Az orosz jégkorong története: A szovjet fölénytől a modern sztárokig

Az orosz és korábban a szovjet jégkorong mindig is kiemelkedő szerepet játszott a sportág történetében, legendás játékosokat és felejthetetlen pillanatokat adva a világnak. Olyan nevek fémjelzik ezt az örökséget, mint Vlagyiszlav Tretyak, Szergej Makarov, Alekszandr Malcev, Szlava Fetyiszov, Valerij Harlamov, Vlagyimir Krutov és Igor Larionov. A közelmúltból pedig Pavel Bure és Szergej Fedorov, ma pedig Alekszandr Ovecskin, Jevgenyij Malkin, Pavel Dacjuk és Vlagyimir Taraszenko tartoznak a világ szűk elitjébe.

A szovjet, majd később az orosz hokiiskola mindig is a fineszt, a sebességet és a korcsolyatudást helyezte előtérbe, a válogatott tornákon bemutatott játékuk miatt sokszor a "hoki braziljai" jelzővel illetik őket. Most megvizsgáljuk, mitől is olyan jók az orosz hokisok, és hogyan alakult a sportág története a keleti blokkban.

Legendás alakok a jégkorong történetében

Viktor Tyihonov: A sikeredző

A szovjet és orosz jégkorong egyik legmeghatározóbb alakja kétségkívül Viktor Tyihonov volt. Tyihonov a szovjet, majd az orosz válogatott élén három olimpiát és nyolc világbajnokságot nyert. A szovjet jégkorong-válogatott szövetségi kapitányaként 1978-tól 1991-ig dolgozott, majd az orosz nemzeti együttes szakvezetőjeként tevékenykedett tovább. Az egykori katonatisztből lett sikeredző negyedszázadon keresztül irányította a moszkvai CSZKA klubcsapatát. Az orosz R-Sport szerint a hosszabb ideje szívproblémákkal küszködő Tyihonov állapota gyorsan rosszabbodott, így intenzív osztályra kellett szállítani, de az orvosok nem tudták megmenteni az életét. Az idős szakembert kétszer is kórházba kellett vinni októberben.

Az IIHF minden idők All Star-válogatottja orosz dominanciával

A Nemzetközi Jégkorong Szövetség 100. születésnapja alkalmából tizenhat ország ötvenhat szakértője rakhatta össze minden idők All Star-válogatottját. A szuperhatosba négy orosz, egy svéd és egy kanadai fért, ami jól mutatja a 70-80-as évek szovjet dominanciáját. Íme, a csapat:

Vlagyiszlav Tretyak - Vjacseszlav Fetyiszov, Borje Salming - Valerij Harlamov, Szergej Makarov, Wayne Gretzky.

Aligha lenne értelme egyenként és részletekbe menően bemutatni ezeket az embereket, hiszen hírnevük túlmutat a jégkorong kedvelőinek körén. A legnagyobb sikereik azonban mégis kiemelkedők.

A 30 szavazattal szuperválogatott Tretyak 10 világbajnoki és 3 olimpiai bajnoki címet szerzett. Fetyiszov (54 szavazat) hátvéd kevesebbel is beérte, 7-szer volt világ-, 2-szer olimpiai első, egy Kanada Kupa-győzelmet is begyűjtött. Harlamov (21 szavazat) volt a jégkorong egyik legnagyobb művésze, a Harlamov-Mihajlov-Petrov sor tagjaként mindent elért, amit szovjet sportoló elérhetett. Az 1972-es olimpián alig öt mérkőzésen ért el 15 pontot. A vb-k örökös, utolérhetetlen pontrekordere, 105 csatában 159 ponttal. Volt még egy csodatrojka a szovjet hoki történetében, a Krutov-Makarov-Larionov trió legjobbjaként Makarov (18 szavazat) 8 vb-címet sepert be 11 nekifutásra, 101 találkozón 118 pontot gyűjtött, 315-ször volt válogatott. A svéd Salming (17 szavazat) volt az európai NHL-úttörők egyike, 17 szezont abszolvált sikeresen a tengerentúlon. Végezetül Wayne Gretzky (38 szavazat) volt a legnagyobbak közt is a legnagyobb.

A "Csoda a jégen": Az 1980-as olimpiai kudarc

Kevés olyan eseménye van az egyetemes sporttörténelemnek, amely a helyszín, az időpont, a tét és az eredmény rögzítésén felül külön címet is kapott. Ilyen a Csoda a jégen, az Egyesült Államok jégkorong-válogatottjának győzelme a Szovjetunió felett a Lake Placid-i téli olimpián. Az 1980. február 22-én kivívott, 4-3-as hazai siker az akkor kiéleződő hidegháború idején különös jelentőséggel bírt. A nemzetközi szövetség 2008-ban, centenáriumi ünnepségén a jégkorong-történelem legemlékezetesebb meccsének választotta, 2004-ben film is készült a felejthetetlen összecsapásról.

Persze a hetvenes, nyolcvanas évek fordulóján a szovjetek az NHL-sztárokkal is felvették a versenyt. Az 1976. évi, első Kanada-kupán - a hat résztvevős meghívásos tornákon ott voltak a profik is - ugyan a B csapatukkal álltak ki, s csak harmadikként végeztek, de a következő alkalommal, 1981-ben győztek, miként 1979-ben a Challenge Cupon a lényegében Kanadával egyenértékű NHL-válogatottat is megverték háromból kétszer, másodszorra ráadásul 6-0-ra.

Az 1980-as szovjet csapatban összeért a múlt és a jövő nagy generációja; Mihajlov, Petrov és Harlamov az utolsó, Kaszatanov és Krutov pedig az első nagy tornáján szerepelt a szbornajában, Makarov és Fetyiszov már az 1978-as vb-n bemutatkozott, Larionov csak az 1981-es Kanada-kupán került be a válogatottba. A „Tábornok”, Viktor Tyihonov együttese favorithoz illően menetelt előre a Lake Placid-i tornán. A csoportjából öt győzelemmel, 51-11-es gólkülönbséggel lépett tovább a négyes döntőbe, magával hozva a Finnország feletti 4-2-es sikert. Ám a hatodik meccsén váratlanul 4-3-ra kikapott a házigazda Egyesült Államoktól. Váratlanul? A fentebb leírtak alapján mindenképpen, ráadásul a már említett, február 9-i felkészülési meccsen a szovjetek 10-3-ra lemosták az amerikaiakat.

Tyihonov utólag elismerte: megtévesztette a könnyed siker - csakúgy, mint az Aranycsapatot az 1954-es vb-n a németek elleni fölényes, 8-3-as győzelem a csoportmeccsen -, s tudat alatt lebecsülték a házigazdákat. Következett az amerikai-szovjet presztízsmeccs. Az összecsapást megelőző napon a New York Times jegyzetírója úgy fogalmazott: "Ha csak a jég meg nem olvad, hacsak az Egyesült Államok csapata 1960-hoz hasonlón nem hajt végre újabb csodát, az oroszok könnyedén megnyernék az olimpiai aranyérmet. Önök hisznek a csodákban?" Hát innen ered a Csoda a jégen.

A találkozó kezdése előtti percekben a szovjetek domináltak, s Krutov révén a 10. percben megszerezték a vezetést. Schneider egyenlített, majd Makarov gólja ismét szovjet előnyt jelentett. Az első harmad utolsó másodpercei aztán meghatározók voltak. Dave Christian fél pályáról szúrta kapura a korongot, az Tretyakról kipattant, Johnson két védő közül kilépve lecsapott rá, s hat méterről a hálóba bombázta. 19:59-et mutatott az óra… Tyihonov a szünetben indulatosan kapust cserélt, Tretyak helyett Miskint küldte be. A váratlan húzást Tyihonov később pályafutása legnagyobb baklövéseként jellemezte.

Ennek dacára a szovjetek a második harmadban is uralták a meccset - 12:2 volt a kapura lövési arány a javukra -, s Malcev révén újra előnyhöz jutottak. Az utolsó húsz percben következett a váratlan fordulat. Ismét Johnson volt eredményes, majd Eruzione góljával az 50. percben már az Egyesült Államok állt nyerésre. De még hátra volt tíz perc. A szovjetek dühödten támadtak, ahogy Sztarikov utóbb elismerte, pánik lett rajtuk úrrá. Eljött az utolsó perc, s Tyihonov, miként soha, ezúttal sem hozta le a kapusát. Maradt a 4-3, az Egyesült Államok csapata megnyerte a mérkőzést.

Az 1972-es sakkvilágbajnoki döntőben Bobby Fischer Borisz Szpasszkij fölött aratott győzelme mellett a Lake Placid-i hokisiker a hidegháború másik nagy amerikai sportos diadala, avagy szovjet kudarca. A szovjetek 9-2-re kitömték a svédeket, de ez már csak az ezüstéremhez volt elég. Ez volt a legendás trojka, Mihajlov, Petrov és Harlamov utolsó mérkőzése a szbornajában. Tyihonov az USA ellen elszenvedett vereség után így üvöltözött velük: "Ez a ti vereségetek!" Ilyen kijelentés a Szovjetunióban akkor nem maradhatott következmény nélkül. Akkor sem, ha odahaza igyekeztek eltitkolni a történéseket. A Pravda másnapi számában, majd az olimpiai összefoglalójában sem lehetett olvasni a gyűlölt amerikaiaktól elszenvedett vereségről.

A szovjet jégkoronghatalom csak megrendült, de nem omlott össze. A válogatott egészen 1990-ig folytatta páratlan sikersorozatát, két kivételével (1985, 1987) sorra nyerte a világbajnokságokat és az olimpiákat, sőt az 1992-ben aranyérmes Egyesített Csapat is még a szovjet hoki sikere. Ekképpen felértékelve az 1980-as győzelmet, valóban csoda történt a jégen.

Orosz játékosok az NHL-ben

A The Hockey Writers szakportál nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy megnevezi és rangsorolja az NHL történetének 50 legjobb orosz játékosát. Az oroszok közel négy évtizede vannak ott a tengerentúlon. Az első képviselőjük Viktor Nyecsajev volt, aki a vasfüggönyt megkerülve házasság útján jutott el az Egyesült Államokba, közelebbről a Los Angeles Kings csapatához, ahol 3 mérkőzést játszott az 1982/83-as szezonban.

Az akkori politikai helyzet nem tette lehetővé a játékosok átáramlását, hiába szerettek volna sokan az NHL-ben játszani, erre esélyük sem volt, a Szovjetunió sokáig nem engedte el őket. Az első hivatalos engedélyt Szergej Prajkin kapta meg, aki az 1988/89-es szezonban mutatkozott be a Calgary Flamesben. Az elmúlt évtizedekben összesen 257 orosz lépett jégre az NHL-ben legalább egy találkozó erejéig. Közülük választotta ki a The Hockey Writers a legjobb ötvenet.

Minden ilyen lista roppant szubjektív, így a THW-féle rangsoron is lehet vitatkozni. Egy példával: napjaink extraklasszisát, Artyemij Panarint például csak a 36. helyre tették, miközben mások mellett a sokkal kevésbé csillogó nevű Szergej Brilin is megelőzi. Nem kérdés, hogy előbbi egyénileg és technikailag képzettebb, a pontokat tekintve eredményesebb, sztárstátusa egyértelműbb, utóbbi ellenben hosszú karrierje során három Stanley Kupa megszerzésében is szerepet vállalt a New Jersey színeiben.

A THW szakírói minden statisztikai adatot elemezve, minden csapateredményt és egyéni elismerést súlyozva döntöttek. Ennek alapján a háromszoros NHL- és világbajnok Szergej Fjodorovot hozták ki a legjobbnak, aki Alekszandr Ovecskint és a már említett Mogilnijt előzte meg a képzeletbeli dobogón.

A KHL korszaka és a magyarországi vonzereje

A szovjet bajnokság utódjaként létrejött KHL (Kontinentális Jégkorong Liga) a modern orosz jégkorong egyik legfontosabb platformja lett, és jelentős érdeklődést váltott ki nemzetközi szinten, így Magyarországon is.

2006. február 1-jén indult a khl.hu elődje, egy olyan online felület, ami az orosz bajnokság iránti egyre növekvő hazai érdeklődést volt hivatott kielégíteni. A magyarországi jégkorong-rajongók számára eleinte nem volt könnyű megfelelő forrásokat találni a cirill betűkkel írt bajnokságról, ám a lelkes munka meghozta gyümölcsét. Az orosz bajnokság neve időközben változott, volt PHL (Professzionalnaja Hokkejnaja Liga) és Szuperliga is, és 2008. július 1-jén megszületett a khl.hu portál, amely az új, nemzetközi ambíciójú KHL-re fókuszált.

A liga történetében sajnos tragikus események is helyet kaptak. Szeptember 7-én történt a Lokomotiv légikatasztrófája, ami mélyen megrendítette az egész jégkorongvilágot. Szeptemberben a Sportklub Tv akkori munkatársa megkeresett, hogy mondjak néhány szót a győri kosárlabdázók tragédiája miatt a Lokomotiv katasztrófájával kapcsolatban, kérésének eleget téve emlékeztem meg az áldozatokról.

A KHL iránti lelkesedés és a magyarországi népszerűsítés érdekében számos alkalommal igyekeztek a sportcsatornákat KHL-es információkkal bombázni. Ennek köszönhetően a televíziós közvetítések során is egyre nagyobb szerepet kaptak a liga eseményei. Szakkommentátori felkérések is érkeztek, melyek révén a magyar közönség még közelebb kerülhetett az orosz bázisú ligához. A Jégkorongblogon elkészült a KHL-es adatbázis 2013 nyarán, ami azt vonta maga után, hogy teljes mértékben beleolvadt a khl.hu, ugyanis egy éven át párhuzamosan készült két helyre is az orosz bázisú liga napi adagja. A Dinamo Moszkva 2013-ban például behúzta a második Gagarin Kupa-győzelmét, ami szintén emlékezetes pillanat volt.

HC Gazprom Export: Barátságos mérkőzések a legendákkal

Az orosz jégkorong ereje és vonzereje a mai napig megkérdőjelezhetetlen, amire jó példa volt a HC Gazprom Export és a Magyarország All Stars öregfiúk meccse is. Sokan voltak kíváncsiak az orosz sztárokat felvonultató HC Gazprom Export és a Magyarország All Stars meccsére, népes közönség gyűlt össze a Jégpalotában.

Az első harmad 9. percében, emberelőnyben Mikhail Merkulov révén szerezték meg a vezetést az oroszok, majd alig egy percre rá Dmitry Teplyakov talált be Eperjessy Miklós kapujába. A magyarok válaszára se kellett sokáig várni, a 12. percben Svasznek Bence góljával hamar felzárkózott a csapat. Hat perccel később Igor Romashin góljának örülhettek a vendégek. A második harmad derekán Igor Boriskov került helyzetbe, és nem hibázott. A befejező játékrész 45. másodpercében Zsitva Zoltán szépített, 3:2-re módosítva az állást. A harmad hátralévő részében még három orosz gól esett. Alexander Medvegyev szerint élvezetes meccset játszottak a csapatok, "jó játékosok ellen léptünk jégre, és nagyon barátságos volt a hangulat a meccsen."

tags: #orosz #csapat #jegkorong

Népszerű bejegyzések:

• Készségfejlesztés 1. osztályban matematikával
• Részvételi lehetőségek egyetemi floorballban
• felkészülés a 2011-es matematika OKTV döntőjére
• Feszültségek a ferencvárosi szurkolók között
• LaLiga 2: Alcorcón vs. Espanyol