Az ókori Görögország: Játékok, feladatok és történelmi információk
Az ókori görög civilizáció a Balkán-félsziget déli részén, az Égei-tenger szigetvilágában, és Kis-Ázsia nyugati partvidékén alakult ki. Görögország Európában helyezkedik el, Hellász a Balkán-félszigeten van, mely a Földközi-tengerbe nyúlik. Ez a városlakó civilizáció fénykorát az i. e. 2. évezred elején élte, amikor hatalmas erődöket építettek.
Az i. e. 13. században újabb görög törzsek, a dórok, ionok és aiolok vándoroltak be a Balkán-félszigetre, és az i. e. 8. és 6. század között alakultak ki a görög városállamok, melyeket Polisznek hívtak.
Gazdaság és társadalom
Az ókori Görögország lakói főként földműveléssel, állattenyésztéssel és kereskedéssel foglalkoztak. Termesztettek borsót, olivabogyót, káposztát, hagymát és szőlőt. Állatok közül birkát és kecskét tartottak. A szabad nép arisztokratákból és a köznépből állt.
A politikai jogok alapja a származás helyett a vagyon lett, így többen katonáskodhattak és szólhattak bele a politikába. I. e. 560-527 között Peiszisztratosz türannoszként (zsarnok) létrehozta a türanniszt (zsarnokság). Később, Kr. e. 508-ban Kleiszthenész irányítása alatt vezették be Athénban az első demokratikus államformát.
A Perzsa Birodalom és Nagy Sándor kora
A Perzsa Birodalom az i. e. 6. században jelentett fenyegetést Görögországra. A spártaiak perzsai háborúja Xerxész hadával i. e. 480-ban történt. A perzsák legyőzése után az i. e. 5. században Athén felemelkedett. Később, II. Fülöp halála után fia, III. Alexandrosz (Nagy Sándor) i. e. 333-ban győzelmet aratott Isszosznál III. Dareiosz perzsa király felett.
A görög és a keleti kultúra egyesítéséből alakult ki a hellenizmus művészete és tudománya, amely az i. e. 4-1. században élte virágkorát.
A játék szerepe az ókori görög életben
Az ókori görögök életében a játék sokkal többet jelentett, mint puszta szórakozást. Az agyi torna és a gondolkodás volt bármilyen játék alapeleme, legyen az aktív mozgás nélküli, vagy erőnlétet megkövetelő cselekvéssel járó. A hitnek legalább ekkora szerepe volt, hiszen a hitét erősítette a játékban a győzelem. A templomi szertartások szerves részévé kellett válnia a játéknak, mert az Isten tisztelete, félése, de szeretete is fontos volt. A templom és a játék tehát egymástól elválaszthatatlan volt.
A kedvvel és szenvedéllyel játszott játék vezetett a páthosz kialakulásához, mely a gyakorlás alapja. A gyakorlat adta a kitartást és a nagyobb tudást. A játékos a játék jellegétől függően erősítette öntudatát, lelki-testi erejét, hitét, közösségi kapcsolatát és kombinációkészségét. Ezek az elemek nélkülözhetetlenek voltak az emberi jóléthez, és birtokukban minden lehetségesnek tűnt: háborúk megnyerése, építkezés, gyógyulás vagy a betegségek elkerülése. Így élhettek szabadon.
A tudós filozófusok ezért írták elő, hogy a gyermek a fogantatás pillanatától kezdve 7 éves koráig játsszon.
Gyermekkori és ügyességi játékok
Az ókori görögök számos játékot játszottak, melyek közül sokat ma is ismerünk vagy a mai sportok előfutárai voltak.
Labdajátékok
- Labdajátékokat régen és ma azonos módon használták. Hasonlóan, mint napjainkban, de akkor szövetből, bőrből volt varrva. A gyerekek egyedileg vagy csoportban labdáztak.
- Játszottak a mai kosárlabdához hasonlót. Feldobással és kosárba találással. A kosár lehetett szövetből, de akár kerámiaedény is. Lehetett magasra vagy a földre dobással játszani. Fejeltek, passzoltak, cseleztek. A kosárlabdázás igen látványosan és akrobatikus módon történt. Egyvalaki tartotta a kerámiaedényt.
- A hokijáték is már az ókorban nagyon népszerű volt.
- A célba dobásnál tíz dobást tehetett minden játékos. Az nyert, aki a legtöbbször talált a kör közepébe.
- A labdát magasra dobták a több játékos között, úgy, hogy közben egymást lökdöshették, el kellett kapni a labdát. Ez kamasz gyermekek játéka volt.
Epostrakizmos
Dobó játék történhetett tengerparton is, mint ahogy mi a kővel “kacsázunk.” A játék lényege itt is azonos, hogy a víz felszínén kellett a kagylónak többször felugorva siklani. Az nyert, kinek a kagylója messzebbre kacsázott. A játék neve epostrakizmos. Ezt valószínűleg a tengerben lehetett könnyebben játszani. A sós víz felhajtó ereje segítette a fentmaradást.
Kocsikázás
A nagyobb gyermekek már fából készült kocsikkal kocsikáztak. Vagy egymást húzták, vagy kutyát kötöttek a kocsi elé. A lovacskázás állhatott bonyolultabb ügyességi játékból kocsi nélkül.
Ippada
Ippadának nevezték azt a játékot, mely során egy fiú felugrott a másik fiú hátára, az őt fogó szemét befogva. A fiú, ki a másikat vitte, a hátán levő fiú behajtott lábát lefogta. A háton cipelt fiúnak irányítania kellett az őt cipelőt, hogy az odavigye őt a kőhöz, amelyet el kellett rúgnia. Ez nagyon nehéz volt, hisz terhet vitt magán és nem látott. Egyensúlyoznia is kellett, és nem volt szabad leejtenie terhét. A képen látható ábrázolások meztelen fiúkat mutatnak, ami azt jelzi, hogy ez esetben mindig bajnokságról volt szó.
Osztrakonta
Még egy bonyolultabb ügyességi játék az osztrakonta, melyet szintén csoportosan játszottak, hol dobni kellett, majd futóverseny is volt, és a végén csacsigolással fejeződött be. A játékhoz kettő kagyló és legalább négy játékos volt szükséges. A kagyló felső oldalát napnak nevezték, a belső részét éjszakának. A négy vagy több, de páros számú játékos kettő csapatra oszlott. Kettejük közé egy vonalat húztak. A vonal mentén elhelyezkedett a két csapat, az egyik feldobta a kagylót. A feldobó felkiáltott, nappal vagy éjszaka. A másiknak ezt ki kellett találni. Aki vesztett, annak a kagyló leesésekor menekülnie kellett. Az őt üldözők, mikor elfogták, a vesztesnek hátára kellett vennie a győztest és újra a játék színhelyére kellett cipelnie.
Lányok játékai és testedzés
A lányok kedvenc játékai a fából vagy agyagból készült babák és figurák voltak. Általában ruha nélkül készültek, de volt, hogy minden figura testrésze merev, vagy mozgóra is készítették a testrészeket. Így valószínűleg léteztek babaruhák is, melyekkel a gyermekek a bábuikat öltöztették. Ezek szolgálhattak a mai Barbie babaként, vagy játékbabaként, és segítségükkel felkészíthették a lányokat a családi életre, az anyai szerepre. De léteztek fiú figurák is.
Ügyességi játék volt a hulahopp karika is. A lányok testedzésre és csípő csinosításra derekuk körül forgatással használták. Fiúk és lányok részére egyaránt lehetett ügyességi játék, melynek méretei változóak voltak. A lányok használhattak egy botra erősített színes szalagot is, amit a karikákhoz is használtak. De a bot önmagában is, kendőcsíkkal is létezett.
Táncoltak is, ami lépést, járást, futást, szökkenést, szökdelést, ugrást, felugrást, tehát akrobatikus mozgás minden fajtáját magában foglalta. Ezekből következik, hogy nagyon sok ma is ismert tornaszer és sportág mennyire régre vezethető vissza.
A test és a lélek művelése: Gümnaszion és spártai kiképzés
A torna történetét az ókori görögökhöz szokás kötni, bár létezett már az ókori Egyiptomtól az ókori Kínáig és egyéb ősi népeknél is. A krétai kultúrában is találni sport témájú ábrázolásokat, például bika szarvai között átszaltózó tornászokat. Ezzel együtt a sporttorna valójában az ókori görögökig vezethető vissza, akik különös figyelmet fordítottak a fizikai állóképesség fejlesztésére és szinten tartására. Minden városban volt gümnaszion (tornacsarnok), ahol a férfiak gyakorolhattak.
Arisztotelész filozófiája és az "ép testben ép lélek"
Az arisztotelizmus szerint a szabad polgárnak egy "ép testben ép lélek" modellnek kellett megfelelnie. Ez a fogalom Arisztotelésztől származott, aki rengeteg kiadványt írt erről. Véleménye szerint a test, mellyel rosszul bánnak, fokozatosan haszontalanná válik. Bár egy ellentmondás is létezett e korban, miszerint a sport nem illik szabad emberhez, Arisztotelész a tornát nem csak a testmozgásnak tekintette. Torna alatt megkülönböztette a gondolkodást is, mint agytornát, amely a lélek kialakulásához is hozzájárul. A szabad ember számára tehát nem a test, hanem az elme mozgását helyezte előtérbe. Az edzett test egészséges test, egy ilyen testben a lélek termékeny talajt kap - vallotta Arisztotelész.
Spártai kiképzés
A testedzéseket a katonai élet gyakorlatára is kiterjesztették. A spártaiak kiképzése igen különleges volt, kitűnt az egész ókori birodalomból. 7-től 18 éves korukig képezték a gyermekeket. Minden egészséges spártainak, legyen az fiú vagy lány, egyaránt részt kellett vennie a harci kiképzésekre szolgáló testedzéseken. A lányok kiképzése nem annyira a háborúzásra szolgált; a kiképzés eredményeként azt várták el, hogy az anyává váló leány egészséges, erős, harcra termett gyermeket szül majd. Az, hogy mindkét nemet azonosan szolgálja a testedzés, igen összetett volt.
A gyermekek csoportos edzésein nemi elkülönülés nélkül volt birkózás, gerelyvetés, vagy a művészi jellegű mozgás, mint például a tánc és a ritmikus gimnasztika. A spártaiak a háborúik által olyan hírnevet szereztek, hogy ők a háborúra születtek. Nemcsak jó katonáik voltak, kik kitartással, bátorsággal, erővel bíró harcosok, hanem nagy esztétikai értékkel is rendelkeztek.
Az ókori világ egyéb országai vegyesen fogadták ezen kiképzési formákat. Perzsa kémek jártak Nagy Sándor csapatában is és a spártaiakat is kémkedték Xerxész emberei. A spártaiakat a perzsa kémek ritmikus gimnasztikai elemek táncolása közben lesték ki. Nagy Sándor katonái egy nagy harc előtt kosárlabda játékot játszottak. El lehetett képzelni az ellenséges megfigyelők megdöbbenését e szokatlan látványnál. Az ottani kiképzéseket látva nevetséges, lányos és gyenge jelzővel illették ezeket a görög kiképzéseket és a katonáikat. A valóság azonban megcáfolta őket: a görög seregek győzelmeinek jó része sokszor e tornaedzéseknek is köszönhető volt.
Társasjátékok és szellemi kihívások
A szellemi tudást és nagy logikát igénylő játékok istennője és védője Athéné volt, aki Zeusz elméjéből pattant ki. Athéné, a bölcsesség, a háború és a kézművesség görög istennője egyben Athén védőistennője is volt. A Kr. e. 5. században épült Parthenon-templomot Athén város névadójának szentelték hálából, amiért megmentette a görögöket a perzsáktól.
Az Akropolisz templomainak padlóján és lépcsőin több mint 50 féle kőbe vésett játékot azonosítottak a régészek a restaurálás során. A játékokkal szórakoztatták magukat gyerekek, idősebb gyermekek, de felnőttek is. Az összes korosztály játszotta a ma ismert asztali társasjátékokat az Akropoliszon belül mindenhol. Az ókori athéniak sok órát töltöttek a Parthenon lépcsőjén játékokkal. A lépcsőn vagy egyszerűen a padlón vagy földön ülve sakkoztak, dámáztak, vagy egyéb asztali társasjátékot játszottak. Egész Athén területét és a saját házukat az emberek igazán otthonuknak érezték, és felszabadultan kedvükre használták.
Bárhova kőbe vésték a játékokat, legyen az stratégiai vagy ügyességi játék. A régészek feltételezik, hogy e játékokat csak felnőttek vésték kőbe, a kőlépcső vagy padlózat megmunkálása miatt. Így nagy a valószínűsége, hogy felnőttek játszották azokat. Azonos játékok kővéseteit találtak az Erechtheionban és a Propylaeában, valamint a Hephaestus és Eleusis Propilon templomaiban.
Dáma és sakk az ókorban
A mai dámának megfelelő játék a Parthenon nyugati oldalán található, az északi második és harmadik pillér között. Nem sokban különbözhetett a szabálya a mai játéktól. 64 mezőből állt, 8x8-as és 16 koronggal játszották.
A sakk játék kialakulását többen többféleképpen magyarázzák, története a legendák világába nyúlik vissza. Egyes sakktörténészek sokáig az ókori Görögországot tartották az őshazának, míg mások Babilóniát és Kínát, legújabban Indiát emlegetik. A sakkot az ókori görögök Kréta sziget területéről i. e. 1600-ból ismerték meg a minoszi kultúra alapján. Kréta lakói jól ismerték ezt a szórakoztató sportot, és a királyi család kedvenc tevékenységei közé rangsorolták.
Amikor 100 évvel ezelőtt a brit régész, Sir Arthur Evans feltárta Knósszosz régészeti lelőhelyét, ott lenyűgöző leletet, a "Mega Zatrikon" néven ismert sakktáblát és figurákat is talált. A sakktábla elefántcsontból készült és több réteggel volt bevonva, kék színű kővel, melyen üveg és vékony aranylemez borítás volt. Öt bábut találtak, melyek szintén elefántcsontból, 104x61 mm nagyságúak voltak. A királyi játék neve "Mega Zatrikon", azaz "Zatriki útvonala" néven lett ismert. A bábok rendje a korabeli hadsereg rendjét utánozta.
Híres ókori görög személyiségek és legendák
Szókratész
Szókratész (Kr. e. 469-399) a híres "bürökpohár" mérgébe halt bele, miután halálra ítélték, mert azzal vádolták, hogy tévútra vezette az athéni ifjúságot. Szókratész filozófiája megkérdőjelezte a fennálló erkölcsi felfogást, a társadalmi rendet és a vallást, és ezzel kivívta a hatalmasok nemtetszését.
Homérosz és a Trójai faló
Bár Homérosz az Iliászban leírja a trójai háború történetét, de csak fél évszázaddal később, az Odüsszeiában számol be a görögök cseléről, akik végül egy óriási fából készült ló segítségével foglalták el Tróját.
Minótaurosz legendája
A Minótaurosz mondája a minószi kultúra bikakultuszán alapult, amelynek központja Kréta szigetén volt. A legenda szerint Poszeidón egy csodálatos bikát ajándékozott Minósznak, Kréta első uralkodójának. Miután azonban Minósz nem áldozta fel ezt a bikát Poszeidónnak, az isten bosszút állt, és Minósz felesége beleszeretett az állatba.
Kronosz
Kronosz, Zeusz apja, egyike volt a tizenkét titánnak, a görög mitológia legrégebbi isten-dinasztiájának.
Az ókori Görögország kulturális és politikai öröksége
Az ókori Görögország számos jelentős kulturális és politikai vívmánnyal gazdagította a világot.
Pergamon
Az ókori Pergamon a mai Törökországban, Kis-Ázsia partjaitól nem messze feküdt, és a hellenizmus egyik legfontosabb kulturális központja volt. Akropoliszát egy oltár díszítette, amelynek oldalait görög mitológiai jeleneteket ábrázoló dombormű vett körül. A pergamoni könyvtár, amelynek pontos helyét a városban ma sem tudják biztosan, állítólag akár 200 000 tekercset is tartalmazhatott. A pergamen szó is a város nevére vezethető vissza.
Az első olimpiai játékok
Az első olimpiai játékokra, amelyeket eredetileg az istenek tiszteletére rendeztek, már a Kr. e. 8. században sor került. Ezután négyévente rendezték meg őket, és békés versengésként szolgáltak a néha egyébként egymással ellenséges városállamok között.
Dór oszloprend
A dór oszloprend jellemzője az enyhén sudarasodó (felfelé keskenyedő) oszloptörzs, amely közvetlenül az alépítményen áll. Magát a törzset 20 sekély kannelúra (függőleges, ívelt keresztmetszetű hornyok) díszíti. Az oszlopfő nyaktagból, párnatagból és fejlemezből áll.
tags: #okori #gorogorszag #jatekos #feladatok
