Az NFL sisakok és az agykárosodás okai
Az amerikai futball, vagyis az NFL, egy rendkívül népszerű, ugyanakkor rendkívül veszélyes sportág. A játékosok rendszeresen vannak kitéve nagy erejű ütközéseknek, amelyek komoly fejsérüléseket és agykárosodásokat okozhatnak. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben jelentős fejlesztések történtek a védőfelszerelések terén, az agykárosodás problémája továbbra is fennáll.
Egy friss, az Amerikai Orvosi Szövetség (American Medical Association) hivatalos folyóiratában megjelent tanulmány ledöbbentette a tengerentúli közvéleményt. A publikációból kiderült, hogy az orvosi kutatásra felajánlott, elhunyt NFL-játékosok agyai szinte egytől egyig károsodtak. A vizsgálatban 111 NFL-játékos agyát elemezték, és 110 esetben krónikus traumatikus enkefalopátiára (CTE) utaló elváltozásokat találtak, ami 99%-os arányt jelent.
A sportrajongók fejében sokszor meg sem fordul, hogy mennyi veszélyt rejt ez a sportág, milyen fizikai és szellemi megpróbáltatásokon kell keresztülmenniük a játékosoknak, mire felkészülnek egy ilyen volumenű bajnokságra. A sport jótékony hatásairól valóban gyakrabban hallunk, mint a negatív következményekről. Ennek az lehet az oka, hogy a sportegyesületek érdeke a káros hatások elhallgatása.
A gyakori fejsérülések következtében kialakuló betegséget, a krónikus traumatikus enkefalopátiát (CTE) gyakran kíséri depresszió és egyéb pszichés zavar, már többször bizonyult halálosnak is a kór. A CTE a tau fehérje egy kóros formájának felhalmozódása okozza, ami az agysejtek pusztulásához és egy sor klinikai tünethez, köztük emlékezetvesztéshez, zavarodottsághoz, gyengülő ítélőképességhez, depresszióhoz, öngyilkossági hajlamhoz és akár demenciához is vezethet. A diagnózist eddig csak halál után, agyboncolással lehetett felállítani.
A CTE kialakulásának okai az NFL-ben
Az amerikai futball kontakt jellege miatt meglehetősen veszélyes sport. A károk megelőzésére használt sportfelszerelés sajnos nem elegendő, ugyanis a károsodás a játékosok koponyáján belül történik, amikor az agy megrázkódik, és szétroncsolja a csont burkolatot. Nem a nagy ütések vagy egyetlen agyrázkódás okoz problémát, hanem ezek ismétlődése. A kutatók szerint az NFL játékosok negyven százaléka agysérüléssel él.
A játékosok ütközésének sebessége és ereje a meghatározó. Egy neurológiai vizsgálatban bizonyították, hogy az NFL játékosok negyven százaléka agysérüléssel él. Egy sor kognitív tesztet vettek fel a játékosokkal és ötven százalékuknál mutatkoztak komoly problémák olyan végrehajtó funkciókban, mint a problémamegoldás, érvelés, tervezés és figyelem, negyvenöt százalékuknál pedig tanulási nehézségek és memóriahanyatlás jelentkezett.
Dr. Bennet Omalu, a neuropatológus, aki először diagnosztizálta a CTE-t, levezette, hogy nagyjából 60 g-s (g = gravitációs gyorsulás) ütközéstől kap agyrázkódást egy ember, a pályán pedig nagyjából 100 g erejű összeütközések jellemzőek. Az ellenfél játékosainak sebessége összeadódik az őket eltaláló játékosokéval, így a gravitációs erő akkora, mintha egy kalapáccsal ütnék fejbe a játékost. A film egyik kulcsfigurája, Mike Webster, a hetvenes évek legendás Pittsburgh Steelersének alapembere, aki centerként játszott, a játék legerőszakosabb posztján, ahol feje a fegyvere. Kiskorától kezdve nagyjából 70 000 ütés érhette a fejét, ami nagyban szerepet játszott betegsége kialakulásában.
Webster esetében az ütközések hatására olyan neurológiai folyamatok indultak meg, melyek eredményeként „gyilkos proteinek” szállták meg az agyát, beették magukat az elméjébe, belülről pusztítva azt, míg végül „megfojtották az agyát”, így vált felismerhetetlenné önmaga számára is. A patológus merész kijelentést tesz: Mike Webster halálát a futball okozta és biztos, hogy nem ő az egyetlen.
A CTE kialakulásában a genetikai hajlam is szerepet játszhat. Nem minden agykárosodás jeleit mutató sportolónál alakulnak ki súlyos agyi rendellenességek, mint fejfájások, kognitív funkciók hiánya vagy akár demencia. Akiknél komolyabb problémák jelennek meg, ott feltételezhető a genetikai hajlam.
Fejlesztések és újítások a védelem érdekében
Az amerikai futball sisakjainak története hosszú és fordulatos. Az első, ténylegesen sisaknak is kinéző fejvédőt 1917-ben fejlesztették le a Rawlings és Spalding sportszergyártók. Az 1920-as években egyre jobban kezdtek elterjedni a bőrsisakok, ám ezek ekkor még messze nem számítottak kötelező védőfelszerelésnek. A sisak kötelező része csak 1939-ben lett az egyetemi bajnokságban, az NFL-ben pedig csak 1943-ban. Ekkorra pedig már megjelentek a bőr mellett a műanyagsisakok is.
Az 1950-es évek közepén Paul Brown, a Cleveland Browns vezetőedzője és tulajdonosa fejlesztette ki a sisakrácsot, ami eredetileg elég kezdetleges volt. A dolog bevált, és elég gyorsan a teljes profi liga átvette az újítást. Az 1950-es években volt még egy forradalmi újítás: 1954-ben a sisakgyártó cég, a Riddell, egy ellenállóbb, de már nem áttetsző polimerre váltott.
A sisakok nagyjából változatlan dizájnja az 1980-as évekre alakult ki, addig főleg a belső védelmen fejlesztettek a gyártók. Az 1970-es évek után a legnagyobb, kívülről is látható változás 1998-ban jött, amikor az NFL engedélyezte az átlátszó plexilemezek használatát. Azonban csak a 2000-es évek legelején induló, az agysérüléseket vizsgáló kutatások hatására lépett a Riddell egy teljesen új típussal, a Revolutionnel.
2011-ben ismét nagyon fontos biztonsági elemmel bővült a sisakok felépítése: a Battle Sports Science cég kifejlesztett egy olyan állszíjat, amibe ütésmérőt szereltek, és amennyiben bizony erőhatásnál erősebbet mér, pirosan kezd világítani, hogy jelezze, a sisakot viselő játékos szinte biztosan komoly fejsérülést okozó ütést szenvedett el.
Az NFL által összerakott rangsor tetején harmadik éve a forradalmi VICIS Zero1 található, ami egy 2013-ban alapított, mérnökökkel és orvosokkal dolgozó cég terméke. A VICIS Zero1 esetében a forradalmi megoldás alapjaiban tér el a többi sisakétól. A másik újhullámos sisak- és felszerelésgyártó, a Xenith a VICIS technológiájának alapelvét követi, csak más irányban, ők apró műanyagoszlopok helyett nagyobb területet lefedő, körkörös elmozdulást biztosító rendszerrel rukkoltak elő.
Vadonatúj ötlet hozhat átalakulást az amerikai futballba, ahol az úgynevezett „védősapkák” tehetik biztonságosabbá a játékosok számára a mérkőzéseket. A védősapka az NFL-sisak fölött, annak külső felületén védi a játékosok fejét a nagy ütésektől. A New York Giants játékosa, Jakob Johnson szerint ez a legjobb megoldás, amely a sisakok közötti ütközésektől véd, és még azt sem bánná, ha kötelezővé tennék.
A fejsérülések minimalizálása érdekében bizonyos pozíciókban edzés közben már kötelezővé tették a sapkák használatát, a mérkőzéseken azonban egyelőre csak választható megoldásként jelent meg. A helyzetet az is bonyolítja, hogy az amerikai futball meglehetősen férfias világában vannak, akik megvetik, elutasítják, de legalábbis furcsállják a védősapka megjelenését. Roman Motzkus, korábbi német játékos, jelenleg a DAZN vezető NFL-szakértője úgy véli, hogy a védősapkák használata alig több holmi jelképes gesztusnál, és nem látja túl hatékonynak.
Kylen Granson, az Indianapolis Colts tight endje, bizakodó: az edzőtáborok során kipróbálta a védősapkákat, és úgy véli, ezekkel jelentősen csökkenhet az agyrázkódások száma. Számára már az első pillanatban egyértelmű volt, hogy az egész szezonban szeretné hordani, mert nem korlátozzák a látását, nem adnak plusz terhet, viszont megnövelik a biztonságérzetét.
Az NFL alapvetően támogatja a védősapka használatát, fontos kitétel azonban, hogy a sisakon lévő címerek ne váljanak láthatatlanná az extra borítás miatt. A liga elkötelezett amellett, hogy leszámolhasson a fejsérülésekkel, főleg miután a következő olimpián, a 2028-as Los Angeles-i nyári játékokon megjelenik a flag fotball, a sportág érintésmentes változata.
A szabályalkotók egyelőre gyűjtik a bizonyítékokat, hogy az újítás eléri a kívánt hatást - amennyiben bizonyosságot nyernek az előnyei, ne legyenek kétségeink, azonnal kötelezővé teszik majd a világ egyik legnépszerűbb sportágának számító amerikai futball szakmai és gazdasági csúcsán, az NFL-ben.
A futballsisakok evolúciója
A CTE diagnosztizálása és a játékosok szerepe
Eddig a CTE-t csak halál után lehetett kimutatni, de egy 2011-ben indított kártérítési per kapcsán a közel 20 ezer korábbi NFL-játékosnak ítélték meg az összesen 1 milliárd dolláros kártérítést a játék során elszenvedett fejsérülések következményei miatt. A játékosok azért pereltek, mert nem tudták, milyen kockázatnak vannak kitéve, illetve a kockázatok egy részét el is titkolták előlük.
A Nature magazinban közölt tanulmány valódi fordulópontot jelenthet, mert először mutatták ki élő embernél a krónikus traumatikus enkefalopátia, vagyis a CTE jeleit. Bár a tanulmány nem nevezte meg a pácienst, Dr. Bennet Omalu, a kutatásban segédkező CTE-szakértő elismerte, hogy a korábbi Minnesota Vikings-védő, a 2015-ben elhunyt Fred McNeill volt a páciens.
Mivel a CTE-t eddig csak halál után lehetett kimutatni, ezért nem nehéz elképzelni, mekkora változást jelent, hogy rövidesen akár 18 éves, egyetemi ösztöndíj - tehát évekkel az NFL - előtt álló játékosok is tesztelhetővé válnak. Vagy akár az egyetemi pályafutás előtt álló középiskolások esetében. Az elmúlt években viszont egyre többen vonultak vissza bőven idejekorán a fejsérülések okozta aggodalom miatt, és ez a CTE-szűrésekkel csak erősödhet.
A legtöbb igazolt amerikai futballistát, így későbbi potenciális NFL-játékost három állam, Florida, Kalifornia és Texas adja. Kalifornia már most is elég kiemelten kezeli a fiatalkorúak amerikai futballozását, ifi szinten már korlátozták az ütközéssel járó edzések számát az iskolai csapatoknál.
A degeneratív betegséget az utóbbi években több tragikus esettel is kapcsolatba hozták. Legutóbb a gyilkosság miatt életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélt egykori NFL-esről, Aaron Hernandezről derült ki, hogy a CTE eddig ismert legsúlyosabb stádiumában szenvedett. A korábbi New England Patriots-játékos huszonhét évesen lett öngyilkos, és a Bostoni Egyetem kutatói azt mondták, hogy ilyen korban ennyire előrehaladott (harmadik stádium) CTE-vel még nem találkoztak.
Az NFL a szabályokon keresztül is megpróbálhat nagyobb védelmet adni a játékosoknak. Az úgynevezett védtelen elkapókat elkapás közben, vagy a közvetlen azutáni pillanatokban nem lehet azonnal leütközni, hiszen az nem tudhatja, hogy mikor, és milyen irányból számíthat ütközésre, ha hátrafelé, az érkező labdára figyel. Emellett külön büntetik a fejre mért ütéseket, akinél úgy látják, hogy szándékosan ment sisakkal fejre, azt már az egyetemi bajnoksághoz hasonlóan azonnal kiállíthatják, de egyébként is tilos általában váll fölött ütközni.
A Serülés (Concussion) című filmdráma ezeket a kevésbé ismert hatásokat és azok tagadását mutatja be. Peter Landesman 2015-ös filmje a játékosok sérüléseinek tagadását és a sportág káros hatásait próbálja bemutatni.
tags: #nfl #sisak #agykarosodas
