Az Olasz Kupa Döntőinek Gazdag Történelme és A Juventus Legendás Sikerei

A Coppa Italia (Olasz Kupa, hivatalosan TIM Kupa) az olasz labdarúgás évenként megrendezett kupája. Az első kiírását 1922-ben tartották, de a második bajnokot csak 1936-ban avatták. A Juventus vezeti az örök ranglistát tizenegy győzelemmel. A Roma játszotta a legtöbb döntőt, 15-öt (a Torino 14, a Juventus 14 döntőt játszhatott).

A címvédő egy háromszínű kokárdát viselhet a mezén, és Európa-liga indulást szerez a következő idényre. Azok a klubok, amelyek 10 alkalommal megnyerik a rendezvényt, egy ezüst színű csillagot viselhetnek a mezükön, ami hasonló ahhoz, amikor a Scudettót 10-szer megnyerő csapatok aranycsillagot kapnak.

A torna iránt alacsony az érdeklődés, ami főként annak köszönhető, hogy a csapatok nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, és nem a legjobb csapatukat küldik a pályára. Amíg a legjobb csapatok közül néhánynak 50,000 fős az átlagnézettsége a bajnoki mérkőzéseken, addig ugyanezeknél a csapatoknál a Coppa Italia mérkőzések csupán körülbelül 30,000 nézőt vonzanak. Érdekesség, hogy a legtöbb nemzeti kupa Európában nagy tömegeket vonz.

A Juventus Emlékezetes Olasz Kupa Győzelmei

A Korai Sikerek: Az Első Győzelmek (1930-as, 40-es évek)

1937-38: Az Első Komoly Részvétel és Győzelem

A Juventus mondhatni az 1937-38-as Coppa Italia kiírásban vett először igazán részt a sorozatban. Egy viszonylag egyszerű L’ Aquila elleni mérkőzéssel kezdődött a menetelés, a gárda a harmadik osztályban játszott akkor: ez nem volt akkora akadály a Juventus számára, hogy aggódni kelljen a továbbjutás miatt, sőt, könnyed 4-1-es győzelemmel ért véget a találkozó.

A következő selejtezőkörben az Alessandria érkezett Torinóba, Ferrari és Banchero nem szerepeltek a nagyszerű csapatból, de a játékosok tudták, hogyan kell megszerezni a győzelmet a tisztelet alapján. A negyeddöntőre 1938. január 6-n került sor, hűvös volt az idő, és csak kevés néző látogatott ki a mérkőzésre, ám a Juventus rendkívüli módon koncentrált a győzelemre, és 6-0-val ütötte ki az Atalantát, köszönhetően Felice Borel mesterhármasának és Defilippis duplájának. A klub ekkor jutott be negyedik alkalommal az elődöntőbe. Az ellenfél az Ambrosiana Inter volt, a továbbjutás egy mérkőzésen dőlt el, melyre szintén Torinóban került sor.

A döntő két mérkőzésből állt, de a találkozóknak helyet adó város mindkét alkalommal ugyanaz volt, mivel a városi rivális, Torino volt az ellenfél. Az első mérkőzésre a Stadio Filadelfiában került sor május 1-jén. A Juve, mely a nagyszerű Bodoira-Foni-Rava védekező-trióval állt fel - amely a legendás Combi-Rosetta-Caligaris hármashoz hasonlítható - kihasználta Bellini és Gabetto rendkívüli fizikai állapotát, és a második félidőben legyőzte a Torinót. Ugyanakkor a 3-1-s végeredmény egy héttel később megerősítést nyert a Stadio Comunáléban, pedig semmi sem volt garantált. A Granata menedzsere a kezdőbe állította a fiatal Raf Vallonét a jobb oldalon, de a Juventus kemény és határozott volt, ugyanúgy játszottak, mint az Ambrosiana ellen. Gabetto duplázott, míg a Torinóból Baldi III szerzett gólt.

1942: A Második Diadal a Milan Ellen

Az 1942-es szezonban ismét kiemelkedő diadalt aratott a Bianconeri. A csapat gólfesztivállal kezdett a Pro Patria ellen (5-0), de a következő fordulóban a Juventus komoly ellenfélbe ütközött, mely nem más volt, mint a Genoa, melyet 2-1 arányban sikerült legyőzni. A negyeddöntőre Torinóban került sor a Padova ellen, a Juventus 1-0-ra győzött. Az elődöntőben a Modena következett, ismét Torinóban volt a mérkőzés, méghozzá április 12-én. A Juventus döntetlenre állt az első félidőben, a második félidőben Sentimenti III szerzett vezetést, majd Bellini lőtte a második gólt, és a Bianconeri részéről még Foni is betalált egy büntetőből.

A Juventus második alkalommal jutott a döntőbe, és két mérkőzésen nézett szembe a Milannal, a találkozókra június 21-én és 28-án került sor. A Rossoneri tiszteletre méltó gárdának számított, a tiszteletreméltó Meazza és a baba arcú Capello mindig képes volt veszélyt teremteni. A Juve azonban tisztában volt a saját erősségeivel, a hátvédsor valóban első osztályú volt (a félelmetes Bodoira-Foni-Rava trió), és a csapat középpályája is elnyűhetetlennek tűnt: Depetrini-Word-Locatelli. A csatársorban az albániai Lustha, a fiatal Sentimenti III és Bellini garantálta a teljesítményt és a sebességet.

Az első félidőben nem esett gól, de a másodikban Bellini megtörte a gólcsendet, és a Bianconeri védelmének is majdnem sikerült 90 percen át ellenállnia a Rossoneri támadásainak. Ugyanakkor Capello a mérkőzés végén betalált, összetörve a Juve szíveket, így még egy mérkőzésre sor került. Az Öreg Hölgy június 28-n a katonai és a sporthatóság, valamint civilek jelenlétében, 4-1-re verte a Milant.

A Juve dominálta az első félidőt, Lustha és Sentimenti III is betaláltak, míg a második félidőben Lustha még két gólt szerzett.

A Modern Korszaki Döntők (1960-as évek)

1959-60: Izgalmas Küzdelem a Fiorentina Ellen

Az előző évben a Juventus megszerezte a tízedik Scudettóját, és ennek a szezonnak úgy kezdtek neki, hogy meg akarja nyerni a Coppa Italiát. A nyitóforduló kevésbé volt egyértelmű a vártnál, az Alessandriát a hosszabbításban sikerült legyőzni. Ezután következett a negyeddöntő, melyben a Fiorentina volt az ellenfél, a végeredmény pedig 3-1 lett: a gólokat a Juventus részéről Stivanello, Charles és Sivori szerezték, míg a Violából Petris talált be. Az elődöntőben a Genoa következett, a mérkőzésre Torinóban került sor. A Juve, Cervato büntetőjével szerzett vezetést, ám a Rossoblu egyenlített, végül pedig Sivori és Nicole alakították ki a 3-1-s végeredményt. A stadionban teltház volt, és az hangulat is nagyszerű volt.

Nehezebb, de sokkal izgalmasabb volt megnyerni a kupát 1960-ban. A Juventus kemény munkára kényszerült a Sampdoria ellen az első fordulóban (5-4 hosszabbítás, majd büntetők után). Szintén egy nehéz ellenfél következett a negyeddöntőben, mely nem más volt, mint az Atalanta, ismét büntetők döntöttek a 2-2-s végeredmény után. Egy kicsivel nagyobb volt a csapat játéktere 1960. június 18-án, ahol a Juve fél órával a kezdés után már vezetéshez jutott. A döntő helyszíne ugyanaz maradt, mint egy évvel korábban, ám az ellenfél más volt. A csapat ezúttal a Fiorentinával nézett szembe. A mérkőzés az egyik legjobb volt az Olasz Kupa döntői közül, a rendes játékidőben 1-1 volt az állás (Charles és Montuori szerezték a gólokat), így következett a hosszabbítás, melyben Charles ismét vezetést szerzett, ám Da Costa döntetlenre módosította az eredményt.

1964-65: Az Inter Legyőzése

Az 1964-65-ös szezont a csapat menedzsere, Heriberto Herrera miatt nem lehet elfelejteni. A menetelés az Alessandria ellen kezdődött egy szeptember 6-án, idegenben lejátszott mérkőzéssel, melyen a csapat 2-1-es győzelmet aratott. Aztán (1965. január 6-án) a Brescia következett (1-0). A következő, április 7-én megrendezett, Lecco elleni mérkőzés eredménye 0-0 volt a rendes játékidőben, hosszabbítás nyert 2-0-ra a Bianconeri. Ismét egy izgalmas találkozó következett, méghozzá a Bologna ellen, ahol 0-0-s rendesidei végeredmény után az Öreg Hölgy 4-3-mal jutott tovább. Június 9-én következett az elődöntő, amely keretein belül a Torino volt az ellenfél. Az első félidőben tapogatózó játék folyt, majd a második félidőben Menichelli góljával szerzett vezetést a Juventus. Anzolin és a csapat végül meg is tartotta az előnyt.

Ezúttal erős ellenfél következett a döntőben: a BEK győztes Inter volt az ellenfél, mely az Independiente elleni Világkupa döntő mérkőzésre készült. Mindenki a Nerazzurri győzelmét jósolta, de a Juve szurkolók magasba akarták emelni a kupát. Az Inter jól kezdett, ám az Anzolin előtt felálló védelem határozott volt. A Juve sokkoló vezetést szerzett az első támadásából, Menichelli talált be. Az Inter nehezen találta a helyét az elkövetkezendő 80 percben, míg a Juve erősen dolgozott, hogy megállítsa ellenfele támadásait. Anzolint tesztelték egy párszor, de igazából Bercellino, Castavo és Salvadore játszottak szenzációsan.

Újabb Győzelmek és Nehézségek (1970-es, 80-as, 90-es évek)

1978-79: A Hatodik Trófea Nápolyban

Az 1978-79-es szezonban a csapat nem teljesített túl fényesen sem a bajnokságban, sem pedig a Bajnokok Ligájában. Az Olasz Kupában úgy tűnt, ugyanez lesz a helyzet, ugyanis a Juve trükkös találkozókat játszott a menetelés kezdetétől. Azonban a legnagyobb veszélyt jelentő Fiorentinát sikerült legyőzni a nyitófordulóban. A negyeddöntőben az Inter következett, a torinói 3-1 tisztességes előnyt jelentett a Bianconerinek a San Siróban megrendezésre kerülő visszavágó előtt. Az Inter 1-0-ra győzött, de ez kevésnek bizonyult, a Juventus jutott tovább. Az elődöntőre májusban került sor a Catanzaro ellen.

A döntőre Nápolyban került sor a Palermo ellen, az ellen a csapat ellen, mely egy sor látványos és váratlan eredményt ért el a döntőig vezető úton. A Rosanero jó formában volt, és az első percben vezetést is szerzett. A második félidőben a Palermo hősiesen próbálta védeni az előnyét, de Brio a 90. percben egyenlített. Kiélezett hosszabbítás következetett, és már mindkét csapat a büntetőket várta, amikor Causio gólt szerzett a 117. percben, mellyel a Juventus megszerezte 6.

1982-83: Vigaszág a Verona Ellen

Az 1982-83-mas szezonban a Bianconeri Olasz Kupa győzelemmel vigasztalta magát. A csapat nem tudta megnyerni a Scudettot (a lenyűgöző tavaszi szezon ellenére) és kiesett a Bajnokok Ligájából is. Az első kör után (csoportgyőzelem a Milan, Genoa, Catania, Padova és Pescara csoportjában) és a nyolcad döntőben (győzelem a Bari ellen), a Juve csak júniusban játszott újra. Az elődöntőben az Inter következett. Torinóban, június 11-én Beppe Baresi öngóljával és Galderesi góljával a Bianconeri 2-1-re nyert. A milánói visszavágón 0-0-s döntetlen született, így a Juve jutott a döntőbe.

Trapattoni emberei a Veronára figyeltek, akik sikeres szezont mondhattak magukénak, mivel a Romával küzdöttek a Scudettoért. A Bentegodi Stadionban a Gialloblu jobban játszott, és megérdemelt, 2-0-s előnyt szerzett. De még hátra volt a torinói visszavágó. Paolo Rossi talált be először az első félidőben, majd Platini is eredményes volt nem sokkal a rendes játékidő vége előtt. A hosszabbítás 119. percében érkezett Platini, aki Cabrinitől kapott nagyszerű labdát, és megszerezte a győztes gólt.

1989-90: Hosszú Menetelés a Kupában

A Juventus 1989/90-es kupaidénye igen hosszú kaland volt. A csapat számára Cagliariban, óriási kánikulában kezdődött a kupasorozat, ahol a Bianconeri augusztus 23-án Zavarov góljával tudott nyerni. A következő kupaforduló januárban volt esedékes, ám ekkor még négy, 3 csapatos csoportból kellett eljutni az elődöntőhöz. A Juventus a Sampdoria és a Pescara csapataival került össze. Zavarov tovább termelte a gólokat és a Pescara kapuját is bevette (0-1). A világbajnokság miatt január 31-re előrehozták a torinói odavágót, ahol az ifjonc Casiraghi duplájával 2-0-ra nyert a Juventus. Az első meccset február 28-án, Torinóban rendezték meg. Zoff együttese közelebb járt a győzelemhez, de végül egyik csapat sem tudott betalálni. Tacconi, De Agostini, Marocchi, Alejnikov, Rui Barros, Schillaci, Galla, Bonetti I, Casiraghi, Furino, Cabrini, Bonini, Zavarov, Alessio, Napoli, Bruno, D.

1994-95: A Parma Elleni Diadal

A Juventus augusztusban kapcsolódott be a kupasorozatba, ahol a Chievo ellen kezdett (Torinóban 0-0, Veronában 1-3), majd októberben a Reggiana ellen folytatta a küzdelmet. (2-0 és 1-2). A Bianconeri a Romával találkozott a negyeddöntőben. Az odavágón Torinóban Vialli duplájával és Ravanelli góljával nyert a Juventus és nagyon közel került az elődöntőhöz. A visszavágón azonban az Öreg Hölgy nem találta a ritmust és a Roma már 2 góllal vezetett, amikor Ravanelli büntetőből visszahozta a meccsbe Lippi csapatát. Az elődöntőben kemény kihívás várt a Juventusra, ugyanis a Lazio volt a soros ellenfél. Az első mérkőzésen az Olimpiai stadionban azonban a szezon egyik legjobb teljesítményével rukkolt elő a Juventus. Baggio a második félidőben remekül hozta helyzetbe a „Fehér Tollat”, aki nem hibázott: 0-1.

A döntőben az a Parma várt a csapatra, amely ebben az évben minden fronton harcban volt a Juventusszal. A Scudettot a Juve, az UEFA kupát pedig a Parma emelhette a magasba. Az Olasz Kupa odavágóját 1995. június 7-én játszották a Delle Alpiban. A feszült meccsen egyedül Porrini tudott eredményes lenni, így kétséges volt, hogy az egy gólos előny mire lehet elég majd Parmában. Peruzzi, Ravanelli, Del Piero, Ferrara, Marocchi, Di Livio, Vialli, Paulo Sosa, Torricelli, Tacchinardi, Porrini, Conte, Carrera, Jarni, R. Baggio, Kohler, Deschamps, Fusi, A. Orlando, Rampulla, Grabbi, Squizzi, Sartor.

A Juventus Olasz Kupa Döntőinek Összefoglalása

Az alábbi táblázat a Juventus által megnyert Olasz Kupa döntőket foglalja össze a cikkben szereplő információk alapján:

Az Olasz Szuperkupa Legutóbbi Döntője: Napoli vs. Bologna

Formabontó módon immár harmadik éve nemcsak a bajnok és a kupagyőztes kap lehetőséget Olaszországban a Szuperkupa megnyerésére, hanem a két sorozat ezüstérmese is, s az élet úgy hozta, Rijádban a Serie A aranyérmese, a Napoli és a Coppa Italia győztese, a Bologna mérkőzhetett meg a trófeáért.

A Napoli 2-0-ra legyőzte a Bolognát az olasz Szuperkupa döntőjében hétfő este. A finálét Szaúd-Arábiában, Rijádban rendezték, ugyanakkor a helyieket nem nagyon hozta lázba a futballtorna. Cristiano Ronaldo csapata, az al-Nasszr stadionjában közel tízezer szék üresen maradt, a szervezők viszont igyekeztek ezeket a helyeket elfedni. Olaszországban is téma lett, hogy a kellemetlen képsorok nem tüntetik fel jó fényben az olasz futballt.

OLASZ SZUPERKUPA, DÖNTŐ
NAPOLI-BOLOGNA 2-0 (1-0)
Rijád, Szaúd király Egyetemi Stadion. Vezette: Colombo
NAPOLI: V. Milinkovics-Szavics - Di Lorenzo, Rrahmani, J. Jesus (Buongiorno, 84.) - Politano, Lobotka, McTominay, Spinazzola (Gutiérrez, 69.) - David Neres (Mazzocchi, 78.), Elmasz (Lang, 69.) - R. Höjlund
BOLOGNA: Ravaglia - Holm, Heggem, Lucumí, Miranda - Ferguson (Dallinga, 69.), Pobega - Orsolini (Domínguez, 80.), Odgaard (Moro, a szünetben), Cambiaghi (Rowe, 69.) - Castro (Immobile, 79.)
Gólszerző: David Neres (39., 57.)

Az első nagy lehetőség a bajnokcsapat előtt adódott a 10. percben, ám Eljif Elmasz lövése nyomán a labda elkerülte a jobb alsó sarkot, a 36. percben pedig Federico Ravaglia védett nagyot Leonardo Spinazzola finom emelésénél. David Neres 23 méterről leadott lövésénél Ravaglia még bele tudott érni a labdába, amely azonban így is a jobb felső sarokban kötött ki - megérdemelten vezetett a jobban futballozó Napoli. A fordulás után sem változott a játék képe, Rasmus Höjlund lövésénél és Amir Rrahmani fejesénél is védenie kellett a Bologna kapusának, majd Lewis Ferguson fejesében volt benne az egyenlítés lehetősége. Neres a tizenhatoson belül szerzett labdát, aztán elegánsan löbbölt a hosszú sarokba az 57. percben, s innen már nem volt visszaút a Bolognának: a Napoli 2014 után nyerte meg ismét a Szuperkupát.

A Bologna közelmúltbeli sikerei

Hatalmas siker ez Vincenzo Italiano edző csapatának, a Bologna ugyanis 1974 óta első trófeáját gyűjtötte be, 51 év után újra a Coppa Italiát sikerült megnyernie. A klub harmadik kupagyőzelmét és története 10. A bordó-kék egyesület ezzel újra kijutott az európai kupákba, egymás után másodszor, ami 93 éves fennállása óta először fordul elő vele.

tags: #olasz #kupa #donto #mi #adja

Népszerű bejegyzések:

• Női kézilabda a Ferencvárosban
• Címvédés utáni kihívások a Liverpoolnál
• Az első röplabda mérkőzés
• Játékosok teljesítménye a playoffban
• A judo szakosztály kiemelkedő eredményei