Friedrich Nietzsche és a mentális összeomlás rejtélye: Válogatott levelek és a filozófia hatása
A német gondolkodó nagy hatású filozófiája a költészet és a bölcselet határán egyensúlyozott, aforisztikus mondatait sokszor félremagyarázták. Friedrich Nietzsche életének egyik legnagyobb rejtélye és tragédiája mentális összeomlása volt, amely visszavonhatatlanul megváltoztatta sorsát.
Nem teljesen egyértelmű, hogy ez fiziológiai betegség(ek) következménye volt, vagy jól ismert írásainak is köze lehetett hozzá. Esetleg az önmagának diktált, hihetetlen tempó (életének 1879-1889 közti része akár mániás szakasznak is nevezhető, olyan féktelen alkotóerő jellemezte) vagy a művek tartalma is közrejátszhatott?
A torinói incidens: A végzetes összeomlás
Nietzsche összeomlása 1889 januárjában érte el a tetőpontját, egy sokkoló esemény formájában.
1889. január 3-án az akkor 44 esztendős Nietzsche torinói bérelt lakásából kilépve egy lovaskocsira lett figyelmes. A kocsi elé kötött ló megmakacsolta magát, mire a kocsis ostorral ütlegelni kezdte. A filozófus ekkor összefüggéstelenül kiabálva odarohant az állathoz, zokogva átölelte, majd elvesztette az eszméletét.
Ezek után, egész pontosan 1889. január 10-én a bázeli elmegyógyintézetbe, onnan pedig 1889. január 18-án a jénai intézetbe került. 1890. március 24-től anyja, majd később húga gondozta.
Az összeomlást megelőző jelek és a kezdeti tünetek
A torinói események nem előzmények nélkül történtek. Már az összeomlás előtt megmutatkoztak a mentális betegség jelei.
1888 őszén a német filozófus hazafelé tartott, amikor úgy érezte, hogy a szája sarkai felfelé csavarodnak, mintha húzná őket valami. Sajnos ezek a fékezhetetlen nevetés- és sírógörcsök valami komolyabb dolog kezdetének bizonyultak. A következő héten a vendégház lakói közül többen észrevették, hogy a filozófus napokig a szobájában maradt.
Franz Overbeck, a filozófus jóbarátja az összeomlás után meglátogatta, és olyan téveszmék között találta, melyek börtönéből „soha többé nem szabadult ki”.
Orvosi diagnózisok és a vita az okokról
Nietzsche egészségügyi problémái már korábban is jelentkeztek, és orvosai különböző diagnózisokat állítottak fel állapotával kapcsolatban.
Lehetséges, hogy Friedrich Nietzsche összeomlását egy alapbetegség okozta, de az sem kizárt, hogy a megfeszített munkatempó is közrejátszott benne. Az első orvosok, akik megvizsgálták, szifiliszfertőzést diagnosztizáltak nála, ami paralízishez, sőt agysorvadáshoz vezethetett.
Noha Nietzsche összeomlásának pontos orvosi okairól máig viták zajlanak (családjában egyébként nem voltak ritkák a mentális betegségek), fontos hangsúlyozni, hogy végleges összeomlása előtt is küzdött egészségügyi problémákkal. Saját leveleiből is kiderül, milyen fizikai és mentális gyötrelmekkel küzdött.
„Két-három havonta körülbelül harminchat órát töltök ágyban - írta egy levelében - igazi gyötrelemben (…) Olyan megerőltetés egy nap, hogy estére már nem marad öröm az életben, és tényleg meglep, milyen nehéz élni.
Mastermind #2: A légzőgyakorlatok hatása az idegrendszerre
További tényezők, amelyek hozzájárulhattak az összeomláshoz
Az orvosi okok mellett számos más tényező is nyomás alá helyezhette a filozófust, hozzájárulva mentális állapotának romlásához.
De a filozófus sikertelensége - csak halála után vált igazán híressé - és a társadalmi érintkezés hiánya is nagy stresszt jelenthetett számára. Mindezek mellett Nietzschét nyomasztotta beteges apjának öröksége, úgy gondolta, hozzá hasonlóan ő maga is korán, fájdalmas halállal fog meghalni.
A filozófiai eszmék és a mentális egészség kapcsolata
Érdekes hipotézisek születtek arról, hogy Nietzsche saját filozófiája milyen szerepet játszhatott összeomlásában.
Legalábbis ezt feltételezte Otto Binswanger, a Nietzschét rövid ideig ellátó elmegyógyintézet igazgatója. Binswanger hipotézise a Nietzsche összeomlásáról szóló vita és spekuláció legérdekesebb részéhez vezet: annak a lehetőségéhez, hogy őrültsége nem valami biológiai véletlen volt, hanem azoknak a filozófiai eszméknek a logikus eredménye, amelyekkel foglalkozott.
Aki kicsit is ismeri Friedrich Nietzsche életművét, tudja, hogy a szenvedés fontos szerepet játszik az írásaiban, mert az segítette hozzá, hogy élesebben tudatára ébredjen saját létezésének. Nietzsche veszélyes önfelfedezése ennek értelmében nem kíváncsiságból fakadt, hanem szükségszerűségből. Ennek fényében érthető az, amiről már említett, közeli barátja, Overbeck beszélt.
Kreativitás és mentális zavarok: Egy általános perspektíva
Nietzsche esete rávilágít a zsenialitás és a mentális betegségek közötti komplex kapcsolatra, ami régóta foglalkoztatja a kutatókat.
Nietzsche története persze korántsem egyedi. A tragikus sorsok, az „őrült zsenik” kapcsán sok kutatás indult, mely a kreativitás, az intelligencia és a pszichopatológia közötti összefüggéseket próbálta felderíteni. Noha a kreativitás és a mentális zavarok között van összefüggés, a pszichológiai problémák mégsem kedveznek a kreativitásnak. De míg a mentális betegségek nem növelik a kreativitást, a kreatív tevékenységek hozzájárulhatnak a mentális betegségekhez.
tags: #nietzsche #valogatott #levelek
