Az olasz és brazil női labdarúgó bajnokságok és a nemzetközi színtér
A labdarúgás, mint globális sportág, folyamatosan fejlődik, és egyre nagyobb teret hódítanak a női bajnokságok is. Bár a FIFA Labdarúgó-világbajnokság (labdarúgó-vb, futball-vb) hagyományosan a nemzeti férfi labdarúgó-válogatottak legfontosabb és legnépszerűbb viadala, a női labdarúgás is felzárkózott, és egyre több figyelmet kap.
A labdarúgás története egészen az 1900-as évek elejére nyúlik vissza, amikor is a sport máshol is népszerű lett. Az 1900-as és az 1904-es nyári olimpiákon, illetve az 1906-os olimpiaközi játékokon bemutató sportággá vált. Az 1908-as nyári játékoknak már hivatalos sportága volt. A versenyt az angol labdarúgó szövetség (The Football Association, rövidítve FA) szervezte amatőr játékosoknak, de a futballt még ekkor is nagyon sokan gyanakvóan inkább csak shownak, mint valódi sportnak tekintették.
1906-ban a FIFA megpróbálkozott egy önálló nemzetközi labdarúgó torna megrendezésével Svájcban. A FIFA hivatalos története szerint azonban ez a torna sikertelen volt. Mivel az olimpiai versenyt továbbra is csak amatőr csapatok számára rendezték, 1909-ben Sir Thomas Lipton Torinóban tornát szervezett, a Sir Thomas Lipton Trófeát. Ezen klubok, nem nemzeti válogatottak vehettek részt, bár minden klub egy-egy nemzetet képviselt. Emiatt a torna nem tekinthető a Világbajnokság igazi elődjének, bár sokan még így is az első világbajnokságként emlegetik. A legnagyobb tekintélyű olasz, német és svájci profi klubok vettek részt rajta. Az első tornát az északnyugat-angliai amatőr csapat, a West Auckland nyerte. (Angliát azért amatőr csapat képviselte, mert az FA elutasította a részvételt.) 1911-ben a West Auckland meg is védte a címét, így a versenykiírás szerint örökre megtarthatták a kupát.
1914-ben a FIFA elismerte az olimpiát amatőr labdarúgó világbajnokságnak, így az 1924-es nyári olimpiai játékok az első hivatalos kontinenseken átnyúló nemzetközi labdarúgó viadal lett. Ezt a versenyt Uruguay nyerte, 1928-ban pedig újra ők lettek a győztesek, egy másik dél-amerikai csapat, Argentína pedig a második.
Az 1932-es los angelesi olimpia szervezése közben kiderült, hogy a labdarúgást nem fogják felvenni a versenysportágak közé, mivel az Amerikai Egyesült Államokban nem volt népszerű. A FIFA és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az amatőr játékosok státuszát illetően is összekülönbözött. A FIFA elnöke, Jules Rimet mindezek miatt belefogott az Uruguay-ba tervezett 1930-as torna átszervezésébe világbajnoksággá. A nemzeti labdarúgó szövetségeket kérték fel, hogy delegáljanak nemzeti csapatot, a helyszín azonban szerencsétlennek bizonyult, mivel az európai csapatok számára az út Uruguayba hosszú és költséges volt. Európából senki nem is jelentkezett a tornára, egészen két hónappal e verseny kezdete előttig. Ekkor nagy nehezen Rimet rávette Belgiumot, Franciaországot, Romániát és Jugoszláviát, hogy küldjenek csapatot. Az első két meccset egy időben játszották: a franciák 4-1-re verték Mexikót az Egyesült Államok pedig 3-0-ra győzött Belgium ellen. A világbajnokságok történetének első gólját a francia Lucien Laurent rúgta. Négy nappal később az amerikai Bert Patenaude érte el a vébék első mesterhármasát, amellyel 3-0-ra verték Paraguayt. A döntőben Uruguay 4-2 re győzte le Argentínát 93 ezer néző előtt Montevideóban, így lett a rendező az első vébé-győztes.
Az első világbajnokságok a távolságok áthidalása és a II. világháború problémáival küszködtek. Kevés dél-amerikai csapat vállalta, hogy Európába utazzon az 1934-es és az 1938-as világbajnokságokra: egyedül Brazília vett részt mindkettőn. Az 1950-es világbajnokságon vettek részt először brit csapatok. Korábban, 1920-ban a britek kivonultak a FIFA-ból, részben mert nem akartak azon nemzetek ellen játszani, akikkel korábban háborút viseltek, másrészt mert nem jól viselték a külföldi befolyást a hagyományos játékuknak tekintett labdarúgásra. 1946-ban mégis elfogadták a FIFA meghívását az újracsatlakozásra. 1950-ben tért vissza Uruguay is, amely bojkottálta ez előző két VB-t.
Az 1934 és 1978 között tartott világbajnokságok döntőin 16 csapat vehetett részt (kivéve 1938 és 1950, amikor már bejutott csapatok visszavonták a nevezésüket). A csapatok zöme Európából és Latin-Amerikából érkezett és nagyon kevesen Afrikából, Ázsiából, illetve Óceániából. Ez utóbbi csapatokat az európai és dél-amerikai válogatottak általában könnyedén legyőzték. A döntőket 1982-től 24 csapatra bővítették, 1998-tól pedig 32 csapatra és így többen juthattak be Afrikából, Ázsiából és Észak-Amerikából. Az utóbbi évtizedekben ezek a csapatok már sikeresebbek voltak, mint korábban. Marokkó 1986-ban túljutott a csoportmérkőzéseken, Kamerun 1990-ben negyeddöntőbe jutott, Nigéria pedig 1994-ben és 1998-ban is bejutott az egyenes kieséses szakaszba. 2002-ben Japán az egyenes kieséses szakaszba, Dél-Korea pedig az elődöntőbe verekedte magát, és ugyanakkor Szenegál negyeddöntős lett.
A FIFA Labdarúgó-világbajnokság (labdarúgóvébé, futballvébé; angolul: FIFA World Cup, Football World Cup, Soccer World Cup vagy egyszerűen World Cup) a nemzetközi labdarúgóélet legfontosabb és legnépszerűbb viadala. A FIFA-tag nemzeti férfi labdarúgó-válogatottak versengenek a kupáért, amelyet a négyévente megrendezett döntő nyertese kap meg. Az első döntőt 1930-ban rendezték Uruguayban, és a kupát azóta minden negyedik évben kiadták, kivéve 1942-t és 1946-ot, amikor a második világháború miatt nem rendeztek labdarúgó-világbajnokságot. A 2010-ben érvényes szabályok szerint a négy-öt hétig zajló döntőben 32 nemzeti válogatott mérte össze az erejét. A házigazda automatikus részvevője a tornának, míg a többi csapat - a címvédőt is beleértve - selejtezőket játszik a részvételi jogért. A vb döntője hagyományosan a világ egyik legnézettebb sporteseménye. Az eddig rendezett 19 döntőben mindössze nyolc nemzet nyert kupát, a legtöbbször (öt alkalommal) a brazil labdarúgó-válogatott. Magyarország kétszer játszott világbajnoki döntő mérkőzésen.
A női labdarúgásban is vannak kiemelkedő tornák, mint például az Európa-bajnokság. Az olasz válogatott Cristiana Girelli duplájával 2-1-re megverte a tizenegyest hibázó norvégokat a Svájcban zajló női labdarúgó Európa-bajnokság első negyeddöntőjében. Az A-csoportot hibátlanul megnyerő norvégok meglehetősen gyengén játszottak az első félidőben, a B jelű négyesből négy ponttal továbbjutó olaszok sokkal közelebb jártak a vezetés megszerzéséhez. A 8. percben a Bayern München középpályása, Arianna Caruso lőtt 11 méterről a bal kapufa mellé, majd a játékrész közepén az AS Romában játszó Manuela Giugliano nagy helyzetben hét méterről a kapusba lőtte a labdát. A szünet előtt aztán Signe Gaupset majdnem meglepte Laura Giulianit, 40 méterről kapura emelt, és a labda nem sokkal haladt el a bal kapufa mellett.
A fordulás után felpörögtek az események, az 50. percben Sofia Cantore centerezett, a Juventus 35 éves csatára, Cristiana Girelli érkezett, és három méterről a kapuba belsőzte a labdát. Három perc múlva lesgólt szereztek az olaszok, de nem tudták lezárni a mérkőzést, és elkezdtek éledezni a norvégok, egyre nagyobb nyomást helyeztek ellenfelükre. Hamar jöhetett volna az egyenlítés, miután Elena Linari visszahúzta Ada Hegerberget a tizenhatoson belül, azonban a csapatkapitány hiába harcolta ki a büntetőt, félmagasan a bal kapufa mellé lőtt. A Lyon támadója gyorsan javította hibáját, elpasszolta a kapus mellett a labdát, ehhez persze az is kellett, hogy Giuliani „elaludjon”, és későn jöjjön ki a kapujából. Már azt lehetett gondolni, jön a hosszabbítás, ám a 90. percben Girelli ismét villant, Cantore beadásából négy méterről a léc alá fejelt. 1-2
Olaszország 1997 után jutott be ismét a legjobb négy közé kontinenstornán, akkor ezüstérmet szerzett. Az csütörtökön dől el, hogy kivel találkozik a Le Azzurre az elődöntőben, a Svédország-Anglia párharcból kerül ki a következő ellenfele.
Brazília női labdarúgó válogatottja is jelentős sikereket ért el a nemzetközi porondon, és gyakran szerepel a világbajnokság esélyesei között. Az országban a női labdarúgás népszerűsége folyamatosan növekszik, és egyre több tehetséges játékos tűnik fel.
A hatóságok megtorlásától tartottak az iráni női labdarúgó válogatott tagjai
A labdarúgó-élet élő eredményekkel és statisztikákkal követhető a Sofascore platformon, amely több mint 500 nemzetközi labdarúgó bajnokságot, kupát és tornát fed le. A platformon frissített eredmények, statisztikák, tabellaadatok, videó-összefoglalók és mérkőzés-adatok érhetők el.
A Sofascore live score minden labdarúgó bajnokságból gyors és pontos frissítéseket biztosít percek, eredmények, félidei és végeredmények, gólszerzők és asszisztek, lapok, cserék és mérkőzés-statisztikák tekintetében. A videó-összefoglalók a legnépszerűbb labdarúgó bajnokságokhoz érhetők el: Spanyol La Liga BBVA és Copa del Rey, Olasz Serie A és Coppa Italia, Német Bundesliga és DFB Pokal, Francia Ligue 1 és UEFA Bajnokok Ligája, Európa-liga és nemzetközi tornák, mint a Világbajnokság, Európa-bajnokság.
A Sofascore live score minden csapat esetében részletes információkat tartalmaz, ahol megtekinthetők az utolsó 10 labdarúgó mérkőzés, tabellák, mérkőzések, eredmények, statisztikák és sok más. A mérkőzés részleteiben megtalálhatók a változó oddsok. Továbbá, minden eredmény a Sofascore.com livescore oldalon automatikusan frissül, és nem kell manuálisan frissíteni.
A követendő labdarúgó mérkőzések vagy csapatok hozzáadásával a kedvencekhez, a mérkőzések vagy csapatok élő eredményei, eredményei és statisztikái még egyszerűbbé válnak.
Az olasz és brazil női labdarúgó bajnokságok, bár nem szerepelnek a fenti elemzésben, hozzájárulnak a globális női labdarúgás fejlődéséhez. A nemzeti bajnokságok fontos platformot biztosítanak a játékosoknak a fejlődésre és a nemzetközi színtéren való megmérettetésre.
tags: #olasz #brazil #noi #foci #bajnoksag
