A női labdarúgás története: Angliától Magyarországig

A labdarúgás őshazája Anglia, itt foglalták rendszerbe a szabályokat, innen indult világhódító útjára a játék. Azt alkalmasint minden futballszerető szurkoló tudja, hogy a labdarúgás őshazája Anglia. Éppen százhuszonöt esztendeje, 1995. március 23-án, 12 000 néző előtt lépett pályára, „Észak” (London) piros mezes csapata a kék dresszes „Dél” (London) ellen.

A szakág úttörőjének tekintett Netty Honeyball (ez „természetesen” álnév, a pionírok törekvéseihez hozzátartozott az inkognitó) azaz Mary Hutson törekvése akkor még tiszavirág életűnek bizonyult, ám érdemes emlékezni arra is, miként gondolt a futballra. „A manly game that could be womanly as well” (Egy férfias játék, amely ugyanúgy nőies is lehet) definiálta.

A női labdarúgás kialakulását, majd fejlődését a korszak társadalmi mozgalmai, a szüfrazsettek, a feministák, majd az I. világháború éveinek társadalmi változásai segítették. A nők az élet egyre több területén gondolták úgy, igazságtalan, ha azért éri hátrányos megkülönböztetés őket, mert „csak” nők.

Magyarországon az első igazi meccset, amelyen 11 női labdarúgó nagypályán lépett a fűre, 1946. július 6-án Budapesten, a Latorca utcai Elektromos-pályán játszották. Az Elektromos fiú kölyökcsapatának ellenfele a női nagypályás kézilabda-bajnokság játékosaiból alakult „válogatott” volt. A Népsport 1946. június 29-én (más források szerint augusztus 19-én) alakult meg az első női klub, a legendássá vált Femina, majd gombamódra szaporodtak a csapatok.

Tudunk persze próbálkozásokról, a később főként divattervezőként híressé vált Tüdős Klára 1906-ban, mindössze 11 évesen focicsapatot próbált szervezni a Szabó Magda Abigéljében „Matulaként” halhatatlanná tett Dóczy Gedeon Református Leányiskolában, 1912-ben, Szegeden, egy Brauswetter Boriska nevű polgárlány újsághirdetés útján igyekezett „a Szegedi AC női football csapatát” szervezni, méghozzá úgy, hogy leírta a lányok leendő szerelését („piros triko-ing, egy rakott kurta szoknya, alatta reform nadrág, hosszú harisnya, tompa orrú torna-cipővel és egy fehér tornász-sapka”). A Sportvilág 1913. Mire erre is sor került, még egyszer lángba borult a világ. Az első magyar női futballal kapcsolatos emlékünk az, hogy 1912-ben Szegeden Brauswetter Boriska hirdetésben toborzott játékosokat, mérkőzést azonban nem játszottak.

A II. világháború befejezését követő lelkesedés azután a női futball számára is muníciót adott. A bajnoki mérkőzést 1971. április 17-én játszotta a korszak legbiztosabb háttérrel rendelkező csapata, a FŐSPED Szállítók és a nagytétényi Mekalor. Az egyidényes, kísérleti bajnokságot a III. ker. TVE-Femina nyerte meg, a következő kiírásban viszont már a FŐSPED-Szállítók végzett az élen.

A Budapesti Labdarúgó-szövetség 1971 tavaszán írta ki az első magyar női bajnokságot, de az 1971 és 1983 közötti bajnokságokat az MLSZ nem tekinti hivatalosnak. Az MLSZ az 1983-1984-es szezonra írt ki először hivatalos, országos bajnokságot, amelyben hat csapat szerepelt - egyedüli vidékiként az Egri Lendület -, a bajnok a Renova lett.

A következő évtől, az 1983-1984-es bajnokságtól, ha gyengén is, de új szelek kezdtek fújni. Az először még egyszintesként „csak” OB-nek (Országos Bajnokságnak), majd 1995-től, a másodosztály kiírásától NB-nek (Nemzeti Bajnokság) nevezett pontvadászat a női labdarúgás első három évtizedének emblematikus csapatai, a Femina, a László Kórház SC és a Renova Spartacus vetélkedését hozta.

2004-ben fordult elő először, hogy nem a „nagy hármas” valamelyike nyerte az aranyérmet: a szombathelyi Viktória FC lett a bajnok. A Viktória 2009-ben ismét aranyérmet nyert, de azóta sem tudott más, nem fővárosi csapat az élen végezni. A női magyar női futball „elsői” között kell említeni az MTK Hungária FC 2005-ös bajnoki aranyérmét is. Először végкновеzett a bajnokság élén egy patinás, erős „férficlub” női alakulata.

A női labdarúgó-válogatottunk 1985. április 9-én Siófokon az NSZK ellen játszotta első hivatalos mérkőzését. Bárfy Ágnesék 1-0-ra győztek.

A női foci nem egy újkeletű szeszély, amit a nők csak azért űznek, mert ezt is el akarják venni a szegény férfiaktól. Dehogyis: amióta van két lábunk és a rendelkezésünkre áll egy kerek, rúgható tárgy, azóta focizunk. Kínában ugyan cu-csünek hívták a játékot a Han-dinasztia alatt (azaz i.sz. 25-220-ig), de a nők ebben is részt vettek, ahogy az 1790-es években a mai Skócia területén is tartottak éves bajnokságokat.

Angliában az első feljegyzett meccset 1895. március 23-án játszották. Ugyan a 32 évvel korábban alapított Angol Labdarúgó-szövetség (FA) bevezette a szabályzatába az erőszak általános tiltását a pályán, és a nők számára is társadalmilag elfogadottabbá vált a focizás, az 1890-es évekre az FA már nem kért a női játékosokból. Már ekkor figyelmeztették a klubokat arra, hogy a hölgyek mérkőzéseire ne bocsátsák rendelkezésre a pályáikat. Így hát hiába volt népszerű sport a foci a nők körében is a 19. században, az 1900-as években csökkent a popularitása. És ez így is maradt egészen az I. világháborúig.

1915 és 1919 között a férfi labdarúgást általánosan felfüggesztették. A férfiak háborúztak, a nők dolgoztak és szabadidejükben fociztak. A ’20-as évek fordulóján azonban, ahogy a férfiak gyorsan visszafoglalták a focipályáikat és a munkahelyeiket, a női futball virágzását nem tudták eltaposni.

A Dick, Kerr Ladies F.C. csapata, 1922. Olyannyira, hogy mikor a hölgyek hazaértek Angliába, a fociláz a tetőfokára hágott, és szélsebesen fogytak a december 26-ára kitűzött, a St. Helens csapat elleni mérkőzésükre. A játék napján 53 ezer néző özönlötte el a liverpooli Goodison Park stadionját. Ráadásul - az egyik játékos, Alice Stanley naplója szerint - további 10-15 ezer szurkolót haza kellett küldeni a bejáratnál, mert egyszerűen már nem fértek volna be az arénába. Egyedül a 2012-es londoni olimpián sikerült überelni ezt a teljesítményt: a brazilok felett aratott angol győzelmet több, mint 70 ezre nézték a Wembley stadionban. Azonban a mai napig a Dick, Kerr Ladies és St. A Dick, Kerr Ladies egyébként 4-0-ra elverte a St. Helenst.

A meccs érdekessége, hogy karácsony révén jótékonysági mérkőzés volt, melyet a sebesült és munkanélküli háborús veteránok támogatására szerveztek. A meccsen befolyt adományok (a jegyeket nem számítva) mai árfolyamon 140 ezer fontra, 65,4 millió forintra rúgtak, ami a Lancashire Evening Post cikke szerint „simán rekordösszeg egy angol jótékonysági mérkőzésen”. Óriási sikertörténet és női győzelem.

A Goodison-bravúr után folytatódott a női labdarúgás, még pontosabban a Dick, Kerr Ladies diadalmenete. A hatalmas mennyiségű pénz és a női labdarúgás mérhetetlen sikere szemet szúrt az FA-nak, hiszen nem az ő hatáskörükben vagy irányításuk alatt zajlottak az események. És ami még rosszabb volt: egy idő után a jótékonysági meccsek bevételeit már nem a katonák támogatására fordították, hanem politikai és a munkásosztályt segítő célokra. Olyan dolgokra, amik abszolút establishment-ellenesek voltak. Így hát egy évvel az 53 ezer nézőt vonzó játék után az FA megszavazta a női futball betiltását. Oké, arra azért nem volt hatáskörük, hogy a komplett sport űzésétől eltiltsák a nőket, de azt megtehették, hogy a játékosokat egyszerűen nem engedték az FA-val kapcsolatban álló klubok pályáira (ismét).

- szólt az FA Konzultatív Bizottságának közleménye. Persze, ezek nagyon jól csengő érvek. Csakhogy a Dick, Kerr Ladiesről szóló könyv szerzője, Gail Newsham szerint a háttérben valójában a puszta irigység állt. 1920-ban ugyanis a Labdarúgó-szövetség rengeteg pénzt feccölt a férficsapatokba, gyakorlatilag megduplázták a klubjaik számát. Az emberek viszont a női focimeccsekre jártak a férfiaké helyett. A tiltás hatása azonnal érezhető volt: egy pillanat alatt eltörölte a szurkolói tömeget. A csapatoknak parkokban, rögbi vagy atlétika klubokban kellett játszaniuk, ám egyik sem tudta biztosítani a stadionok méreteit.

A női futballt azonban nem a figyelem élteti. Nem a kárörvendés a férfiak féltékenységén. Éppen ezért, a tiltással dacoló játékosok támogatására létrehozták 1921-ben, a sokkoló bejelentés után néhány héttel a Női Angol Labdarúgó-szövetséget (ELFA).

1970 egyébként is fordulópontnak számított a női labdarúgás történelmében: ekkor rendezték meg az első világbajnokságukat. Ennek ellenére újra feltámadt az érdeklődés a női foci iránt: több tízezren követték a mérkőzéseket, melyek végén Dánia vihette haza a kupát. 14 évvel később az UEFA megrendezte az első hivatalos női Európa-bajnokságát (amit azóta is egy évvel a férfi Eb után tartanak) több európai országban. 1991-ben pedig a Kínában rendezett világbajnokság is megnyitotta a kapuit a női játékosok előtt.

A jelenlegi Európa-bajnok csapat az angol válogatott, akik 2022-ben nyerték meg az Eb-t. Ez nagy szó, mert az angol labdarúgók a férfi válogatott 1966-os világkupa győzelme óta egyetlen rangos tornát sem nyertek.

A női focistákat sokan még ma is másodrangúnak tekintik férfi társaik mellett, holott ők is komoly csapatokban, bajnokságokban rúgják a bőrt. Kétségtelen, hogy a férfiak és a nők számos olyan fizikai jellemzőben különböznek egymástól, amelyek befolyásolják a sportteljesítményt. Így van ez bármelyik csapatsportágban, még az olyan, magyar szempontból sikeresekben is, mint a kézilabda vagy a vízilabda. Ám ezeknél mégsem kezdik el összehasonlítani a két szakágat, ahogy azt a labdarúgás esetében sokszor teszik. A férfiak természetesen izomzatukból adódóan fizikálisan jóval erősebbek és gyorsabbak.

Sokakban számos előítélet él a női futballal kapcsolatban. Azt hiszem mindenki, aki bármilyen formában a női labdarúgásban tevékenykedik, szembesült már azzal az előítélettel, hogy a lányoknak a konyhában a helyük, ne akarjanak futballozni. Az egyik legnehezebb feladat itthon a női labdarúgás megítélését megváltoztatni. Tisztában vagyunk vele, hogy ehhez elsősorban kiugró eredményre lenne szükség akár klub-, akár válogatottszinten. Ezen dolgozunk.

Az óvodákban nem jellemző, hogy egy kislány fociedzésre jelentkezzen. A szülők többsége szintén nem gondol erre. Fontos a környezet, ameddig egy kisfiú azért megy edzésre, mert szeret futballozni és focista akar lenni, a kislányoknál sokkal inkább befolyásoló tényező a pozitív közeg, ahol jól érzik magukat, ahol együtt lehetnek a barátnőikkel. Korábban az volt a jellemző, hogy a kislányok a fiútestvérek hatására kezdték el rúgni a bőrt, az volt a közös program otthon, majd közösen eljártak a fiúk edzésére. Ma azért már, szerencsére, jóval több kislány kezd el focizni kedvtelésből. Erre kiváló lehetőség az öt-nyolc éveseknek készített UEFA Disney Playmakers program, ahol a Disney-meséken keresztül tudják elsajátítani a kislányok a labdarúgás alapjait.

A női magyar női futball „elsői” között kell említeni az MTK Hungária FC 2005-ös bajnoki aranyérmét is. Először végzett a bajnokság élén egy patinás, erős „férfi klub” női alakulata.

A lengyel női labdarúgás története a nők politikai és társadalmi felemelkedéséhez vezető útjával kapcsolatos problémákkal hozható összefüggésbe, kezdetei a patriarchális hiedelmek elleni fáradságos küzdelmet jelentettek. De természetesen nem csak Lengyelországban, hiszen az első női világbajnokságot csak 1991-ben rendezték meg, mikor a férfi labdarúgás ekkor már tizennégy világbajnokságra tekinthetett vissza.

1921-ben a poznańi Unia Sportegyesületben megalakult az első női labdarúgó szekció, s a sajtó hírül is adta a gdański riválisokkal vívott úttörő jellegű mérkőzés részleteit. Egy évvel később egy másik egyesület is megalakult a Zorza Sportklubban, szintén Poznańban, mivel újabb lelkes női játékosok jelentek meg. Ezzel egy időben a férfiak egyébként már a válogatott labdarúgás világában kezdték meg kalandjukat, ugyanis 1921-ben játszották első hivatalos nemzetközi mérkőzésüket Budapesten, ahol 0:1-re kikaptak Magyarországtól.

Mint már említettem, a női futball kezdetei a patriarchális beidegződések elleni verejtékes küzdelmet jelentették. A háború előtti lengyel sajtóban a női labdarúgás elsősorban kuriózumként szerepelt: egzotikus hírként számoltak be a világban fel-felbukkanó női csapatokról. Különféle vélemények és elméletek is születtek arról, hogy a futball káros a női testre, és hogy egy focizó nő látványának semmi köze a szépséghez. A két világháború között a legnagyobb akadály a női labdarúgás fejlődésének útjában egyrészt a sportág viszonylag alacsony népszerűsége a nők körében, valamint az ellenfelek puszta hiánya volt. Kezdeteit fáradságos küzdelemnek nevezni tehát nem túlzás.

A második világháború után, 1947-ben szintén szenzációként írtak a női meccsekről, megjegyezve, hogy a játékosoknak gyönyörű hosszú lábuk és kifogástalanul szabott ruhájuk volt, viszont a játékról jobb nem is beszélni. Voltak, akik egyenesen cirkusznak nevezték. A női labdarúgás leértékelésére tett kísérletként a lengyel sajtóban áltudományos érveket is felhasználtak, hogy bebizonyítsák, a női test biológiailag alkalmatlan a sportra. Az 1950-es évek vége a női labdarúgás népszerűségének fellendülésének időszaka volt: új egyesületek jöttek létre, és a női csapatoknak egyre több riválisa akadt.

"Hölgyem! Akar-e focizni?"- 1974-ben ezzel a szlogennel jelent meg a Wiadomości Zagłębia című hetilapban egy különös hirdetés. Idéz egy, a szerkesztőségnek küldött névtelen levelet, amelyben egy tizenéves női olvasó rámutat, hogy a futball - más tevékenységekhez hasonlóan - nem feltétlenül csak a férfiak kiváltsága. A hetilap következő számában már tizennégy játékra hajlandó nő nevét közölték, akik válaszoltak a felhívásra, két héttel később pedig már hetvenöt névvel büszkélkedhettek. Végül csaknem száz női játékos jelentkezett, a szerkesztők pedig elismerték, hogy a visszajelzés nagy meglepetést okozott. Ekkor jelentkezett Zofia Kilim, a lengyel válogatott későbbi első szövetségi kapitánya, akit "Pelé szoknyában" becenévvel illettek.

A női labdarúgás története sokkal régebbre nyúlik vissza, mint azt sokan gondolnák. Bár az első hivatalos mérkőzések csak a 19. század végén zajlottak, a játék gyökerei egészen az ókorig vezethetők vissza. A labdarúgás, mint sportág, Angliában nyerte el mai formáját, ahol a szabályokat is lefektették. A női labdarúgás térnyerése szorosan összefonódott a társadalmi változásokkal, a női egyenjogúsági mozgalmakkal és a világháborúk következményeivel.

A magyar női labdarúgás is lassan, de biztosan haladt előre. Az első próbálkozások a 20. század elejére tehetők, de a hivatalos bajnokságok és a válogatott csak a század második felében alakult meg. A fejlődés nem volt zökkenőmentes, számos társadalmi és sportpolitikai akadály nehezítette a sportág elterjedését.

A magyar női válogatott 1985-ben játszotta első hivatalos mérkőzését. Azóta a csapat számos nemzetközi tornán vett részt, bár olimpiai sikerekkel még nem büszkélkedhet. A hazai bajnokságok is fejlődtek, és bár a fővárosi csapatok domináltak, az utóbbi években vidéki sikerek is születtek.

A női futball globálisan is egyre népszerűbb. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) is egyre nagyobb figyelmet fordít a női szakágra, ennek részeként rendezik meg a női világbajnokságokat és más nemzetközi eseményeket. Az UEFA is fontosnak tartja a női labdarúgás fejlesztését, ennek keretében szervezik az Európa-bajnokságokat.

A női futball nem csak a pályán zajló küzdelmekről szól, hanem egy társadalmi jelenség is. A sportág népszerűsége arra ösztönzi a fiatal lányokat, hogy sportoljanak, és ezzel hozzájárulnak a nemi egyenlőséghez és az egészséges életmódhoz. A jövőben várhatóan a női labdarúgás népszerűsége tovább fog növekedni, és egyre több lány és nő fogja magát a sportágban kibontakoztatni.

tags: #noi #kezilabda #tamogato

Népszerű bejegyzések:

• Podravka Koprivnica
• Pick Szeged klubtörténete
• A jövő játéktapasztalata
• A Loki felemelkedése
• A Magyar Labdarúgókupa Jelentősége