Németh Szabolcs edzői útja: Sikerektől Ausztriáig és a magyar labdarúgás kihívásai
Németh Szabolcs, a magyar labdarúgóedző, jelentős utat járt be karrierje során, a hazai utánpótlás-neveléstől egészen az osztrák felnőtt labdarúgásig. Pályafutása során több klubnál is bizonyította szakmai rátermettségét, miközben rálátást nyert a magyar és osztrák labdarúgás közötti különbségekre és kihívásokra.
A magyarországi edzői karrier kezdetei és sikerei
Németh Szabolcs az Illés Akadémián kezdte edzői karrierjét, nem is akárhogyan, hiszen U19-es bajnokságot nyert és az ifi Bajnokok Ligájában is részt vett a fiatalokkal. Ezzel letette névjegyét a hazai utánpótlás-nevelésben, bizonyítva tehetségét a fiatal játékosok fejlesztésében.
Később a Dorogot feljuttatta az NB II-be, ahol nyolcadik lett a csapattal, majd fél év soproni munka után nevelőklubját, a Haladást a hatodik helyig vezette a másodosztályban. Több mint 160 meccsen ült a kispadon, ami tapasztalatának és elhivatottságának is jele. „Nekem nem volt semmilyen hátszelem, Magyarországon mégis sikerült elérnem, hogy a Haladás vezetőedzője lehessek az NB II-ben.”
Az osztrák kaland és a váltás motivációi
A magyarországi sikereket követően Németh Szabolcs Ausztria felé vette az irányt. „Már két éve, hogy eljöttem a Haladástól, és utána másfél évig nem volt csapatom. Ezek után kerültem Ausztriába, az első osztályú USV Hartberg U15-ös korosztályánál kezdtem dolgozni.” Ez a lépés új lehetőségeket nyitott meg számára egy másik futballkultúrában.
A Hartbergnél szerzett tapasztalatok után újabb lehetőség adódott: „A kapusom apukája kapusedző a Kohfidischnél, és bedobta a nevemet a vezetőségnél, miután a csapat edzője másfél hete lemondott.” A döntés meghozatala előtt alapos egyeztetésre került sor. „Tudták, hogy közel élek a határhoz, utánam néztek, hogy hol voltam edző, és tudták, hogy pro-licence-szel is rendelkezem. Ezen kívül hosszasan beszélgettünk, sok minden szóba került, az edzésfilozófiám, a futballról alkotott elgondolásom ugyanúgy, mint az is, hogy dolgoztam már utánpótláscsapatnál.”
Németh Szabolcs Szasza újabb bombája
A váltás a felnőtt futballba: ASKÖ Kohfidisch
Az osztrák negyedik vonal körülbelül olyan szintet képvisel, mint a magyarországi NB III, akár infrastruktúráról, akár szakmaiságról, futballtudásról beszélünk. Németh Szabolcs, aki korábban utánpótlásedzőként dolgozott első osztályú csapatnál, most felnőttekkel dolgozik a negyedosztályban az ASKÖ Kohfidisch élén. „Nem, utoljára a Haliban voltam főállású edző.” A csapatnál nagy hangsúlyt fektet a fiatal játékosok fejlesztésére. „Nagyon sok fiatal és sok helyi játékosunk van. Most az a cél, hogy őket fejlesszük, és minél előbbre végezzünk a tabellán. De konkrét helyezésről nem beszéltünk.”
A mérkőzések és edzések ütemezése eltér a Magyarországon megszokottól. „A legtöbb bajnokit péntek este rendezik, ebben az esetben hétfőn, kedden és csütörtökön edzünk.” A Hartbergnél töltött időről a következőket mondta: „Ez a kérdés bennem is megfogalmazódott, hogy jó döntést hozok-e. Ha türelmes vagyok, és várok egy-két évet, lehetséges, ott is feljebb tudtam volna jutni a ranglétrán, de végül másképp döntöttem, ezt tartottam jónak.”
Magyar és osztrák futball: különbségek és jövőképek
Németh Szabolcs rálátása mindkét ország labdarúgására lehetővé teszi a rendszerek összehasonlítását, különösen az utánpótlás-nevelés és az edzői karrierlehetőségek terén.
Az edzői pálya Magyarországon és Ausztriában
Az elmúlt évben szinte a kutya sem keresett Magyarországról. „A bunteto.com-nak azt nyilatkoztad tavaly ősszel, hogy soha nem fogok NB I-es csapatnál dolgozni.” Úgy véli, sok pro-licences edzőtársa hasonló helyzetben van. „Ahogy látom a mostani tendenciát, nem csak én vagyok ilyen helyzetben. Szanyó Karcsi Ausztriában postás. Megannyi edzővel, akikkel együtt jártam a pro-licences tanfolyamra, most úgy érezhetjük, hogy egyszerűen esélyünk sincs odakerülni a magyar csapatokhoz. Említhetném Supka Attilát is, aki sok helyen megfordult, de most már mióta nincsen csapata?”
Kritikusan szemléli a külföldi edzők szerepvállalását is. „A külföldiek pedig, akik odakerülnek az edzői székekbe? Nem hiszem, hogy jobbak, mint mi. A Diósgyőr, a Mezőkövesd is edzőt keresett a közelmúltban, és végül szerb szakembert igazoltak.” A Ferencvárosi Torna Klub helyzetét azonban másként ítéli meg. „A Fradi azért más szint, minden évben valamelyik európai kupasorozat főtábláján szerepel, és nemzetközi szinten is értékes játékosokkal küzdhet a céljaiért. Máté Csabival együtt dolgoztunk az Illés Akadémián, sajnáltam, hogy nem maradhatott tovább.”
Németh Szabolcs számára a futball a mindene. „Ha nem kellek Magyarországra, akkor igen, hiszen akkor nincs is más választásom. Aki ismer, tudja, mennyire szeretem a futballt, ez a mindenem. Próbálok napról napra fejlődni, hogy a csapataim is minél jobbak legyenek.” Hozzátette: „Most abban bízom, hogy Ausztriában - a meglátásom szerint - sokkal könnyebb előrejutni.”
Utánpótlás-nevelés és a jövő
Infrastrukturális szempontból a magyar akadémiák most nagyon rendben vannak, amelyek állami támogatást is kapnak, mindenben verik az osztrák akadémiákat. Ausztriában viszont a német vonalat követik vakon, a legújabb ottani trendeket figyelik, és az alapján megy a munka. Ha csak az utánpótlás-válogatottak elmúlt másfél évben elért eredményeit nézem, akkor azt mondom, hogy az osztrák foci jövőképe fényesebb.
A belső motivációban érzékelhető különbségekről is beszélt. „Szoboszlai Dominink édesapja, Szoboszlai Zsolt korábban azt mondta, szerinte ’necces’, amikor egy 16 éves gyerek egy akadémián kap egy félprofi tanulmányi szerződést havi nem kis pénzzel, és akár többet keres, mint az apja vagy az anyja. Hiszen így eljutunk oda, hogy egy motiváció nélküli gyerek megelégszik azzal, ahová került a polcon.”
Ausztriában más a helyzet. „A profi szerződés esetén jók a fizetések, de előtte nincsenek ilyen nagy pénzek Ausztriában. Először meg kell dolgozni a státuszodért, utána kapod csak a pénzt. Amit előtte kapnak, az osztrák szinten zsebpénzszerű.”
Kálnoki Kis Attila a 24.hu Ziccer című podcastjében említette a magyar akadémiák egy másik problémáját: „Aki bekerül egy akadémiára edzőnek, és éveket lehúzhat úgy, hogy bármit csinálhat. Ha nem nevelnek ki játékost a felnőttcsapatnak, illetve a csapataikkal nem úgy szerepelnek a korosztályos bajnokságokban, ahogy az elvárható lenne, akkor sincsenek felelősségre vonva, minden megy tovább. Mindent arra fognak, hogy kevés gyerek van és ilyen színvonalú a jelenlegi gyerekállomány.”
