A Magyar Női Röplabda-válogatott Történelmi Negyedik Helye az 1976-os Montreali Olimpián
A hetvenes-nyolcvanas években a Kotsis Attilláné (Kincsesy Gabriella) vezette magyar nemzeti együttes mind az olimpián, mind az Európa-bajnokságokon nagyszerűen szerepelt. Válogatottunk nagyszerűen helytállva, a magyar röplabda legnagyobb sikerét elérve, 4. helyezést szerzett a XXI. Nyári Olimpiai Játékokon, Kanadában, Montrealban, 1976-ban, a női röplabda-tornán, Európa 2. legjobb csapataként! Az olimpiai játékokon a legjobb helyezése az 1976-ban és 1980-ban elért negyedik helyezés. A magyar női röplabda-válogatott 1980 óta nem vehetett részt nyári olimpiai játékokon. Kétrészes sorozatunk első részében az 1976-os montreali és az 1980-as moszkvai olimpia negyedik helyezését idézzük fel.
Kvalifikáció az 1976-os Montreali Olimpiára: Az 1975-ös Eb Ezüstérem
Az 1972-es müncheni játékokon a női csapat az ötödik helyen végzett, most a magyar állami sportvezetés azt várta az együttestől, hogy ennél jobban szerepeljen a kanadai városban. Ehhez azonban előbb kvalifikálnia kellett magát a válogatottnak. Az 1975-ös női röplabda Európa-bajnokságot Jugoszláviában rendezték meg, ezen a tornán a magyar csapat ezüstérmes lett. A válogatott 1975-ben az Európa-bajnokságon ezüstérmes lett.
A müncheni olimpián ötödik helyezett magyar válogatottra épülő együttes rögtön az egyik mumusával, az NDK-val találkozott az Eb nyitómérkőzésén, Rijekában. Kotsisné saját bevallása szerint nem szeretett a keletnémetek ellen játszani. Az NDK-ban akkoriban is nagyon komolyan vették a sportot, teljesen mindegy volt, hogy röplabdáról van szó vagy atlétikáról. A rijekai meccs előtt összesen egyszer nyertünk ellenük, most sikerült egy 3-1-es győzelemmel kezdeni az Európa-bajnokságot. A csoportban ott voltak még a nyugatnémetek és a jugoszlávok is, ellenük könnyed, 3-0-s sikerrel vette az akadályt a magyar csapat.
Ekkor váratlan dolog történt. Eredetileg úgy volt, hogy a folytatásban a szovjetek ellen játszunk, de az FIVB valami miatt megváltoztatta a meccssorrendet. A magyar vezetés hiába protestált, a döntnököket ez nem hatotta meg, így a csehszlovákok ellen folytattuk a tornát. A csehek 3-1-es legyőzése után még mindig veretlen volt a magyar csapat, egészen addig, amíg a szovjetek meg nem érkeztek, és nem nyertek ellenünk 3-0-ra. Ezek után az volt a tét, hogy az együttes szerezze meg az ezüstérmet, amely biztos olimpiai indulást jelentett az egy év múlva esedékes montreali játékokon. A lengyelek és a bolgárok 3-1-es legyőzésével sikerült a második hely megszerzése, amely minden idők legjobb magyar szereplése volt a női röplabda Európa-bajnokságok történetében. A szovjetek ellen amúgy nem ment a játék a kontinensversenyeken, kétszer majdnem sikerült őket legyőzni, de erre várni kell még egy kicsit. Ezzel az ezüstéremmel az is eldőlt, hogy a magyar csapat ott lehet az 1976-os montreali olimpia nyolcas mezőnyében.
Az 1976-os Montreali Olimpia: Elvárások és a Csapat
A sportági almanach legszebb oldalait a sportolóit tyúkanyóként terelgető, tavaly Prima Primissima díjjal kitüntetett Dr. Kotsis Attiláné (Kincsesy Gabriella) neve fémjelzi. Kotsis Attiláné, a magyarok sikerkapitánya. A női nemzeti csapatot 1976-ban és 1980-ban negyedik helyig vezette az olimpián. „Gabi néni hatalmas lelkesedéssel, irdatlan sok munkát kért tőlünk. Már a bemelegítései is kőkemények voltak. De becsültük, mert szinte mindent végigcsinált velünk, olykor szégyelltük is magunkat, nehogy már jobban bírja az edzőnk, mint mi."
„Gabi néni nagyon kemény feltételeket diktált a felkészülés alatt, például amikor egy feladat már ment egy labdával, és azt látta, hogy gyakorlás közben már a magánügyeinkről beszélgetünk, bedobott még egy labdát, csak hogy egyszerre kettőt levegőben tartva már ne tudjunk másra figyelni." A Montrealban 18 éves Bardi Gyöngyi a magyar válogatott egyik legjobbja volt, aki annak köszönhette csapattagságát, hogy az olimpia előtt Bánhegyiné Radó Lucia súlyos sérülést szenvedett. A válogatott tagjai között volt Torma Ágnes is, aki 407 válogatottságával rekordernek számított.
Az 1976-os montreali olimpiai válogatott névsora
| Név | Válogatottság száma (1976-ban) | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Bardi Gyöngyi | 329 | |
| Dr. Bánhegyiné Radó Lucia | 364 | |
| Biszku Éva | 65 | |
| Biszku Zsuzsa | 15 | |
| Feketéné Csapó Gabriella | 282 | |
| Hubainé Gajdos Ágnes | 79 | |
| Királyné Siry Emerencia | 171 | „Rena” |
| Schadekné Eichler Katalin | 139 | |
| Schlégl Judit | 332 | csapatkapitány |
| Szalayné Sebők Éva | 236 | „Bozsó” |
| Szloboda Zsuzsanna | 33 | |
| Torma Ágnes | 407 | válogatottsági rekorder |
A Csoportmérkőzések Montrealban
A '76-os olimpián a magyar csapat mellett Japán, a házigazda Kanada és Peru szerepelt a mieink csoportjában. A nyitányon az egyik legnehezebb ellenféllel, a háromszoros világbajnok japánokkal kellett megküzdeni. A japán női válogatott 1964-ben hazai pályán megnyerte az olimpiát, 1968-ban és 1972-ben ezüstérmesek lettek. Ennek megfelelően a kissé megilletődött magyar csapat 3-0-s vereséggel kezdte meg az olimpiát egy olyan meccsen, amelyen egyik szettben sem értük el a 10 pontot (6, 3, 4).
Nehéz helyzetbe került a magyar csapat, mert innentől fogva csak két győzelemmel lehetett elérni az elődöntőt. Ez végül sikerült. A második csoportmérkőzést a házigazda Kanada ellen lejátszani. A 3-1-es magyar siker után újra felcsillant a remény arra, hogy az állami sportvezetés által kitűzött célt teljesíteni lehet. Ehhez az utolsó csoportmeccsen Perut kellett legyőzni, itt is 3-1-es magyar siker született. Ezen a mérkőzésen a perui együttes megnyerte az első szettet, de innentől fogva csodásan játszott a magyar válogatott. Nem csoda, hogy a drámai mérkőzés végén az egész társaság sírt örömében, a szövetségi kapitány pedig még a sajtótájékoztatón is könnyezett. Nem csoda, hiszen ezzel sikerült a négy közé jutni, olimpián ilyen jól még soha nem szerepelt Magyarország női röplabda-válogatottja.
Drámai Elődöntő és a Hosszú Szünet
Csakhogy ekkor 6 nap szünet következett. Az érthetetlen lebonyolítás miatt az elődöntőbe jutott négy együttesnek (Szovjetunió, Japán, Magyarország, Dél-Korea) ennyit kellett várniuk arra, hogy újra pályára léphessenek. Nem kell hangsúlyozni, hogy ez milyen nehézséget jelent egy olyan csapatnak, amely hetek óta összezárva erre az eseményre készült. Nem azt mondjuk ezzel, hogy az elődöntőben a ritmusból való kiesés miatt kaptunk ki 3-0-ra a szovjetektől, de a lendületbe került magyaroknak nem tett jót ez a hosszú szünet. Montrealban is a szovjetekkel kellett megküzdeni a döntőbe jutásért. Az elődöntő mérkőzés a döntőbe jutásért a kanadai Montreal Forum Sportcsarnokban zajlott 16 000 néző előtt. Dr. Kotsis Attiláné, a szövetségi kapitány így nyilatkozott: „Ha a kitűzött célunkat, a játszmanyerést nem is sikerült elérnünk, úgy gondolom, hogy nincs okunk a szégyenkezésre. Az első játszma elejét leszámítva egyenrangú ellenfelek voltunk, nem hinném, hogy a tizenhatezer nézőnek ne tetszett volna a találkozó. Ilyen nagy közönség előtt egyébként még sohasem játszottunk, azt hiszem talán ezért is kezdtek egy kicsit idegesen a lányok. Szalaynéval voltam a leginkább elégedett, de Torma és Dr. Bánhegyiné is megfelelően játszott. Az igazi erőpróba azonban holnap következik, szeretnénk fellépni az olimpiai dobogó harmadik fokára."
A Bronzmérkőzés és a Negyedik Hely
A bronzmeccsen Dél-Korea ellen az első játszmát megnyertük, a másodikban hiába vezettünk 9-2-re, a harmadikban meg 9-3-ra mégis elvesztette a csapat a meccset 3-1-re. Így lettünk negyedikek, ami - mai szemmel nézve - óriási eredmény, de akkor mindenki csalódottsággal vette tudomásul, hogy nem sikerült az éremszerzés. Dr. Kotsis Attiláné értékelése szerint: „Helyenként kifejezetten jó teljesítményt nyújtottak a lányok. A dél-koreaiak főként erőnlétileg bírták jobban, és egy esetleges 2:0-ás vezetésnél sem lettem volna biztos a győzelmünkben. A távol-keletiek ugyanis a japánokhoz hasonlóan nem ismernek elveszett labdát, s az európai játékosokkal ellentétben az ellenfél 9:2-es vezetésénél is úgy küzdenek, mint 0:0-nál. Ezzel a harcos felfogással a mieink nem győzték a versenyt, elveszítették a türelmüket, helyenként hullámzott a teljesítményük. Ennek ellenére nem kell szégyenkeznünk." A dél-koreai szövetségi kapitány pedig hozzátette: „A második játszma volt a sorsdöntő. A legutóbbi világversenyek óta továbbfejlődött a védőjátékunk, mezőnymunkánk, s ezzel sikerült megtörnünk a magyar csapat lendületét. Örülök a bronzéremnek, és gratulálok a magyaroknak."
A XXI. Nyári Olimpiai Játékok végeredménye a női röplabdában a következőképpen alakult: 1. Japán, 2. Szovjetunió, 3. Dél-Korea, 4. MAGYARORSZÁG, 5. Kuba, 6. NDK, 7. Peru, 8. Kanada.
A "Biszku-ügy" és Kotsisné Távozása
Ha valaki azt gondolja, hogy idehaza zajos ünneplés fogadta a csapatot, az nagyon téved. Olyannyira nem volt ez így, hogy a szövetségi kapitánynak távoznia kellett a posztjáról. Az esetnek volt egy különös politikai felhangja is, mert Biszku Béla, aki akkor az MSZMP KB egyik legfontosabb politikusa volt, azt akarta, hogy mindkét lánya tagja lehessen a magyar válogatottnak. Csak az egyik ütötte meg a válogatott szintet. A mesteredző nem szerette volna, ha a kor egyik legnagyobb hatalmú pártfunkcionáriusának, Biszku Bélának mindkét lánya ott legyen a válogatottban. Biszku meg ezt akarta. A 76-os olimpia negyedik helyezése sem hatott meg senkit.
Kotsisné ezt meg is mondta a sportvezetőknek, közelebbről Páder János OTSH-elvtársnak, majd távozott a válogatott éléről. Páder János, az OTSH akkor elnökhelyettese azt mondta Kotsisnénak, hogy üljön be a hivatalba, és foglalkozzon (elméletben) minden olyan sporttal, ami gurul. Komoly megfogalmazás, mert a tekegolyó is gurul. Kotsisné ezt nem vállalta, elment a Spartacusba edzőnek. Az igazságérzete dolgozott, nem bírta elviselni azt, amit rákényszerítettek.
Rodics Dániel újságíró 2011-ben készített hosszú interjút a szövetségi kapitánnyal. Kotsis Attiláné így mesélte el a Biszkü-ügyet: "A bő keretben mindkét Biszku-lány bent volt. Zsuzsa magasabb volt Évánál, de passzívabb játékos. Éva erőszakosabb volt, ez a különbség a természetükben is megvan. A montreali olimpia előtt először a bő keret edzőtáborozott, de aztán Zsuzsa kimaradt, mert szívritmuszavara volt, vagy ilyesmi. A húszas keretben tehát már nem volt benne. Elmentünk egy utolsó túrára, és amikor hazatértünk, Pergyik József főtitkár fogadott bennünket az állomáson. Nem nagyon szokott kijönni elénk, de ezúttal mégis ott volt. Azt mondja: Gabika! Ülj be a kocsimba! Ki kell vinnünk a Biszku-lányt! Hát mondom, benn van a keretben! De a másikat! Mondom: nem is láttam, hogyhogy vigyem ki? Elárulta, hogy felsőbb utasítás. Hát mondom, az apja hozza ki Kanadába, mint KISZ-est, jutalomútra. Akkora stáb jött ki, belefért volna. Mondom, Páder elvtárs, maga a főnököm. Erre úgy érvelt, hogy úgysem játszatom mind a tizenkét játékost. Ez igaz, de mind a tizenkettő végigdolgozta velem a tábort, és illik, hogy őket vigyem ki. Miért vigyek ki olyat, aki nem is volt edzésen? Mind a két Biszku-lány nagyon jóban volt Juhász Ágival. Én őt írtam be tizenkettediknek, mert azt hittem, nem lesz pofájuk a legjobb barátnőjüket kifúrni. Hát volt..."
„Szépen szerepeltünk, de a végén kikaptunk Dél-Koreától. Beértünk az öltözőbe, és mondtam a lányoknak, hogy gyakorlatilag számunkra vége a tornának, úgy látom, hogy mindenki megtette, amit tud. Lehet, hogy hibáztunk, de végigdolgoztunk egy hosszú időszakot. Ez is egy nagyon szép eredmény. Mondom én, erre megszólal Biszku Zszsa, hogy: hát azért kellett volna cserélni, mert például a Szalayné nem játszott nagyon jól! Tényleg nem játszott nagyon jól... Mondom, ne mondd már, és kit kellett volna helyette becserélnem? Hát... És kihúzta magát! Mondom, te Zsuzsa, ne haragudj, de az olimpia nem az a hely, ahol én megpróbálok egy játékost, hogy vajon tud-e ütni, vagy nem?! Itt már bejáratott játékosok voltak, azok voltak a pályán, akik eddig bizonyítottak. Ez nem próbajáték volt, hanem olimpia! Erre Schlégl megszólalt, hogy elmész te a büdös p...ba, mi a taknyunkon-nyálunkon csúsztunk az edzéseken, te hol voltál akkor, mit dumálsz itt?"
Kotsisné Visszatérése és az Aranykor Öröksége
De emberi nagyságára az is jellemző volt, hogy a történtektől függetlenül az 1977-es finnországi Európa-bajnokságon a helyszínen szurkolt a magyar válogatottnak és utódjának, Hennig Ernő kapitánynak. Később, az 1980-as moszkvai olimpia előtt fél évvel hívták csak vissza, a moszkvai olimpiára már ő vitte a csapatot. Az akkori sportsajtó és sportvezetés fanyalgása teljesen érthetetlen, hiszen Magyarországnak csodálatos női röplabda-válogatottja volt, amely 10 éven keresztül nemcsak a kontinens, hanem a világ egyik meghatározó együtteseként lépett pályára. Amúgy pedig ezért jó volt visszaemlékezni arra a majdnem egy évtizedre, amikor a magyar női röplabdázás Európa és a világ élvonalában tanyázott. A negyedik helyezés azért is fájó, mert a bronzérem után ma már olimpiai életjáradékot is kapnának azok a játékosok, akik még köztünk vannak.
Azzal, hogy az 1983-as Európa-bajnokságon a győztes szovjetek mögött az NDK lett a második, bejött a keletnémetek húzása, hiszen ez a két csapat jutott ki az 1984-es Los Angeles-i olimpiára. Aztán a politika közbeszólt, mert a szovjetek által meghirdetett bojkott miatt az NDK is lemaradt az olimpiáról. Ahogyan mi is. A magyar női röplabda-válogatott azóta sem járt olimpián, 2020-ban, Tokióban sem lesz ott. A 2019-es Európa-bajnokságot viszont részben mi rendezzük. Gabi néni, ahogy a sportágban mindenki ismeri, játékosként, szövetségi kapitányként és edzőként nagy sikereket ért el a női válogatottal, a mai napig ott izgul az Európa-bajnokságra készülő hölgyek meccsein.
tags: #noi #roplabda #valogatott #1976
