Nerea Pena: Pályafutásának fordulópontjai a Ferencvárostól a búcsúig

Hét idény után a nyáron távozott a Ferencváros női kézilabdacsapatától Nerea Pena. A világklasszis spanyol irányító-átlövő 2012 nyarán igazolt a zöld-fehérekhez, akikkel egy bajnoki címet szerzett. Hét évet töltött korábban a Ferencváros női kézilabdacsapatában Nerea Pena, aki közvetlenségével és játékstílusával hamar belopta magát a magyar szurkolók szívébe.

Miért hagyta el a Fradit?

„Nehéz volt meghozni ezt a döntést, de úgy érzem, változásra van most szükségem” - mondta a Nemzeti Sportnak a klubváltásáról Nerea Pena. „Több megkeresést is kaptam, amelyek közül a siófoki lehetőség volt a legideálisabb számomra. Fontos szempont volt, hogy továbbra is Magyarországon maradhatok. Az eddig itt töltött hét év alatt nagyon sok barátom lett, megszerettem az országot és mára egyértelműen második otthonomként tekintek rá.” A játékos azt is hozzátette: „Ennek a szezonnak azonban egyelőre nincs vége, profi játékosként most még természetesen a jelenre és a jelenlegi csapatomra koncentrálok - bízom benne, hogy már az idén BL-négyes döntőben szerepelhetek a Ferencvárossal és négy év után újra bajnokságot nyerünk a szezon végén." Bognár László, a kézilabda-szakosztály ügyvezető igazgatója szerint: „A Ferencváros elmúlt éveit meghatározó játékosokról van szó, akiket szerettünk volna megtartani, de ők sajnos nem fogadták el az ajánlatainkat.”

Az FTC-s évek mérlege és emlékei

„Még mindig tartom, életem egyik legjobb döntése volt, hogy az FTC-hez igazoltam. A klub mindent megadott nekem - első helyen a családot említeném, de a karrierem legjobb évei is a csapathoz kötődnek” - emlékezett vissza Pena. „Nem szokványos, hogy mindössze öt klubban játszottam. Közülük természetesen az Itxakót igazán a saját csapatomnak éreztem, de ugyanígy gondolok a Ferencvárosra is. Nagyon szerettem volna visszatérni, és itt befejezni a pályafutásomat, sajnálom, hogy nem jött össze.” A Ferencvárosban egy-egy bajnoki, illetve kupagyőzelme mellett három-három ezüstérmet is könyvelhetett el. Szintén fontos rész volt a nyelvi akadályok leküzdése. „Kisebb sokként ért, mert abban a hitben érkeztem, hogy majd tökéletesítem az angoltudásom, ehhez képest mindenki magyarul beszélt körülöttem” - mondta. „Aztán nem igazán törődtem vele, ha kellett, kézzel-lábbal, de mindenkivel megértettem magam. Szeretem, ha jó a hangulat, ezért mindig próbáltam viccelődni. A lányok is segítőkészek voltak, nyitottak felém, elhívtak a közös programokra. Ugyanakkor rákényszerültem, hogy minél hamarabb megtanuljam a nyelvet, amely egész karrierem egyik legnagyobb kihívása volt.” Büszke volt rá, hogy mára kijelentheti, beszéli a nyelvet. A Fradi-család érzés is mély nyomot hagyott benne: „Ők voltak a legszenvedélyesebbek, akikkel találkoztam a karrierem során.”

A Győri ETO-val való rivalizálás

„Meg kellett értenem, hogy ezek a rangadók semmihez sem foghatók, és hogy mennyire fontosak a szurkolóknak” - nyilatkozta Pena a Győri ETO-val való rivalizálásról. „Akkoriban a szememben minden kétséget kizáróan Európa legjobb csapata volt a Győr, és azért akartuk legyőzni, hogy megmutassuk, mi is azon a szinten vagyunk. Büszke vagyok rá, hogy egy ligában szerepeltünk. Sajnos ez azzal járt, hogy kevés trófeát nyertünk, de a rivalizálásunk csak jobb csapattá tett minket.” Arra a kérdésre, hogy nem csalódott-e, amiért hét év alatt csak egyszer nyert bajnoki címet és egyszer hódította el a Magyar Kupát az FTC-vel, így válaszolt: „Nekem nem a trófeák voltak a legfontosabbak. A világ legjobb csapata mögött nem volt szégyen a második hely sem. A szememben többet ér egy arany a legjobb csapat ellen, mint tíz másik rivális nélkül.” Hozzátette: „A Fradi azonban a klubfilozófiát követve többségében magyar játékosokra épített, ebből pedig szerintem kihoztuk a maximumot. Két nagyon erős légióssal talán más lett volna, de tiszteltem a klubot azért, hogy hazai játékosokkal akarta megfogni az ETO-t. A 2015-ös bajnoki címet egy győri sikerrel tettük biztossá, különleges volt a pályájukon ünnepelni.”

Kapcsolat Elek Gáborral és a játékstílus

„Szinte még gyerekként érkeztem, minden új volt nekem, nem ismertem a nyelvet, mégis könnyen ment a beilleszkedés. Ebben Gábornak is fontos szerepe volt, aki kezdettől fogva rengeteg önbizalmat adott nekem” - mondta Elek Gáborral való kapcsolatáról. „Nagyon passzoltam a Fradi stílusához, így aztán hamar elkezdtem jól játszani.” Elmondása szerint „Később Gábor annyira megbízott bennem, és adott a véleményemre, hogy bátran megoszthattam vele a meglátásaimat.” A trénerrel való viszonya kiváló volt: „Összességében rendkívül jó viszonyban voltunk az egész hét év során, sokat viccelődtünk, a jó kapcsolatunk azóta is megmaradt.” A játékstílusáról így vélekedett: „A régi stílust képviseltem, nekem az jelentette az igazi kézilabdázást. A mai játékot már nem élvezem annyira, korábban taktikusabb volt, jól megterveztük a támadó- és a védekezőstratégiát, míg most inkább a fizikai felkészültség dominál. Mindig is jobban szerettem mást helyzetbe hozni, mint gólt lőni. Remélem, a régi stílus egyszer még visszatér vagy legalábbis nem veszik ki teljesen.”

Sérülések és a visszavonulás döntése

Miután elhagyta a Ferencvárost, Nerea Pena Siófokon, a dán Team Esbjergben és a norvég Vipers Kristiansandban is megfordult. „Siófokról a koronavírus-járvány miatt félbeszakított idényt követően viharosan távozott. Nem bánta meg, hogy elhagyta az FTC-t?- Tartom, amit akkor is hangsúlyoztam, már nem éreztem a korábbi motivációt, ezért váltásra volt szükségem.” A 34 éves spanyol irányító-átlövő március végén könnyek között jelentette be, hogy sorozatos sérülései miatt kénytelen befejezni a pályafutását. „Érzelmes sajtótájékoztatón jelentette be a visszavonulását Nerea Pena, a Ferencváros női kézilabdacsapatát hét éven keresztül erősítő, a népligetieknél közönségkedvencnek számító spanyol irányító - írja a Marca.” Pena hozzátette: „Ez nem volt könnyű döntés, mivel sajnálatos módon nem tudtam megválasztani a visszavonulásom pillanatát, ahogyan azt szerettem volna. Szerettem volna a pályán elbúcsúzni, de erre sajnos nem kerülhetett sor.”

A sérülések árnyékában

A 176-szoros spanyol válogatott irányító pályafutását végigkísérték a sérülések, utolsó aktív éveiben krónikus ínhüvelygyulladással bajlódott, így elmondása szerint a Vipers színeiben elért BL-győzelmet sem tudta élvezni 2022-ben. „Az árral szemben úsztam, a testem pedig soha nem reagált úgy, ahogyan én szerettem volna. Elfogadtam, hogy itt a vége, mert végső soron én is csak ember vagyok, s az utolsó évek komoly nyomot hagytak bennem” - fogalmazott Pena. „Hosszú ideig tartott, amíg a nyilvánosság előtt ki tudtam mondani, itt a vége. Még a 2021-es tokiói olimpián sérültem meg, mielőtt csatlakoztam volna a Vipershez.” A sérülésekről részletesebben mesélt: „Két hónapig csak kínlódtam, mert nagy fájdalmaim voltak játék közben. Úgynevezett ugrótérd-szindrómával küzdöttem a bal lábamban, amellyel ugyan lehet játszani, de nagyon kellemetlen. Októberben leálltam, és elkezdtem konzervatív kezelésekre járni, de nem javult, így februárban műtét következett. Az lebegett a szemem előtt, hogy a Bajnokok Ligája négyes döntőjére felépüljek. Azonban az operáció sem hozta meg a várt eredményt, ugyanúgy fájt a térdem.”

„Ilyen állapotban nem volt könnyű felkészülni a következő idényre, ezzel együtt 2022 októberében újra megpróbálkoztam a játékkal, azonban nem ment, majd novemberben ismét kés alá feküdtem. Kiderült, más probléma is van: egy csontdarabot az ínszalagból távolítottak el. Valószínűleg ez az olimpián összeszedett sérülésemkor történt.” Mivel látta, milyen állapotban van a térde, eldöntötte, hogy az újabb rehabilitáció alatt megpróbálkozik a gyerekvállalással: „Már régóta vágytam rá, hogy édesanya legyek. Tavaly nyáron járt le a szerződésem a Vipersszel, majd a kisfiam, Milan is megszületett.” A szülés után még próbálkozott a visszatéréssel: „A szülés után igyekeztem újra formába hozni magam, azt terveztem, hogy folytatom a kézilabdázást. Karácsony után, idén januárban újfent megpróbálkoztam a játékkal, labdás edzést végeztem egyedül a Fradiban, és amikor bekapcsolódhattam volna a közös gyakorlásba, a másik, korábban kétszer is keresztszalag-szakadással operált jobb térdemnél jelentkezett probléma - szerintem azért, mert a bal kímélése közben túlterheltem. Ekkor mondtam ki, hogy ennyi volt, mert nem szerettem volna, ha mindkét térdem használhatatlanná válik. Valószínűleg így is szükség lesz a jobb esetében porctisztító műtétre.”

A spanyol válogatott "Harcosai"

„Nem mi választottuk magunknak a Harcosok becenevet, hanem egy kommentátor aggatta ránk, de nagyon találó” - mondta a spanyol válogatottról. „Mindig is olyan csapat voltunk, amelyik kisebb, gyengébb játékosokból állt a riválisainál, azonban hatalmas küzdőszellem jellemzett minket. Szerencsés vagyok, hogy a korábbi, nagy generációval is tudtam még játszani, a szememben ők voltak az igazi kézilabdázók.” Legszebb emlékei közé tartozik a 2014-es Eb-ezüstérem: „Két keresztszalag-műtétből tértem vissza egy magas szintre, ráadásul Budapesten volt a torna végjátéka.” A riói olimpiára is jó szívvel gondol vissza, leszámítva a katasztrofálisan sikerült negyeddöntőt. A jelenlegi spanyol csapatról így vélekedett: „Idő kell nekik, amíg a legjobbakkal fel tudják venni a versenyt. A párizsi olimpián ezzel együtt izgalmas meccseket várok, a francia, norvég, dán trió kiemelkedik a mezőnyből, de utánuk bárki odaérhet a többi pozícióra.”

A jövő és a kézilabda öröksége

„Lezárult egy fejezet az életemben, és kezdődik egy másik, amelyben reményeim szerint hasonló módon ki tudok teljesedni. Még nem tudom pontosan, mit hoz számomra a jövő, de lelkesen állok elébe” - mondta Pena. „Senki sem örül, ha így kell abbahagynia. A testem döntött helyettem, nem azért vonultam vissza, mert így akartam. Sok volt játékosnál láttam, hogy a karrierjük során összeszedett sérüléseik mennyire kihatottak a későbbi civil életükre. Nekem is hamarabb ki kellett volna szállnom, de talán még nem volt túlságosan késő. A fájdalom sohasem múlt el teljesen.” Az utolsó két éve nehéz volt: „Az utolsó két évem nem volt a legszebb, ettől függetlenül az előtte levő tizenhárom igazán álomszerűen alakult. Most még elég friss a bejelentés emléke, de ha később visszagondolok, csak a szépre fogok emlékezni. Megvolt a lehetőségem, hogy igazán jó csapatokban játsszak, és nagy versenyeken vegyek részt, amelyeken érmeket is nyertem.” Bár még nem tudja, mit fog csinálni a közeljövőben, „megvan az edzői képesítése, így nem kizárt, hogy akár trénerként is láthatjuk a későbbiekben.”

Nerea Pena Abaurrea - Pályafutás számokban

tags: #nerea #pena #elhagyja #a #fradit

Népszerű bejegyzések:

• Bajnokok Ligája dráma a Newcastle-nél
• Női példaképek a pályán és azon túl
• Ismerd meg a kézilabdázás szabályait
• A magyar jégkorong az olimpián
• Játékötletek otthonra