Az 1982-es labdarúgó-világbajnokság és az NSZK csapata: A Gijóni Szégyen és az Ezüstérem
Az 1982-es, spanyolországi világbajnokság története tele van emlékezetes pillanatokkal, drámával, és sajnos, egy olyan eseménnyel is, amelyet a futballtörténelem egyik legpofátlanabb bundázásaként tartanak számon. Napra pontosan 40 évvel ezelőtt, 1982. június 25-én játszották le minden idők legundorítóbb focimeccsét a spanyolországi világbajnokságon, amelyben az NSZK válogatottja is érintett volt.
A Vb-k történetének első 24 csapatos tornája
Ez volt az első világbajnokság, ahol már nem 16, hanem 24 csapat vehetett részt. A döntő létszámának emelésére elsősorban sportág-politikai szempontokból került sor a labdarúgásban (is) fejlődőnek számító térségek - Ázsia, Afrika, Közép-Amerika - nagyobb részvételi lehetőségének biztosításáért, amelyek így megkettőzték indulási jogosultságukat. Algéria, Kamerun, Honduras, Kuvait és Új-Zéland ekkor debütált a tornán. A 24 résztvevőt 6 négyes csoportba sorolták, a két-két továbbjutó a középdöntőben 4, egyenként háromtagú csoportot alkotott. A magyarok ezúttal is sikerrel vívták meg selejtezőiket: a nagy esélyes Angliát megelőzve, csoportelsőként kerültek a döntő mezőnyébe.
A világbajnokság sorsolásakor senki sem szisszent fel, amikor az NSZK és Ausztria mellé Chile és Algéria került egy csoportba. Az afrikai csapatnak a nyugatnémetekkel és az osztrákokkal szemben semmi esélyt nem adott senki. Sőt, érdemes néhány német véleményt feleleveníteni a nyitófordulóban vívott NSZK-Algéria találkozót megelőzően.
- Helmut Schön, aki az 1974-ben vb-t nyerő NSZK szövetségi kapitánya volt, ezt mondta: „Szerencsés a mérkőzések sorrendje, a gyenge Algériával kezdünk."
- Utóda, a válogatottat Spanyolországban irányító, Jupp Derwall a következőt nyilatkozta: „Előre beterveztem az algériaiak elleni két pontot."
- A védelem sztárja, a banánbeadásairól híres Manfred Kaltz véleménye: „Az a név, hogy Algéria, nekem semmit sem mond."
- A csapat kapusa, Toni Schumacher, aki a világ egyik legjobbja volt a posztján így vélekedett: „Legalább négy, legfeljebb nyolc gólt rúgunk Algériának!"
Az Algériai Bombameglepetés
Ilyen hangulatkeltő nyilatkozatok után ki gondolta, hogy lesz tétje az utolsó fordulónak? Ám Algéria az első játéknapon nagyon megkavarta a dolgokat a kvartettben azzal, hogy 2-1-re legyőzte az NSZK-t. Algéria vb-történelmet írva legyőzte az NSZK-t, amivel az első afrikai ország lettek, amely nyerni tudott egy európai csapat ellen a világbajnokságokon. Taktikusan, okosan játszott, és meglepő módon bírta a németek tempóját. Igaz, utóbbiak nem erre a mérkőzésre időzítették a csúcsformájukat, de így is történelmi mérkőzésként tarthatjuk ezt számon.
Ráadásul az első gólt az a Rabah Madjer szerezte, aki egy ennél fontosabb (és látványosabb) találatával is elkeserítette a német szurkolókat öt évvel később. Amikor Karl-Heinz Rummenigge a 67. percben egyenlített nem volt a világon ember, aki a németek vereségére fogadott volna. Ám egy percig sem volt döntetlen az állás, mert ahogy tavaly Schäfer András az Eb-n, úgy Lahtar Belloumi 1982-ben rögtön újra hátrányba hozta a németeket. Az algériaiak előnye kitartott, így bombameglepetéssel kezdődött a vb!
A Döntő Forduló Előtti Helyzet és a Gijóni Szégyen
A történelmi diadal után Algéria (a papírformának megfelelően) 2-0-s vereséget szenvedett Ausztriától. Az NSZK Chile elleni 4-1-es győzelemmel (Karl-Heinz Rummenigge mesterhármast szerzett) javította ki a rossz kezdést, míg a negyedik találkozón Ausztria 1-0-ra verte Chilét. Így a záróforduló előtt a dél-amerikai csapatnak csak nagyon halvány matematikai esélye maradt a továbbjutásra, a többi három viszont joggal bizakodott.
A 2-es csoport állása 1982. június 25-én reggel:
- Ausztria: 2 mérkőzés, 4 pont (3-0-ás gólkülönbség)
- Algéria: 3 mérkőzés, 4 pont (5-5-ös gólkülönbség)
- NSZK: 2 mérkőzés, 2 pont (5-3-as gólkülönbség)
- Chile: 3 mérkőzés, 0 pont
A tabellára ránézve nyilván sokan felkapják a fejüket, feltéve a kérdést: nem egy időben rendezték a csoport utolsó két, sorsdöntő találkozóját? Bizony nem! Ráadásul nem is egy napon. A nemzetközi szövetség illetékesei akkoriban annyira bíztak a csapatokban, hogy nem érezték szükségét a menetrend ilyen jellegű összeállításának. Az 1982-es helyzetet ennek ellenére szinte mindenki felháborodottan fogadta. Ráadásul nem is volt ez fair az afrikai válogatottal szemben. Ám ki sejtette az időpontok eldöntésekor, hogy az Algéria-Chile találkozó nem a semmit nem jelentő harmadik helyről határoz, hanem a továbbjutásról?
Mindenki biztosra vette, hogy a két európai csapat a csoport első helyéről dönt majd az utolsó játéknapon, mert addigra mindkét meccsét megnyeri. Az oviedói találkozón a nézőtéren helyet foglaló osztrák és nyugatnémet vezetők falfehéren néztek hol a pálya irányába, hol egymásra. Az osztrák cégnek végül nem kellett beváltani az ígéretét, mert Algéria 3-2-re legyőzte Chilét. Ám nyugati szomszédunk meg nem nevezett vállalatának a képviselője pontosan tudta, hogy milyen matematikai lehetőségek fordulhatnak elő az utolsó fordulóban. Ugyanis, ha Algéria négy góllal nyert volna ezen a találkozón, akkor a másnapi NSZK-Ausztria eredményétől függetlenül továbbjut. Ám háromgólos győzelme esetén is olyan eredményt kellett volna produkálni a két német anyanyelvű országnak, melyre talán a négy évvel korábban a 0-6-ot kétségek nélkül tudomásul vevő illetékesek is felkapták volna a fejüket. A vicces az, hogy a 3-0-s algériai vezetés megvolt a szünetben. Sőt, még egyórai játék után is.
Ha lettek volna annyira taktikusak az afrikaiak, hogy őrzik ezt az előnyt az akkor már kiesővé vált dél-amerikaiakkal szemben, akkor a kigolyózásukhoz a németeknek úgy kellett volna egy góllal legyőzni az osztrákokat, hogy minimum hét gól esik a meccsen (vagyis 4-3-ra, 5-4-re, 6-5-re, stb), minden más eredmény esetén vagy az NSZK, vagy Ausztria esik ki, és Algéria mindenképpen folytathatja a legjobb 12 között. Ám a 60. percben Chile 11-esből szépített, majd a 72. percben tovább csökkent Algéria előnye. Algéria egy góllal nyert, így kicsúszott a saját kezéből a sorsa. A nézőtéren helyet foglaló német és osztrák vezetők szívéről pedig óriási kő gördült le. Ugyanis bármilyen egy, vagy kétgólos német siker esetén ez a két csapat jut tovább, Algéria pedig két szép győzelem emlékével mehet haza.
40 éve június 25-én tehát úgy keltek fel a két csapat tagjai, hogy 1-0-s német „diadallal" mindketten továbbjutnak. Toní Schumacher, az NSZK Európa-bajnok kapusa az „Anpfiff" című önéletrajzi könyvében a következőket írta: „Nem volt ott semmiféle előre megbeszélt dolog, csak valami titkos egyezség. Csapatunk vezéregyénisége, Paul Breitner már a meccs előtt mondta, hogy az 1-0 mindenkinek jó lesz."
Az NSZK-Ausztria mérkőzés jegyzőkönyve
Gijon, Estadio El Molinón, 45 000 néző
Vezette: Valentine (skót).
Csapatok
- NSZK: Schumacher - Kaltz, Stielike, Kh. Förster, Briegel - Dremmler, Breitner, Magath - Littbarski, Hrubesch, Rummenigge.
- Csere: Rummenigge helyett Matthäus a 67. percben, Hrubesch helyett Fischer a 70. percben.
- Ausztria: Koncilia - Krauss, Pezzey, Obermayer, Degeorgi - Hattenberger, Prohaska, Hintermaier, Weber - Schachner, Krankl.
Gólszerző: Hrubesch a 12. percben.
A 12. percben Pierre Littbarski húzott el a bal oldalon, az alapvonal közeléből középre adott, és Horst Hrubesch közvetlen közelről a kapu jobb oldalába fejelt. „Aztán csend, és újra csend”, a találkozó további részére jellemző a Népsport második félidőről írt tudósítása: „Szünet után Lachner reklamálásért kapott sárga lapján kívül nem történt feljegyzésre méltó esemény."
A nyugatnémetek elég hamar, már a 10. percben megszerezték a két részvevő továbbjutását jelentő gólt, Horst Hrubesch talált be. A továbbjutás biztos tudatában ugyanis egyik fél sem gondolta úgy, hogy a maradék 80 percben szükséges lenne a futballra bármilyen szinten is hasonlító dolgot végezniük. A német ARD kommentátora, Eberhard Stanjek közölte, hogy „Ami a pályán történik, annak semmi köze a futballhoz. A statisztikák is alátámasztják az antifutballt. A második félidőben összesen három lövéssel próbálkoztak a csapatok, ezek közül egy sem találta el a kaput.”
A találkozón az NSZK kapujában unatkozó Schumacher így emlékezett a meccsre: „Lőttünk egy gólt, és nyomban visszahúzódtunk. Az osztrákok egyszer sem merészkedtek át a felezővonalon. A legnagyobb védésemet egy társam bedobása után kellett bemutatnom. Nevetséges. A mérkőzés után a stadionban ülő 45.000 néző a zsebkendőjét lengette. Ez arrafelé a bikaviadalokon azt jelenti: tűnjél el, gyáva féreg vagy!"
A magyar kajakirálynő idén is jó úton jár a sikerek felé
A spanyol szurkolók válogatott bekiabálásokkal jelezték nemtetszésüket, „Ki velük!, Ki velük!”, kiabálták, helyenként Algériát éltették, majd csókolózásra buzdították az NSZK és Ausztria játékosait. Hiába szerezték meg a győzelmet, a nyugatnémetek sem voltak elragadtatva saját csapatuktól. A nyugatnémet sajtó szégyenteljesnek titulálta a mérkőzést, és több szurkoló a válogatott szállodájához ment, hogy számon kérje a csapatot - őket vízzel töltött lufikkal dobálták meg a játékosok. A mérkőzés után egyedül az osztrák társkapitány, Georg Schmidt ismerte el, hogy nem volt helyénvaló, ami történt, de egyetlen játékos sem volt hajlandó nyilvánosan tudomást venni arról, hogy nem megszokott dolog volt.
A Reakciók és a FIFA Döntése
A mérkőzés utáni sajtótájékoztató nemcsak sokkal izgalmasabb volt a találkozónál, de valószínűleg minden idők egyik legpaprikásabb ilyen eseménye. Egy francia újságíró ezt kérdezte a német szövetségi kapitánytól, Jupp Derwalltól: „Nem érzi, hogy becsapták a jegyekért jelentős összeget fizető embereket, a tévénézők százmillióit és nem utolsósorban azt az algériai együttest, amely egy nappal korábban 3-0-ás vezetésénél nem állt be bekkelni Chile ellen? Hogyan tud ezek után a valódi sportemberek szemébe nézni?" A National11-et két évvel korábban Európa-bajnoki címig vezető mester erre így reagált: „Én itt nem a vádlottak padján ülök, ilyen kérdésekkel nem vagyok hajlandó foglalkozni."
Természetesen szót kapott a becsapott Algéria szövetségi kapitánya, Mahiedime Khalef is, aki egyebek mellett ezt mondta: „A két csapat vezetői, nem tagadhatják le azt, amit tévénézők milliói láttak. Ökölvívásban és birkózásban, leléptetik azokat a versenyzőket, akik csak mímelik a küzdelmet. Ha így lenne a futballban is, az NSZK és Ausztria válogatottja már csomagolhatna." A legméltóbb reakció a találkozó másnapján megjelenő helyi újságtól, az El Comerciotól származott. A lap ugyanis nem a sportoldalon, hanem a bűnügyin számolt be a meccsről, azt írva, hogy 24 német és osztrák állampolgár becsapott 45.000 fizető nézőt.
Természetesen az algériai szövetség hivatalosan is panaszt emelt a mérkőzés kapcsán a FIFA-nál, beadványában ezt írta: „Az volt a benyomásunk, hogy a két csapat megállapodott az eredményben. Partnere volt a skót játékvezető is, aki nem szólította fel komolyabb játékra az együtteseket. Egy pártatlan bíró talán le is fújta volna a komolytalan játszadozást." Michel Hidalgo, a franciák szövetségi kapitánya pedig ezt nyilatkozta: „Ha rajtam múlna, az NSZK és Ausztria válogatottját felterjeszteném a Nobel-békedíjra!"
Algéria hiába óvott, az NSZK és Ausztria nem szegett hivatalosan szabályt, így maradt a végeredmény. A pikírt, felháborodott és csalódott vélemények özönét természetesen a FIFA akkori szóvivője René Courte zárta le, amikor a testület három és fél órás ülése után ismertette a mindenki által papírformának gondolt döntést: „Algéria Labdarúgó Szövetségének tiltakozása nincs összhangban a FIFA alapszabályainak szellemével, ezért a testület, bár megfontolta, elutasítja azt!" Az egész világ látta mi történt. Az illetékesek csűrhették-csavarhatták a szót, ahogy akarták, ezen a mérkőzésen senki nem tett semmit, hogy ne 1-0-ás német győzelem szülessen.
Az 1986-tól bevezetett rendszer, miszerint a csoportkörök utolsó meccseit egy időben játsszák, igazságosabb lett.
Az NSZK útja a döntőig
A továbbjutás után az NSZK megnyerte a német-angol-spanyol „halálcsoportot" a középdöntőben. A csoportmérkőzéseken az NSZK döntetlent játszott Anglia ellen (0-0), majd Spanyolországot is legyőzte 2-1-re. Ezután jöhetett a minden idők egyik legizgalmasabb és legdrámaibb vb-meccse Franciaország ellen az elődöntőben.
Az NSZK és Franciaország az 1958-as vb bronzmeccse óta nem találkozott tétmérkőzésen, és a felkészülési találkozók enyhe német fölénye az Európa-bajnok sikerét ígérte. Nyert is az NSZK, de ehhez kétszer is fel kellett állnia vert helyzetből. Pierre Littbarski lövésével a nyugatnémetek szereztek vezetést a 17. percben, erre Michel Platini, a franciák csapatkapitánya büntetőből válaszolt.
Harald Schumacher Gaztette
A második játékrészből egy jelenet maradt emlékezetes: Harald Schumacher, a németek kapusa egy kifutásnál úgy letaglózta Patrick Battistont, hogy a tíz perccel korábban beálló francia elájult, több fogát elvesztette, és kórházba kellett szállítani. Schumacher még csak sárga lapot sem kapott a holland Charles Korver játékvezetőtől. Ember nem felejti el azt a pillanatot, amikor Harald Schumacher a csereként beállt Patrick Battiston felé indul. A francia támadó elpöckölte a tizenhatos vonaláig kifutó kapus mellett a labdát, de utolérni már nem tudta, mert Schumacher lendületből letarolta.
Hosszabbítás és Tizenegyespárbaj
A hosszabbítás szerencsére szolgált klasszikus futballélményekkel is. Marius Trésor csodálatos kapáslövése és Alain Giresse félmagas bombája után a franciák fél lábbal a döntőben érezhették magukat, csakhogy a németek szokás szerint nem adták meg magukat, és Karl-Heinz Rummenigge, valamint az akrobatikus mozdulattal a kapuba találó Klaus Fischer révén a 108. percre kiegyenlítettek.
A vb-döntők történetének első tizenegyespárbajára maradt a döntés. Az első hibázó Uli Stielike volt, ám a német védő igazából ki sem zokoghatta magát, Didier Six máris rontott a franciák közül. A hatodik sorozatig minden lövő tette a dolgát, akkor azonban Schumacher kivédte a francia Maxime Bossis lövését. Horst Hrubesch, a két évvel korábbi Eb-döntő kétgólos hőse hidegvérűnek bizonyult, találatával az NSZK bejutott a döntőbe. (Egy kis érdekesség, hogy a labdarúgó világbajnokságok történelmében először fordult elő, hogy egy elődöntőt büntetők döntsenek el.)
Az 1982-es Világbajnokság döntője
Az NSZK a döntőben ezüstérmet szerzett. A VB döntőjét két olyan csapat játszotta, amelyik a csoportkörökből nyögve-nyelve ment tovább. A döntőben Olaszország-NSZK 3-1 (0-0) eredménnyel zárult, Madridban, 90 000 néző előtt. G: Rossi, Tardelli, Altobelli ill. Breitner.
Az 1982-es Világbajnokság egyéb emlékezetes pillanatai
Az 1982-es világbajnoksággal kapcsolatban sok izgalmas és érdekes tényt fel tudunk sorolni. Ki ne emlékezne a poraiból feltámadó Paolo Rossira, aki a vébé hajrájában egymaga segítette aranyéremhez Olaszországot? Ki ne hallott volna Claudio Gentile és Toni Schumacher mészárlásáról Diego Maradona és Patrick Battiston ellen? Ezen a tornán győzött 10-1-re a magyar válogatott Salvador ellen, ez azóta is az egyik legnagyobb különbségű győzelem világbajnokságon.
De ami talán a futball szempontjából a legfájóbb, hogy minden idők egyik legjobb brazil válogatottja úgy lett ötödik, hogy négy csodálatos győzelem után egyszer kapott ki mindössze... A szervezett olaszok kihasználták, hogy a gyengébb védelem ellen lehet keresnivalójuk, ráadásul az addig vegetáló Paolo Rossi is feltámadt, és három góljával oroszlánrészt vállalt a 3-2-es győzelemből. „Ez volt az a nap, amikor a futballban lakozó naivitás meghalt. Az a nap, amely után többé már nem volt elég, ha a legjobb játékosokat egy csapatba tették, és hagyták, hogy játsszanak." A futballtörténelem egyik legszebben játszó csapata végül a legjobb négy közé sem jutott be.
Claudio Gentile sem fukarkodott Diego Maradona faragásával: az olasz állítólag két napig készült a meccsre, de miután rájött a videók megnézése során, hogy esélye sem lesz, ha ellenfele labdát kap, elhatározta, abban is megakadályozza. Az Olaszország-Peru csoportmeccsen, a mérkőzés 21. percében a nyugatnémet Eschweiler játékvezető egy ártalmatlan szituációban összeütközik a dél-amerikai játékossal, Velasquezzel. Szemmel láthatólag a derék sípmester pillanatokig azt sem tudja, merre van arccal előre.
Az észak-ír Norman Whiteside a legelső csoportmeccsen, a jugoszlávok ellen lépett pályára kezdőként. Azzal, hogy 17 évesen és 41 naposan bemutatkozott a világbajnokságon, a vb-történelem legfiatalabb játékosa lett. A rekordot azóta sem döntötték meg.
Algéria története során először 32 évvel később élte túl a csoportkört egy világbajnokságon. 2014-ben a nyolcaddöntőben hosszabbítás után 2-1-re kapott ki. Németországtól.
tags: #nszk #labdarugo #valogatott #1982
