Az olasz labdarúgás (Calcio) története és jellemzői
A labdarúgás a legnépszerűbb sportág Olaszországban. Az olasz labdarúgó-válogatott 4 világbajnoki címmel (1934, 1938, 1982, 2006) büszkélkedhet, mindössze csak Brazília előzi meg ebben a kategóriában 5 világbajnoki címmel. Az olasz klubcsapatok 27 rangos európai trófeát nyertek eddig az évek során, e tekintetben Itália a legsikeresebb európai nemzet a labdarúgásban.
Az olasz nemzeti bajnokság kialakulása
A legelső olasz labdarúgó-bajnokság első kiírását az Olasz Torna-szövetség által 1896-ban rendezték meg és egy udinei csapat az S Udinese GS nyerte meg. 1897-ben következett a második sorozat, amit az SG Torino nyert meg. Egy évvel később a Federation Italienne du Football (FIF-FIGC) szervezte az első nemzeti bajnokságot, amely területi, regionális tornákból és rájátszásból állt. Igazából ez volt az eddigi, leginkább egy nemzet bajnokságára hasonló versenysorozat, amiben a Genoa győzedelmeskedett. Az 1930-31-es bajnokságtól kezdődően SERIE A néven fut az olasz nemzeti labdarúgó bajnokság.
Az „Azzurri” - A nemzeti válogatott sikerei
Az olasz labdarúgó-válogatott a világ egyik legeredményesebb nemzeti csapata. Általában kék mezben szerepel a különböző tornákon, innen ered beceneve: AZZURI. Méltán büszkék nemzeti válogatottjukra, hiszen a hosszú évek alatt számos nagy eredményt értek el:
- Négy világbajnoki cím (1934, 1938, 1982, 2006)
- Egy Európa-bajnoki cím (1968)
- Egy olimpiai bajnoki cím (1936)
Az 1938-as világbajnokságon az olasz válogatott megvédte címét, miután a döntőben 4:2-re legyőzték a magyar válogatottat. Vittorio Pozzo az eddigi egyetlen edző, aki két világbajnokságot nyert. Később, 1994-ben Olaszország drámai tizenegyespárbajban alulmaradt Brazíliával szemben, ám 2006-ban Németországban visszavágtak, és Franciaország legyőzésével elhódították negyedik világbajnoki címüket.
Az olasz labdarúgó-válogatott felemelkedése és bukása
A taktika evolúciója: A Catenaccio
A defenzív taktikai rendszer neve, a ‘catenaccio’ olaszul az ajtókon, kapukon használt reteszt jelenti. Klasszikus formáját a Helenio Herrera irányította Internazionale csapata által az 1960-as években nyerte el. A catenaccio megerősített védekezést jelentett, szigorú, követő emberfogással, és volt egy korszakalkotó újítása: a liberó, vagy ahogy még ma is ismerjük, a söprögető pozíció bevezetése.
| Trófea | Olasz győzelmek száma |
|---|---|
| BEK / BL | 12 |
| KEK | 7 |
| UEFA-kupa | 9 |
A Rinus Michels fémjelezte totális futball az 1970-es években alapjaiban kérdőjelezte meg a catenaccio-t, mivel a posztok kötetlensége lehetetlenné tette a követő emberfogást. Ma már a Serie A-ban gyakorlatilag egyetlen csapat sem játszik ehhez hasonló szellemben, inkább a kiegyensúlyozott taktikai formációkat részesítik előnyben.
Az olasz ősfoci: Calcio Storico
Minden valamirevaló antik civilizációból fennmaradt valamilyen labdajáték, de a mai labdarúgás közvetlen őse bizonyosan az ókori görög episzkürosz, majd a római harpastum. A 14. századtól kezdve a játék firenzei verziója giuoco del calcio fiorentino néven vált ismertté. Ez a politikai viták eldöntését és a tömegszórakoztatást egyaránt szolgáló kollektív testedzési forma ma is élő tradíció Firenzében, ahol a város történelmi kerületeit képviselő csapatok mérik össze erejüket.
