Az olasz labdarúgás szurkolói rendbontásai és a szigorú biztonsági intézkedések története
Az olasz labdarúgásban a szurkolók utaztatása és az idegenbeli mérkőzésekre való beléptetés nagyon szigorú szabályok szerint zajlik. Noha a szurkolói kártya bevezetése Olaszországban is kudarcot vallott, a biztonsági intézkedések rendkívül szigorúak maradtak, különösen a kiemelt kockázatú rangadókon.
Olaszország az utolsó olyan topligák egyike, ahol még előfordulnak kifejezetten komoly szurkolói balhék. Emiatt a rendőrség és a stadionok biztosítását végző személyzet a zéró tolerancia elvét vallja. Ha figyelembe vesszük a torinói derbin történteket, ez a megközelítés indokolt is lehet.
A szurkolói rendbontások kezelése és a biztonsági protokollok
Kiemelt kockázatú rangadók és a hatósági készültség
Olaszországban több városban (Róma, Milánó, Torino, Verona, Genoa) rendeznek Serie A-s derbit. Emellett vannak tartományi derbik vagy pusztán a földrajzi elhelyezkedés miatt fontos rangadók, mint például Szicíliában a Palermo-Catania, Toscanában a Fiorentina-Siena, vagy egyébként a Roma-Napoli és a Juve-Inter. Gyakoriak az egymást múltbeli sérelmek (Genoa-Milan) vagy ideológiai szembenállás (Lazio-Livorno, Inter-Atalanta) miatt utáló szurkolók összecsapásai is.
Rengeteg különleges figyelmet érdemlő mérkőzés van, sőt, léteznek olyan csapatok is, amelyeknek az összes idegenbeli fellépése komoly biztonsági kockázatot jelent. A Juventus bárhova megy, mindenhol utálják, a Napoli népes táborát sem látják szívesen északon, és úgy általában a délolasz csapatok egymás elleni mérkőzéseire is nagy számban vonulnak ki a rendfenntartó erők.
A derbi hétvégéjén nincs szabadság - rendőrségi intézkedések
Minden olasz nagyváros rendőrkapitánya árgus szemekkel figyeli a szezon eleji sorsolást, és azonnal visszavonja az összes szabadságengedélyt arra a hétvégére, amikor a két helyi csapat összecsap. Ilyenkor a városban nagy számban járőröznek a csendőrök. Ennek ellenére itt-ott előfordul, hogy egymásnak esnek a szurkolók, de a stadion környékén már soha nincs balhé.
Nézőszámok és a vendégszurkolók korlátozása
A vendégszurkolókat szigorú szabályok kötik, és csak a hazai csapat szurkolói közlekedhetnek szabadon a stadion környékén. Nem úgy van, hogy az ember csak odasétál a vendégszektorhoz, és bemegy: a klubnak kell a rendezőkkel egyeztetve megszervezni saját szurkolóinak biztonságos utaztatását. Nem ritka, hogy a tábor valahol a stadiontól nem messze összeverődik, és kemény rendőri őrizet mellett együtt sétálják le a stadionhoz vezető utat.
Olasz Himnusz és annak megtapsolása a Puskás Arénában 2022.
A Serie A néhány érzékenyebb mérkőzésén a következő nézőszámok alakultak:
| Mérkőzés | Nézőszám |
|---|---|
| Torino-Juventus | 27 000 |
| Roma-Napoli | 34 000 |
| Napoli-Inter | 37 000 |
| Roma-Juve | 57 000 |
| Juve-Milan | 39 000 |
| Napoli-Juve | 53 000 |
| Roma-Lazio | 51 000 |
Kiemelt kockázatú vendégszurkolók utaztatása
Amikor egy veszélyesnek ítélt rangadóra nagyobb számú szurkoló érkezik egy másik városból, a rendőrök mindig egy helyre gyűjtik össze a vendégeket - nem ritkán egyenesen a városon kívül, de mindenképpen egy jól körbevehető, zárt helyre terelik az ultrákat.
Milánóban és Rómában szerencsés a helyzet, közvetlenül a stadion egy zárt parkolórészébe érkeznek a vendégszurkolók. Firenzében a vasútállomás melletti parkolóból, Genovában a kikötő parkolójából viszik őket a stadionhoz az erre a célra odagyűjtött helyi járatok.
Szurkolói szempontból az egyik legforróbb hely Nápoly, bár oda nem csak az ellenséges hangulat miatt nem járnak sokan vendégszurkolók, hanem azért is, mert a San Paolo vendégszektorából botrányos a kilátás a pályára. A legnagyobb rangadók előtt - ilyen a Roma, a Lazio és az északi nagycsapatok látogatása - be sem engedik a városba a vendégek szurkolóit, hanem már a nápolyi körgyűrű északi lejárójánál kialakítanak egy rendőrhelikopterek és rohamrendőrök által védett szakaszt, és onnan elképesztő készültség mellett, konvojban kísérik be őket az apró vendégszektorba.
Jelenleg két kivétel van: az egyik Verona, ahol a Chievo súlytalansága miatt nem nagy ügy a derbi, a másik pedig Milánó, ahol néhány éve az Inter és a Milan tábora egyezséget kötött arról, hogy nem lesz több bunyó. Ennek az volt az oka, hogy a városban olyan mértékű a keveredés a két klub szimpatizánsai között, hogy simán előfordulhat akár családon, baráti társaságokon belüli összetűzés is, amit nagyon okosan üdvösnek láttak elkerülni.
A szurkolói kártya kudarca és a stadionok sajátos szabályai
Az olasz szurkolói kártya, a tesseramento ellen ugyanúgy fellázadtak a szurkolók, mint Magyarországon, és bár forgalomba hozták a klubok saját kártyáit, végül kötelezővé nem sikerült tenni, mert uniós szabályokkal ütközött. A beléptetés azonban pontosan ugyanúgy zajlik, mint az itthon kifogásolt rendszerben (bár vénaszkennerrel még nem találkoztunk sehol): a szurkolók névre szóló jegye csak valamilyen arcképes igazolvánnyal együtt érvényes, amit valóban ellenőriznek is, így a stadionokból kitiltott szurkolók tényleg nem tudnak bejutni a lelátókra.
Meglepő tolerancia: a fű a stadionokban
Érdekes ugyanakkor, hogy a szigorúság nem terjed ki mindenre. Az olasz ultráknak amiatt nem kell aggódniuk, hogy a kapuk mögötti szektorok fölött gomolygó hasisfüstfelhő miatt bajuk lehet, a lelátói füvezés ugyanis többé-kevésbé a hatóságok hallgatólagos hozzájárulásával történik. Ennek az az oka, hogy a 2000-es belga-holland közös rendezésű Eb alatt a hatóságok rájöttek, hogy - szemben az alkohollal - a fű nem teszi agresszívvá, hanem inkább nyugtatja a szurkolókat.
A futballtörténelem meghatározó incidenesei és rivalizálásai
A Juventus és az Inter közötti örök harc
A Juventus és az Inter az olasz futball két titánja, kiknek csatája túlmutat a milánói és a torinói derbiken. Az Inter azonban a begyűjtött Scudettok számában már utolérte a Milant, és a Juventus sem „tisztán első osztályú csapat” már, miután a torinóiakat a Calciopoli miatt 2006-ban a Serie B-be sorolták. A két klub közötti ellentétnek, a Calciopolin túl, mélyebb gyökerei vannak, és majdnem félévszázadot kell ehhez visszamennünk: az 1960/61 szezonban járunk, szoros a küzdelem a Juve-Inter-Milan trió között.
A Juventus ekkor megszerezte tizenkettedik bajnoki címét. Sandro Ciotti rádióriporter a maga egyedi, érdes hangján kiáltotta: „Clamoroso al Cibali” („Meglepetés a Cibaliban”), amikor a Juve nyert. Az Inter tiltakozásképp a Primavera csapatát küldte akkor pályára az akkor már bajnok Juventus ellen. A találkozón a Juve könnyedén, 9-1-re nyert az Inter fiataljai ellen, és az addigi békés hangulatot egy igen heves rivalizálás váltotta fel. Ennek egy újabb jeles eseményére 1998-ban került sor, amikor Luigi Simoni fiai látogattak a Stadio Delle Alpiba, és mindössze egy pont választotta el a két csapatot egymástól, de az akkor Lippi vezette Juventus Alessandro Del Piero góljával véget vetett a hajszának.
Ami pedig a közelmúltat illeti, a Calciopoli/Moggiopoli/Farsopoli botrány után vádak és ellenvádak követték egymást. Zlatan Ibrahimovic és Patrick Vieira elhagyta a süllyedő hajót és a Serie B helyett Milánó kék-fekete felét választották.
Az "áruló" Luis Figo és a disznófej
2000-ben a Real Madrid elnöke, Florentino Perez a kampányában bemondta: van egy papírja, rajta az aláírásokkal. Ez a garancia, hogy ha elnök lesz, Luis Figo a királyiakhoz szerződik. Figo 1995-ben került a katalánokhoz, a közönség imádta, hűségesküket tett, a csapatkapitányi szalagot is megkapta.
Aztán a Real BL-győztes lett, a tagok ennek ellenére némi meglepetésre első emberré emelték a mindent megígérő Perezt. Addigra Figo mindenkinek elmondta, hogy természetesen Barcelonában kezdi meg a felkészülést, nem is érti, miről beszél az üzletember. Hogy aztán hamarosan bejelentsék: a portugál klasszis a Real Madrid játékosa lett.
Barcelona történelme nem ismer ennél nagyobb árulást. Luis Figót rajongták. Ahogyan az egyik transzparensen állt visszatérésekor: „Nagyon gyűlölünk, mert nagyon szerettünk”. És hogy mekkora ez a gyűlölet, mutatja, hogy második Nou Camp-beli fellépésén, 2002-ben az egyik szurkoló disznófejet dobott a pályára.
Aki próbált már levágott sertéskobakkal bejutni egy arénába, tudja, hogy némi segítség nélkül kevés esély van a bejutásra. Láttunk már ugyan figyelmetlen biztonsági ellenőrzést, elég csak a trójai faló esetére gondolni, de azért a katalán akcióhoz kellett pár beépített asszisztens.
Byron Moreno, a közellenség ecuadori bíró
2002-ben, a Dél-Korea ellen vívott világbajnoki nyolcaddöntőn az ecuadori Byron Moreno vezette a mérkőzést. A játékvezető különleges tevékenységet mutatott be a vb-meccsen, mondhatjuk, hogy kitágította a játékvezetés kereteit, mint Verdi az operáét, amennyiben sok vitatható ítélete közül kiemelkedett, hogy második sárgával kiállította Francesco Tottit, az egyetemes labdarúgás ikonjainak egyikét, miközben a zsenit koccolta az egyik koreai bekk. Majd kollégájával megállította a tökéletes ütemben kiugró Damiano Tommasit, aki ziccerben törhetett volna kapura a hosszabbításban, hogy aranygóllal búcsúztassa a vendéglátókat. Aztán történt, ami történt, nyertek a dél-koreaiak, akik hasonlóan kalandos bíráskodás mellett még a spanyolokat is eltakarították a mezőnyből.
Moreno azonnal közellenség lett Itáliában. Nem sokkal később ugyanis hazájában, Quitóban vezetett rangadót, hatperces hosszabbítást jelzett, hogy aztán tizenhármat tegyen rá, ami alatt két gólt lőtt a quitói csapat, volt vitatható tizenegyes, meg minden, amit akarunk. Az színezi a hihetetlen sztorit, hogy emberünk épp abban a városban volt képviselőjelölt, azaz hihetetlen innovációval próbálta csökkenteni a kampányköltéseket: fújt a hazainak.
Természetesen vizsgálat indult ellene, eltiltották, aztán újabb botrány után befejezte a játékvezetést. Szakértett aztán a tévében, eljárt Olaszországba, ahol tévéshow-kban gúnyolták, ő pénzért tűrte, elhagyta a feleségét fiatalabb barátnőjéért. Az ugyanis az lett, hogy Quitóból New Yorkba repült, ahol feltűnően ideges volt, a vámosok lekapcsolták, találtak nála hat kiló heroint, bevarrták pár évre. A tudósítások szerint igazi mintafogoly volt, amennyiben vasalt a többiekre, futballmeccseket szervezett. Amikor kijött, azt mondta, reméli, Isten megbocsát neki. Ha olasz, akkor biztosan nem.
