A Futball: Az Úriemberek Sportjától a Globális Jelenségig és a Hatalmi Harcokig
A labdarúgás, mely ma a világ első számú globális sportszórakoztatási és -szabadidős márkája, hosszú utat tett meg a kezdetektől. Habár a futballt már a középkor óta játszották Európa-szerte, a sport első szabályait a brit elitiskolákba járó egykori öregdiákok fektették le a 19. században. Az Etonban, Harrow-ban és más, felsőosztálybeliek által kedvelt intézményekben addig főleg rögbiztek és kriketteztek, de egyre több teret hódított a futball is. A különböző elitiskolák diákjai gyakran mérkőztek meg egymással, és egy idő után gondot okozott, hogy mindegyik csapat a saját szabályait tartotta követendőnek.
A Labdarúgás Kezdetei és az Úriemberek Korszaka
A labdarúgás annyira az angoloké, hogy a „football” szó is Angliában jelent meg először 1486-ban. A játék korai változatát, vagyis amit annak lehetett nevezni, annak durvasága, valamint amiatt, hogy a beszámolók szerint „elvonja az ifjak figyelmét az olyan komoly testedzéstől, mint a hadi tudományok művelése”, már 1304-ben betiltotta II. Edward király. A labdarúgás bekerült az angol iskolarendszerbe, megkezdődött egységesítése és szabályainak rendszerezése. A modern szabályok alapjait a 19. század közepén akkor fektették le, amikor különválasztották a rögbit és a futballt. 1848-ban jelent meg az a szabálygyűjtemény, amely a mai játék alapja: a Cambridge University Football Rules.
A foci kezdetei nagyon kaotikusnak bizonyultak, mert sok mindenre egyszerűen nem létezett szabály, például hogy döntetlen esetén mi történjen: újrajátszás, vagy hosszabbítás jöjjön? Jól jelzi a kuszaságot, hogy majdnem minden városnak, iskolának saját szabályai voltak, ami problémássá tette a meccsek megszervezését. Az Old Etonians csapata például kétféle szabályrendszert is kidolgozott a különböző típusú pályákhoz.
A futballszabályokat először a gazdasági és társadalmi elit által kedvelt Cambridge-i Egyetemen dolgozták ki - azelőtt az iskolák ennek különböző változatait játszották. Amiatt volt szükség a szabályok rendszerbe szedésére, mert minden elit iskolában külön szabályrendszer szerint játszottak, és amikor azt a tanulók magukkal vitték az egyetemre, a káosz elszabadult. Ezért néhány arisztokrata és földbirtokos összefogott, és megalapította az FA-t. „A Futballszövetséget (FA) amiatt alapították meg, hogy a felsőosztálybeliek, akik az iskolában tanultak meg futballozni, egymás ellen játszhassanak, egymás között megállapított szabályok alapján” - így magyarázta a The Telegraph nevű brit napilap sorozatának írója, Julian Fellowes.
Megjelenésükkel is az úriember mivoltukat sugallták a hőskor első csapatai. A mai ismert mezek helyett általánosan elterjedt volt a kötött pulóver, hosszú flanel- vagy térdnadrág és a színes krikettsapka viselete. Néhány csapat egyszerűen a kriketthez használt ruhát viselte. Ma már elképzelhetetlen, de akkoriban a munkások bakancsban játszottak, lévén még egyáltalán nem léteztek futballcipők.
Az Úriemberek és a Professzionalizálódás Dilemmája
A XIX. század második felében a futball inkább úri szabadidős tevékenység volt, mintsem látványosság a köznép számára. Ennek ellenére a legjobb csapatok meccsei hamar felkeltették az emberek figyelmét, az újságok pedig nézők hatalmas tömegéről tudósítottak már a kezdetekkor. A Netflix 2020-ban bemutatott saját gyártású sorozata, A foci mindenkié remekül bemutatja, milyenek voltak a futball kezdetei. A fikciós elemekkel tarkított „dokumentarista dráma” egy észak-angliai munkáscsapat, a Darwen FC, valamint az felsőbb körök reprezentáns klubja, az Old Etonians FA-kupabeli versengésének állít emléket. A sorozat a két csapatkapitány, a textilmunkás darweni Fergus Suter, és a bankár-arisztokrata, etoni lord Arthur Kinnaird párviadalának állít emléket.
A fentebb már említett Lord Arthur Kinnaird létező személy volt: több újságíró szerint a világ első futballsztárja. Az Old Etonians nevű futballcsapat legendás játékosa volt, az FA tisztségviselőjeként szolgált, később, 1890-től pedig elnökeként. Kinnaird játékosként ötszörös kupagyőztesként, majd visszavonulása után, 30 éven át az FA elnökeként vonult be a történelembe. „Sokkal többet tett a foci népszerűsítésért, mint bármelyik ember, aki valaha is élt” - ezt Sir Frederick Wall mondta róla. Kinnard ötszörös FA kupa győztes (háromszor a Bolton Wanderers és két alkalommal az Old Etonians „csékájaként”), amivel hosszú ideig rekorder volt. Az FA-kupa első 12 kiírásából kilencszer döntőzött aktuális csapatával, ami máig felülmúlhatatlan egyéni teljesítmény.
A sorozatban a Kinnaird ellenlábasának beállított Fergus Suter is létező ember volt: a skót kőműves amiatt vándorolt az angliai Darwenbe Skóciából, mert elveszítette a munkáját alkalmazója csődje miatt 1878-ban. Fergus Suter, egy egyszerű kőműves, a skóciai Partick FC-ben kezdte meg a labdarúgó pályafutását. Onnan „igazolt” a Darwen FC-hez és két évadot töltött a lancashire-i kiscsapatban. Suter tagja volt annak a Blackburn Rovers-nek, amely pont a Kinnaird vezette etoniak ellen veszített az 1882-es kupadöntőben.
„A skót játék ekkoriban sokkal hatékonyabb volt az angol játéknál"- magyarázta Andy Mitchell futballtörténész, a sorozat tanácsadója a Telegraphnak. „Az angol változatot az Eton-i Terepjátékból (Eton Fieldgame) valamint a Harrow Footballból alakították ki, és leginkább a rögbire hasonlított. A skótok azonban kevésbé masszív felépítésűek voltak, mint az angolok, ezért ahelyett, hogy megpróbálták volna erőből legyőzni az angol privátiskolás versenyzőket, kifejlesztették saját játékstílusukat. A futballszakértő szerint ez a stílus az alapja a mai játéknak is. Az 1870-es és 80-as években Skócia 6-1, 7-2-es különbséggel verte rendszeresen az angol válogatottat.
A skót származású Fergus Suter és a csapattársa-cimborája, James Love lényegében az első profi játékosok voltak a világtörténelemben. Ez nagy botrány kavart, mert az „úriemberek sportjában” fel sem merült, hogy valakik pénzt fogadjanak el a játékukért, azt megalázónak és szabályellenesnek tartották. Az FA-ben eleinte nagy felzúdulást okozott a pénzért futballozó sportolók megjelenése. Akkoriban az volt az elv, hogy csak amatőrök, olyanok futballozzanak, akik ezért nem kapnak fizetést. Természetesen a privát iskola öregdiákjainak ezt könnyű volt mondaniuk: általában óriási vagyonokon ültek, családi birtokok, bankok, gyárak voltak családjaik kezében, nem kapnak fizetést azért, hogy „csak” futballozzanak.
Fergus Suter volt az első ember, aki bevallottan profi játékos volt, vagyis pénzt kapott azért, hogy futballozott - mondta el Andy Mitchell futballtörténész. A Football League 12 alapító tagjából öt textilipari városból került ki 1888-ban, ahol a lakosság drámaian megugrott az ideáramló munkások miatt, akik a megélhetés reményében vállaltak munkát a szövőüzemekben. A foci egyre gyorsabban professzionalizálódott és egyre kevésbé hasonlított arra a játékra, amit még a sorozat két hőse, Kinnaird és Suter játszott.
Amikor az elit csapatok érezték, hogy veszélyben forog az amatőr szellem a futballban, létrehozták saját szövetségüket, az Amatőr Futballszövetséget (AFA) 1907-ben - azt követően, hogy az FA minden szövetségtől azt kérte: vegyen be tagjai közé professzionális klubokat. Az AFA célja az volt, hogy megőrizze az „eredeti” amatőr szellemet, és a fair play-re, valamint az ellenfél és a bírók tiszteletére törekedett. A szakadás 1914-ig tartott, amikor az FA beleegyezett, hogy az AFA fenntarthassa amatőrökre vonatkozó szabályait. Abban is megállapodtak, hogy az AFA, az Oxfordi és a Cambridge-i Egyetem, valamint a magániskolák jelölhetnek egy tagot az FA tanácsába. Ezek a csapatok egy még zártabb közösségnek is tagjai: a magániskolák öregdiákjai létrehozták az úgynevezett Artúr Ligát, amely nevét egy régi etoni diákról, Arthur Dunnról kapta.
A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) és a Hatalom Árnyoldala
A nemzetközi labdarúgás a João Havelange-Joseph Blatter párosnak köszönheti, hogy ma a világ első számú globális sportszórakoztatási és -szabadidős márkája. Ennek kulcsa, hogy az elmúlt negyven évben együtt dolgozó, egymást követő két elnök nem egyes ligákat (Bundesliga, Premier League stb.), hanem magát a labdarúgó sportágat építette fel márkaként. Ez a fajta brandépítés a földrajzi terjeszkedést szolgálta, azt, hogy a futball Patagóniától Vlagyivosztokig a világ minden szegletében népszerűvé váljon. E terjeszkedéshez a szabályok azonossága és a résztvevők egyenrangúsága kellett.
Márpedig a futballban a szabályalkotás legendásan konzervatív, következetesen elzárkózik minden technológiai újítástól - így játszhatják a meccseket ugyanazon keretek között a csádi másodosztályban és a La Ligában. Amikor a 80-as évek derekán beköszöntött az aranykor, Havelange és különösen Blatter ellen tudtak állni a nyomásnak, hogy az európai nagy futballországok Argentínával és Brazíliával karöltve a fellendülés minden hasznát kisajátítsák. Az addigi erőviszonyokat megtörve a FIFA bevételeiből jelentős fejlesztési pénzeket juttattak a fejlődő országoknak; Ázsiába, Észak-Amerikába, Afrikába is elvitték a világbajnokságot, és nem engedtek a szövetség demokratizmusából. A szervezetben Németország ugyanúgy egy szavazattal képviseli a saját érdekeit, mint a Salamon-szigetek. Nem csoda, hogy Dél-Koreából, Dél-Afrikából, Katarból nézve másképp fest az elmúlt évtizedek futballfejlődése és benne a FIFA szerepe, mint mondjuk Angliából.
A FIFA május utolsó hetére összehívott 65. kongresszusa mellbevágó előjátékkal kezdődött. Hat, a kongresszusra Zürichbe érkezett magas rangú szövetségi vezető szállodaszobájának ajtaján szerda reggel svájci közegek kopogtak. Az Egyesült Államok Szövetségi Nyomozó Irodájára (FBI) hivatkozva arra kérték a küldötteket, lesznek kedvesek a rendőrségre fáradni, és számot adni néhány millió dollárról, ami gyanúra okot adó módon került a számlájukra. A FIFA-tisztviselőkön kívül (köztük aktív és volt alelnökök, nemzeti szövetségi elnökök) sportmarketing- és médiacégek vezetői is rács mögé kerültek, összesen 14-en.
A vádak számosak: mérkőzések, illetve egész bajnokságok manipulálása, kontinentális és világbajnoki selejtezők befolyásolása, szponzori és televíziós szerződések törvénytelen kikényszerítése, zsarolás, megvesztegetés - de a vizsgálódások során állítólag felmerült a 2010-es dél-afrikai vébé odaítélése és Blatter 2011-es megválasztásának ügye is. A szálak a 90-es évek elejére nyúlnak vissza; az illegális pénzforgalom a sejtések szerint több százmillió dollárra rúg. Loretta Lynch amerikai igazságügyi miniszter szerint az egész rendszert átható, maffiaszerű korrupcióról beszélhetünk.
A FIFA-val szembeni korrupciós vádak nem újak. A gyanúsan vezetett mérkőzésekről, világesemények rendezési hiányosságairól, jegyüzérkedésről, a kereskedelmi jogok pult alatti adásvételéről szóló pletykák évtizedek óta tartják magukat - de az igazi botrányt és a jelenlegi FIFA-elnök elleni háborút mégis az robbantotta ki, hogy a 2018-as világbajnokság rendezési jogát Oroszországnak, a 2022-esét pedig Katarnak ítélte a szervezet. A nagy vesztes Anglia, amely maga is szerette volna az egyik vébét elvinni - az angol sajtó a 2010-es döntés óta támadja a FIFA-t, a Sunday Times pedig tavaly nyáron hosszú cikksorozatban mutatott be állítólagos bizonyítékokat a csalásra. A FIFA etikai bizottsága utána is ment a vádaknak, ám a jelentést a végrehajtó bizottság nem engedte teljes terjedelmében nyilvánosságra hozni, ami - stílszerűen - csak olaj volt a tűzre.
Persze Blatternak is fontos a hatalom: a szervezeten belüli pozíció, a közfigyelem, a busás elnöki állás megszerzése és megtartása. Ehhez pedig - az iparági egyeduralomhoz - minden intézményes feltétel a rendelkezésére áll. Mivel a FIFA Svájcban bejegyzett, adót nem fizető közhasznú egyesület, a hatóságok csak a svájci törvények szerinti általános szabályok betartását kérhetik rajta számon: bár maga globális szervezet, globális felettese, ellenőrző szerve nincs. Továbbá, a labdarúgás területén monopolhelyzetbe került - hisz nincs vele versenyző másik labdarúgó-világszervezet -, s így a piaci ellenőrzés sem hatékony. A világbajnokságok és a többi, FIFA által nyújtott televíziós és marketinglehetőségek páratlanok: előbb-utóbb úgyis akad, aki fizet. S végül: nem elég, hogy a szervezetnek mindebből adódóan és alapvetően csak belső normáinak kell megfelelnie, e belső bürokratikus kontroll is jelentősen gyengíthető.
A szervezet demokratizmusa és ennek manipulálása révén - lásd például a nyolc alelnökös rendszert, köztük egy-egy tag Pápua Új-Guineából, Bahreinből vagy a Kajmán-szigetekről - felhígítható és erősen befolyásolható a működés. Maradna még az etikai ellenőrzés, de a FIFA-t 1961 és 1974 között vezető Sir Stanley Roushoz hasonló úriemberek lassan kikoptak a szervezetből; meg amúgy is túl sok a pénz, s túl nagy a kísértés. A piaci, a bürokratikus és az etikai koordinációk hiánya, illetve a manipulálásuk tág teret nyitott az egyszemélyi vezetésre. Az elnök jó vagy rossz munkájának egyetlen mércéje az lett, hogy újraválasztják-e, vagy sem.
Michel Platini állítólag azt mondta, s ebben ugyancsak egyet kell értenünk vele, hogy Blatternak azért kell lemondania, mert egyre negatívabb a FIFA-ról és közvetetten az elnökről kialakult kép, ez pedig árt a futballnak. A szponzorok egy része már jelezte, hogy nem kíván együttműködni a korrupció árnyékában működő, azt ténylegesen kivizsgálni nem hajlandó nemzetközi szövetséggel.
A Futball és a Társadalmi Konfliktusok: Az Ír Példa
Sorozatunk első két részében éppen csak súroltuk néha a határát annak a témának, ami futball és a vallás kapcsolatának egyik sötét fejezete. A harmadik részben Írországba és Észak-Írországba látogatunk el, ahol a katolikus-protestáns ellentét a futball világában is erősen éreztette hatását a 19. és 20. században. Észak-Írország és Írország esetében már időnként elmosódik a határ szimbolikus és valós erőszak között, így sokszor a hangsúly nem a másik fél játékban történő legyőzésére és a feszültség levezetésére helyeződött, hanem a pálya is csupán egy újabb csatatér volt.
Az ír futball kezdeti időszakában először a protestáns többségű Ulsterben lett népszerű a sportág, itt alakult meg az Ír Futballszövetség (IFA). A 19. század végére a futball elterjedt azt egész Ír-szigeten, de a szövetséget inkább északiak vezették, és a válogatottban is főleg északi játékosok kaptak szerepet. A déliek szerint a válogatás során részrehajlók voltak az edzői stáb tagjai. 1882 és 1921 között a Dublint is magába foglaló Leinster tartományból érkező játékos összesen 75-ször ölthette magára a válogatott mezét, míg Ulster tartományból érkezők esetében ez 798 alkalommal történt meg.
1922-ben megszületett az Ír Szabadállam. Nem sokkal korábban, 1921-ben a kupadöntőt az északi Glenavon játszotta a déli Dubliners Shelbourne ellen. Az első mérkőzést Belfastban játszották, ami döntetlennel végződött. Ez azt jelentette, hogy Dublinban kellett volna visszavágót rendezni. Ám a Glenavon visszautasította, hogy Dublinba utazzon, a városban uralkodó helyzetre hivatkozva. Az ír futballszövetség a Glenavon mellé állt, és úgy döntött, a visszavágót is Belfastban kell tartani. A dubliniak mérhetetlenül dühösek lettek, és visszaléptek. Még abban az évben megalakult Dublinban az Írország Futballszövetsége (FAI).
A következő évtizedekben a két szövetség viszonya még talán a két országénál is bonyolultabb volt. Mindkét szervezet a kizárólagos ír szövetségnek tartotta magát, mindkét válogatott egyszerűen Írország néven játszott, és a határ mindkét oldaláról hívtak be játékosokat. Harmincnyolcan voltak, akik mindkét válogatottban pályára léptek 1921 és 1950 között. Az 1950-es világbajnokság selejtezőire mindkét csapat nevezett Írország néven, és négy közös játékosuk is volt, így a FIFA elhatározta, hogy valamit lépni kell. 1953-ban végül azt a döntést hozták, hogy mindkét ország válogatottja csak a határain belülről hívhat be játékosokat, és egyik csapat sem használhatja az Írország nevet.
1891-ben alapították a Belfast Celticet, katolikus csapatként. A gárda nevét a glasgow-i Celtic után kapta. Hamar a Linfield nagy riválisai lettek, összecsapásuk „Big Two” (Két nagy) néven volt ismeretes. A tömegverekedések és a lövöldözések szinte általánossá váltak a két csapat mérkőzésein, és ez más együttesekre is „átterjedt”. Az 1948-as mérkőzésen, amelyen eltörték Jimmy Jones lábát, a rivalitás csúcspontra hágott, ami a Belfast Celtic bajnokságból való távozásához vezetett.
A Linfield a legsikeresebb északír gárda, 55 bajnoki címmel rendelkezik. Szurkolói régebben szinte kizárólag az unionisták közül kerültek ki. Bár a skót Rangershez hasonlóan Linfield is mindig tagadta, hogy politikájának része lenne, hogy csak protestánsokat igazol, a csapat a második világháború utáni időszakban csak elvétve igazolt katolikus játékosokat. Eric Bowyer, a Linfield edzője, 1992-ben azt nyilatkozta: nem hiszi, hogy tudna igazolni egy katolikust játékost, mert az sem a csapatnak, sem a játékosnak nem lenne előnyös. A felhívásnak nem lett érdemi eredménye. A Linfield később megpróbált leigazolni egy északír katolikus játékost, Jim McFaddent, de végül a transzfer nem jött létre, mert McFadden olyan környéken lakott, ahol nem nézték volna el neki ezt a lépést. Végül a 21 éves katolikus Chris Cullent igazolták le, ez sokan szerint az ír-amerikai katolikus lobbi lecsendesítésére történt.
A Cliftonville FC a legrégebbi ír futballklub, 1879-ben alapították. A Cliftonville kivételes volt abból a szempontból, hogy elutasította a többi csapat által meghonosított profizmust, és egészen 1970-ig amatőr játékosokkal szerepelt a bajnokságban. 1970 volt az év, amikor a a szövetség úgy határozott, hogy a Cliftonville nem játszhat a hazai pályáján meccset a Linfield ellen. Ez a döntés majdnem harminc évig érvényben maradt „a bajok” („The troubles”) idején. A nagypénteki megállapodás 1998 áprilisában sokat javított a helyzeten. Ugyanezen év november 21-én a futballpályán is eljött a békülés pillanata: engedélyezték, hogy a Linfield 29 év után újra a Cliftonville stadionjában játsszon, ráadásul a házigazda ellen.
A sok nézeteltérés ellenére voltak kísérletek a két ír válogatott újraegyesítésére. Ehhez talán az 1970-es években, a Bajok csúcspontján jártak a legközelebb, amikor olyan futballisták kampányoltak a közös ír válogatottért, mint az északír George Best. 1973 és 1980 között a két szövetség számos tárgyalási napon találkozott, de megállapodás sosem született. Végül nem sikerült leküzdeni a megosztottságot. Az is világossá vált, hogy Észak-Írországban a futballszurkolók többsége ellene volt egy ilyen lépésnek. Az újraegyesítés kudarca után a két válogatott közti rivalizálás csak tovább erősödött.
A Magyar Labdarúgás Helyzete és Kihívásai
A Magyar Labdarúgó Szövetség 2026. március 20-án, Telkiben tartja éves rendes közgyűlését, amelynek egyik napirendi pontjaként dr. Csányi Sándor MLSZ-elnök tartott évértékelést. Elmondása szerint stabil az NB I, NB II helyzete, nem kellett az elmúlt években megszakítani a bajnokság szokásos lebonyolítását, nem mentek tönkre csapatok, ez egy jó eredmény.
Az MLSZ pénzügyei és működése (2025)
| Kategória | Összeg (milliárd Ft) |
|---|---|
| Teljes gazdálkodási keret | 62 |
| Grassroots, utánpótlás-nevelés és működési költségek | 44 |
| Infrastruktúra-fejlesztés | 18 |
Ami nem biztató, hogy azért az NB I-es csapatok is egy kicsit negatív vagy nullszaldóval zárják az évet, tehát a tőkehelyzetük jelentősen nem erősödik, és továbbra is alacsony még átlagosan is a meccsnapi bevétel, és alacsonyak még mindig a játékoseladásból származó bevételek. Nagyon fontos lenne, hogy minden klub azonos feltételek mellett tudjon gazdálkodni. Az utánpótlás-nevelési rendszerünk piramisszerűen épül fel, csúcson a tehetségközpontok vannak, ők évi 250 millió támogatást kaptak. A profi klubok összesen 60-an vannak, és a kiemelt akadémiák száma pedig - akik nem ebből a finanszírozásból részesednek, ugyanúgy, mint a profi klubok - tíz.
MLSZ vagy külön liga? Kubatov Gábor szerint nem lenne ördögtől való egy profi labdarúgó liga létrehozása. Amikor megalakult a Magyar Labdarúgó Szövetség 1901-ben, akkor azért hozták létre, hogy összehangolja a csapatok irányítását, a bajnokság leszervezését és így tovább. Akkor 13 klub volt, ma körülbelül 1900 van. Az NB I-en, NB II-n kívül, amik kb. 2000 profi labdarúgót foglalkoztatnak, még van 200 ezer nem profi labdarúgó is. És az sosem fordulhat elő, hogy az NB I-nek, NB II-nek, az amatőrfutballnak és utánpótlásnak ugyanaz az érdeke. Az NB I az összes NB I-es jog értékesítéséből származó pénzt leginkább megtartaná magának és szétosztaná az NB I résztvevői között.
A szövetség elnöke hangsúlyozta, hogy az együttműködést a profi klubokkal javítani kell, és ehhez a szakmai bizottságot megerősítették. Most ugye Lőw Zsolt, Dárdai Pál, Hajnal Tamás, Nyilasi Tibor, Liszkai Dezső, Szalai Ádám és Szabics Imre van a bizottságban. Tavaly itt fogadtuk el az egy hónappal korábban kiküldött írásos anyagok alapján az ötéves stratégiát, ami tartalmazta azt a fiatalszabályt, tervezetet, amit végül bevezettünk. Egyhangúlag szavaztuk meg.
Nem lehet utánpótlást csak egy szegmensben nevelni. Lehet a legjobb utánpótlásképzési piramisunk, ha a végén a fiatalok nem kerülnek be, nem kapnak lehetőséget a felnőtt futballban. Tehát az utánpótlás nevelésében felelőssége van a szövetségnek, hogy megfelelő feltételeket biztosítson. Felelőssége van az amatőr kluboknak és felelőssége van nyilvánvalóan a profi kluboknak. Én azt gondolom, hogy az a rendszer, amit üzemeltetünk, hogy a produktivitás alapján részbevételhez juthat mindenki, aki játékos nevelésében részt vesz, az elég korrekt és újabb profi kluboknak is az érdekét szolgálja.
A válogatott teljesítményéről szólva, el kell ismerni, hogy a 2024-es Európa-bajnokság, majd az azt követő vb-selejtezők nem a legsikeresebbek voltak, és visszaestünk a ranglistán. Azért is sajnálatos, mert a világbajnoki selejtezőn három meccs ment el a mi hibánkból. Marco Rossi szerződését meghosszabbították, mivel nagyon sokat letett a magyar labdarúgás asztalára, és a játékosok is bíznak benne. Fontos újítás, hogy most már lesz pszichológus a válogatott mellett, remélve, hogy ez segít az utolsó perces koncentrációs zavarok leküzdésében.
Szüsz Hugó (Szlovákia, Bobrovnik, 1883. január 30 - Szlovákia, Garany, 1944. április 20.) labdarúgó, edző, nemzetközi játékvezető, sportvezető volt, aki az úriemberek korában is aktív szereplője volt a magyar futballnak. Már gimnáziumi évei alatt megismerkedett a futball alapjaival. 1907-től 1911-ig volt az MTK edzője, bajnoki címet és Magyar Kupát nyert a kék-fehérekkel. Az edzői siker után játékvezetői munkájára koncentrált. 74 NB I-es mérkőzést vezetett, számtalan alkalommal volt partjelző. 1919 és 1927 között FIFA bíró volt. Az MLSZ JB küldésére a magyar labdarúgó válogatottnak három mérkőzést is vezetett. Élete tragikus véget ért: a második világháború idején, a garanyi internáló táborban 61 éves korában, máig nem tisztázott körülmények között halt meg.
A Sport Tisztasága és a Korrupció Kísértése: Az 1986-os Világbajnokság Esete
Az integritás és a tisztesség, melyeket az úriemberek sportjának alapvető elveinek tekintettek, idővel próbára kerültek a futballban. Megdöbbentő interjút adott Mezey György, a legutóbb világbajnokságon szerepelt labdarúgó-válogatottunk szövetségi kapitánya. A 83 éves szakember az 1986-os mexikói világbajnokság és a szovjetek elleni 0-6 kapcsán bevallotta, elvtársi piázgatás közben egyezkedtek a bundázásról. Az egykori tréner a Kontextus YouTube-csatorna Négyszemközt című műsorában vendégeskedett, és természetesen szóba került az irapuatói 0-6 is. „Szóba hoztam ezt Buda István előtt a szobájában a minisztériumban… Egy fél üveg konyak ott volt az asztalon, és... Azt mondja, »Hát gyerünk! Rendeljünk repülőjegyet, megyünk Oroszországba, vagy Szovjetunióba, tárgyalni az oroszokkal.« Hát mondom: Buda elvtárs, ezt nem mondja komolyan?! Én, a szövetségi kapitány repülőre ülök, s megyek Moszkvába? Az oroszokkal? 0-0 helyett lett ez az eredmény. Talán jobb lett volna Buda elvtárssal Moszkvába menni? Abban a világban bármi előfordulhatott.”
Sallai Sándor, egykori válogatott játékos, a beszélgetés kapcsán elmondta: „Láttam olyat, amikor Mezey egy beszélgetésről kirohant, tehát nem hiszem, hogy ő bármiféle egyezséget kötött volna. Legalábbis én tőle semmi ilyenről nem hallottam. Sok évet játszottam az irányítása alatt, de egyszer sem volt olyan kijelentése, hogy ne adjunk bele mindent, mert le lenne beszélve a döntetlen. Épp ellenkezőleg!” Sallaival ellentétben a védelem másik tagja, Nagy Antal ugyan nem látott gyanús alakokat Irapuatóban, viszont már hallott az esetleges bunda híréről. „Nekem már mondta Gyuri bácsi az elmúlt időszakban, illetve egy beszélgetés során is felmerült a csapat tagjai között, hogy állítólag volt ilyenről szó.” - Persze, a második sör után mindenki arra a következetesre jutott, hogy bárcsak így lett volna, mert akkor továbbjutottunk volna. De ahogy én tudom, ez már a kérdés elhangzása pillanatában is halott ügy volt. Ráadásul nekem meggyőződésem, hogy a csapategység bomlásához is vezetett volna, mert valószínű, hogy lettek volna ellenvélemények.
tags: #nemzetkozi #labdarugo #szovetseg #uriemberek
