Az olasz Serie C, Girone A labdarúgó-bajnokság
Az olasz Serie C, Girone A az olasz profi labdarúgó-bajnokság egyik divíziója. Ebben a bajnokságban minden évben 20 csapat verseng a bajnoki címért.
A Sofascore élőben követi a futballeredményeket és a(z) Serie C, Girone A aktuális tabelláját, eredményeit, statisztikáit, valamint a legjobb góllövőit. A csapatokat 3 táblázatba sorolják, ahol a legjobban és legrosszabbul teljesítő csapatok sorsa egy feljutási és kiesési rendszerrel dől el.
Az utolsó, 24/25-ös szezonban a legjobb gólszerző Tommaso Maistrello volt, aki 16 gólt szerzett. A mérkőzések átlagos látogatottsága 1287 volt, míg a(z) Serie C, Girone A 24/25-ös idényében a legmagasabb látogatottság 8577 fő volt.
A bajnokság gyakran augusztus hónapban kezdődik és április hónapban ér véget. A Serie C, Girone A általában 2.3 gólt lőttek átlagosan mérkőzésenként.
Az első Serie C, Girone A bajnokságot a Novara nyerte. A jelenlegi bajnok a Padova.
A kieséses rendszer részeként 5 csapat esik vissza a(z) Serie D, Girone A, Serie D, Girone B, Serie D, Girone C, Serie D, Girone D, Serie D, Girone E, Serie D, Girone F, Serie D, Girone G, Serie D, Girone H, Serie D, Girone I csapatai közé.
A Deportivo La Coruña története és sikerei
A Real Club Deportivo de La Coruña, röviden Deportivo La Coruña, a spanyol labdarúgó-bajnokság egyik legismertebb klubja. Székhelye a Galicia autonóm közösségben található A Coruña városa.
Az egyesület 1906. március 2-án alakult meg Club Deportivo de la Sala Calvet néven. A Deportivo az 1941-42-es szezonban jutott fel először az élvonalba, ahol az 1949-50-es évadban a második helyet harcolta ki. Az „aranykor” 1957-ig tartott, mikor a klub kiesett a másodosztályba.
A Deportivo anyagi helyzete, amely sosem volt túl jó, egyre válságosabbra fordult, és a jobb képességű játékosokat nem sikerült megtartania. Ennek hatására a klub először az élvonal és a másodosztály között ingázott, majd az 1970-es években egészen a negyedosztályig zuhant. Az egyesület adósságállománya eközben egyre nőtt.
A válság kezelésének érdekében a klub vezetését lecserélték. Augusto César Lendoiro elnöksége alatt a Deportivo anyagi háttere megszilárdult és a sikeres igazolásoknak köszönhetően hosszú idő után ismét feljutott az élvonalba. A klub fénykora az 1992-től 2004-ig tartó időszakra esett. A Deportivo ekkor a spanyol bajnokság és az európai labdarúgás egyik meghatározó csapata volt.
Azóta ugyan teljesítménye visszaesett, azonban a 2010-es évekig az első osztály meghatározó tagja volt. A 2010-11-es szezonban azonban a Valenciától az utolsó fordulóban hazai pályán elszenvedett 2-0-s vereség azt jelentette, hogy a csapat a 18. helyen végzett, és kiesett az élvonalból.
A klub alapítása és korai évei
A labdarúgás 1902-ben jutott el A Coruña városába. A helyieket az Egyesült Királyságból hazatérő José María Abalo ismertette meg a játék alapjaival. Két évvel később, 1904 márciusában került sor az első komolyabb mérkőzésre a Corralón de la Gaiteira-ban.
Abalo csapatot alapított, melynek a város neve után a Corunna nevet adta. A klub hivatalosan 1906. március 2-án alakult meg Club Deportivo de la Sala Calvet néven, a tekintélyes Galera utcai Sala Calvet tornacsarnokban. Első elnöke Luis Cornide volt. 1907. május 11-én Luis Moyano jóváhagyta az új egyesület szabályzatát.
Másfél évvel később XIII. Alfonz spanyol király a klubnak a királyi (Real) név viselésének jogát adományozta, ugyanakkor tiszteletbeli elnöke lett az ekkor már Real Club Deportivo de La Coruña néven ismeretes egyesületnek. A város valóságos futball-lázban égett, és a királyi név felvételének évében, 1909-ben sor került a korszerűbb régi Riazor Stadion felavatására.
Az első élvonalbeli szezonok és az "arany évtized"
A spanyol válogatott 1920-ban, a hollandiai Antwerpenben rendezett olimpián elért sikerének hatására megszületett egy országos labdarúgó-bajnokság megalapításának ötlete. A labdarúgás helyzete kedvezően alakult a városban is, és a Deportivo számos barátságos mérkőzést játszott az 1928-29-es szezonig, a spanyol labdarúgó-bajnokság megszületéséig.
A klubnak azonban ebben az idényben nem sikerült túljutnia a selejtezőkön, és így a másodosztály küzdelmeiben vett részt. 1932-ben a Deportivo a spanyol labdarúgókupában legyőzte az addig veretlen és bajnoki címmel büszkélkedő Real Madrid csapatát.
Az 1940-41-es szezonban végre sikerült a csapatnak kiharcolnia az élvonalban való szereplés jogát, a Murcia elleni 2:1-es győzelemmel végződő mérkőzésen. A feljutást kiharcoló csapat tagjai között volt Acuña, Novo, Pedrito, Muntané, Molaza, Reboredo, Breijo, Guimerans, Elícegui, Chacho és Chao, Hilario Marrero edző vezetése alatt.
A sikerért minden játékos 2000 pesetát kapott, amit a klub nehéz anyagi helyzete miatt csak közadakozásból tudtak megoldani. Az 1949-50-es szezonban a csapat 2. helyet ért el a bajnokságban. A klub elnöke ekkor Daniel Chaver Gómez, az edző pedig Scopelli volt.
Az 1950-es években a csapat az Orquesta Canaro néven bevonult a történelembe, akik az 1950-51-es szezonban, 30 mérkőzés alatt összesen 64 alkalommal voltak eredményesek. Ezzel kezdetét vette a klub „arany évtizede”, amely 1957-ig tartott. A csapat ezen időszak alatt valóban jól teljesített a spanyol pontvadászatban. A bajnoki második hely után a klub sikerrel tartotta fent biztonságos helyzetét az élvonalban.
Mélységek és felemelkedés
Az első osztályból való kiesést követően az 1961-62-es szezonban ismét sikerült kiharcolni az élvonalba jutást. A következő szezont sikeresen kezdte a Deportivo és az akkoriban Európa élcsapatának számító Benfica együttesét is sikerült legyőzniük. Ennek ellenére az évad végén a klub újból kiesett a másodosztályba.
Innentől kezdve a Deportivo az első és a másodosztály között „ingázott” és csak az 1968-69-es szezonban sikerült két éven keresztül az élvonalban maradnia. Az 1970-es években azonban a klub még ennél is rosszabb helyzetbe került és több osztálynyit zuhant. A csapat szerepelt a harmad- és negyedosztályban (Segunda B, Tercera división) is, amely jelentős veszteséget jelentett mind hírnévben, mind anyagiakban. A klub adóssága közben egyre emelkedett.
A legrosszabb szezon az 1973-74-es volt, mikor a csapat kiesett a negyedosztályba. A következő évadban, Irulegui vezetése alatt azonban sikerült a feljutás. 1975 és 1976 nyarán a csapat Dél-Amerikában túrázott.
Az 1980-as években a klubnak sikerült stabilizálnia a helyét a másodosztályban, az élvonalba visszajutás azonban nem sikerült, 1988 májusában még innen is majdnem kiesett. Az utolsó fordulóban, a Racing de Santander elleni mérkőzésen, Vicente hosszabbításban elért góljának köszönhetően sikerült bentmaradnia a másodosztályban.
A folyamatos anyagi problémák leküzdése és a csapat stabilizálása érdekében a klub vezetését teljesen átszervezték. 1988-ban, a Colegio de Los Salesianos-ban tartott gyűlésen Augusto César Lendoirót választották a Deportivo elnökévé.
Az 1989-90-es szezon fordulópontot jelentett az egyesület életében. A csapat majdnem kiharcolta a feljutást a CD Tenerife ellenében, de végül az osztályozó-mérkőzésen alulmaradt. A klub anyagi helyzete stabil maradt, és a klubtagsággal rendelkező szurkolók száma ekkor már elérte a 17 500 főt.
Az "Ezüst Csapat" kora
Az 1992-93-as szezonban már nemzetközileg ismert játékosok is érkeztek a klubhoz. Először a brazil Mauro Silva és Bebeto, majd a spanyol Aldana, Juanito, Nando, José Ramón and Serna követték. Az átigazolásokkal Lendoiro kifejezésre juttatta, hogy a klub szándéka nem csak a kiesés elkerülése lesz az új szezonban.
A szezonnyitó mérkőzésen 30 ezer szurkoló jelent meg a Riazor Stadionban. A csapat megnyerte az első 5 mérkőzését, melyek közt volt a szenzációs Real Madrid elleni, 0-2-ről 3-2-re fordított összecsapás is. A Deportivo 18 fordulón keresztül vezette a tabellát és ezzel téli bajnok lett.
A klub végül a 3. helyen zárta a bajnokságot, ami hatalmas meglepetést és sikert jelentett. Ezzel története során először a Deportivo bejutott a bajnokok ligájába. Francisco Liaño kapus a teljesítményéért átvehette a Ricardo Zamora-trófeát és a klub 4 játékosa is meghívót kapott a spanyol labdarúgó-válogatottba.
Az 1993-94-es szezon örökké emlékezetes marad a klub számára. Ebben az évadban került sor az egyesület első európai kupaszereplésére és a bajnoki cím drámai, utolsó pillanatokban történt elvesztésére is. A csapathoz olyan jól ismert labdarúgók érkeztek, mint Donato, Manjarín, Paco, Elduayen, Voro, Pedro Riesco és Alfredo.
A bajnokságra koncentrálva a csapat december 4-től vezette a tabellát, és az utolsó fordulóban már egy, a Valencia CF elleni hazai győzelem elég lett volna a bajnoki cím elnyeréséhez. A hosszabbításban a csapat részére büntetőt ítéltek, melyet Miroslav Đukić végezhetett el, de végül a bajnoki cím elúszott.
Az 1994-95-ös szezont kiegyensúlyozott teljesítmény jellemezte. Az UEFA-kupában a Deportivo először a Rosenborg BK, majd az FC Tirol Innsbruck együttesét búcsúztatta. A német Borussia Dortmund ellen azonban kiesett a csapat.
A Deportivo így ismét a hazai küzdelmekre koncentrálhatott. A csapat a második helyen végzett, és az utolsó 2 mérkőzésén összesen 13 gólt szerzett, valamint harmadik alkalommal kvalifikálta magát a nemzetközi porondra. A megérdemelt sikerre végül 1995. június 27-én a spanyol labdarúgókupa döntőjében került sor, amit megnyert a csapat.
Az 1995-96-os szezont a csapat nagy elvárások közepette kezdte, amit tovább fokozott az augusztusi, Real Madrid elleni 5-1-es összesítésű szuperkupa-győzelem is. A szezon azonban nem az elvárásoknak megfelelően alakult. A sok elszenvedett vereség hatására a csapat októberben a 12. helyre csúszott vissza.
A hullámzó teljesítménynek köszönhetően a csapat végül csak a 9. helyen fejezte be a bajnokságot. Az 1996-1997-es szezon újabb gondokat vetett fel. Bebeto visszatért Brazíliába és a csapat meghatározó játékosai is kezdtek kiöregedni. A Canal+-szal kötött 7 éves szerződésnek köszönhetően a klub 135 millió euróra tett szert, majd Toshack Lendoiro támogatásával új játékosokat hozott a csapatba.
A brazil sztár Bebeto helyére pedig újabb brazilt igazoltak le Rivaldo személyében 7,4 millió euróért. A szezont remekül kezdte a csapat, 1996 végén még veretlenül állt, lemaradása csupán 2 pont volt a listavezető Real Madriddal szemben.
Todos los goles de Deportivo de La Coruña (1-0) Real Jaén - HD
tags: #olasz #ca #csoport #tabella
