azért nagyobb, mert az eldőlt mérkőzés legvégén Dwight Powell beszórt 7 pontot.
Suns vs. Lakers: Sérülések és edzői alkalmazkodás
Előbb Chris Paul (illetve Dario Saric), majd KCP és Anthony Davis egészségügyi problémái csillagozták, csillagozzák meg a szériát, így az edzők munkája sem a taktikai változtatásokban, hanem a sérülések menedzselésében vált szükségessé. Monty Williams nem igazán tudott mit kezdeni azzal, amikor Paul 20-25 perceket bírt, amiből támadásban jó 10-12 perc volt értékelhető, kettőből kettőt bukott a Suns, és Frank Vogel sem nagyon tudott újítani Davis kidőlése után. Paul szerencsére úgy tűnik, hogy menetből kihordja a sérülését, a negyedik meccsen 32 percet „vállalt” (elnézést), dobott 18 pontot, adott 9 gólpasszt, szerzett 3 labdát, ezek nagyjából le is fedik az alapszakasz-számait, de ránézésre is szinte végig jól mozgott. Paul „visszatérése” abban is sokat segített, hogy a Phoenix rotációja közelít a megszokotthoz, így mindenki közelít a komfortzónájához. Cameron Payne dolga a kettes számú játékszervező Paul vagy Booker mellett (és nem helyett, mint korábban Paul esetében), ezt jól meg is oldotta. Legalább ilyen fontos, hogy Paul normál percezésével a védekezésben nem akadtak nagyobb üresjáratok és lyukas posztok, a Lakers így nem fért hozzá a matchup-előnyökhöz, nem tudott felpörögni az első félidőben még Davisszel sem. Régi olvasóink biztosan emlékeznek rá, mert már sokszor leírtuk: 2-2-es állásnál az ötödik meccs kiemelten fontos, amelyik csapat nyeri, általában az egész szériát nyeri. Jelen esetben Davis sérülése árnyalhatja a képet, olyan ágyékhúzódásról olvasni, ami alapján az ötödik meccsen nem látjuk, de a hatodikon már valószínűleg igen. Persze pályára léphet az ötödiken is, de csoda lenne, ha a fájós bal térdével együtt komolyabb hatása lenne a meccsre. Támadásban Frank Vogelnek el kell majd döntenie, hogy melyik ujjába harapjon, mert Harrell a festék környékén hasznos, Morris inkább a periméteren, de konkrétan a Suns ellen egyikük sem igazán jó. Ha a Lakers-festék átjáróház lesz (erre a feljavuló Paullal minden esély megvan), és támadásban sem Harrell, sem Morris nem fakít, akkor jöhet akár egy small-ball felállás is egy centerrel (Drummond és az egyébként egyre jobb Gasol). Itt nyilván kulcskérdés KCP állapota, ha ő hadra fogható, akkor akár egy háromhátvédes felállást is el tudok képzelni KCP-val, Matthewsszal és Carusóval, hogy megnehezítsék a Suns festékbe jutását és ezzel nyírják ki Crowderék kinti dobásait is. A Sunsnál kisebb változtatások lehetnek, Kaminsky játéka egyre rosszabb, visszakerülhet a kisebb sérülésből lábadozó Saric, pláne ha tényleg lesz small-ball, de a csapat védekezése így is rendben volt.
Nets vs. Celtics: A szupersztárok dominanciája
Kevin Durant 34,8 pontot (57,7% mezőnyből, 64,2% tripla) és 8,3 lepattanót (plusz 1,8 labdaszerzést és 2 blokkot) átlagol eddig a Celtics elleni szériában, Kyrie Irving 24,8 pontot és 7,3 lepattanót tesz ehhez hozzá, míg James Harden 26,3 ponttal, 6,5 lepattanóval, valamint 10,8 gólpasszal veszi ki a részét a buliból - ellop még meccsenként két labdát és 54,1%-kal céloz mezőnyből. Vagyis a Brooklyn három szupersztárja a négy meccs során összesen 85,9 pontot dobnak átlagban úgy, hogy az elsőn még eléggé akadozott a gépezet - egészen döbbenetes adat, tényleg tehetetlen a bostoni védekezés. A csapat 126,3-as offensive ratingje már a legjobb az egész első kört tekintve, 63,6-os TS%-uk szintén a legjobb adat, a védekezésük pedig egyelőre közepes. Az előző meccs után is leírtuk, hogy túlreagálni talán nem kell a Celtics győzelmét, hiszen Jayson Tatum 50 pontos estéje és sok tényező együttes alakulása hozta meg ezt a sikert a Stevens-legénység számára, a negyedik mérkőzés pedig ráerősített erre. Tatum most is dobott 40-et, a kiegészítők közül szintén többen is hozták magukat, Kemba Walker kiesése pedig fájdalmas, de ebben a szériában végig sérülten játszott eddig és nem is tudott igazán jó lenni - egyúttal az sem valószínű, hogy a folytatásban hirtelen meggyógyul és 100%-os lesz.
Hawks vs. Knicks: Támadási problémák
A Hawks vezére parádésan kezdte playoff-pályafutását és az első négy mérkőzése során 27,5 pontot, valamint 10 gólpasszt átlagolt, ami szenzációs adat - olyannyira, hogy az NBA történetében csak négy játékos kezdett így a PO-ban, Steph Curry, Oscar Robertson és Kevin Johnson. Úgy tűnik, hogy nincs megoldás a New York problémáira, Derrick Rose-ék támadójátéka egyszerűen nem üti meg a playoff-szintet ebben az összevetésben - ugyan a védekezésük rendben van (bár hajnalban már itt is voltak gondok), de ennyire nehézkes, körülményes támadójátékkal nem lehet futásokat vezetni, ritmust váltani és kiélezett helyzetben győzelmeket aratni. Julius Randle javulása biztató, de egyelőre nagyon kevés, most is 40% alatt dobott, míg Rose a második félidőre szintén kifulladt a komoly terheléstől, összesen két jó dobása volt a nagyszünetet követően. A lényeg, hogy négy meccs alatt nem sikerült érdemi támadójátékot kitalálni a Hawks hatékony, de azért támadható védekezésével szemben, így elég nehéz elképzelni, hogy mihez, kihez nyúlhat még Tom Thibodeau, hiszen a kezdőben is változtatott már, de az sem jött be - a pad elég üresnek tűnt hajnalban, nem nagyon lehet onnan kit kiemelni.
