Az Egyetemi Amerikai Futball Világa: Az NCAA Rendszerének Részletes Bemutatása

Az AZ NCAA, azaz a National Collegiate Athletic Association, a főiskolai/egyetemi sportcsapatokat csoportba tömörítő szövetség az Egyesült Államokban.

A College football óriási népszerűségnek örvend az USA-ban, több mint 500 csapat van az egyetemi ligában. A csapatoknak óriási szurkoló tábora van, a stadionok mérete gyakran meghaladja az NFL-ben lévők méretét, a nagy érdeklődés nagy bevételt is hoz a konyhára az egyetemeknek.

Az elmúlt évben már tettünk az NFL-től egy kis kitekintés az egyetemi football irányába. Idén ezt a sorozatot folytatnánk, olyan formán, hogy 1-2 hetente egy-egy nagyobb mérkőzésről beharangozó cikk fog felkerülni az oldalra, hogy az eddig leginkább NFL-t néző amerikai focirajongók is megismerkedjenek az egyetemi foci világával, hangulatával és legfőképpen, a következő években Draftra jelentkező játékosaival. Ennek a cikksorozatnak tehát elsődleges célja a játékosok, csapatok megismertetése mindazokkal, akik a későbbiekben a draftot is figyelemmel szeretnék kísérni, és szurkolni, hogy az egyetemi csapatokban megkedvelt játékosok a Philadelphia Eagleshöz, vagy akár más általuk kedvelt csapatokhoz kerüljenek.

Az NCAA Bajnokság Szerkezete: Osztályok és Konferenciák

Ma négy különböző osztályban több mint 500 csapat vesz részt a küzdelmekben. Ennyi egyesület számára természetesen lehetetlen egyetlen egy közös bajnokságot szervezni. A csapatok közt ráadásul hatalmas különbségek mutatkoznak, pénzügyileg és toborzólehetőségek - vagyis a középiskolai játékosok „leigazolása”, azaz a toborzás (recruiting) - terén egyaránt.

NCAA Divíziók Erősségi Sorrendben

Ezeket talán úgy a legegyszerűbb elképzelni, ha a magyar focibajnokság csoportbeosztásának szerkezetére asszociálunk: az NB I, NB II, NB III, Megye 1 hierarchia-szerkezete valamennyire hasonlít az NCAA futballkonferenciáihoz.

Igaz, különbségek azért akadnak, mert míg itthon az alsóbb osztályokból a bajnokság győztese automatikusan feljuthat magasabb osztályokba (ha rendelkezik a pénzügyi előfeltételekkel) és van kiesés is, az egyetemi bajnokságnál a feljutás nem közvetlen módon történik. Osztályváltás csak abban az esetben lehetséges, amennyiben az adott csapat megkapja a ligától az áldást a szintlépésre.

Ha bármilyen egyetemi futballal kapcsolatos hírt hallunk, akkor 99%-ig biztosak lehetünk benne, hogy a hír az NCAA bajnokság legerősebb divíziójából származik. Az FBS (korábbi nevén Div. 1-A) tömöríti a legjobb csapatokat és a legjobb játékosokat, ebben a divízióban zajlanak a legnagyobb érdeklődéssel várt küzdelmek, innen draftolják a később NFL-ben játszó játékosok meddő többségét (több mint 90%-át), egyszóval a Football Bowl Subdivision a college football krémje.

Hogy azonban mutassunk néhány ellenpéldát is: talán akad néhány sportrajongó, akinek mond valamit egy bizonyos Jerry Rice neve. Rice az FCS-hez (korábban Div I-AA) tartozó Mississippi Valley State egyetem csapatában játszott, és hogy ne csak WR-eket emlegessünk, Steve McNair minden idők egyik legjobb college pályafutását produkálta a szintén FCS-es Alcorn State egyetemen. Sőt bőséggel akadnak játékosok az alsóbb osztályokból is: Larry Allen, Shannon Sharpe, Rod Smith, Adam Vinatieri, Walter Payton az NCAA Div II-ben játszott NFL-pályafutása előtt. És ha valaki azt hinné, hogy ennél lejjebb már nem lehet csiszolatlan gyémántot találni, az ismét csak téved: Matt Turk vagy London Fletcher-Baker a Div. III-ban is játszott.

Konferenciák: A Földrajzi Felosztás Előnyei

Visszatérve az NCAA bajnokság szerkezetéhez: korábban már említettük, hogy a divíziókat kisebb egységekre, ún. konferenciákra osztják. Ezek a konferenciák általában földrajzi alapon szerveződő kisebb csoportok, melyekben leggyakrabban 8-12 csapat szerepel.

A legerősebb konferenciák közé tartozik az ACC, a Big Ten, a Big XII, a Pac-12 és az SEC, ám éppúgy, ahogy az NFL-ben, az egyetemi bajnokságban sem lehet egyértelműen legerősebb divízióról vagy legjobb csapatról beszélni (az utóbbi években mondjuk az SEC hihetetlen módon dominál, a bajnoki címek és a draftolt játékosok terén egyaránt). Az erőviszonyok persze minden idényben változnak, attól függően, hogy mennyire erős az egyetemet elhagyó harmad-/negyedéves korosztály, és mennyire erős az utánpótlás.

Mint az látható, a konferenciák geográfiai alapon alakultak ki és mindegyikük egymáshoz relatíve közel eső iskolákat tömörít. Például a Pac-12 a Csendes-óceán (Pacific Ocean, innen a név) térségének csapataiból áll, hasonló az elgondolás az ACC esetén, csak ott épp a keleti parti iskolákkal. Az SEC nevében benne van, hogy a délkeleti országrész csapatai alkotják, a Big 12 főleg Texas és környékét jelenti, míg a Big Ten csapatai a nagy tavak környékén székelnek.

Ennek a felosztásnak egyrészt praktikus okai vannak (költségkímélő, az utazás jóval könnyebb és egyszerűbb a játékosok számára), másrészt egyes helybeli iskolák közötti rivalizálást is elősegíti (elég a két Los Angeles-i csapat csatáját, a USC-UCLA mérkőzést példaként említeni).

Az Amerikai Futball Története és az NCAA Megalakulása

Az amerikai futball eredete egészen az 1820-as évekig nyúlik vissza, amikor a Princeton egyetem diákjai egy „ballown” nevű, rögbihez hasonló játékot kezdtek el játszani, igaz ez a játék még nem sok mindenben hasonlított a mai futballhoz. Egy-egy csapatban 15 játékos ütötte, rugdalta a labdát (és gyakran az ellenfelet), bár részletes szabályrendszerről nem maradt fenn semmi információ. Néhány évvel később a Harvard egyetem diákjai kezdtek el egy hasonló sportot játszani, ám a futball kialakulása az amerikai polgárháború végét követően indulhatott be igazán.

1873-ban négy egyetem képviselői (Rutgers, Princeton, Columbia, Yale) New York-i találkozójukon megalakították az NCAA elődjét, az IFA-t [Intercollegiate Football Association] és lefektették a játék legelső szabálykönyvét. A 15 fős csapatok vetélkedése azonban még mindig jobban hasonlított a rögbire és a labdarúgásra, mint a mai amerikai futballra, és számos további reformra volt szükség az elkövetkezendő években.

Ezek meghozatalában leginkább Walter Camp, a Yale csapatának edzője és az IFA szabályairól döntő bizottság elnöke járt az élen: a csapatok létszámát 15-ről 11-re csökkentették és a rögzítették pálya hosszát is, ami ekkor még 110 yardos volt. 1882-ben bevezették a „down”-rendszert, ekkor még minden csapatnak 3 próbálkozása volt, hogy 5 yardot haladjon előre a labdával. (Ezt később, 1906-ban 10 yardra növelték, a negyedik down-t 1912-ben vezették be). 1883-ban az addigi gólrendszer helyett bevezették a ma is használt touchdown, field goal, extra point és safety fogalmát és pontértékét.

A játék népszerűsége gyorsan terjedt: míg 1880-ban még csak 8 csapat vett részt a „bajnokságban”, a századfordulón már 43 főiskola vetélkedett egymással. Sokakat elriasztott viszont a sportág durvasága: csak 1905-ben több százan sérültek meg és majd két tucat játékos halt meg a pályán, főképp az akkoriban népszerű, durva tömegfigurákban (pl. flying wedge).

1905 decemberében több mint 60 egyetemet invitáltak meg arra a találkozóra, ahol az IAAUS (Intercollegiate Athletic Association of the United States) megalapításának tervét tárgyalták még, és melyre az elhúzódó gyűlések miatt végül 1906. március 31-én került sor. A szervezet 1910-ben vette fel az NCAA (National Collegiate Athletic Association) nevet, és ma is ezen a néven tömöríti az amerikai egyetemi sportélet számos különböző sportját. A sorozatos egyeztetések során az amerikai futballt is megreformálták. Fontos, új szabálynak bizonyult a játékidő 60 percre csökkentése, a két felálló csapat közti semleges zóna (neutral zone) bevezetése és az előre történő passz legalizálása. Az amerikai futball az elmúlt majd száz évben számtalan újabb reformon esett át, főképp a támadó/védő/speciális csapatok szerkezete és a különböző játékbéli figurák sokfélesége változott. A másik nagy fejlődésnek az bizonyult, hogy újabb és újabb csapatok jöttek (a keleti part után a teljes országot megfertőzte a futball-láz), egyes régiek pedig mentek (Sewanee, Centre, Chicago…), a pénzügyi különbségek keltette szakadék pedig ahhoz vezetett, hogy egy komplex bajnokságrendszert is ki kellett alakítani.

Az Egyetemi Szezon Részletei és Játékszabályok

Egy héttel a profi liga rajtja előtt, augusztus 30-án veszi kezdetét az NFL mögött hazánkban népszerűség tekintetében eddig jócskán háttérbe szoruló egyetemi bajnokság, az NCAA alapszakasza. Az NCAA-szezon két részre bontható, ezek közül az első - csakúgy, mint az NFL-ben - az alapszakasz, melyet tavaszi és nyári felkészülés előz meg. A csapatok nem játszanak előszezon-meccseket; a tavaszi edzések zárásaként minden egyetem rendez egy, a közönség számára is nyitott edzőmeccset (spring game).

Az alapszakasz-mérkőzések döntő többségét szombatonként játsszák, lényegében három idősávban, és már helyi idő szerint 12 órától folyamatosan vannak meccsek.

Minden egyetemi csapat összesen 12 mérkőzést játszik egy évad során (a Hawaii és otthoni ellenfelei az utazási költségek enyhítéseként 13-at). Alapesetben tehát minden csapat szezonja 12 meccsből áll. Ebből 8-at saját konferenciájukban található ellenfelek ellen vívnak (a Big XII-nél és a Pac12-nél 9-et), míg a többit szabadon választható, konferencián kívüli ellenfelek ellen. A szabadon választható kifejezés nagyjából a valóságot takarja, bár apróbb szabályozások akadnak (pl. FBS-es gárda nem választhat Div. III-as ellenfelet).

Rögtön adódik a kérdés: mi akadályozza akkor a jobb csapatokat abban, hogy gyengébbek ellen, úgymond alibi meccseket szervezzenek és ezzel is a rekordjukat tupírozzák? Az ilyen sajnos elő-előfordul, több program vállalja ezt be a kritikák ellenére. Ebből kifolyólag a “gyávákra” a média és a szurkolók keményen rá tudnak szállni, de szerencsére vannak pl. tradicionális riválisok, akik ugyan nem egy konferenciában vannak, de a tradíció okán mégis “illik” velük meccselni (pl. USC-Notre Dame csata ilyen tradicionális mérkőzésnek számít). A harmadik ok pedig az egyetemi bajnokság rangsor-rendszerében rejlik.

Játékos Státusz és Átigazolások

Az egyetemi csapatok játékosai teljesen amatőr státuszúak, a sportösztöndíjon kívül semmilyen más pénzbeli juttatást nem kaphatnak, nem köthetnek szponzori szerződést, stb. Egy játékos alapvetően négy szezont tölthet el az egyetemi futballcsapat tagjaként, de fennáll az úgynevezett redshirt lehetősége. Ez azt jelenti, hogy a játékos edzői döntésből kifolyólag (többnyire azért, mert - újoncként - nem jutna túl sok játéklehetőséghez) vagy sérülés miatt kihagyhat egy évet úgy, hogy edzhet a csapattal, de meccsen nem léphet pályára, helyette viszont egy ötödik szezont is a csapatnál tölthet. A medical redshirt, mely súlyos sérülés esetén vehető igénybe, egy hatodik évet is biztosíthat a játékosnak.

Nem tömeges jelenség, de a játékosoknak természetesen lehetőségük van másik egyetemhez transzferelni. Ha valaki első osztályú, azaz FBS-csapathoz transzferel, a következő szezont ki kell hagynia.

Az NFL és NCAA Szabályok Közötti Különbségek

Az NFL és NCAA szabályok között vannak eltérések, ezek közül a legfontosabbak:

• Ha a támadó csapat first downt ér el, megállítják az órát, amíg a bíró leteszi a labdát a line of scrimmage-re, és jelt ad a folytatásra.
• Akkor is véget ér a play, ha a labdát birtokló játékos nem kontakttól kerül a földre.
• A passz akkor is sikeres, ha a labdát elkapó játékosnak csak az egyik lába ér földet a játéktéren belül.
• Az elkapásra jogosult játékosokat egészen addig lehet blokkolni, amíg a támadó csapat szabályos előre passzt nem hajt végre.
• Ha az ellenfél touchdownját követő extra pont kísérlet blokkolása után, vagy kétpontos kísérlet esetén fumble recovery, illetve interception útján a védők szerzik meg a labdát, visszahordhatják azt az ellenfél end zone-jáig, ami két pontot ér a védekező csapat számára (az NFL-ben ilyen esetekben azonnal „halottá” válik a labda).
• Hosszabbítás: Döntetlen esetén mindkét csapat az ellenfél 25 yardos vonaláról indíthat egy-egy támadást, és aki több pontot szerez, megnyeri a mérkőzést. Ebből legfeljebb három „kör” mehet le, ha ezután is döntetlen az állás, kétpontos kísérletek következnek.

Rangsorolás és Rájátszás: A BCS-től a CFP-ig

A 2013-ban leváltott BCS rendszer alapját egy olyan ranglista képezte, amely minden héten kiválasztotta és rangsorolta az ország legjobb 25 csapatát (csak FBS csapatokról van szó). Az nem változott, hogy a legelső ranglistát még a szezon kezdete előtt publikálják, az előszezonban nyílvánosságra hozott ún. pre-season rangsor pedig még azelőtt jelenik meg, mielőtt bármelyik csapat akár egy meccset is játszott volna.

Az NFL-lel ellentétben az NCAA-ben az utószezont nem egy klasszikus rájátszás, hanem az úgynevezett bowl meccsek sorozata jelenti. A bowlok tulajdonképpen gálameccsek, melyekre az alapszakasz során nyújtott teljesítményüknek megfelelően kapnak meghívót a csapatok. A bowl-szerepléshez alapkövetelmény a legalább 50%-os mérleg. Azt, hogy melyik csapat konkrétan melyik bowlra kap besorolást, értelemszerűen maga a győzelem-vereség mutató, továbbá a konferenciák bowlokkal kötött szerződései, valamint a BCS-rangsor határozza meg.

Utóbbi az edzők (Coaches Poll) és a szakemberek (Harris Poll) szavazatainak, valamint 6 számítógépes lista összesítésének együttes eredménye, mely a csapatokat rangsorolja (a név megtévesztő lehet, nem csak BCS-konferenciák tagjai kerülhetnek fel a 25-ös listára, hanem bármely FBS-es csapat). A BCS-rangsor első két helyezettje játszhat a nemzeti döntőben (BCS Championship Game), illetve kiemelt jelentőséggel bírnak az úgynevezett BCS Bowlok, a Rose, a Sugar, a Fiesta, valamint az Orange. A BCS-rangsort először a 8. fordulót követően publikálják, addig az Associated Press (AP) szakemberei által összeállított Top 25 a mérvadó (amely 2005-ig a BCS-lista egyik alkotóeleme volt, ezután váltotta a Harris Poll).

A Rájátszás Bővítése: A CFP Rendszer

A régi Associated Press által megalkotott szubjektív listát 2014-ben a CFP rendszere váltotta fel, ahova a különböző főcsoportok (Conference USA, ACC, Big 12, SBC, Big Ten, SEC, Pac-12, MAC, AAC, MWC, és a független Notre Dame Egyetem) delegáltak tagokat, és azóta ők döntenek a csapatok helyezéséről a ranglistán. Az első négy helyezett jut az elődöntőbe, majd azok nyertesei játsszák a döntőt. Azonban nagyon sok sportág körüli résztvevő (média, sportfogadó ipar) is kifejezte a rájátszás kibővítésével kapcsolatos igényét, amelyet végül 2024-től valósítanak meg.

Tizenkét csapat vehet majd részt az egyetemi amerikai futball bajnokság (NCAA) rájátszásában a 2024-es szezontól kezdődően. Az eddigi négycsapatos rendszer jövőre búcsúzik, a 2026-ra várt bővítésre már két évvel korábban sor kerül. Az Egyetemi Amerikai futball Playoff Bizottság (College Football Playoff Board of Managers, CFP) bejelentette, hogy a 2024-ben kezdődő idénytől már nem négy, hanem tizenkettő csapat fog bejutni a rájátszásba.

2014 óta tizenhárom különböző csapat jutott rájátszásba a négy csapatos rendszer működése óta, ebből négyen legalább négyszer ott voltak, vagyis az új formulával új csapatok is lehetőséget kaphatnak, hogy a versenyrendszer legnagyobb színpadán léphessenek fel.

Reméljük minél többen olvassátok és megismeritek ezeket a cikkeket, és nézitek a mérkőzéseket is, hiszen hatalmas rangadók és nagyszerű játékosok nem csak az NFL-ben de itt az NCAA-ben is hétről hétre láthatóak.

Magyar Tehetségek az Egyetemi Sportban

Bár az "egyetemi futball" kifejezés az amerikai kontextusban leginkább az amerikai futballra utal, az NCAA számos más sportágat is felölel, ahol magyar tehetségek is helytállnak, beleértve a női sportokat is. Idén is több magyar lány lép pályára az észak-amerikai egyetemi ligákban. Beharangozó írásunkban bemutatjuk, hogy idén kiknek szurkolhatunk a tengerentúlon.

Rangidősként a harmadik amerikai szezonját kezdő Róth Rebekát említjük elsőként, aki a Yale Bulldogs csapatával tavaly a saját bajnokságuk harmadik helyén végzett úgy, hogy hazai pályán veretlenek maradtak. Idén számukra is bevezetik a rájátszást, ahová a nyolc csapatos bajnokság négy felsőházi gárdája jut majd be. Mindkét másodévesünkre, Árvay Hannára és Stefán Bernadettre is igaz, hogy az első évük jól sikerült: csapataikban alapemberek lettek, minden mérkőzésén kezdőként léptek pályára.

Hasonló cipőben járnak abból a szempontból is, hogy csapat szinten balszerencsés szezonjuk volt a tavalyi. Hanna csapata, a Stetson Hatters tizedik helyen zárta a tizennégy csapatos ASUN konferenciát és ezzel nem jutott be a saját bajnokságuk rájátszásába. Ehhez a trióhoz csatlakozik elsőéves hallgatóként-sportolóként, Mislai Fruzsina, aki idén nyáron a California State University Northridge-i intézményének mezét öltötte magára. Fruzsina az MTK utánpótlásában nevelkedett és néhányszor az első csapatban is lehetőséget kapott.

tags: #noi #egyetemi #futball

Népszerű bejegyzések:

• A Mráz család sporttevékenységei
• a sportolók sorsa Észak-Koreában
• Kiemelkedő DVSC focisták
• Tudjon meg többet a Szurkolói Kártyáról
• Átigazolások és hírek az NB II-ből