Ónodi-Szűcs Zoltán: Az Orvos és a Kosárlabda Irányítója
Dr. Ónodi-Szűcs Zoltán életútja kivételes példája annak, hogyan fonódhat össze az orvosi hivatás iránti elkötelezettség és a professzionális sport világa. Az orvosi diplomája megszerzése óta eltelt 23 évben a magyar egészségügy teljes keresztmetszetét bejárta, miközben a kosárlabda is meghatározó szerepet játszott személyiségének és vezetői készségeinek alakulásában.
Az Életút és a Sport Gyökerei
1991-ben végzett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen általános orvosként. Ekkor profi kosárlabdázó volt, ezért orvosi diplomáját követően nem az egészségügyben kezdett el dolgozni, hanem a sport mellett egy egészségügyi informatikai cégnél vállalt munkát. Emellett profi kosárlabdázó volt, az aktív sportot 1995-ig űzte.
Közeli ismerői céltudatos, technokrata személyiségként jellemzik Ónodi-Szűcs Zoltánt. Sokak szerint számára csak a cél a fontos, az odáig vezető úton pedig kemény és kíméletlen. Megoldóemberként jellemzi önmagát ő maga is, és a kitartását a sportból eredezteti.
„A kitartásom a sportból jön” - adja meg a megoldókulcsot személyisége megértéséhez. „Édesanyám magyar bajnok, édesapám válogatott kerettag volt kézilabdában.” Gyermekkorában az úszás volt az első sportág, melyet űzött. „Engem néhány évesen már úszni adtak, és hét éven át tartó napi 2-3 edzéshez a kitartásra mindvégig szükség volt. Nem voltam tehetséges úszó. Háromévnyi sírás után végül szüleim megengedté, hogy 14 évesen abbahagyjam az úszást.”
Ezt követően ment el kosárlabdázni, így az a képessége, miszerint tud nyomás alatt jó döntést hozni, már akkor működött. Arra a közbevetésre, hogy a kosárlabda a nagyon magas fiúk sportja, rögtön rávágja: a sebesség is számít. Az akkori pályán szerzett irányítói tapasztalatainak mai pozíciójában is nagy hasznát veheti: akkor a nála jóval tapasztaltabb, profi csapattársait mindenféle ösztönzőrendszer és egyéb eszköz nélkül kellett rávennie, hogy azt csinálják, amit mond. „A helyzet most sem egyszerűbb.”
Sportvezetői Kihívások a Debreceni Vadkakasoknál
Ónodi-Szűcs Zoltán sportvezetői tapasztalatai is megmutatkoztak, például a Debreceni Vadkakasok kosárlabdacsapatának igazgatótanácsának elnökeként. Egy időszakban a csapat súlyos anyagi problémákkal küzdött, ami a játékosok teljesítményére is hatással volt.
Hétfőn este sorozatban ötödik vereségét szenvedte el a Debreceni Vadkakasok csapata az ULEB-kupában. Bosszantó volt a kudarc, hiszen produkciója alapján a francia Gravelines tűnt az eddigi leggyengébb riválisnak, s a hajdúságiak a Főnix-csarnokban lejátszott találkozó jelentős részében vezettek is. A hajrában azonban ziccerek és büntetők maradtak ki, a sok hiba pedig megbosszulta magát, 70-66-ra nyertek a vendégek.
A hírek szerint azonban nem véletlen, hogy gond volt a debreceni játékosok koncentrációjával, hiszen a klub jelentős összeggel tartozott a kosarasoknak. A magyar játékosok többhavi bérüket várták hiába, s a légiósok is csak futottak a pénzük egy része után, ráadásul gond volt az albérleti díjak rendezésével is. Információk szerint a fizetésük miatt aggódó kosárlabdázók fejében már a sztrájk gondolata is megfordult. A jelentős elmaradások nemcsak a kosarasokat érintették, az edzőknek és az utánpótlással foglalkozó szakembereknek is tartozott a klubot működtető gazdasági társaság.
Óhatatlanul is felvetődött, a hajdúsági egylet talán túlvállalta magát a magyar szinten bombaerős játékoskeret kialakításával, valamint a nemzetközi kupaszerepléssel, ám az igazgatótanács elnöke nem aggódott. „Nem gondolom, hogy erőn felül terveztünk volna, hozzáteszem, meglep, hogy ilyen súlyos anyagi válságról hallok, mint ahogy a sztrájk lehetősége is új a számomra - mondta Ónodi-Szűcs Zoltán. - Annyit tudok, hogy december tizenötödikéig kell rendeznünk az elmaradásokat. A külföldi játékosok felé három hét csúszásban vagyunk, a magyarok esetében valamivel hosszabb ez az idő. Furcsa, hogy ez a probléma éppen most került elő, szerintem az elégedetlenség oka, hogy nem megy a csapatnak. Úgy vélem ugyanis, a hétfői meccset nem azért veszítettük el, mert a kosarasok nem jutottak időben a bérükhöz.”
„Annyiban feltétlenül vitatkoznánk a sportvezetővel, hogy akinek a lakbér kifizetése is problémát jelent, az talán kevésbé képes a sportra koncentrálni, ám Ónodi-Szűcs szerint fölösleges aggódni, kivált, hogy elmondása szerint a klub volt sokkal rosszabb helyzetben is.” „Pénteken lesz a következő igazgatósági ülés, ezen majd megbeszéljük, miként kezeljük a kialakult helyzetet.”
A Mozgás és az Egészség Szószólójaként
Később, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egészségügyért felelős államtitkáraként is megmutatkozott elkötelezettsége a sport iránt. A mozgás fontosságára hívta fel a figyelmet a zánkai Erzsébet-táborban, ahol speciális kosárlabdázók programján vett részt kedden.
Ónodi-Szűcs Zoltán kiemelte: Magyarország is azzal a problémával küzd, mint bármelyik európai állam: egyre több fiatal már kora gyermekkorától elhízott. Az államtitkár hozzátette: a mozgást ezért nem lehet elég korán elkezdeni függetlenül attól, hogy fogyatékkal él-e vagy sem. A zánkai Erzsébet-táborban egy hétig tartó Élménytábor+ speciális kosárlabdatáborban 42 gyermek és 8 kísérő vett részt, ahol délelőtt speciális kosárlabdaedzéseket tartottak, délután pedig bekapcsolódtak az élményprogramokba a többi táborozóval együtt.
A speciális kosárlabdázók és néhány más táborból érkező fiatal kedden közös edzésen vett részt, az államtitkár mellett ebbe Csabai Edvin tizenhétszeres világbajnok maratoni kenus is bekapcsolódott. Galambos Zsolt edző elmondta: a táborban a Magyar Speciális Olimpia Szövetség kosárlabda szakágában sportoló fiatalok a két év múlva Abu-Dzabiban rendezendő speciális világjátékokra készültek, amelyen több mint ötezer sportoló, köztük száz magyar speciális olimpikon vesz részt. Galambos Zsolt hozzátette: két éve a magyar kosárlabdázók megnyerték a speciális világjátékokat Los Angelesben, és szeretnének jó eredményt elérni az esedékes versenyen is.
A Sport Hatása a Vezetői Készségekre
Ónodi-Szűcs Zoltán saját bevallása szerint a sportban szerzett tapasztalatai alapvetően befolyásolták vezetői stílusát és döntéshozatali képességét. A pályán gyorsan kell cselezni, s a sebességgel soha sem volt gondja. Hozzáteszi: „Csak nem szabad úgy cselezni, hogy közben kívülre kerüljek az oldalvonalon.” Ez a megközelítés az egészségügyi rendszerek komplex irányításában is érvényesül, ahol a gyors és hatékony döntések kulcsfontosságúak, miközben szem előtt kell tartani a hosszú távú célokat és a szabályokat.
tags: #onodi #szucs #zoltan #kosarlabda
