A magyar női kézilabda Európa-bajnokságok története

A női kézilabda Európa-bajnokságok nyolc éve íródó történetében Magyarország válogatottja eddig két érmet szerzett, s ezzel az összesített ranglistán, Dánia és Norvégia mögött, a második helyen áll. A csapat 1998-ban, Hollandiában bronzot nyert, míg két éve, Romániában az első helyen végzett. Ez a cikk a magyar női kézilabda-válogatott Eb-szerepléseinek, valamint az azt megelőző és kiegészítő fontosabb világversenyek történetét mutatja be, különös tekintettel a '90-es évekre.

A mélyponttól a felemelkedésig: A '90-es évek elejének kihívásai

Az 1982-es világbajnokságot követően tizenkét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a magyar női kézilabda-válogatott ismét négy közé kerüljön világversenyen. A kilencvenes évek elejére soha nem látott mélységbe zuhant a korábbi sikersportág. Az 1989-es, dániai B csoportos világbajnokságon ugyanis a csapat mindössze 13. lett, egyedül az Egyesült Államok, Brazília és Portugália együttesét tudta megelőzni.

1991-ben, Olaszországban így már csupán a C csoport jutott csak az együttesnek, azt szerencsére magabiztosan nyerte a Laurencz-csapat, a fináléban 22-17-re verve Hollandiát. Következhetett az 1992-es litvániai B-világbajnokság, ahol a csoportmeccseken még ugyan botlott az együttes (döntetlen a spanyolokkal és a svédekkel), de az elődöntőben a litvánok (ne feledjük, már Fridrikassal, akkori nevén Ziukienével), a fináléban pedig a csehek következtek.

Ilyen előzmények után az 1993-as norvégiai vb-n elért hetedik hely már arra jogosította fel a szakvezetést, hogy a németországi Eb-n az 5-8. hely valamelyikét célozza meg. Az előző évek sikercsapatából Laurencz László szövetségi kapitány nyolc kiszemeltjét is kénytelen volt nélkülözni, köztük az alapembernek számító Szilágyi Katalint, Erdős Évát, Varga Mártát és azt a Szabó Melindát, aki jelenleg a francia válogatott egyik erőssége.

Az első Európa-bajnokság (1994, Németország) és a "rémálom"

Az első Európa-bajnokságra 1994. szeptember 17-25. között került sor Németországban, Waiblingen, Bonn, Oldenburg és Magdeburg városokban.

A csoportmérkőzések során a szlovákok ellen ugyan megremegett a lányok keze, de kilencgólos hátrányból is sikerült talpra állni, s az Eb-n végül utolsó, 12. helyen álló északi szomszédunk ellen kiharcolni egy 23-23-as döntetlent. A csehek, s románok és a németek nem jelentettek gondot, az oroszoktól pedig már ki lehetett kapni, az együttes azzal együtt bejutott az elődöntőbe. Ahol kezdetét vette a rémálom.

Kocsis Erzsébet és Meksz Anikó hiába játszott, illetve védett kiválóan, hiába vezette végig a mérkőzést Magyarország, a román Serbu, Dobre játékvezető-kettős úgy "döntött", ki kell esni. A rendes játékidő 26-26-os eredménnyel zárult, a dánok egy indifferens ítélet nyomán megszületett hetesből egalizáltak másodpercekkel a meccs vége előtt. A hosszabbításban aztán 29-28-ra nyertek, a magyar lányok pedig lelkileg úgy összetörtek, hogy a bronzmérkőzésen 24-19-re kikaptak Norvégiától.

A vereség csak azért nem lett nagyobb, mert Farkas Ágnes szórta a gólokat, 48 találattal az Eb gólkirálynője lett, de rajta Kocsist is beválasztották az All Star-csapatba. Laurencz László teljes joggal fakadt ki: "Az Európa-bajnokság előkészített és megtervezett cirkusz volt azzal a céllal, hogy létrehozzák a német-dán döntőt. Ami a magyar csapattal történt, az példátlan. A dánok elleni vereség után az európai szövetség négy-öt vezetője is odajött hozzánk bocsánatot kérni, de kérdem én, mit segít ez rajtunk? Kapunk ezért érmet? Sőt, az is felvetődik, érdemes-e így sportolni". S hogy nemcsak a kapitány érezte úgy, a gárda többet érdemelt volna, a bronzmérkőzést követően a norvég edzőnő, Marit Breivik is azt nyilatkozta, a harmadik helyért lejátszott találkozót leszámítva az Eb legjobb válogatottja a magyar volt.

Az 1994-es Európa-bajnokság eredményei és a magyar csapat szereplése

A magyar csapat csoportmérkőzéseinek eredményei:

• Magyarország - Csehország 25-19
• Magyarország - Szlovákia 23-23
• Magyarország - Románia 24-16
• Magyarország - Németország 25-22
• Oroszország - Magyarország 27-19

Elődöntő:

• Dánia - Magyarország 29-28

3. helyért:

• Norvégia - Magyarország 24-19

Az Eb végeredménye:

1. Dánia
2. Németország
3. Norvégia
4. MAGYARORSZÁG
5. Horvátország
6. Oroszország
7. Svédország
8. Csehország
9. Ausztria
10. Románia
11. Ukrajna
12. Szlovákia

Az 1995-ös világbajnoki ezüst és az 1996-os olimpiai bronz

13 év után a női kézilabda-szakág végre ismét érmet hozott haza nagy világversenyről 1995-ben. Egészen pontosan tartott itthon, hiszen az 1982-es hazai rendezésű világbajnokság után ismét házigazdák lehettünk, felesben az osztrákokkal. A Laurencz László vezette válogatott tökéletes elegyét kapta a fiatal, feltörekvő, tehetséges és rutinos játékosoknak. A minden poszton kiváló játékosokkal rendelkező csapat négy tükörsima csoportmeccsel lépett tovább az egyenes kieséses részbe, ahol azonban az esélytelen kínaiak 0-8-ról felállva majdnem meglepték a magyarokat, és a végén csupán egyetlen góllal bizonyultak gyengébbnek. Az oroszok elleni negyeddöntőt a végig nagyon koncentráltan játszó válogatott csak az utolsó tíz percben tudta magáról leszakítani. Ez a lendület vitte tovább a csapatot, így a negyeddöntős győzelem miatt atlantai kvalifikációt is megszerző válogatott a kieséses szakasz legsimább mérkőzését produkálta az azóta verhetetlennek bizonyuló norvégok ellen. A bécsújhelyi helyszín ellenére a döntőt illetően is maradt a hazai pálya a javunkra. Ennek eredményeképp pedig némileg váratlanul az első félidőben mi kezdtük diktálni a tempót, 11-9-re vezettünk. A dél-koreaiak kiváló erőnlétüknek köszönhetően azonban a második félidőben 16 gólt rámoltak be, így ők nyertek. Az ezüstérem azonban szépen csillogott, hiszen ismét visszahozta Magyarországot a sportág legjobbjai közé.

Az 1996-os atlantai olimpián a világbajnoki siker rögtön komolyabb elvárásoknak megfelelni kényszerülő csapat nem került könnyű csoportba. Laurencz László mindent megtett a koncentráció fenntartásáért. A csoportmeccseken magabiztosan verték a kínaiakat és az amerikaiakat, majd a dél-koreaiak ellen szenvedtek vereséget, így a bronzéremért a norvégokkal mérkőzhettek meg. Igen gyenge, 7-9-es félidő után a második játékrészben parádés kézilabdával, 20-18-ra győztek, és szerezték meg 1976 után a magyar kézilabda második olimpiai érmét.

Az 1997-es világbajnokság és a kapitányváltások

Laurencz László távozása után Csík János lett az új kapitány, akinek az volt a feladata, hogy kijuttassa a női kézilabda válogatottat a németországi vb-re. Kökény Bea és Németh Helga visszatért a csapatba, Szilágyi Katalin viszont klubkötelezettségei miatt nem tudott hazajönni a vb-selejtezőkre, és később abbahagyta az aktív kézilabdázást. Kántor Anikó sérülése miatt ezen a poszton klasszis játékos nélkül vágtunk neki a jugók elleni selejtezőnek. Az első mérkőzésen Mátéfi Eszter jó játéka ellenére 23-18-ra kikaptunk. A nyíregyházi visszavágón Meksz Anikó remekelt a kapuban, Kökény is jól irányított, Németh Helga pedig szenzációsan játszott, így 29-21-re nyertünk, ami a vb-részvételt jelentette.

Németországba viszont három kulcsjátékosunk, Mátéfi Eszter, Kökény Bea és Siti Bea nélkül kellett kiutaznunk. Így a keret tele volt fiatal játékosokkal, köztük a 19 éves Pálinger Katalin is utazhatott. A csoportkörben hoztuk a kötelezőket, majd vertük Romániát, és majdnem sikerült nyerni Dél-Korea ellen is. Az első félidőben fantasztikusan játszottak a mieink, Farkas Andi kivédte az ázsiaiak szemét, Németh Helga pazarul irányított, Erdős Éva és a súlyos sérüléséből felépülő Farkas Ági pedig szórta a gólokat. A második játékrészben viszont elfogyott az erőnk, Dél-Korea megfordította a meccset és nyert 30-29-re. Ez azt jelentette, hogy Magyarország csoportmásodik lett, ami azért volt csak baj, mert a párhuzamos csoportban az olimpiai bajnok Dánia lett a harmadik. A nyolcaddöntőt tulajdonképp már az első félidőben elvesztettük, hisz Anja Andersenék a szünetben 19-12-re vezettek, aztán a második félidőben Németh Helgát is elveszítettük, akinek megroppant a térde. A vége 30-25-ös vereség lett és egy 9. hely a világbajnokságon.

Bronzérem Hollandiában: Az 1998-as Európa-bajnokság

Miután a Vasas nem járult hozzá ahhoz, hogy Csík János a továbbiakban a klub mellett a válogatottal is dolgozzon, az 1998-as Eb-selejtezőkön már a Németh András-Zsiga Gyula edzőpáros irányította a nemzeti csapatot. Ők a sikert a rutinos játékosok visszahívásában látták, így ismét tagja volt a válogatottnak Mátéfi Eszter, Hoffman Bea, Szarka Éva, Virincsik Anasztázia és Nagy Anikó. Mellettük viszont már a fiatalok is bontogatták a szárnyaikat, Pálinger Katalinnak például hatalmas szerepe volt abban, hogy idegenben megvertük a bolgárokat. A további győzelmeket a Németh-Siti-Farkas belső hármasunknak köszönhettük elsősorban, akik remek egységet alkottak középen, és nagy érdemük volt abban, hogy a Németh-Zsiga edződuó veretlenül zárta a selejtező sorozatot, a magyar válogatott pedig kijutott a hollandiai Eb-re.

Ahová már Mocsai Lajos irányításával utazott a csapat tulajdonképp majdnem ugyanazzal a játékoskerettel, amely később a sydney-i olimpián is részt vett. Miután Fridrikasék kikaptak a németektől, így semmi sem volt veszve, főleg azután, hogy mi 25-18-ra nyertünk Németországgal szemben. Az utolsó csoportmeccsen úgy léptünk pályára az ukránok ellen, ha nyerünk, akkor négy között vagyunk. 29-22 lett a vége ide, jöhetett az elődöntő a norvégok ellen. Ahol Griniék felmosták velünk a padlót, a végén 14 gólos vereséget szenvedtünk, csupán 14 gólt lőttünk, míg 28-at kaptunk. Ezt a meccset gyorsan el kellett felejtenie a lányoknak, hisz az osztrákok ellen még hátra volt a bronzmérkőzés.

Fridrikasék szintén nagy verést kaptak az elődöntőben a dánoktól, így ők is kissé megtörten indultak neki a találkozónak. Nálunk nem léphetett pályára Farkas Andi, aki kézsérülést szenvedett még a norvégok elleni meccs előtt, így Pálinger védett, nem is akárhogyan, hisz szinte kivédte az osztrákok szemét. Elől Farkas Ági és Siti Bea ontotta a gólokat, és már a félidőben nagy volt az előnyünk, a vége pedig igazi gála lett. Az Eb bronzérem azt is jelentette, hogy automatikus résztvevői voltunk az 1999-es világbajnokságnak.

1999-es világbajnokság és az olimpiai felkészülés

Az év krónikájához még hozzátartozik, hogy a Dunaferr női kézilabda csapata megnyerte a BL-t, és még egy jó hír érkezett októberben: Bojana Radulovics magyar lesz! Üröm az örömben, hogy a válogatottban 2001-ben szerepelhetett volna először az átlövő. A vb-nek úgy indultunk neki, hogy minden meccsünket meg akarjuk nyerni, és ebbe a negyeddöntőig nem is csúszott hiba. A csoportban Brazíliát és Kongót simán vertük, Kínától viszont már jobban tartottunk, de feleslegesen. Ráadásul ahogy Pigniczki Krisztina berobbant a nemzetközi élvonalba az Eb-n, úgy mutatkozott be a vb-n a balszélső Lőwy Dóra is, aki 9 gólt lőtt a kínaiaknak élete első világversenyén. Az oroszok ellen pedig szinte varázsoltak Farkasék a pályán, 8 percig gólt sem kaptak, a félidőben pedig 22-8-ra vezettek, és a vége is elég sima 34-25-ös győzelem lett. Eközben a párhuzamos csoportban a házigazda norvégok kikaptak Hollandiától, így már az utolsó csoportmeccs előtt lehetett tudni, ha első helyen végzünk, Marit Breivik csapatával kell játszani a negyeddöntőt. Az afrikaiak pedig nem nagyon tudtak bennünket megszorongatni, 20 góllal voltunk ugyanis jobbak náluk, 38-18-ra nyertünk. Aztán jöttek a norvégok, akik ellen sehogy sem ment a játék. A norvégok 24-21-re nyertek ellenünk, így ők az elődöntőbe jutottak, nekünk pedig az 5-8 helyért kellett játszanunk. Ennek is volt tétje, mégpedig az ötödik helyen kellett végeznünk, hogy kijussunk az olimpiára. Aztán végül elég volt annyi, hogy mi megvertük a németeket, majd kiszurkoltuk a dán győzelmet, hisz abban a pillanatban már Sydneyben voltunk, amikor lefújták a Dánia-Macedónia mérkőzést. A lényeg ugyanis az volt, hogy a norvégok és a dánok is előttünk végezzenek a vb-n, szóval, ha ki is kaptunk volna Dániától az 5-6 helyért vívott meccsen, az olimpia akkor is megvan.

A sydney-i olimpiai ezüst és a történelmi 2000-es Eb-arany

A sydney-i olimpia előtt áprilisban még várt egy feladat a női kézilabda válogatottunkra: az Eb-re ugyanis a cseheken keresztül vezetett az út. A várakozásoknak megfelelően könnyedén vettük az akadályt, viszont Pálinger Katalin a visszavágón bokaszalag-szakadást szenvedett. Az orvosok azt mondták az olimpiára kutya baja lesz, és ez így is volt, nem úgy, mint Lőwy Dóra esetében, aki egy magyar bajnoki meccsen térdszalag-szakadást szenvedett, így veszélybe került az olimpián való szereplése is. Végül Bojana Radulovicsnak nem kellett kivárnia a három évet, míg pályára léphet a válogatottban, így Sydney-ben már vele együtt kezdtük meg a szereplést a női kézilabda tornán.

A csoportmeccseken Angolát nagyon simán vertük 42-22-re, majd jöttek a franciák, akikkel korántsem volt ilyen könnyű dolgunk, de végül 23-22-re győztünk. Dél-Korea ellen 19-12-re is vezettünk, a vége viszont 41-33-as vereség lett, így a románok ellen legalább döntetlent kellett játszanunk, hogy megszerezzük a csoport második helyét. 21-21 lett ennek a meccsnek a vége, így jöhettek a negyeddöntőben az osztrákok, nem akármilyen meccsen. Három és fél perccel a vége előtt 25-21-re vezetett Ausztria, de a mieink Dzsandzsagava érvénytelenített góljának köszönhetően hosszabbítás után jutottak tovább. Ott pedig a magyar női kézilabda válogatott minden idők legjobb mérkőzését játszotta a norvégok ellen, egy percig sem hagyva kétséget afelől, hogy melyik csapat fog az olimpiai döntőben játszani. Ott, ahol a magyar válogatott 13 perccel a lefújás előtt 23-17-re vezetett, aztán összeomlottunk, és a dánok nyerték az olimpiai aranyat.

A 2000-es Európa-bajnokság: Aranyvasárnap Bukarestben

Alig két hónappal az olimpia után rendezték Romániában az Eb-t. Azonban a keret összeállításakor is látszott, hogy erre a tornára már nem mindenki vágyik annyira. Radulovics, Balogh Bea, Lőwy Dóra és Nagy Anikó sérülés miatt igazoltan volt távol, Farkas Andi és Deli Rita viszont lemondta a válogatottban való szereplést. Mocsai Lajos szövetségi kapitány mindenkit intett a hurráoptimizmustól, de még így is erős csapattal vettünk részt az Eb-n. A csoportkör első meccsén a jugók alaposan megleptek minket, a végén még örülhettünk a 33-33-as döntetlennek. A németeket azonban már simán vertük 33-22-re. Az utolsó percek már-már buli formáját öltötték, Siti Bea például húga, Eszter hetest érő betörése után így szólt oda neki: "szép volt, Siti!" A maroknyi székely drukkerhad ekkor szeretett bele igazán és menthetetlenül a csapatunkba. Az osztrákok sem lehettek ellenfelek, sydneyi kudarcuk után diákolimpiai benyomást keltő társaságot küldtek az Eb-re, a 35-12-es söpréssel záruló játszadozásról mindennél többet elárult Mocsai Kulcsár Anitának címzett utasítása: "A gyerek mellett próbálj betörni!"

Legközelebb viszont már felnőttek jöttek, a franciák. Köztük Szabó Melinda, aki nyilvánvalóan sokszoros daccal készült korábbi társai ellen. Jobban tartottunk két további, egyáltalán nem kedves ismerőstől, a Serbu, Dobre román bírópárostól, akik olyan kendőzetlenül csalták el az 1994-es Eb magyar-dán elődöntőjét, hogy az európai szövetség két évre elmeszelte őket. Ezúttal azonban patikamérlegen mérték minden ítéletüket, meg sem kísérelték megakadályozni a mieink diadalát, amely az első ijedség, a 0-4-es rajt után 32-29 arányban született meg. Bejutottunk a négy közé!

A két biztos elődöntős találkozásakor az oroszok 26-19-cel, előzékenyen átengedték az első helyet, így az elődöntőben a másik ágon második románokat lökve az utunkba. Együttesünk ennek tudatában indult Bukarestbe. A bukaresti lelátón az anyaországból betoppant hívekkel lélekben és hangban is megerősített székelyek derekasan üvöltöttek, de a hatezer fős, román nemzeti és népdalokra mulató, a piros, fehér, zöld színek láttán harsányan utálkozó, Himnuszunkat szétfütyülő és szétkiabáló helyiekkel nem vehették fel a versenyt. A papírformának megfelelően néhány perc után felzúgott a "Ki a magyarokkal az országból!" rigmus is, amit tőlünk a "Be a magyarokkal a döntőbe!" célja ellensúlyozott. A 18. percben sporttörténeti kuriózum tanúi lehettünk: 9-6-os vezetésünknél Farkas Ágnes kecsegtető helyzetben lövésre emelkedett, ám ekkor a csarnokban hirtelen kialudt a világítás. Félhomályban folytatódott a találkozó, egészen szünetig, 13-12-es előnyünkig. Farkas Ágnes minden mérkőzésen sokat kapott, de ő lőtte a legtöbb gólt (54) csapatunkból.

Fényes magyar diadal született meg, négy gólról az utolsó pillanatban csökkent egyre, 25-24-re a differencia. Siti Bea erre rímelve gratulált minden magyarnak, akinek köze volt e sikerhez, majd azzal folytatta: "Szörnyű volt, amikor kifütyülték a Himnuszunkat, mert bármi is történt a múltban, mi sportolók vagyunk, akik pedig tüntettek ellenünk, azok nézők. Ez nagy dacot szült bennem, és azt mondtam, jól van, majd máshogy fogjuk be a szátokat."

Azt hittük, ez volt a valódi döntő, és másnap, az ukránok elleni "formális" finálé negyven percen keresztül táplálta e meggyőződésünket, 22-16-ra vezettünk. Ám az ötvenedikben már csak 22-21-re. A hatvanadikra pedig egygólos hátrányba kerültünk. Sydney réme kísértett, de Pádár Ildikó zárása és Farkas Ági bombája meghozta az egyenlítést, a túlélést, a hosszabbítást. Végül a beteljesülést is: Magyarország 32-30-cal Európa bajnoka lett!

Felnőttvilágversenyen az 1965-ös vb-elsőség után ez volt a második magyar arany (az 1949-es nagypályás vb-t is számítva, a harmadik), vigasz az olimpiai traumára, életre szóló élmény erdélyi honfitársainknak, és méltó búcsú Kökény Beatrixnak. A második évezred utolsó évtizedének legnagyobb hatású magyar kézilabdázója nyomdakészen mondta a Nemzeti Sportnak, mit érez utolsó válogatott fellépése után: "Szinte nem is akarom elhinni, hogy megnyertük ezt a roppant nehéz küzdelemsorozatot. Csak köszönettel és hálával tartozom mindazoknak, akik hozzásegítettek az összes eddigi sikeremhez és a végén ehhez a csodálatos aranyéremhez. A következő nemzedéknek üzenem: ezeket a hullámvölgyeket igyekezzen elkerülni, és inkább a végén vezessen minél nagyobb különbséggel!"

Az utódok sajnos csak elvétve tudtak eleget tenni e kívánságnak. Jó ideje nemhogy a (sors)döntő mérkőzések végén nem vezetünk, már az elején és a közepén sem, és nemhogy nagy, de kis különbséggel sem. A ballagó, máskor rohanó idő ezért és így értékeli egyre feljebb azt a tündökletes, 2000-es aranyvasárnapot. A 2000-ben az olimpiai ezüstérmes válogatott a csapat modern történetének egyetlen tornagyőzelmét aratta a néhány hónappal később megrendezett Eb-n.

Az Eb-aranyérmes magyar keret (2000):

• Pálinger Katalin
• Sugár Tímea
• Simics Judit
• Kindl Gabriella
• Siti Eszter
• Pádár Ildikó
• Kirsner Erika
• Brigovácz Nikolett
• Nagy Krisztina
• Pálffy Zsuzsanna
• Pigniczki Krisztina
• Farkas Ágnes
• Kántor Anikó
• Siti Beáta
• Kökény Beatrix
• Kulcsár Anita

tags: #noi #kezilabda #eb #tortenete

Népszerű bejegyzések:

• Az 1996-os atlantai olimpia magyar labdarúgó története
• Az Öreg Hölgy története
• United Sprays csavarlazító spray részletek
• Rájátszás küzdelmei Nyugaton
• A játék ereje a gyermekkorban