Az orosz jégkorong-válogatott és játékosai: Történelem, sikerek és a nemzetközi szereplés kihívásai
Az orosz jégkorong-válogatott és annak játékosai mélyen gyökereznek a nemzetközi jégkorong történetében, hozzájárulásuk a sporthoz mind az NHL-ben, mind a nemzeti színekben kiemelkedő. Történelmük tele van dicsőséges sikerekkel, legendás alakokkal és az elmúlt években megjelent kihívásokkal.
Az orosz jégkorongozók megjelenése az NHL-ben
Az oroszok közel négy évtizede vannak ott a tengerentúlon, jelentős hatást gyakorolva az észak-amerikai jégkorongra. Az első képviselőjük Viktor Nyecsajev volt, aki a vasfüggönyt megkerülve házasság útján jutott el az Egyesült Államokba, közelebbről a Los Angeles Kings csapatához, ahol 3 mérkőzést játszott az 1982/83-as szezonban. Neki ehhez egy amerikai nővel kötött házasság kellett, ugyanis a szovjet sportolóknak akkoriban még nem lehetett legálisan külföldre igazolniuk. Az akkori politikai helyzet nem tette lehetővé a játékosok átáramlását, hiába szerettek volna sokan az NHL-ben játszani, erre esélyük sem volt, a Szovjetunió sokáig nem engedte el őket.
Az első hivatalos igazolási engedélyt Szergej Prajkin kapta meg, aki 1988-ban mutatkozott be a Calgary Flamesben. Az elmúlt négy évtized során legalább egy meccs erejéig összesen 257 orosz nemzetiségű játékos fordult meg az észak-amerikai jégkorong egyesület csapataiban. Az NHL kapujának kitárulása a keleti tömb játékosai számára nagy változásokat hozott a ligában. A posztszovjet játékosok beáramlása új, kreatívabb stílus elterjedését hozta magával.
A The Hockey Writers Top 50-es listája
A The Hockey Writers szakportál nem kisebb dologra vállalkozott, mint hogy megnevezze és rangsorolja az NHL történetének 50 legjobb orosz játékosát. Közülük választotta ki a The Hockey Writers a legjobb ötvenet. Minden ilyen lista roppant szubjektív, így a THW-féle rangsoron is lehet vitatkozni. Egy példával: napjaink extraklasszisát, Artyemij Panarint például csak a 36. helyre tették, miközben mások mellett a sokkal kevésbé csillogó nevű Szergej Brilin is megelőzi. Nem kérdés, hogy előbbi egyénileg és technikailag képzettebb, a pontokat tekintve eredményesebb, sztárstátusa egyértelműbb, utóbbi ellenben hosszú karrierje során három Stanley Kupa megszerzésében is szerepet vállalt a New Jersey színeiben. A THW szakírói minden statisztikai adatot elemezve, minden csapateredményt és egyéni elismerést súlyozva döntöttek. Ennek alapján a háromszoros NHL- és világbajnok Szergej Fjodorovot hozták ki a legjobbnak, aki Alekszandr Ovecskint és a már említett Mogilnijt előzte meg a képzeletbeli dobogón.
A szovjet válogatott minden idők egyik legjobb támadóalakzata lehetett volna a Pavel Bure (4. helyezett a listán), az Alekszandr Mogilnij (5. hely) és a Szergej Fjodorov alkotta trió. Együtt csak néhány junior vb-n kápráztathatták el a publikumot, felnőtt szinten azonban már nem állt össze egy újabb vörös gépezet. Mogilnij ugyanis kalandos körülmények között már az 1989-es svédországi felnőtt VB-ről disszidált, Fjodorov pedig egy évre rá, a seattle-i Jóakarat Játékokról követte. Bure 1991 nyarán legálisan utazott Kaliforniába az öccsével és az apjával, majd onnan Vancouverbe mentek, ahol Pavel aláírt a Canuckshoz.
Orosz kulcsjátékosok és Stanley Kupa sikerek
A New York Rangers 1994-es Stanley Kupa győzelme volt az első, amelyben részt vállaltak orosz nemzetiségű játékosok, úgymint Alekszej Kovaljov (13. hely a The Hockey Writers listáján), vagy Szergej Zubov (6. hely). A ’90-es évek közepére már több mint 50 orosz játékos játszott a ligában, mindenféle kiemelkedő eredmény nélkül, ráadásul beilleszkedési gondokkal is küszködtek. Az 1997-ben bajnok Detroit Red Wings legendás „orosz ötöse”, - az Igor Larionov (8. helyezett), Vjacseszlav Fetyiszov (20. helyezet a listán), Szergej Fjodorov, Vjacseslav Kozlov (16. hely) és Vlagyimir Konsztantyinov (18. hely) - sikerei azonban bebizonyították az orosz játékosokban rejlő potenciált. Bowman-nek voltak személyes tapasztalatai arról, milyen hatékony tud lenni az oroszok játéka, hiszen 1980-ban az általa edzett NHL válogatott csúfos vereséget szenvedett a szovjet válogatottól.
Az ezredforduló után új generáció került az NHL-be, olyan nevekkel fémjelezve, mint Ilja Kovalcsuk, Alekszandr Ovecskin (2. hely), Pavel Dacjuk (5. hely) és Jevgenyij Malkin (7. hely), vagy a legutóbbi legértékesebb játékos szavazás (MVP) első helyzettje, Nyikita Kucserov. A fenti játékosok közös jellemzője, hogy ők már az 1980-as és az 1990-es években születtek, így nem a szovjet iskola tanítványai. Eddig összesen 30 orosz játékos nyert Stanley kupát, Kucserov pedig a negyedik orosz játékos, aki MVP cím birtokosa (először Fjodorov nyerte el 1994-ben, Malkin és Ovecskin is a díjazottak között található).
A szovjet és orosz jégkorong-válogatott aranykora és legendái
A szovjet és orosz jégkorong történetét elválaszthatatlanul összefonódik egy legendás edző, Viktor Tyihonov nevével. Nyolcvanöt éves korában, hosszan tartó betegségben hétfőre virradóra elhunyt Viktor Tyihonov a szovjet jégkorong-válogatott és a CSZKA Moszkva egykori, legendás vezetőedzője, akit csak Tábornoknak becéztek a játékosai. Tyihonov a szovjet, majd az orosz válogatott élén három olimpiát és nyolc világbajnokságot nyert. A szovjet jégkorong-válogatott vezetőedzőjeként 1978-tól 1991-ig dolgozott, majd az orosz nemzeti együttes szakvezetője volt, sőt Független Államok Közösségeként is vezette a válogatottat. Az egykori katonatisztből lett sikeredző negyedszázadon keresztül irányította a moszkvai CSZKA klubcsapatát, volt, hogy a válogatottal együtt dolgozott a klubnál. A szakember katonai múltjának megfelelően szigoráról volt híres, hosszú edzőtáborokba vonult a csapataival, ahol katonás fegyelmet követelt meg minden játékosától. Amikor a szovjet játékosok után elkezdtek érdeklődni az NHL-csapatok, kétségbeesetten próbálta megakadályozni a távozásukat, főleg azután, hogy Alexander Mogilnij és Szergej Fedorov valóban dobbantottak. A Szovjetunió szétesése után lazított a gyeplőn, de továbbra sem lehetett kenyérre kenni. Tyihonov élete utolsó szakaszában a sport nagyobb állami támogatásáért lobbizó csoport vezetője volt.
A szovjet jégkorong-válogatott 1963 és 1971 között az összes világbajnokságot megnyerte, és győzött az 1964-es, az 1968-as, valamint az 1972-es téli olimpián is. A szakvezetés nem is hagyta annyiban a dolgot, 1973 elején Colorado Springsben a Mihajlov, Petrov, Harlamov hármast küldte jégre első számú csatársorként. Kezdett kiteljesedni minden idők legeredményesebb szovjet triójának tündöklése. Az örök szovjet góllistavezető (213 találattal) Alekszandr Malcev, aki minden idők legtöbbszörös (321-szeres) szovjet válogatottja volt, aztán negyvenéves korában Újpesten ütögetett egy darabig.
A csehszlovákoktól elszenvedett 2-3 alkalmával Malcev és Harlamov küldte a korongot a mezőny legjobbja, Holecek kapus hálójába, úgyhogy olyan nagy csőd nem lehetett. A következő esztendő augusztusában - alig harminchárom évesen - meghalt Harlamov. Volgájukat felesége, Irina vezette, de az esős országúton megcsúszott, áttért a szembe jövő sávba, és frontálisan ütközött egy ZIL teherautóval. A jégkorongozók külön találkozót tartottak Winnipegben az elhunyt legenda emlékére, és megfogadták: mindenképpen megszerzik a trófeát.
| Év(ek) | Eredmény | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1963-1971 | Összes világbajnokság győzelem | Szovjet válogatott dominancia |
| 1964, 1968, 1972 | Olimpiai bajnok | Szovjet válogatott sikerek |
| 1973 | Világbajnok | 100% teljesítmény, 100 gól, Mihajlov, Petrov, Harlamov vezetésével; átlagéletkor 23,4 év. A pontlistát Petrov (34, 18+16) vezette Mihajlov (29, 16+13) és Harlamov (23, 9+14) előtt. Az együttes kizárólag fővárosi játékosból állt. |
| 1975, 1979, 1982, 1983, 1985, 1986, 1987, 1989 | Világbajnok | 100% teljesítmény ezekben az években |
| 2022 (Peking) | Olimpiai ezüstérem | A finn jégkorong-válogatott történelme első olimpiai bajnoki címét szerezte a címvédő oroszok ellen. Az északiak hátrányból fordítva győzték le a címvédő orosz válogatottat. |
Az 1973-as vb-t százszázalékos teljesítménnyel nyerték. Duplán hazai volt a pálya: az együttes kizárólag fővárosi játékosból állt. S nem irgalmazott egyetlen ellenfélnek sem. Vladimir Kostka csehszlovák szövetségi kapitány a 3:2 után arra hivatkozott: „A játékvezetők szabad utat engedtek az indulatoknak.” A száz százalékot később 1975-ben és 1979-ben, majd 1982-ben, 1983-ban, 1985-ben, 1986-ban, 1987-ben, 1989-ben is megvalósította a szovjet válogatott. De száz gólt egyetlen vb-n csakis 1973-ban szerzett. Meglehetősen fiatal csapattal, amelynek átlagéletkora 23,4 év volt. Ilja Kovalcsuk 2021-ben lett az orosz válogatott igazgatója, miközben Valerij Bragin volt a kapitány 2020-tól. Andrej Markov 41 évesen fejezte be pályafutását 2020-ban, mint világbajnok védő.
A 2022-es téli olimpián az oroszok hozták a kötelezőt a hokitornán, kiejtették a dánokat. Papíron könnyű ellenfélnek ígérkezett a dán válogatott, de az ötkarikás újonc igencsak megnehezítette a címvédő dolgát. Megszenvedett az orosz csapat a győzelemért Svájc ellen is, ahol a férfi jégkorongtorna első meccsén a címvédő egyetlen gólja is elég volt a sikerhez.
Jelenlegi helyzet: Szankciók és a nemzetközi szereplés korlátozása
Az orosz-ukrán háború következtében az IIHF fenntartja az orosz hokiválogatottakkal szembeni szankciókat. Továbbra sincs döntés arról, mikor térhet vissza az orosz és a fehérorosz válogatott. Az IIHF még mindig vár a NOB-ra az oroszok olimpiai indulásával kapcsolatban. Az orosz férfi és női jégkorong-válogatott a világranglistás helyezése alapján vívta ki a 2026-os olimpiai részvételt. „Nem tesszük kockára a mérkőzéseket, tornákat vagy a játékosok biztonságát” - hivatkozott a Nemzetközi Jégkorong Szövetség, amikor február végéig döntenek a kizárt orosz és fehérorosz válogatott visszatéréséről. Jégkorong: továbbra sem jöhetnek vissza az oroszok és a fehéroroszok, mivel a nemzetközi szövetség biztonsági okokra hivatkozva döntött így. Az új idényre is eltiltották az oroszokat, és a következő évadban a fehérorosz csapatok sem szerepelhetnek nemzetközi eseményeken. A Nemzetközi Jégkorong Szövetség nemrégiben úgy szavazott, hogy Oroszországot 2026 nyaráig távol tartja versenyektől, és meg kell néznünk, mit tesz a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. „De van elég időnk arra, hogy lássuk, milyen lesz addigra a helyzet” - fogalmazott Gary Bettman, a profi liga elnöke.
Az NHLPA (NHL Játékosszervezet) igazgatója, Marty Walsh elmondta, szívesen látná az orosz sztárokat újra a vk-n. „Hihetetlen játékosok. A kérdés politikai jellegű, viszont az NHLPA messze nem ilyen szervezet, és a világpolitikán túl kell lépnünk. Remélem, ahogy közeledünk az olimpiához, a világbajnoksághoz, újra láthatjuk az orosz sportolókat versenyezni” - idézte Walsh-t az NHL honlapja. Mivel az NHL-es rendezvényhez nincs köze a nemzetközi szövetségnek, ezért lehetőség lenne az orosz válogatott szereplésére a 2028-as világkupán. A legutóbbi, 2016-os vk-n nyolc együttes indult, Kanada, Egyesült Államok, Svédország, Finnország, Csehország, Oroszország, valamint egy 23 éven aluliakból álló amerikai-kanadai vegyescsapat és egy Európa-válogatott.
Az NHL legjobbjai 12 év szünet után tértek vissza az olimpia körforgásába, de a világ egyik legjobb válogatottja, az NHL-sztárokkal teledűzdelt orosz nemzeti csapat, nem lehet ott az ötkarikás játékokon. A NOB és a különböző sportági szövetségek döntéséről nekünk nem tisztünk véleményt formálni, megtették ezt helyettünk az olimpián résztvevő játékosok, korábbi olimpikonok és orosz játékosok egyaránt. Első körben kanyarodjunk vissza ahhoz az utolsó „NHL-es olimpiára”, a szocsi téli olimpiára, amikor az oroszországi Szocsi volt a játékok házigazdája. Az Egyesült Államok-Oroszország mérkőzést 3-2-re nyerte az amerikai válogatott oly módon, hogy az akkoriban a St.Louist erősítő T.J. Oshie négy büntetőt értékesített a rávezetések során. Oshie és Alex Ovechkin akkor még minden tekintetben ellenfélként nézett egymásra, hat évvel később viszont már együtt nyertek Stanley Kupát a Washington tagjaként. Oshie időközben visszavonult, de a két játékos mind a mai napig szoros barátságot ápol, így T.J. nem rejtette véka alá a csalódottságát az orosz válogatott hiányával kapcsolatban. „Sajnálom, hogy Ovi nem képviselheti hazáját” - mondta Oshie nemrég az AP-nek adott interjújában. „Két kisfia van, akik még nem láthatták őt az olimpián.”
Oshie-val megegyező véleményen volt Jack O’Callahan, aki 1980-ban tagja volt a Lake Placidben olimpiai aranyérmet szerző amerikai válogatottnak. „Hihetetlenül csalódott vagyok, hogy Oroszország nem vesz részt az olimpián és ez nem csak a jégkorongra vonatkozik, hanem más sportágakra is” - mondta Jack O’Callahan. „Nagyon csalódott vagyok. Szerintem nagyon rövidlátó döntés, hogy a NOB kizárja Oroszországot az olimpiáról.” Oshie és O’Callahan szavaira erősített rá Bruce Berglund, amerikai sporttörténész. A több tucat könyv szerzőjeként és társszerzőjeként ismert író, aki jelenleg Prágában él és a Károly Egyetemen tanít történelmet és írást, szintén az AP-nek nyilatkozott a héten: „Az orosz és az észak-amerikai jégkorongrajongók egyaránt azzal érvelnek, hogy az olimpiai torna minősége romlik, ha az oroszok nem vesznek részt benne.”
Az aktív játékosok közül sokkal diplomatikusabb hangot ütött meg a svéd válogatott három sztárja, a New Jersey Devils két játékosa, Jacob Markstrom és Jesper Bratt, valamint a Rangers centere, Mika Zibanejad. „Sok jó jégkorongozó játszik az NHL-ben, akikkel naponta játszunk és akik a kanadai táblázat élén vagy annak közelében állnak és a csapatuk legjobb játékosai. De én nem vagyok döntéshozó és nem én irányítok mindent, ami történik, szóval ez nem az én hatásköröm” - mondta a svédek hálóőre. Zibanejad egyetértett csapattársával és kiegészítette azzal, hogy ez egy olyan beszélgetés, amit más körülmények között kell lefolytatni. „Nyilvánvaló, hogy fantasztikus játékosaik vannak” - mondta a svéd Jesper Bratt.
A hazája válogatottjának kizárásáról megszólalt Kirill Kaprizov, a Minnesota Wild és Artemi Panarin, a Los Angeles csillaga is: „Belegondolni abba, hogy talán soha többé nem játszhatok a válogatottban, néhány orosz barátom pedig soha egyetlen alkalommal nem lesz válogatott… Ez egyszerűen nem tűnik igazságosnak” - mondta Kaprizov, csapattársa pedig így folytatta: „Természetesen elfogadom és megértem. De ez egy nagyon elkeserítő helyzet azoknak a sportolóknak, akik egész életükben ezt a sportot űzték és erről álmodtak. A mi oldalunkról nézve ez borzasztó, de nem tudjuk befolyásolni a döntést.”
Végezetül eljátszottunk a gondolattal, hogy hogyan is állhatna fel az orosz válogatott az olimpián és hogyan nézne ki a 25 fős kerete az ötkarikás játékokra. Egy biztos, ezt a válogatottat így ebben a formában már nem fogjuk látni, de még jónéhányan ott lehetnek 2030-ban a francia Alpokban rendezendő következő olimpián.
tags: #orosz #jegkorong #valogatott #jatekosok
