Az olimpiai labdarúgás: szabályok, kihívások és a magyar sikerek története

Amíg tulajdonképpen az összes olimpiai számban a legnagyobb nívót egyértelműen az ötkarikás játékok képviselik, addig az olimpiai labdarúgás a leglenézettebb és legkomolytalanabb versenyszámok közé sorolható. A választ talán ott kell keresni, hogy a labdarúgó-Európa- és világbajnokságok messze-messze a legnagyobb nemzetközi sporteseménynek számítanak. Akár kézilabdában, vízilabdában, kosárlabdában vagy bármelyik sportban egy Eb vagy vb nem annyira világraszóló, mint a futballban. Elég csak arra gondolni, hogy a nyári, részben hazai rendezésű Európa-bajnokság is rengeteg embert, egy teljes országot megmozgatott.

Az olimpiai labdarúgás sajátosságai

Miért nem annyira rangos, mint az Eb vagy a vb?

A labdarúgás fejlődésével, kiterjedtségével és népszerűségével egyik sport, sőt még az olimpia sem tudja felvenni a versenyt. A top-topligák, a Bajnokok Ligája, a Nemzetek Ligája és legfőképp az Európa-bajnokság, illetve a világbajnokság mellett egyszerűen nem lenne igény még egy magas rangú, válogatott tornára.

Az előző pontban taglaltuk, hogy úgymond nem lenne igény az olimpia Eb és vb mellé való felhozatalára. Ez szép és jó, de ha a FIFA akarná, mindenképp megtenné, valljuk be. Éppen ezért érdekes, hogy a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség az U17-es és az U20-as világbajnokság kiegészítéseként használja az ötkarikás játékokat.

Az olimpiai labdarúgás szabályai és a klubok szerepe

A szövetségek maximum 23 éves labdarúgókból állathatják össze a keretüket, ám három túlkorost behívhatnak. Abból a szempontból egy remek gondolat, hogy a már nem túlsztárolt tinédzserek is kapnak egy ajándék ugródeszkát, bár manapság már egyre ritkább az, ha valaki ténylegesen egy tornán adja el magát. Mindenesetre nem mindennapi lehetőség a számukra, hogy nagyot alkothassanak hazájukkal.

És ez ugyanúgy vonatkozik a túlkoros játékosokra. André-Pierre Gignac esete szintén ezt bizonyítja. A francia csatárra a 2016-os Európa-bajnokság óta nem számított Deschamps, viszont az azóta már „mexikói legendává” lett Gignac megkapta az utolsó lehetőséget 35 évesen. Képviselhette hazáját utoljára - az olimpián. A csoportmeccseken lőtt négy találatával és egy asszisztjával meg is hálálta ezt.

Természetesen bizonyos mértékben hatással van a színvonalra, hogy a spílerek többsége 23 éves vagy az alatti, de azon generációkból is lehetne sokkal komolyabb válogatottakat pályára küldeni. Illetve a három túlkoros lehetőségét se feledjük. Igen ám, de ott vannak a klubok, amelyek a Copa América és az Eb miatt az olimpia nyarán már alapból szenvedő félnek bizonyulnak. Az olimpiai labdarúgás pont belenyúlik az új szezon felkészülésébe, evégett nem egyszer megvétózták már egy-egy futballistájuk elengedését az egyletek.

A kijutás meghatározása hajaz arra, hogy az olimpia az U23-as világbajnokságot testesíti meg. Miután tavaly a járvány miatt felsűrűsödött a versenynaptár, egyre inkább kezdtek hallatszani a játékosok fizikai állapotát féltő hangok. Gondolunk itt a játékosügynökökre, a különböző szervezetekre, az edzőkre és olykor magukra a klubokra. Nyilván, ezek a hangok rejtélyes módon eltűnnek és eltűntek, ha a Szuperliga, a tíz csoportmeccses BL, a 48 csapatos vb vagy a Nemzetek Ligája bevezetéséről van szó. Ha a fenn említett pontok, szabályok nem lennének, és valóban nagyobb szerepet kapna az olimpiai labdarúgás, akkor a hangok ismét hangosabbak lennének.

De ha már említésre került Spanyolország kerete, amely a legerősebb mind közül. A névsorban megtaláljuk egy fiatalember nevét, aki 73 találkozón lépett már pályára ebben a szezonban, amennyiben az olimpiát még a 2020-21-es évadhoz vesszük. Ha igen, akkor a Transfermarkt adatai szerint Pedri a legtöbbször bevetett labdarúgó a teljes idényt nézve. Ő természetesen Pedri. Be lehetett volna hívni Jordánt, Saúlt, Triguerost vagy bárki mást, hiszen a spanyolok még egy túlkoros játékosnak adhattak volna helyet a keretben. Egy ilyen Eb után, amelyen nulla percet pihent, kockázatos az ő szerepeltetése. Viszont egy ilyen Eb után, amelyen fantasztikusan játszott, nem csoda, hogy forszírozták a keretbe való behívását a spanyolok. Mindenesetre Pedrié volt a végső szó, aki közben leszögezte, hogy nincs kifulladva, és közben készül az Elefántcsontpart elleni nyolcaddöntőre.

Magyarország az olimpiai labdarúgás történetében

Az Aranycsapat diadala: Helsinki 1952

Az olimpiák történetében először nyert Magyarország futballcsapata. Mágikus nap volt 1952. augusztus másodika: Gyenge Valéria győzelme után a vízilabdázók is a csúcsra értek, és a futballstadionban is lehetett ünnepelni, majd jött Papp László. Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A győztesekről emlékezünk meg. A labdarúgó olimpia július 15-én kezdődött, és augusztus másodikán ért véget.

Az út a döntőig

Sebes Gusztáv legjobb játékosait küldhette pályára, az Aranycsapat mítosza ekkor alakult ki, nézzük is gyorsan végig, milyen ellenfeleken keresztül vezetett az út a döntőig. A románok négy magyarral a soraikban álltak fel, és a 86. percben szépítettek tudtak a szoros és nagy küzdelmet hozó meccsen. A Népsport másnapi értékelésében azt írta: az olyan kemény védelem ellen, mint amilyen a román volt, a jövőben a mi csatárainknak is több keménységgel, több eréllyel kell játszaniuk. Azt senki sem vitatta, hogy a technikásabb csapat nyert. Budai az első meccsen kezdett, Dalnoki is, őket kihagyta, és Czibort ugyan dicsérték a beszámolókban, de ő sem került be a második meccsre.

Megállapították, hogy különösen az első félidőben volt jobb a magyarok játéka, és a nagyobb tudásuk mellett érezhetően jobb volt a csapat erőnléte is. Palotást ugyan a sportlap nem említette a legjobb magyarok közé, de azt írta róla, hogy az első félidőben kitűnően játszott, és gyakran ellenállhatatlanul tört a kapura, amit két pompás gólja is bizonyít. A törökök a sorsolás szeszélyének köszönhetően keveredtek a legjobb nyolc közé - kimaradtak a selejtezőből, majd a Holland Antillákat kapták. Az első pillanattól az volt csak a kérdés, mennyit lőnek nekik a magyarok. Palotás már a 18.

A svédek jöttek az elődöntőben, akik a legjobb nyolc között óriási hajrával 3-1-re verték az osztrákokat, és mindhárom góljukat a 80. perc után szerezték. Az elődöntőben Puskás az első percben megszerezte a vezetést, Palotás az első negyedóra végén a második gólt, és volt még egy öngól is, így a meccs pedig már az első félidőben eldőlt. Ettől még a mieink nem tartalékoltak, hanem berámoltak még hármat, így 6-0 lett a vége. Jöhetett a jugoszlávok elleni döntő.

A döntő: Magyarország vs. Jugoszlávia

Sebes annak a csapatnak szavazott bizalmat, amelyik átgázolt a svédeken. Az első félidő izgalmas, változatos játékos hozott, és a 36. percben a kiugró Kocsist csak szabálytalanság árán tudták megfékezni a védők. Puskás állt a labda mögé, de nem erős, és gyengén helyezett labdáját Beara másodikra megfogta. Puskást megviselte a hiba, Csajkovszki gúnyosan megveregette a vállát. "Ne szomorkodj, Öcsi. Azzal nem segítesz." - Sebes Gusztáv ezzel a tanáccsal küldte ki a második félidőre. Ahol aztán a magyar csapatkapitány a 70. percben a kapuba továbbított, miután elvitte a védők és a kapus mellett is a labdát. A második gólt Czibor szerezte két perccel a lefújás előtt.

„Gyengén kezdett, eleinte jóval kisebb területen játszott, mint ahogyan azt megszoktuk tőle. Cselei sem sikerültek, több ízben szerelték. Egy 11-est kihagyott, ez láthatóan kedvezőtlenül befolyásolta őt a játékban. Úgy látták, hogy Bozsik, Lóránt, Grosics és Zakariás emelkedett ki a magyar tizenegyből a fináléban, a kapusnak kifejezetten sok dolga volt, végig együtt kellett élnie a játékkal. Az olimpián mutatott játék közrejátszott abban, hogy létrejött az angolok elleni meccs 1953.

Az Aranycsapat tagjai és pályafutásuk

• Bozsik József (1925-1978) - Vb-ezüstérmes, 101-szeres válogatott, a Honvéd szakosztályának vezetője lett, volt szövetségi kapitány is, ahogy a fia is.
• Budai László (1928-1983) - Vb-ezüstérmes, 39-szeres válogatott, 1960-ban egy lábtörés vetett véget pályafutásának, edző lett később.
• Buzánszky Jenő (1925-2015) - Vb-ezüstérmes, 49-szeres válogatott. Edzősködött, technikai vezető is volt.
• Czibor Zoltán (1929-1997) - Vb-ezüstérmes, 43-szoros válogatott. 1956 után Barcelonában telepedett le, BEK-döntőn is gólszerző volt.
• Csordás Lajos (1932-1968) - 19-szeres válogatott, a Vasasban és a Csepelben futballozott.
• Dalnoki Jenő (1932-2006) - 14-szeres válogatott, a Ferencvároshoz kötődött egész életében.
• Grosics Gyula (1926-2014) - Vb-ezüstérmes, 86-szoros válogatott. Meghurcolták az elveszített döntő után, majd 1956-ban tért vissza a válogatottba. Haláláig a nemzet sportolója volt.
• Hidegkuti Nándor (1922-2002) - Vb-ezüstérmes, 69-szeres válogatott. Edzőként, 1961-ben megnyerte a Fiorentinával a KEK-et.
• Kocsis Sándor (1929-1979) - Vb-ezüstérmes, 68-szoros válogatott, ezeken 75 gólt szerzett.
• Lantos Mihály (1928-1989) - Vb-ezüstérmes, 53-szoros válogatott.
• Lóránt Gyula (1923-1981) - Vb-ezüstérmes, 37-szeres válogatott. Az internáló táborból 1949-ben Sebes közbenjárására szabadult. 1965-től külföldön edzősködött, megfordult a Bayernnél is.
• Puskás Ferenc (1927-2006) - Vb-ezüstérmes, 85-szörös válogatott. 1956 után Madridban telepedett le, a Real játékosa lett, háromszoros BEK-győztes (1959, 1960, 1966), a 60-as BEK-döntőben 4 gólt lőtt. Edzőként a Panathinaikoszt vezette az 1971-es BEK-döntőbe.

Az utolsó jelentős világsiker: Mexikóváros 1968

Noha a labdarúgás, mint versenysport nem elsősorban az olimpiáról, és az olimpia nem elsősorban a labdarúgásról szól, tény, hogy a magyar labdarúgósport utolsó komoly sikerét kereken ötven évvel ezelőtt könyvelhette el. A magyar olimpiai küldöttség második csoportja 1968. „A tágas előcsarnok zsúfolásig tele a hatalmas gép formaruhás utasaival, olimpiai küldöttségünk, sporttársadalmunk legkiválóbbjai második csoportjának tagjaival; a búcsúzó hozzátartozókkal, jóbarátokkal, kedves ismerősökkel, sportszerető szurkolókkal. Az utazók között volt a magyar olimpiai labdarúgó válogatott 18 tagja is.

Az amatőrizmus korszaka és a csapat felkészülése

Az olimpiai labdarúgótornákon az amatőrizmus jegyében 1984-ig nem vehettek részt hivatásos, tehát kifejezetten a sportból élő játékosok. Ez a második világháborút követő évtizedekben egyértelműen a kelet-európai országok fölényéhez vezetett, itt ugyanis papíron nem voltak profi játékosok, a futballisták mind valamilyen vállalat, intézmény alkalmazásában álltak. Ezzel együtt a legtöbb kelet-európai ország az olimpiákra egyfajta B-válogatottat, fiatalokból, vagy a nagyválogatottba valamilyen okból be nem férő játékosokból összeállított csapatot küldött.

A magyar labdarúgók Mexikóvárosban már október 3-án pályára is léptek, igaz, még csak edzőmérkőzésen az Ember József által vezényelt Nigéria válogatottja ellen. „Ez a játék egyszerűen érthetetlen volt számomra. A hónapok óta gyakorolt elemeknek, az egyes sorok összehangoltságának nyomát sem lehetett látni! A legnagyobb csalódást néhány játékos lélektelensége, teljes enerváltsága okozta. A hátralévő időben még sok munkára lesz szükség. Két nappal később az Univesidad Nacional (UNAM) csapata volt az ellenfél - ahogy Nigériánál, úgy itt is volt magyar érdekelt a másik oldalon, Fekete Árpád, az Újpest egykori játékosa, aki ekkor már a mexikói futball egyik kiemelkedő edzőjeként tevékenykedett. A meccs után a csapat elhagyta az olimpiai falut, és Guadalajarába költözött át, ahol a csoportmérkőzések vártak rá. Itt újabb két edzőmérkőzést játszottak, de a Guadalajara I. és II.

Varga Zoltán esete

„Közben befut Varga Zoli is. Arca szokatlanul feldúlt. Folyton a nyakához kapkod, mintha fulladozna. Hamarosan kiderül azonban, hogy fulladásról éppen nincsen szó... - Azt hittem, hogy agyvérzést kapok ezen a reggelen - panaszolja. - Képzeljétek, nekilátok öltözködni, veszem az ingemet, hát esküszöm, hogy legalább négy számmal nagyobb. Na, rendben, ettől még nem estem kétségbe. Varga emigrálásának megítélése a mai napig vitatéma, egykori csapattársai közül néhányan (a később ugyancsak emigráló Juhász István vagy a mexikói olimpián már az állambiztonságnak jelentő Novák Dezső) még évtizedekkel később is élesen bírálták, ha nem is magát a „disszidálást”, de annak időzítését. Bár Varga eltűnésének híre a csapat körül nyüzsgő állambiztonságiak ténykedésének is köszönhetően nagyon gyorsan elért Magyarországra, a sportlap csak október 14-én, a Salvador elleni mérkőzést követő napon közölte a hírt. A Salvador elleni mérkőzés tudósítása mellett a lap címoldalára az NB1/B-s Nagybátonyi Bányász Komló elleni bravúrgyőzelme, valamint India váratlan gyeplabda-veresége is odafért - Vargának a lap 8. Cikkünkben nem célunk Varga Zoltán disszidálásának mélyebb feldolgozása, már csak azért sem, mert erről a témáról számtalan kiváló írás érhető el.

A csoportkör és az egyenes kieséses szakasz

Vargával vagy Varga nélkül a csapat előtt azonban továbbra is ott volt a cél, megvédeni az olimpiai bajnoki címet. A Salvador elleni mérkőzésre az események miatt nyilván némiképp megzavarodottan állt ki az együttes, a játék ennek ellenére (vagy ezzel együtt) bizakodásra adott okot. A Fatér - Novák, Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas (Kocsis a 60. percben), Sárközi (Básti a 75. A csoport másik mérkőzésén Izrael 5-3-ra verte Ghánát, egy forduló után tehát Magyarország vezette a tabellát.

1. A második csoportkörben a magyar csapat Ghána ellen lépett pályára. A magyar csapat a Fatér - Keglovich, Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas, Sárközi, Menczel, Dunai II, Nagy összeállításban kezdett, Sárközit a szünetben Kocsis, Fazekast pedig a 69. Ibrahim Sunday révén a ghánaiak szereztek vezetést már a 12. percben, majd Dunai II és Menczel góljával fordított a magyar együttes, Sammy Stevens azonban még az első félidő 33. percében egyenlített.
2. A harmadik fordulóra a már biztos továbbjutó Izrael maradt ellenfélként - nagy veszély mindenesetre nem fenyegette a magyar csapatot, egy pont ugyanis már biztosan elég volt a továbblépéshez. A Dunai II két góljával megnyert mérkőzés eredményeként a csapat csoportelsőként jutott tovább, és a negyeddöntőben a D-csoport második helyezettje lett az ellenfele. Itt Bulgária, ha egyetlen góllal is, de verte Guatemalát, így a csehszlovákok hiába ütötték ki Thaiföldet, búcsúztak a további küzdelmektől.
3. A mérkőzésre október 20-án, 10 ezer néző előtt került sor. Magyarország a Fatér - Novák, Dunai L., Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas, Menczel (Kocsis a 60.percben), Dunai II, Básti (Szalai a 72.percben) összeállításban lépett pályára. Guatemala igazolni látszott a tornán kivívott hírnevét, az első félidőben többször is majdnem sikerült vezetést szerezniük, volt, hogy csak a kapufa mentette meg a magyar csapatot a góltól. A szünet után már a magyar csapatnak is voltak helyzetei, de a továbbjutás kérdése teljesen nyílt volt. A - mint kiderült - döntő gól a 70. A negyeddöntő másik mérkőzésén Izrael 1-1 arányú döntetlent játszott Bulgáriával, így a szabályok szerint hosszabbítás, majd sorsolás (!) következett. Guatemalával ellentétben Japánnak nem sikerült igazolnia „félelmetes” hírét. Az október 22-én rendezett mérkőzésen a Fatér (Szarka a 77.percben) - Novák, Dunai L., Páncsics, Noskó, Juhász, Szűcs, Fazekas, Kocsis (Menczel az 56. "Nehezen illeszkedtünk be az itteni környezetbe, szokatlan az éghajlat is, de már bátran merem mondani: megbirkózunk vele. "Nekem is tokiói tapasztalataim vannak, hasonlóan Novák Dezsőhöz. Eleinte ott is akadtak problémák, végül mégis aranyérem lett a dologból. Itt is vannak hiányosságok, ám a keddi játék már bizalommal tölt el bennünket.

A döntő: Magyarország vs. Bulgária

Október 26-án aztán mintegy 60 ezer néző várta a döntő mérkőzést. Bulgária: Jordanov - Gerov, Hrisztakiev, Gajdarski, Ivkov, Georgiev, T. Dimitrov, Jancsovszki (K. Hrisztov az 54. percben), Zsekov, A. Hrisztov, Donev (Ivanov a 62. A mérkőzést a magyarok kezdték jobban, mégis a bolgárok szereztek vezetést a 22. percben Dimitrov révén. Magyarország a 40. A fordítás demoralizálta a bolgár játékosokat, egyre keményebben léptek oda a magyaroknak. A 43. percben először Dimitrov rúgta fel Noskót, majd egy perccel később Ivkov Dunai II-t, a játékvezető mindkettejüket kiállította. A nyolc főre olvadt bolgár csapat a második félidőben már nem tudott ellenállni a magyaroknak - a közönség biztatása ellenére sem, a 49. percben Juhász, a 62-ben Dunai II volt eredményes. A 85.

Magyarország tehát a Fatér Károly, Szarka Zoltán, Novák Dezső, Keglovich László, Dunai Lajos, Páncsics Miklós, Menczel Iván, Szűcs Lajos, Noskó Ernő, Szalay Miklós, Juhász István, Fazekas László, Dunai II Antal, Sárközi István, Básti István, Kocsis Lajos és Nagy László összetételű csapatával sikeresen megvédte olimpiai bajnoki címét, és a játékok történetében harmadikként duplázott. Korábban Nagy-Britanniának 1908-ban és 1912-ben, majd Uruguaynak 1924-ben és 1928-ban sikerült ugyanez. Az 1968-as olimpiai siker a magyar labdarúgás utolsó jelentős világsikere. Az 1970-es ugyancsak Mexikóban rendezett vb-re nem jutott ki a Sós Károly által irányított magyar A-válogatott, az 1972-es olimpián pedig Lengyelország a döntőben 2-1-re nyert a magyar csapat ellen.

München 1972: Ezüstérem és vitatott döntés

Magyarország futballcsapata úgy érkezett az 1972-es müncheni olimpiára, hogy az előző két olimpiai bajnoki cím után sikerülhet a mesterhármas, ami még egyetlen más nemzetnek sem jött össze korábban. A német szervezők a két csoportkörös lebonyolítás mellett döntöttek, és szakítottak azzal, hogy a 16 résztvevőből a csoportmeccsek után a nyolc továbbjutó egyenes kieséses rendszerben mérkőzzön meg egymással. A magyar csapat 1968-ban úgy lett az olimpia legjobbja, hogy európai csapattal először a döntőben találkozott, a bolgárokat akkor simán meg is verte.

Az út a fináléig

1972-ben, Münchenben sokkal nehezebb volt a magyar válogatott útja a döntőig. Irán (5-0) és Dánia legyőzése (2-0) mellett belefért a brazilok elleni 2-2, a második csoportkörben pedig előbb a keletnémeteket (2-0), majd az izraeli sportolókat ért terrortámadás miatt elcsúsztatott időpontban a nyugatnémeteket (4-1) is legyőzte Illovszky Rudolf csapata, hogy aztán Mexikó ellen (2-0) biztosítsa be a helyét a fináléban. A másik ágról kisebb meglepetésre a lengyelek jutottak el a döntőig. Illovszky jobban örült volna a nem túl jó formában lévő szovjeteknek, mert őket nem gondolta olyan kompakt csapatnak, mint a gyors és technikás lengyeleket. A lengyel kapitány, Kazimierz Górski azt nyilatkozta még az összecsapás előtt, hogy a magyar csapat legutóbbi mérkőzéseire mindig megfigyelőket küldtek, és az általuk szerzett tapasztalatokkal felvértezve az eddigiektől eltérő, új taktikát dolgoztak ki, amivel meglephetik a címvédőt.

A döntő: Magyarország vs. Lengyelország

A találkozót a müncheni Olimpiai Stadionban bonyolították le szeptember 10-én, vagyis napra pontosan ötven éve. A döntőnek komoly utóélete lett, de egészen különös, hogy nem a lefújás után, hanem inkább az elmúlt években. Az első félidőben Váradi Béla góljával a magyarok 1-0-ra vezettek, a szünet után három perccel jött az egyenlítés, a 68. percben a lengyelek Kazimierz Deyna második találatával megfordították a meccset. Mivel a magyarok ezután nem jutottak el veszélyes helyzetekig, Lengyelország legnagyobb sikerét elérve olimpiai bajnok lett. (Bővebb összefoglaló itt található.)

A döntetlen ajánlat és annak utóélete

A csapat csatára, Kű Lajos tárta fel, hogy egy döntetlennel mindkét csapat aranyérmes lehetett volna, és a lengyelek jelezték is a magyar játékosoknak az öltözőfolyosón, hogy nekik megfelel az iksz, és az érvényben lévő versenykiírás szerint akkor mindkét ország ünnepelhet. A furcsa helyzetet az szülhette, hogy a tizenegyesrúgásokat 1970-ben vezették be, de ezen a tornán még nem alkalmazták, ezért a megosztott érmek mellett határoztak az olimpia szervezői, de erre a FIFA is rábólintott, nem volt más mechanizmus a győztes meghatározására döntetlen esetén. Kű szerint a válogatott védőjének, Páncsics Miklósnak fel is vetették a döntetlen és az éremosztozkodás lehetőségét, ő azonban elutasította, mert úgy gondolta, önerőből is meglehet az arany, legyőzhetők a lengyelek.

Az egy nappal korábban lejátszott bronzmeccsen a szovjetek 2-0-ra vezettek, de a keletnémetek kiegyenlítettek, a hosszabbítás sem hozott döntést, és mindkét csapat megkapta a bronzérmet. A szovjetek orvosa, Szavelij Misalov évekkel később elmondta, hogy mivel ő tudott németül, ő közvetítette a kollégáján keresztül a lengyelekéhez hasonló ajánlatot, amibe végül beleegyeztek, és Blohinék nem voltak elégedetlenek, hogy végül egy döntetlennel kaphatták meg a harmadiknak járó érmet. A magyar csapatból később más is megerősítette Kű szavait, Vépi Péter szerint viszont akikkel tárgyaltak a lengyelek, azok nemet mondtak nekik. Dunai Antal azonban nem emlékszik a megkeresésre, szerinte csak a döntő után jöttek ezek a hangok. „Amikor hátrányban voltunk, már mi mutattuk az ikszet. Bajnokok akartunk lenni, engem az ezüstérem nem is érdekelt, el is ajándékoztam, amikor hazajöttem. Leforrázva álltunk a dobogó második fokán, azóta látjuk csak, mekkora eredmény az” - magyarázta a Telexnek a később disszidáló, és a Bruges-zsel az 1978-as BEK-döntőben is szereplő Kű.

Korabeli kritikák a magyar csapatról

A korabeli tudósítások közül egyébként egyik sem utal arra, hogy a döntetlennel mindkét ország ünnepelhetett volna. Meglehetősen kritikusan tekintettek a csapat teljesítményére, még ha a második hely alapvetően nem volt is rossz eredmény. Íme, egy csokorra való a korabeli kommentárokból.

• Dávid Sándor a Népsportban azt írta, olyan érzése volt, mintha zsebre dugott kezű magyar futballistákat látott volna a pályán, akik nem küzdenek, miközben más sportolók az utolsó tartalékaikat mozgósították egy olimpián, mert az soha vissza nem térő alkalom.
• Zsolt Róbert, Magyar Nemzet: „Nem is olyan régen még a mindennapos edzés sem volt természetes a futballban. Illovszky pedig naponta kétszer dolgoztatta meg a játékosokat. De párhónapos derekas munkával nem lehet egy évtized mulasztását pótolni. Ha majd minden klubban rendszeresen, esztendőkön át folyik a mai követelményeknek megfelelő felkészülés, akkor mások lesznek az eredmények. Tehetségesek, ügyesek a mi labdarúgóink, csak ki kell hozni - és ha szükséges - ki kell kényszeríteni belőlük a maximumot.” A kontextushoz annyi mindenképp hozzátartozik, hogy 1969-ben a csehszlovákok 4-1-re nyertek a magyarok elleni pótselejtezőn, és nem jutott ki a csapat a vb-re, ami nagy sokk volt, és már akkor ráébredtek sokan, hogy valamin változtatni kell, ha a focink a világ élmezőnyében szeretne maradni. Zsolt úgy elemzett még, hogy az NDK és a Dánia elleni mérkőzést csupán az eredmény dicséri - a brazil juniorok elleni 2-2-re azonban nem lehetünk büszkék.
• Vándor Kálmán a Népszavában így fogalmazott: „Érthetetlennek tűnik, hogy jól képzett labdarúgók ilyen szétesően, ennyire fejetlenül játszanak egy olimpiai döntőben, ahol a papírformaesélyek teljes mértékben mellettünk szólnak.” Azt is megállapította, hogy az egységes, ütőképes szerkezeti felépítettség hiányzott a csapatból. Egyébként is, helyesebb tizenegyről beszélni, nem pedig csapatról - írta.
• Népszabadság: „A magyar csapat veresége csalódást okozott, de erre talán inkább szükség volt, mint a győzelemre. A siker csak késleltette volna a haladéktalan áttérést az igazán korszerű futballra, amelytől a magyar labdarúgók még nagyon messze vannak.”
• A Népsport azt fejtegette, hogy a küzdeni akarás sem mutatkozott meg úgy a mieink játékában, mint ahogy azt eddig láttuk az olimpián. Mintha megbabonázták volna a csapatot, mintha valami súly nehezedett volna rájuk, amely lefékezte lendületüket. „Rossz volt nézni, hogy azok a fiúk, akik két vagy négy nappal ezelőtt még kitűnően játszottak, ilyen esős és szeles körülmények között, ilyen játékkal tesznek pontot a nagyon szép sorozat végére.”
• Sir Stanley Rous, a FIFA elnöke egyetlen mondatban összegzett: „Megérdemelten nyertek a lengyelek, ilyen gyenge magyar csapatot nagyon-nagyon régen láttam.”

Magyarország 1972-ben részt vehetett a nyári Európa-bajnoki négyes döntőben, amelyen a negyedik helyen zárt, Kű akkor is gólt szerzett. Az 1974-es vb-re azonban nem jutott ki a csapat, mert hazai pályán nem tudta megverni a svédeket. A lengyelek ellenben nemcsak kijutottak, hanem bronzéremmel fejezték be a tornát.

Olimpiai labdarúgóink emlékezete

Kilencven esztendős Pál Tibor olimpiai bronzérmes labdarúgó. Március 4-én búcsúztatják dr. Dunai Jánost. Március 4-én (kedden) 13.30 órától Pécsen búcsúztatják dr. Csütörtökre virradó éjszaka elhunyt Dunai János olimpiai bronzérmes labdarúgó, a MOB korábbi tagja - tájékoztatta a Magyar Olimpiai Bizottságot testvére, az olimpiai bajnok Dunai Antal.

tags: #olimpia #labdarugas #dontok

Népszerű bejegyzések:

• Magyar és nemzetközi futball szezonok ősszel
• Fontos információk a Fradi BL-selejtezőjéről
• Egyedi ajándékok gravírozással
• A jövő tehetségei az FTC U16-os női csapatában
• gyermekkori fociszenvedélyről