Szuper Levente és a magyar jégkorong felemelkedése: Egy NHL-podcast perspektívájából
A magyar jégkorong történetében számos emlékezetes pillanat van, de kevés dátum vésődött be olyan mélyen a szurkolók emlékezetébe, mint 2008. április 19. Akkor győzte le a válogatott Ukrajnát 4-2-re egy divízió I-es világbajnokság sorsdöntő mérkőzésén és jutott fel hibátlan mérleggel a világ legjobbjai közé. A sportág számára a dátum azóta is ünnepnap, gyakorlatilag nem tud úgy pályára lépni a nemzeti csapat, hogy ne kerülne szóba Szapporó. Az idáig vezető út azonban hosszú és küzdelmes volt, és olyan kulcsfigurák fémjelzik, mint Szuper Levente, aki kapusként a csapat egyik sarokköve volt ebben a felemelkedésben.
A kezdetek és az ifjúsági program: Egy új generáció születése
Ha Szapporóról beszélünk, akkor a magyar jégkorong azt megelőző bő egy évtizedét is meg kell említeni. A kilencvenes években jött a gondolat, hogy meg kellene fiatalítani a nem túl acélos válogatottat: ezt terv és kivitelezés követte. A magyar hokinak kapóra jött, hogy a gyergyói Kercsó Árpád keze alatt egy ígéretes mag kezdett kialakulni Dunaújvárosban. Ezzel egy időben, Székesfehérváron id. Ocskay Gáborék is dolgoztak keményen a Volán megerősítésén, a két vidéki bázis pedig a rivalizálás közben közel azonos korú játékosokkal tudta segíteni a nemzeti csapatot. Ez a generáció, melynek Szuper Levente is tagja volt, alapozta meg a jövőbeli sikereket.
1998-ban már az ő főszereplésükkel sikerült kiharcolni a BS-ben a feljutást a C-csoportból a B-be - a románokat vertük kétgólos hátrányból fordítva 3-2-re az utolsó meccsen. Az még egy átmeneti csapat volt, de már ekkor feltűnt a kapuban az akkor 17 éves Szuper Levente, míg az volt a legendás Ancsin János utolsó világbajnoksága. Ez a pillanat Szuper Levente számára is egy fontos mérföldkő volt, jelezve, hogy a fiatal tehetség máris készen áll a nemzetközi megmérettetésre.
A divízió I-es évek küzdelmei és a fejlődés
A következő években egy kiesés majd egy feljutás következett, az újabb fontos időpont pedig 2001, amikor a franciaországi világbajnokságon sikerült megverni a házigazdákat, ami jelezte, hogy már van olyan szinten a válogatott, hogy magasabban jegyzett csapatokat is elkaphasson. Annak az eredménynek is köszönhetően már akkor a feljutásért játszhattunk, ám a rivális Dánia 6-2-vel átgázolt a magyar csapaton. Ezt bizonyították a következő évek, amikor kissé megragadt a divízió I középmezőnyében a válogatott. Ekkor egyébként már egyre több magyar felmenőkkel rendelkező játékos csatlakozott a válogatotthoz, elsősorban a fehérvári vezetőség látta ebben a megoldást.
A következetes munka és a rend volt a lényeg a csapatépítésben. 2004-től kezdve a fehérvári klubedző, a Kercsó Árpádhoz hasonlóan elég kemény természetű Pat Cortina dirigálta a válogatottt is. Ő is csapkodott, tört össze botot a jégen, szigorú és kemény volt, ami a csapat fejlődéséhez elengedhetetlen volt. A magyar játékos olyan, hogy meg kell mondani neki, mit csináljon, mit szabad és mit nem, mit csinált rosszul és mit jól. Cortinával javult a csapat játéka, és ez a szigorú, de hatékony vezetés Szuper Levente és a többi játékos teljesítményét is a csúcsra járatta.
A Szapporói Csoda: A csúcsra jutás
2007-ben a csapat a második lett Szlovénia mögött (az azóta NHL-sztárrá vált Anze Kopitar is játszott azon a vébén), ám ennek ellenére sem várta el senki rá egy évre, hogy majd pont Japánban sikerül átvinni a lécet. - emlékezett vissza a jubileumra készült A mi Szapporónk című műsor. Ilyen előjelek után nem is volt annyira meglepő, hogy az első meccs kínszenvedés volt, nagy nehezen sikerült csak legyőzni a később kieső észteket.
A válogatott azonban meccsről meccsre magabiztosabbá vált. Ezen a tornán a házigazda japánokat vertük 4-2-re, de úgy, hogy 3-2-nél az ázsiai csapat lőtt egy gólt, ami a hálótartó vasról pattant ki, a játékvezetők azonban nem vették észre és mivel ekkor még nem volt kötelező a videobíró, nem is tudták visszanézni az esetet. Ez a győzelem is hozzájárult a lendülethez, ami a döntő mérkőzésre is elkísérte a csapatot.
Az ukránok elleni döntő
A legfontosabb meccsre, az ukránok elleni összecsapásra már hatalmas elszántsággal készült a csapat. Az ukrán csapat lenézte a magyart, hiába a győzelmek, nem hitték el, hogy kikapaphatnak tőlünk. Jött is a meglepetés számukra, Vas János és Palkovics Krisztián is betalált az első harmadban, majd a második elején Peterdi Imre növelte háromgólosra az előnyt. Szuper Levente, aki ekkor már tapasztalt kapusnak számított, stabilan állt a kapuban, hihetetlen magabiztosságot sugározva a csapatnak.
Persze a hoki az a sport, ahol még ekkora különbség után sem mehet biztosra egy csapat, így történt ez Szapporóban is: az ukránok 35 másodperc alatt ütöttek két gólt a második játékrész hajrájában, amivel újra nyílttá vált a találkozó. A feszültség tapintható volt, de a magyar csapat erejét és tartását megmutatta, hogy emberhátrányban sikerült végleg lezárni a meccset. Ladányi és Vas Márton ugrott ki egy védővel szemben, előbbi passza után utóbbi lőtt kapásból a hálóba az utolsó percben. Ez a gól jelentette a feljutást, az eufória pedig leírhatatlan volt.
A Szapporói csapat csatárai a következők voltak:
- Ennaffati Omár
- Ifj. Ocskay Gábor
- Palkovics Krisztián
- Vaszjunyin Artyom
- Vas Márton
- Peterdi Imre
- Ladányi Balázs
- Gröschl Tamás
- Holéczy Roger
Szuper Levente és a teljes csapat hihetetlen munkát végzett, aminek az eredménye a sportág történetének egyik legfényesebb pillanata lett.
Az örökség és a jövő
Magyarországon kívül talán senki nem tudja feldolgozni, mennyit dolgoztak ezért. Élveztem nézni, ahogy a srácok percekig összeölelkezve, könnyezve mondogatják egymásnak, hogy megcsináltuk. És tényleg ők csinálták meg. Senki nem adott nekik semmit. Az az ukránok elleni győzelem egyébként több volt, mint egy feljutás. Egy ekkora siker után több szülő is jégkorongozni vitte le a gyerekét, az akkori csapat tagjainak nagy többsége pedig azon túl, hogy példakép lett, az aktív pályafutás után is a sportágért dolgozik, ki edzőként, ki sportigazgatóként, ki más szerepkörben. Szuper Levente neve is szorosan összefonódott ezzel a felemelkedéssel, mint a magyar jégkorong egyik ikonikus alakja.
A válogatott csodát pedig sikerült hét évvel később megismételni, 2015-ben is feljutott a világelitbe a magyar válogatott és közel állt ahhoz, hogy megragadjon a legjobbak között. Ez Szapporó igazi öröksége, melynek alapjait Szuper Levente generációja fektette le. A magyar sport egyik legnagyobb tragédiája, hogy a klasszis center, ifj. Ocskay Gábor nem lehetett ott Svájcban az A-csoportos világbajnokságon. Minden idők egyik legjobb magyar hokisa 2009 márciusában, szívelégtelenség következtében hunyt el 33 évesen. A csapat végül hat vereséggel esett ki az élvonalból, de a szapporói siker örökre beíródott a magyar sporttörténelembe.
tags: #nhl #podcast #szuper #leventa
