Az NCAA Football Világa: Történelem, Szerkezet és Játékmenet

Az amerikai futball eredete egészen az 1820-as évekig nyúlik vissza, amikor a Princeton egyetem diákjai egy „ballown” nevű, rögbihez hasonló játékot kezdtek el játszani, igaz ez a játék még nem sok mindenben hasonlított a mai futballhoz. Egy-egy csapatban 15 játékos ütötte, rugdalta a labdát (és gyakran az ellenfelet), bár részletes szabályrendszerről nem maradt fenn semmi információ. Néhány évvel később a Harvard egyetem diákjai kezdtek el egy hasonló sportot játszani, ám a futball kialakulása az amerikai polgárháború végét követően indulhatott be igazán.

Az Amerikai Futball Gyökerei és az NCAA Megalakulása

Az első amerikai futballmeccsre - noha a játék inkább a labdarúgásra hajazott, mint a későbbi amfocira - a Rutgers és Princeton egyetemek csapatai között került sor 1869-ben, a csatát 6-4-re (akkoriban még „gólokat” számoltak) Rutgers nyerte. 1873-ban négy egyetem képviselői (Rutgers, Princeton, Columbia, Yale) New York-i találkozójukon megalakították az NCAA elődjét, az IFA-t (Intercollegiate Football Association) és lefektették a játék legelső szabálykönyvét.

A 15 fős csapatok vetélkedése azonban még mindig jobban hasonlított a rögbire és a labdarúgásra, mint a mai amerikai futballra, és számos további reformra volt szükség az elkövetkezendő években. Ezek meghozatalában leginkább Walter Camp, a Yale csapatának edzője és az IFA szabályairól döntő bizottság elnöke járt az élen: a csapatok létszámát 15-ről 11-re csökkentették és a rögzítették pálya hosszát is, ami ekkor még 110 yardos volt.

1882-ben bevezették a „down”-rendszert, ekkor még minden csapatnak 3 próbálkozása volt, hogy 5 yardot haladjon előre a labdával. Ezt később, 1906-ban 10 yardra növelték, a negyedik down-t 1912-ben vezették be. 1883-ban az addigi gólrendszer helyett bevezették a ma is használt touchdown, field goal, extra point és safety fogalmát és pontértékét. Érdekes módon ekkoriban még legálisnak számított a derékon (övön) aluli fogás és ütközés, a holding.

A játék népszerűsége gyorsan terjedt: míg 1880-ban még csak 8 csapat vett részt a „bajnokságban”, a századfordulón már 43 főiskola vetélkedett egymással. Sokakat elriasztott viszont a sportág durvasága: csak 1905-ben több százan sérültek meg és majd két tucat játékos halt meg a pályán, főképp az akkoriban népszerű, durva tömegfigurákban (pl. flying wedge).

Az elnök, Teddy Roosevelt is sajnálatát felyezte ki a tragikus események miatt, de az csak legenda, hogy ő maga személyesen beavatkozott volna az IFA munkájába, határozottan kérte viszont a sportot megalapító egyetemek (Harvard, Yale, Princeton) képviselőit, tegyenek valamit a biztonságért. 1905 decemberében több mint 60 egyetemet invitáltak meg arra a találkozóra, ahol az IAAUS (Intercollegiate Athletic Association of the United States) megalapításának tervét tárgyalták még, és melyre az elhúzódó gyűlések miatt végül 1906. március 31-én került sor. A szervezet 1910-ben vette fel az NCAA (National Collegiate Athletic Association) nevet, és ma is ezen a néven tömöríti az amerikai egyetemi sportélet számos különböző sportját.

A sorozatos egyeztetések során az amerikai futballt is megreformálták. Fontos, új szabálynak bizonyult a játékidő 60 percre csökkentése, a két felálló csapat közti semleges zóna (neutral zone) bevezetése és az előre történő passz legalizálása. Korábban a csapatok rögbihez hasonló módon futófigurákkal, vagy oldalra/hátra passzolt labdával és abból történő megindulással próbálkoztak. Az amerikai futball az elmúlt majd száz évben számtalan újabb reformon esett át, főképp a támadó/védő/speciális csapatok szerkezete és a különböző játékbéli figurák sokfélesége változott.

Az NCAA Football Bajnokság Rendszere és Felépítése

Az első 4 csapatos „bajnokságot” létrehozó szervezők soha sem gondolták volna, hogy mintegy másfél évszázad múlva az egyetemi csapatok vetélkedése több száz gárdát tömörít majd, jóllehet ez pont így történt: ma négy különböző osztályban több mint 500 csapat vesz részt a küzdelmekben. Ennyi egyesület számára természetesen lehetetlen egyetlen egy közös bajnokságot szervezni. A csapatok közt ráadásul hatalmas különbségek mutatkoznak, pénzügyileg és toborzólehetőségek - vagyis a középiskolai játékosok „leigazolása”, azaz a toborzás (recruiting) - terén egyaránt.

Épp ezért a bő félezer csapat négy különböző osztályban, azokon belül pedig kisebb egységekben, ún. konferenciákban oszlik el. Az NCAA bajnokság négy osztálya erősségi sorrendben a következő: FBS (legerősebb), FCS, Division II és Division III (leggyengébb). Ezeket talán úgy a legegyszerűbb elképzelni, ha a magyar focibajnokság csoportbeosztásának szerkezetére asszociálunk: az NB I, NB II, NB III, Megye 1 hierarchia-szerkezete valamennyire hasonlít az NCAA futballkonferenciáihoz.

Igaz, különbségek azért akadnak, mert míg itthon az alsóbb osztályokból a bajnokság győztese automatikusan feljuthat magasabb osztályokba (ha rendelkezik a pénzügyi előfeltételekkel) és van kiesés is, az egyetemi bajnokságnál a feljutás nem közvetlen módon történik. Osztályváltás csak abban az esetben lehetséges, amennyiben az adott csapat megkapja a ligától az áldást a szintlépésre. A visszautasítás szinte példa nélküli, mivel amúgy is azok a programok nyújtanak be kérvényt, melyek egy komoly tanulmány és az anyagiak előteremtése után erre felkészültek (az FBS-ben fontos feltétel a legalább 15 000 férőhelyes stadion).

Ha bármilyen egyetemi futballal kapcsolatos hírt hallunk, akkor 99%-ig biztosak lehetünk benne, hogy a hír az NCAA bajnokság legererősebb divíziójából származik. Az FBS (korábbi nevén Div. 1-A) tömöríti a legjobb csapatokat és a legjobb játékosokat, ebben a divízióban zajlanak a legnagyobb érdeklődéssel várt küzdelmek, innen draftolják a később NFL-ben játszó játékosok meddő többségét (több mint 90%-át), egyszóval a Football Bowl Subdivision a college football krémje.

Hogy azonban mutassunk néhány ellenpéldát is: talán akad néhány sportrajongó, akinek mond valamit egy bizonyos Jerry Rice neve. Rice az FCS-hez (korábban Div I-AA) tartozó Mississippi Valley State egyetem csapatában játszott. Sőt bőséggel akadnak játékosok az alsóbb osztályokból is: Larry Allen, Shannon Sharpe, Rod Smith, Adam Vinatieri, Walter Payton az NCAA Div II-ben játszott NFL-pályafutása előtt. És ha valaki azt hinné, hogy ennél lejjebb már nem lehet csiszolatlan gyémántot találni, az ismét csak téved: Matt Turk vagy London Fletcher-Baker a Div. III-ból, vagyis a negyedosztályból (!) verekedte be magát az NFL legjobbjai közé.

Konferenciák és Földrajzi Eloszlásuk

Visszatérve az NCAA bajnokság szerkezetéhez: a divíziókat kisebb egységekre, ún. konferenciákra osztják. Ezek a konferenciák általában földrajzi alapon szerveződő kisebb csoportok, melyekben leggyakrabban 8-12 csapat szerepel. A legerősebb konferenciák közé tartozik az ACC, a Big Ten, a Big XII, a Pac-12 és az SEC, ám éppúgy, ahogy az NFL-ben, az egyetemi bajnokságban sem lehet egyértelműen legerősebb divízióról vagy legjobb csapatról beszélni (az utóbbi években mondjuk az SEC hihetetlen módon dominál, a bajnoki címek és a draftolt játékosok terén egyaránt). Az erőviszonyok persze minden idényben változnak, attól függően, hogy mennyire erős az egyetemet elhagyó harmad-/negyedéves korosztály, és mennyire erős az utánpótlás.

Mint az látható, a konferenciák geográfiai alapon alakultak ki és mindegyikük egymáshoz relatíve közel eső iskolákat tömörít. Például a Pac-12 a Csendes-óceán (Pacific Ocean, innen a név) térségének csapataiból áll, hasonló az elgondolás az ACC esetén, csak ott épp a keleti parti iskolákkal. Az SEC nevében benne van, hogy a délkeleti országrész csapatai alkotják, a Big 12 főleg Texas és környékét jelenti, míg a Big Ten csapatai a nagy tavak környékén székelnek. Ennek a felosztásnak egyrészt praktikus okai vannak (költségkímélő, az utazás jóval könnyebb és egyszerűbb a játékosok számára), másrészt egyes helybeli iskolák közötti rivalizálást is elősegíti (elég a két Los Angeles-i csapat csatáját, a USC-UCLA mérkőzést példaként említeni). Néha előfordul, hogy egy-egy csapatot áthelyeznek egyik konferenciából a másikba (Virginia Tech nemrég került át a Big East-ből az ACC-be, Louisville pedig a Conference USA-ből a Big East-be), ám ilyenkor is racionális, földrajzi szempontokat követnek és nem az átellenes országrészbe helyeznek át egy csapatot.

Példa az egykori Division I-A konferenciák és csapatok beosztására (referencia)

A teljesség igénye nélkül, egy korábbi időszakban a Div. I-A (ma FBS) konferenciák és csoportjaik az alábbiak szerint épültek fel:

• ACC:
  • Atlantic-csoport: Boston College Eagles, Clemson Tigers, Florida State Seminoles, Maryland Terrapins, North Carolina State Wolfpack, Wake Forest Demon Deacons
  • Coastal-csoport: Duke Blue Devils, Georgia Tech Yellow Jackets, Miami(Fl.) Hurricanes, North Carolina Tar Heels, Virginia Cavaliers, Virginia Tech Hokies
• Big 12:
  • Északi-csoport: Colorado Buffaloes, Iowa State Cyclones, Kansas Jayhawks, Kansas State Wildcats, Missouri Tigers, Nebraska Cornhuskers
  • Déli-csoport: Baylor Bears, Oklahoma Sooners, Oklahoma State Cowboys, Texas Longhorns, Texas A&M Aggies, Texas Tech Red Raiders
• Big East: Cincinnati Bearcats, Connecticut Huskies, Louisville Cardinals, Pittsburgh Panthers, Rutgers Scarlet Knights, South Florida Bulls, Syracuse Orange, West Virginia Mountaineers
• Big Ten: Illinois Fighting Illini, Indiana Hoosiers, Iowa Hawkeyes, Michigan Wolverines, Michigan State Spartans, Minnesota Golden Gophers, Northwestern Wildcats, Ohio State Buckeyes, Penn State Nittany Lions, Purdue Boilermakers, Wisconsin Badgers
• C-USA:
  • Keleti-csoport: East Carolina Pirates, Marshall Thundering Herd, Memphis Tigers, Southern Mississippi Golden Eagles, UAB Blazers, UCF Knights
  • Nyugati-csoport: Houston Cougars, Rice Owls, Southern Methodist Mustangs, Tulane Green Wave, Tulsa Golden Hurricane, UTEP Miners
• MAC:
  • Keleti-csoport: Akron Zips, Bowling Green Falcons, Buffalo Bulls, Kent State Golden Flashes, Miami(Oh.) Redhawks, Ohio Bobcats, Temple Owls
  • Nyugati-csoport: Ball State Cardinals, Central Michigan Chippewas, Eastern Michigan Eagles, Northern Illinois Huskies, Toledo Rockets, Western Michigan Broncos
• MWC: Air Force Falcons, BYU Cougars, Colorado State Rams, New Mexico Lobos, San Diego State Aztecs, TCU Horned Frogs, UNLV Rebels, Utah Utes, Wyoming Cowboys
• Pac-10: Arizona Wildcats, Arizona State Sun Devils, California Golden Bears, Oregon Ducks, Oregon State Beavers, Stanford Cardinal, UCLA Bruins, USC Trojans, Washington Huskies, Washington State Cougars
• SEC:
  • Keleti-csoport: Florida Gators, Georgia Bulldogs, Kentucky Wildcats, South Carolina Gamecocks, Tennessee Volunteers, Vanderbilt Commodores
  • Nyugati-csoport: Alabama Crimson Tide, Arkansas Razorbacks, Auburn Tigers, LSU Tigers, Mississippi Rebels, Mississippi State Bulldogs
• Sun Belt: Arkansas State Indians, FAU Owls, FIU Golden Panthers, UL-Lafayette Ragin Cajuns, UL-Monroe Warhawks, Mid Tennessee State Blue Raiders, North Texas Mean Green, Troy Trojans, Western Kentucky Hilltoppers
• WAC: Boise State Broncos, Fresno State Bulldogs, Hawaii Rainbow Warriors, Idaho Vandals, Louisiana Tech Bulldogs, Nevada Wolf Pack, New Mexico State Aggies, San Jose State Spartans, Utah State Aggies
• Függetlenek: Army Black Knights, Navy Midshipmen, Notre Dame Fighting Irish

A Szezon Felépítése: Alapszakasz, Rangsorok és Bowl Mérkőzések

Az NCAA-szezon két részre bontható, ezek közül az első - csakúgy, mint az NFL-ben - az alapszakasz, melyet tavaszi és nyári felkészülés előz meg. A csapatok nem játszanak előszezon-meccseket; a tavaszi edzések zárásaként minden egyetem rendez egy, a közönség számára is nyitott edzőmeccset (spring game). Az alapszakasz-mérkőzések döntő többségét szombatonként játsszák, lényegében három idősávban, és már helyi idő szerint 12 órától folyamatosan vannak meccsek.

Minden egyetemi csapat összesen 12 mérkőzést játszik egy évad során (a Hawaii és otthoni ellenfelei az utazási költségek enyhítéseként 13-at). Ezen felül az összes konfban még egy plusz mérkőzést, a konferenciadöntőt is megrendeznek, ahova a két részvevő a csoport-, és azon belüli divíziórekord alapján kvalifikálja magát. Alap esetben tehát minden csapat szezonja 12 meccsből áll. Ebből nyolcat saját konferenciájukban található ellenfelek ellen vívnak (a Big XII-nél, Big Tennél és a Pac 12-nél kilencet), míg a többit szabadon választható, konferencián kívüli ellenfelek ellen.

A szabadon választható kifejezés nagyjából a valóságot takarja, bár apróbb szabályozások akadnak (pl. FBS-es gárda nem választhat Div. II-es/III-as ellenfelet…), az egyetemek kezét nem sok minden köti abban, hogy eldöntsék, milyen ellenfelet akarnak találni a csapat 3-5 szabad hétvégéjére. Rögtön adódik a kérdés: mi akadályozza akkor a jobb csapatokat abban, hogy gyengébbek ellen, úgymond alibi meccseket szervezzenek és ezzel is a rekordjukat tupírozzák? Az ilyen sajnos elő-előfordul, több program vállalja ezt be a kritikák ellenére. Ebből kifolyólag a "gyávákra" a média és a szurkolók keményen rá tudnak szállni, de szerencsére vannak pl. tradicionális riválisok, akik ugyan nem egy konferenciában vannak, de a tradíció okán mégis "illik" velük meccselni (pl. USC-Notre Dame csata ilyen tradicionális mérkőzésnek számít).

A harmadik ok pedig az egyetemi bajnokság rangsor-rendszerében rejlik. Ha valaki egy gyengébb csapat ellen kap ki/játszik szorosabb meccset, az többet árt a rangsorbéli helyezésének, mintha ugyanezt egy jobb csapat ellen tenné.

A TOP 25 Rangsor és a Rájátszás Rendszere

A 2013-ban leváltott BCS rendszer alapját egy olyan ranglista képezte, amely minden héten kiválasztotta és rangsorolta az ország legjobb 25 csapatát (csak FBS csapatokról van szó). Az nem változott, hogy a legelső ranglistát még a szezon kezdete előtt publikálják, az előszezonban nyílvánosságra hozott ún. pre-season rangsor pedig még azelőtt jelenik meg, mielőtt bármelyik csapat akár egy meccset is játszott volna. Efféle előszezonban kiadott ranglistát az Associated Press újságírói (AP Poll) és a Divízió I csapatainak edzői (Coaches Poll) készítenek; akik aztán a szezon kezdete után minden héten új, frissített ranglistával jelentkeznek, ahol saját belátásuknak és az adott héten történő erőviszony-változásokat újrarangsorolják a csapatokat. Másféle ranglisták is készülnek: az ún. Harris-poll az idény negyedik hetétől, míg a BCS rangsor pedig a szezon nyolcadik hetétől kezdve jelenik meg heti rendszerességgel. A bajnoki cím eldöntése szempontjából a BCS ranglista számított döntőnek, ám mindegyik rangsorról szót kell ejteni részletesebben, részben a rendszer komplikáltsága miatt, másrészt pedig, hogy mindenki számára világos legyen a TOP 25 ranglista-készítés előnyei és hátrányai.

Bevezetés a Bowl-tudományba

Van 130 csapatunk, és egy mindössze 12 (+1) meccses alapszakasz. Ráadásul az egyetemisták december közepe táján vizsgázni kezdenek, ezért az alapszakaszt legkésőbb december elején be kell fejezni. Egy 8 vagy 16 csapatos rájátszásra nem lenne elég idő (plusz a TV-társaságok számára nem lenne szerencsés, ha az egyetemi bajnokság annyira elhúzódna, hogy átfedné egymást az NFL rájátszással), ezért nem nagyon maradt más megoldás, mint a 4 csapatos College Football Playoff.

Igen ám, de 130 csapat van, és a két elődöntőben mindössze 4 csapat játszik. Nos, a maradék 126 gárda nagy része sem marad játék nélkül, a jobb csapatok ugyanis december közepe és január eleje közt (a Nagydöntőt és a két elődöntőt nem számítva) 38 Bowl-meccsen mérhetik össze erejüket. 2019/20-ban így 80 egyetem szurkolói számára van lehetőség, hogy csapatuknak szorítsanak az év végi kupameccsek egyikén, s egy esetleges győzelem esetén büszkén és elégedetten tekintsenek a következő szezon elébe. A bowl-szerepléshez alapkövetelmény a legalább 50%-os mérleg. Akik gyengébb végeredménnyel fejezik be a szezont (negatív mérleggel nem lehet sehova kvalifikálódni - kivéve ha az adott csapat konfdöntőn játszott), azok december végén is csak tévéről nézhetik a Bowlokat, ám a nagynevű ligák (Big Ten, Big XII, SEC, stb.) akár 7, 8 vagy 9 csapatot is delegálhatnak különböző rangos vagy kevésbé rangos kupameccsekre. Értelemszerűen egy erősebb konferencia 4. vagy 5. helyezettje egy kisebb pénzdíjazású, kevésbé rangos Bowlra kap meghívót.

A Bowlok története

A Bowlok (kupák) története 1901-ben kezdődött, amikor a kaliforniai Pasadena-ban egy Tournament of Roses nevű rendezvényen Michigan 49-0-ra verte Stanfordot. A mérkőzés nagy profitot hozott, ám az egyoldalú eredmény miatt a szervezők attól tartottak, hogy a nézőszám megcsappanhat, ezért rákövetkezendő évben nem szerveztek újabb mérkőzést, sőt, egészen 1916-ig várni kellett a következő ilyen találkozóra, igaz innentől kezdve évi rendszerességgel rendezték meg az eseményt. A Tournament of Roses aztán 1923-ban átköltözött egy nagyobb stadionba - az új helynek Rose Bowl volt neve (később innen kapta az esemény a nevét).

Az esemény sikerességén felbuzdulva, 1933-ban Miami-ban szerveztek egy futballmérkőzést, amit 1935 óta Orange Bowl-nak neveznek. Az első Sugar Bowl-ra is 1935-ben került sor (ennek a meccsnek mindig New Orleans ad otthont), míg Dallasban 1936 óta rendezik meg a Cotton Bowlt. A ’40-es, ’50-es években tucatjával születtek az év végi kupameccsek. Számos Bowl mérkőzés csak egy-két éven át került megrendezésre (néhány példa az ’50-es évekből: Cigar Bowl (Tampa), Harbor Bowl (San Diego), Oil Bowl (Houston), Raisin Bowl (Fresno), sőt akadt egy phoenixi Salad Bowl nevű rendezvény is), melyek nevüket leggyakrabban egy-egy helyi sajátosságról kapták.

Meg kell még említenünk az első ízben 1971-ben megrendezett Fiesta Bowlt, amit akkor Tempe-ben, az Arizona Cardinals focistadionjában játszottak (2006-tól az új satdionban, Glendale-ben kerül sor erre a meccsre.) Eredetileg ezeket a mérkőzéseket mindig újév napján játszották, ez a ’80-’90-es évek elején megváltozott, amikor a szponzorok és televíziós közvetítések megjelenése teljesen átformázta a kupasorozatot. A kupák nevei egyre gyakrabban a szponzor nevét is fölvették (pl. Discover Orange Bowl, Allstate Sugar Bowl), sőt előfodult, hogy maga a szponzor neve volt egyben a kupa neve is (pl. Blockbuster Bowl, Carquest Bowl, vagy talán a legidétlenebbül hangzó kupameccs, a MicronPC.com Bowl).

Minden Bowl maga dönthette el, mely csapatokat hívja meg a mérkőzésre (a Rose Bowl pl. 1946 óta szinte mindig a Pac-12 és a Big Ten konferenciák bajnokát látta vendégül). Kezdetben a meghívás nem volt kötelező jellegű, viszont erősen illendő volt elfogadni (a csapatok 99% így is tett), később azonban a meghívott csapatok előre rögzített szerződést kötöttek. Egy-egy kupameccs szervezőinek viszont nem volt kötelező egy előre rögzített csapatot meghívniuk, sőt! Sok Bowl-mérkőzés csak az egyik pozíciót (ezt általában egy közeli, helybéli csapat volt) írta elő, a másik opcionális.

A Rájátszás Fejlődése: A CFP Rendszere

Tizenkét csapat vehet majd részt az egyetemi amerikai futball bajnokság (NCAA) rájátszásában a 2024-es szezontól kezdődően. Az eddigi négycsapatos rendszer jövőre búcsúzik, a 2026-ra várt bővítésre már két évvel korábban sor kerül. Az Egyetemi Amerikai futball Playoff Bizottság (College Football Playoff Board of Managers, CFP) bejelentette, hogy a 2024-ben kezdődő idénytől már nem négy, hanem tizenkettő csapat fog bejutni a rájátszásba.

A régi Associated Press által megalkotott szubjektív listát 2014-ben a CFP rendszere váltotta fel, ahova a különböző főcsoportok (Conference USA, ACC, Big 12, SBC, Big Ten, SEC, Pac-12, MAC, AAC, MWC, és a független Notre Dame Egyetem) delegáltak tagokat, és azóta ők döntenek a csapatok helyezéséről a ranglistán. Az első négy helyezett jut az elődöntőbe, majd azok nyertesei játsszák a döntőt. Azonban nagyon sok sportág körüli résztvevő (média, sportfogadó ipar) is kifejezte a rájátszás kibővítésével kapcsolatos igényét, amelyet végül 2024-től valósítanak meg. 2014 óta tizenhárom különböző csapat jutott rájátszásba a négy csapatos rendszer működése óta, ebből négyen legalább négyszer ott voltak, vagyis az új formulával új csapatok is lehetőséget kaphatnak, hogy a versenyrendszer legnagyobb színpadán léphessenek fel.

Játékosok Státusza és Szabálybeli Különbségek az NFL-hez Képest

Az egyetemi csapatok játékosai teljesen amatőr státuszúak, a sportösztöndíjon kívül semmilyen más pénzbeli juttatást nem kaphatnak, nem köthetnek szponzori szerződést, stb. Egy játékos alapvetően négy szezont tölthet el az egyetemi futballcsapat tagjaként, de fennáll az úgynevezett redshirt lehetősége. Ez azt jelenti, hogy a játékos edzői döntésből kifolyólag (többnyire azért, mert - újoncként - nem jutna túl sok játéklehetőséghez) vagy sérülés miatt kihagyhat egy évet úgy, hogy edzhet a csapattal, de meccsen nem léphet pályára, helyette viszont egy ötödik szezont is a csapatnál tölthet. A medical redshirt, mely súlyos sérülés esetén vehető igénybe, egy hatodik évet is biztosíthat a játékosnak. Nem tömeges jelenség, de a játékosoknak természetesen lehetőségük van másik egyetemhez transzferelni. Ha valaki első osztályú, azaz FBS-csapathoz transzferel, a következő szezont ki kell hagynia.

Az NFL és NCAA szabályok között vannak eltérések, ezek közül a legfontosabbak:

• Ha a támadó csapat first downt ér el, megállítják az órát, amíg a bíró leteszi a labdát a line of scrimmage-re, és jelt ad a folytatásra.
• Akkor is véget ér a play, ha a labdát birtokló játékos nem kontakttól kerül a földre.
• A passz akkor is sikeres, ha a labdát elkapó játékosnak csak az egyik lába ér földet a játéktéren belül.
• Az elkapásra jogosult játékosokat egészen addig lehet blokkolni, amíg a támadó csapat szabályos előre passzt nem hajt végre.
• Ha az ellenfél touchdownját követő extra pont kísérlet blokkolása után, vagy kétpontos kísérlet esetén fumble recovery, illetve interception útján a védők szerzik meg a labdát, visszahordhatják azt az ellenfél end zone-jáig, ami két pontot ér a védekező csapat számára (az NFL-ben ilyen esetekben azonnal „halottá” válik a labda).
• Hosszabbítás: Döntetlen esetén mindkét csapat az ellenfél 25 yardos vonaláról indíthat egy-egy támadást, és aki több pontot szerez, megnyeri a mérkőzést. Ebből legfeljebb három „kör” mehet le, ha ezután is döntetlen az állás, kétpontos kísérletek következnek.

tags: #ncaa #football #magyarorszag

Népszerű bejegyzések:

• a vármegyei első osztályú labdarúgó bajnokság
• Az Fw 190 vadászgép
• Nemzetközi kézilabda események
• Héhalom SE női eredmények
• Élmények a Vidi Stadion és Múzeumban