A magyar labdarúgás dicsőséges olimpiai története

A magyar futball elválaszthatatlan része történelmünknek és kultúránknak. Az olimpiai játékokon elért sikereink különösen fényes lapot jelentenek ebben a gazdag krónikában. Magyarország a mindenkori olimpiai éremtáblázat élén áll labdarúgásban a férfiak között, három arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel.

A labdarúgás ősének számító játékok története több ezer évre tekint vissza. Az időszámítás előtti időkben is játszották már Kínában a csu-küh-nek nevezett játékot, ahol két bambuszrúd közé hálót feszítettek, és a háló felső részén lévő 60 cm átmérőjű nyíláson kellett a labdát rúgással, öklözéssel, fejjel, háttal vagy mellel érintve átjuttatni. Ennek mintájára Japánban is kialakult a ma is űzött kemari nevű játék, később aztán az ókori görögök és rómaiak is megpróbálták lábbal irányítani a labdát. Ezeknek a játékoknak jellegzetes szertatása volt, és legtöbb esetben a labda a napot szimbolizálta, aminek a megszerzése termékeny földet és jó termést jelentett az elkövetkező időkre.

A labdarúgás őshazájának mindezek ellenére Angliát tekintik. A nyolcadik és a tizenkilencedik század között már kialakultak a helyi sajátosságok, bár a szabályok sokfelé eltérőek voltak. A tizenkilencedik század végére az angol tengerészek révén már szerte a világon ismerték a futballt. Az 1863-as év jelenti a modern labdarúgás kezdetét, ekkor alakult meg ugyanis az Angol Labdarúgó Szövetség (FA), és nyolc évvel később már ötven klubot számlált a szövetség tagsága. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetséget (FIFA) 1904-ben, Párizsban alapította hét ország: Franciaország, Belgium, Dánia, Spanyolország, Hollandia, Svédország és Svájc. A futball népszerűségének terjedésével egyenes arányban nőtt a csatlakozó szövetségek száma, jelenleg 208 tagországa van a FIFA-nak, csak érdekességképpen: az ENSZ-nek tizenhattal kevesebb tagországa van.

A labdarúgás 1896-ban bemutató sportágként került fel az olimpia műsorára, hivatalos olimpiai sportágként az 1908-as londoni játékokon szerepelt először. Ekkor még csak a férfiak versengtek, a nők 1996-ban, Atlantában bizonyíthatták először, hogy nem igaz rájuk a mondás, miszerint "labdába sem rúghatnak".

A dátum kettős jelentősége: október 23.

Október 23. nemzeti ünnep Magyarországon 1989 óta, a tragikus emlékű 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének napja. Ezen a történelmi napon a magyar futball két legendája is aktívan részt vett a forradalmi eseményekben.

Két válogatott futballista akad, aki - saját elmondása szerint - aktívan részt vett október utolsó hetében a forradalmi eseményekben. Az egyik Czibor Zoltán, aki az Aranycsapat tagjai közül leginkább hangoztatta politikai szembenállását, kevésbé diszkréten megfogalmazva a rendszer iránti gyűlöletét. Szöllősi György a Czibor - Dribli az égig című életrajzi könyvében idézi a játékos valamikor a kilencvenes évek elején tett visszaemlékező nyilatkozatát, amelyben leírja, hogy fegyvere volt, s hogy a Széna tér környékére járt le, részt véve a forradalmi eseményekben. „Vallomásában” egyetlen egyszer sem utal arra, hogy használta volna a fegyverét.

Ellenben a Bp. Grosics Gyula a Móricz Zsigmond körtér környékén, a Serleg utcában lakott. „Nagyon nehéz helyzetbe hoztam a családomat is, magamat is, mert a körtérről a Serleg utcán keresztül egy 25-30 fős diákcsoport fegyverrel néhány napon keresztül megpróbált fölmenni a Gellérthegyre. Ezek a gyerekek azt hitték, hogy a mi utcánkon keresztül simán feljutnak majd. Nem tudták, amit mi igen, hogy minden este, ahogy sötétedni kezdett, a szovjet csapatok körülzárják a Gellérthegyet. A Serleg utca, ahol mi laktunk, beletorkollott abba a záróvonalba, amellyel a szovjetek tartották a Gellérthegyet körülfogva. Felajánlottam, hogy ne cipeljék magukkal oda-vissza a fegyvereket. Itt van egy pincehelyiség a ház alatt, rakjuk oda le a fegyvereket. Ez számukra nagyon jó megoldás volt, mert nem kellett fegyveresen sétálgatni a körtér körül, ahol az egyik gócpontja volt a forradalomnak. Én csütörtökön délután kimentem, az már akkor a harmadik nap volt a forradalmi harcok után, mert meghirdettek valamilyen összejövetelt, vagy tüntetést. Kimentem a Móricz Zsigmond körtérre. Tele volt a körtér emberekkel, a Szent Imre herceg szobránál vagy annak közelében alakult ki a nagygyűlés központja. Szörnyű volt, mert alig, hogy elkezdődött, nem emlékszem már, hogy ki tartott beszédet, egyszer csak, egyik pillanatról a másikra, az emeletes házak tetejéről sortüzet kaptunk. Sok ember meghalt. De hogy mennyi, azt az Isten tudja. Két nappal a szovjet csapatok bevonulása után megszűntek a harcok a körtéren, meg az utcákban is. Nem tudtam, mit csináljak a pincében maradt fegyverekkel. Nem voltak tekintettel a megszálló csapatok arra, hogy ki, miért, milyen okból vagy hogyan keveredett bele ebbe az akkor, abban a pillanatban lehetetlennek érzett, gondolt helyzetbe. Csütörtökön, ha jól emlékszem, csütörtököt írtunk, mert, ugye, kedden tört ki a forradalom, a következő hét csütörtökén fejeződött be, már legalábbis ott a körtér körül, még az összes fegyver, géppisztolyok, pisztolyok, géppuskák, kézigránátok, szóval minden, még a pincénkben volt elraktározva. Reggel elég korán becsöngettek. Kimegyek, és kérdezem, hogy tessék, mit akar. Azt mondja, a fegyverekért jöttem. Na, kiment a vér a fejemből, mert számtalan embert felakasztottak csak egy fegyverért! De hát nálam fegyverarzenál volt! Látta, hogy kitört rajtam a harci idegesség, és mondta, hogy ne idegeskedjek, mert a főnöke utasítására jött elvinni a fegyvereket a pincéből, mielőtt még mások jönnek és botrány lesz belőle. Mindent tudtak. Még azt is, a végén már azt is megkérdezték, hogy van még valami?

Különös egybeesés, hogy a nemzeti gyász és emlékezés napján,1964. október 23-án a magyar labdarúgó-válogatott, a csehszlovákok elleni 2:1-es győzelemmel megszerezte Tokióban az olimpiai bajnoki címet. Ez a dátum így kettős jelentőséget kapott a magyar történelemben.

A labdarúgás az olimpiai játékokon

Magyar szempontból sokáig igazi sikersportágnak számított a labdarúgás, hiszen összesen öt érmet szereztünk, ebből háromszor (1952, 64, 68) a legfényesebb medália került sportolóink nyakába. Az ötszörös világbajnok Brazília ellenben még nem nyert olimpián, idén ismét megpróbálhatják a táncos lábú cselkirályok.

Az olimpiai labdarúgótornákon az amatőrizmus jegyében 1984-ig nem vehettek részt hivatásos, tehát kifejezetten a sportból élő játékosok. Ez a második világháborút követő évtizedekben egyértelműen a kelet-európai országok fölényéhez vezetett, itt ugyanis papíron nem voltak profi játékosok, a futballisták mind valamilyen vállalat, intézmény alkalmazásában álltak. Ezzel együtt a legtöbb kelet-európai ország az olimpiákra egyfajta B-válogatottat, fiatalokból, vagy a nagyválogatottba valamilyen okból be nem férő játékosokból összeállított csapatot küldött.

A profik pályára lépésével átrendeződtek az erőviszonyok, ezzel egyidőben azonban komoly viták folytak a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a FIFA között, hogy kik játszhatnak. A jelenlegi szabály szerint a 23 éven aluli válogatottak három túlkorossal kiegészítve vehetnek részt az ötkarikás eseményen. Másrészt - talán éppen azért, hogy ne a futballon legyen a fókusz - nem a legerősebb felnőttválogatottak vesznek részt az olimpián.

A 2024-es párizsi olimpián is tizenhat gárda vehet részt. A franciák rendezőként automatikusan indulási jogot kaptak, Európából pedig további három, a 2023-as U21-es Európa-bajnokságon legjobban szerepelt válogatott jutott ki. A 2020-as tokiói játékokon ott lehetett a szomszédos Románia, 2012-ben Londonban Fehéroroszország, 2008-ban Pekingben és 2004-ben Athénben Szerbia, 2000-ben Sydney-ben pedig Szlovákia és Csehország.

Az eddigi olimpiai bajnokok (férfiak)

Az olimpiai labdarúgás történetében a férfiaknál a következő országok szereztek eddig aranyérmet:

1. 1908: Nagy-Britannia
2. 1912: Nagy-Britannia
3. 1920: Belgium
4. 1924: Uruguay
5. 1928: Uruguay
6. 1936: Olaszország
7. 1948: Svédország
8. 1952: Magyarország
9. 1956: Szovjetunió
10. 1960: Jugoszlávia (3. Magyarország)
11. 1964: Magyarország
12. 1968: Magyarország
13. 1972: Lengyelország (2. Magyarország)
14. 1976: NDK
15. 1980: Csehszlovákia
16. 1984: Franciaország
17. 1988: Szovjetunió
18. 1992: Spanyolország
19. 1996: Nigéria
20. 2000: Kamerun
21. 2004: Argentína
22. 2008: Argentína
23. 2012: Mexikó
24. 2016: Brazília
25. 2020: Brazília

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, amivel a nemzetek versenyében a hatodik helyet szerezte meg a tokiói olimpián. Hajós Alfrédtól a rövid pályás gyorskorcsolya-váltóig, számos magyar sportoló ért el kiemelkedő sikereket. Az Aranycsapat világbajnokságot ugyan nem, de olimpiai aranyat tudott nyerni (1952 - Helsinki). A magyar válogatott az 1964-es (Tokió) és az 1968-as (Mexikóváros) olimpián is első helyezést ért el.

Az 1964-es tokiói olimpiai bajnoki cím

Tizenkét évvel az Aranycsapat olimpiai sikere után újra aranyérmet ünnepelhetett a labdarúgás, ezúttal a tokiói olimpián. Az 1964-es olimpiára Lakat Károly válogatta össze a magyar labdarúgó-válogatottat, amely a négy évvel korábbi bronzérem után győzelmi tervekkel érkezett Japánba. A válogatott az 1964-es Európa-bajnokságon szintén a harmadik helyet szerezte meg - abból a csapatból Novák, Ihász, Varga Zoltán, Farkas János és Bene Ferenc is az utazók között volt -, így nem tűnt elérhetetlennek az első hely - írta a Népsport a várakozásokról.

Mivel Észak-Korea visszalépett, ezért az első meccsen, Marokkó ellen már a továbbjutás volt a tét. Az álomjátékkal elért siker után jöhetett a jugoszlávok elleni meccs, amin 6:5-ös végeredmény született. Egyik csapat sem akart védekezni, a már biztos továbbjutás felszabadította a játékosokat. Az egyenes kieséses szakaszban jött az addigi legkeményebb meccs, méghozzá a románok ellen. A jugoszlávok ellen is villogó, és négy gólig jutó Csernai Tibor a második percben megszerezte a vezetést. A románok viszont nagy rohamokat indítottak, és végül a 81. percben tizenegyeshez jutottak. Orosz Pál a lelátóról integetett a kapus Gelei Józsefnek, jobb oldalra vetődjön.

A döntő: Magyarország - Csehszlovákia

A fináléban aztán Csehszlovákia várt a magyarokra. Az az ország, amely két évvel korábban úgy jutott be a chilei vb döntőjébe, hogy a legjobb nyolc között épp a magyarokat búcsúztatta. A meccs nem ígérkezett könnyűnek, ráadásul Palotai Károly megsérült, helyére Szepesi állt be. Mivel a férfi kardcsapat kiesett az olaszokkal szemben a nyolc között, ez extra motivációt adott a futballistáknak, hogy megszerezzék a tizedik aranyat. A mieink meghajlással üdvözölték a 65 ezres publikumot, amiért tapsvihar lett a jutalmuk.

Idegesen kezdtek a csapatok, a csehszlovákok helyzetére Bene válaszolt, de a labdája az oldalhálóban kötött ki. A második félidőben gyorsan meg is született az első magyar találat. Csernai Benét szöktette, aki a védők közt átkígyózva az alapvonal közelébe jutott, onnan élesen belőtte a labdát, a menteni igyekvő Weiss pedig a saját kapujába terelte azt a 47. percben. Az 59. percben ismét a mozgékony és szélvészgyors Bene kapott egy jó átadást, kicselezte a védőket - az egyik le is pattant róla -, és 7 méterről a kapuba lőtt. Bár tíz perccel a vége előtt egy védelmi megingás után az ellenfél szépített, az egyenlítés elmaradt, mert Urban kihagyott helyzeténél szerencséje is volt a csapatnak. A végeredmény 2:1 a magyar válogatott javára, ezzel megszerezve az olimpiai bajnoki címet.

12 góljával Bene Ferenc lett a gólkirály, aki két év múlva az angliai világbajnokságon is mind a négy meccsen betalált. Ő az egyetlen magyar futballista, akinek vb- és Eb-gólja is van az olimpiai tornák mellett. Palotai bíráskodott pályafutása befejezése után, BEK-döntőt is vezetett. Varga négy év múlva is bekerült az olimpiai csapatba, de Mexikóvárosban nem lépett pályára, hanem onnan disszidált. Nagy karriert jósoltak neki, ami elmaradt, még ha ott is ült a Szuperkupa-döntőben győztes Ajax kispadján. Komora bajnok is volt edzőként a Honvéddal, a felnőttválogatottat is vezette.

Címvédés Mexikóvárosban: az 1968-as olimpiai arany

Magyarország 1968-ban címvédőként érkezett a mexikóvárosi olimpiára. Az október 13. és október 26. között zajló labdarúgótornán a mieink a C-csoportba kerültek Ghána, Izrael és Salvador társaságában. Az utazók között volt a magyar olimpiai labdarúgó válogatott 18 tagja is. „A tágas előcsarnok zsúfolásig tele a hatalmas gép formaruhás utasaival, olimpiai küldöttségünk, sporttársadalmunk legkiválóbbjai második csoportjának tagjaival; a búcsúzó hozzátartozókkal, jóbarátokkal, kedves ismerősökkel, sportszerető szurkolókkal.”

A magyar labdarúgók Mexikóvárosban már október 3-án pályára is léptek, igaz, még csak edzőmérkőzésen az Ember József által vezényelt Nigéria válogatottja ellen. „Ez a játék egyszerűen érthetetlen volt számomra. A hónapok óta gyakorolt elemeknek, az egyes sorok összehangoltságának nyomát sem lehetett látni! A legnagyobb csalódást néhány játékos lélektelensége, teljes enerváltsága okozta. A hátralévő időben még sok munkára lesz szükség.” Két nappal később az Univesidad Nacional (UNAM) csapata volt az ellenfél - ahogy Nigériánál, úgy itt is volt magyar érdekelt a másik oldalon, Fekete Árpád, az Újpest egykori játékosa, aki ekkor már a mexikói futball egyik kiemelkedő edzőjeként tevékenykedett. A meccs után a csapat elhagyta az olimpiai falut, és Guadalajarába költözött át, ahol a csoportmérkőzések vártak rá. Itt újabb két edzőmérkőzést játszottak, de a Guadalajara I. és II. csapatával.

Varga Zoltán disszidálása

Közben befut Varga Zoli is. Arca szokatlanul feldúlt. Folyton a nyakához kapkod, mintha fulladozna. Hamarosan kiderül azonban, hogy fulladásról éppen nincsen szó... - Azt hittem, hogy agyvérzést kapok ezen a reggelen - panaszolja. - Képzeljétek, nekilátok öltözködni, veszem az ingemet, hát esküszöm, hogy legalább négy számmal nagyobb. Na, rendben, ettől még nem estem kétségbe. Varga emigrálásának megítélése a mai napig vitatéma, egykori csapattársai közül néhányan (a később ugyancsak emigráló Juhász István vagy a mexikói olimpián már az állambiztonságnak jelentő Novák Dezső) még évtizedekkel később is élesen bírálták, ha nem is magát a „disszidálást”, de annak időzítését. Bár Varga eltűnésének híre a csapat körül nyüzsgő állambiztonságiak ténykedésének is köszönhetően nagyon gyorsan elért Magyarországra, a sportlap csak október 14-én, a Salvador elleni mérkőzést követő napon közölte a hírt. Cikkünkben nem célunk Varga Zoltán disszidálásának mélyebb feldolgozása, már csak azért sem, mert erről a témáról számtalan kiváló írás érhető el. Vargával vagy Varga nélkül a csapat előtt azonban továbbra is ott volt a cél, megvédeni az olimpiai bajnoki címet.

A csoportmérkőzések

A Salvador elleni mérkőzésre az események miatt nyilván némiképp megzavarodottan állt ki az együttes, a játék ennek ellenére (vagy ezzel együtt) bizakodásra adott okot. A Fatér - Novák, Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas (Kocsis a 60. percben), Sárközi (Básti a 75. percben), Menczel, Dunai II, Nagy összeállításban kezdett a csapat. A gólokat Menczel (19.), Dunai A. (21., 49.), Fazekas (64.) szerezték, 4-0-ra nyerve a mérkőzést.

A csoport másik mérkőzésén Izrael 5-3-ra verte Ghánát, egy forduló után tehát Magyarország vezette a tabellát.

A második csoportkörben a magyar csapat Ghána ellen lépett pályára. A magyar csapat a Fatér - Keglovich, Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas, Sárközi, Menczel, Dunai II, Nagy összeállításban kezdett, Sárközit a szünetben Kocsis, Fazekast pedig a 69. percben Dunai I váltotta. Ibrahim Sunday révén a ghánaiak szereztek vezetést már a 12. percben, majd Dunai II és Menczel góljával fordított a magyar együttes, Sammy Stevens azonban még az első félidő 33. percében egyenlített. A mérkőzés 2-2-es döntetlennel zárult.

A harmadik fordulóra a már biztos továbbjutó Izrael maradt ellenfélként - nagy veszély mindenesetre nem fenyegette a magyar csapatot, egy pont ugyanis már biztosan elég volt a továbblépéshez. A Dunai II két góljával (51., 76.) megnyert mérkőzés (2-0) eredményeként a csapat csoportelsőként jutott tovább, és a negyeddöntőben a D-csoport második helyezettje lett az ellenfele.

1968-as Mexikóvárosi Olimpia - Labdarúgás, C-csoport

Az egyenes kieséses szakasz

A negyeddöntőben Magyarország Guatemala ellen lépett pályára. A mérkőzésre október 20-án, 10 ezer néző előtt került sor. Magyarország a Fatér - Novák, Dunai L., Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas, Menczel (Kocsis a 60.percben), Dunai II, Básti (Szalai a 72.percben) összeállításban lépett pályára. Guatemala igazolni látszott a tornán kivívott hírnevét, az első félidőben többször is majdnem sikerült vezetést szerezniük, volt, hogy csak a kapufa mentette meg a magyar csapatot a góltól. A szünet után már a magyar csapatnak is voltak helyzetei, de a továbbjutás kérdése teljesen nyílt volt. A - mint kiderült - döntő gól a 70. percben Szűcs Lajos találatából született, ami elegendőnek bizonyult a továbbjutáshoz, így Magyarország 1-0-ra győzött.

A negyeddöntő másik mérkőzésén Izrael 1-1 arányú döntetlent játszott Bulgáriával, így a szabályok szerint hosszabbítás, majd sorsolás (!) következett. Itt Bulgária, ha egyetlen góllal is, de verte Guatemalát, így a csehszlovákok hiába ütötték ki Thaiföldet, búcsúztak a további küzdelmektől.

Az elődöntőben a japán válogatott várt ránk. Guatemalával ellentétben Japánnak nem sikerült igazolnia „félelmetes” hírét. Az október 22-én rendezett mérkőzésen a Fatér (Szarka a 77.percben) - Novák, Dunai L., Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas, Kocsis (Menczel az 56.percben), Dunai II, Básti összeállításban lépett pályára. „Nehezen illeszkedtünk be az itteni környezetbe, szokatlan az éghajlat is, de már bátran merem mondani: megbirkózunk vele. Nekem is tokiói tapasztalataim vannak, hasonlóan Novák Dezsőhöz. Eleinte ott is akadtak problémák, végül mégis aranyérem lett a dologból. Itt is vannak hiányosságok, ám a keddi játék már bizalommal tölt el bennünket.” A magyar csapat 5-0-ra diadalmaskodott Szűcs Lajos (30., 60., 75.), Novák D. (53.), Dunai II A. (65.) góljaival, bejutva a döntőbe.

Az 1968-as döntő: Magyarország - Bulgária

Október 26-án aztán mintegy 60 ezer néző várta a döntő mérkőzést Mexikó és Bulgária között. Pontosabban Magyarország és Bulgária között, ugyanis a Mexikó - Bulgária 2-3-as eredmény után a bolgárok jutottak a fináléba. Olimpiai döntő, 1968. október 26. Magyarország: Fatér K. - Novák D., Dunai L., Páncsics M., Noskó E., Szűcs L., Juhász I., Menczel I. (Kocsis L. 62.), Dunai A., Fazekas L., Sárközi I. Bulgária: Jordanov - Gerov, Hrisztakiev, Gajdarski, Ivkov, Georgiev, T. Dimitrov, Jancsovszki (K. Hrisztov az 54. percben), Zsekov, A. Hrisztov, Donev (Ivanov a 62. percben).

A mérkőzést a magyarok kezdték jobban, mégis a bolgárok szereztek vezetést a 22. percben Dimitrov révén. Magyarország a 40. percben Menczel Iván révén egyenlített, majd két perccel később Dunai Antal góljával átvette a vezetést az 1-2-es félidőre. A fordítás demoralizálta a bolgár játékosokat, egyre keményebben léptek oda a magyaroknak. A 43. percben először Dimitrov rúgta fel Noskót, majd egy perccel később Ivkov Dunai II-t, a játékvezető mindkettejüket kiállította. A nyolc főre olvadt bolgár csapat a második félidőben már nem tudott ellenállni a magyaroknak - a közönség biztatása ellenére sem, a 49. percben Juhász, a 62-ben Dunai II volt eredményes. A 85. percben még egy bolgár játékos, Mihajlov kapott piros lapot, miután a szabálytalanság után inzultálta a játékvezetőt, a cselekedet nyomán a magyar Juhász István is mehetett zuhanyozni. A Gólszerzők: Dimitrov (22.), ill. Menczel (40.), Dunai A. (42.), Juhász (49.), Dunai A. (62.). Kiállítva: Dimitrov (42.), Ivkov (44.), Myhaylov (44.), ill. Juhász I. (85.). Magyarország a mexikóvárosi döntőben fölényesen 4-1-re verte Bulgáriát. A mérkőzés magyar „hősei”a duplázó Dunai Antal és Menczel Iván, aki előbb egyenlített, majd kiosztott két gólpasszt.

Magyarország tehát a Fatér Károly, Szarka Zoltán, Novák Dezső, Keglovich László, Dunai Lajos, Páncsics Miklós, Menczel Iván, Szűcs Lajos, Noskó Ernő, Szalay Miklós, Juhász István, Fazekas László, Dunai II Antal, Sárközi István, Básti István, Kocsis Lajos és Nagy László összetételű csapatával sikeresen megvédte olimpiai bajnoki címét, és a játékok történetében harmadikként duplázott. Korábban Nagy-Britanniának 1908-ban és 1912-ben, majd Uruguaynak 1924-ben és 1928-ban sikerült ugyanez.

Az 1968-as olimpiai bajnok magyar válogatott tagjai: Básti István, Fatér Károly, Fazekas László, Dunai Antal, Dunai Lajos, Juhász István, Keglovich László, Kocsis Lajos, Menczel Iván, Nagy László, Noskó Ernő, Novák Dezső, Páncsics Miklós, Sárközi István, Szalay Miklós, Szarka Zoltán, Szűcs Lajos.

A magyar olimpiai labdarúgás öröksége

Az 1968-as olimpiai siker a magyar labdarúgás utolsó jelentős világsikere. Az 1970-es ugyancsak Mexikóban rendezett vb-re nem jutott ki a Sós Károly által irányított magyar A-válogatott, az 1972-es olimpián pedig Lengyelország a döntőben 2-1-re nyert a magyar csapat ellen. Noha a labdarúgás, mint versenysport nem elsősorban az olimpiáról, és az olimpia nem elsősorban a labdarúgásról szól, tény, hogy a magyar labdarúgósport utolsó komoly sikerét kereken ötven évvel ezelőtt könyvelhette el.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert. Férfivízilabdában az érmek és az aranyérmek számát tekintve is Magyarország áll az éremtáblázat élén az újkori olimpiák történetében. Magyarország minden újkori nyári olimpián szerzett aranyérmet, leszámítva azt a két alkalmat, amikor nem indult (1984 - Los Angeles) vagy nem indulhatott (1920 - Antwerpen).

A kitüntetett helyzetet csak a négyévente rendezendő olimpia tudja megváltoztatni néhány hétre, amikor a világ az összes más játékra koncentrál, a labdarúgás pedig háttérbe szorul. Ennek ellenére Magyarország büszkén tekint vissza dicsőséges olimpiai labdarúgó-történetére.

tags: #olimpia #foci #magyarorszag

Népszerű bejegyzések:

• Részletek a műfüves pályákról
• A játékvezető, Becséri Dániel pályája
• Szoboszlai gólja a bakui meccsen
• Sport és állatvédelem
• Szakmai Stáb és Őszi Értékelés a DVTK-nál