Az Oroszlányi Kosárlabda Története és Sikerei: Egy Város Hűsége a Sportághoz
Oroszlány egy különleges település Magyarországon, ahol a kosárlabda messze a legnépszerűbb sportág. A városban nagy meglepetésre a 60-70-es években nem a labdarúgásért rajongtak a helyiek, hanem a kosárlabdáért. Az oroszlányi sporttörténelemben a legdicsőbb fejezet a kosárlabdának jutott. Úgy alakult, hogy a hatvanas években a bányából hazatérő dolgozók ebben a sportágban találták meg a szórakozásukat.
A Kezdetek és az Oroszlányi Bányász SK Aranykora
Az egyesület 1959-ben alakult meg. Az első meccseket a helyi iskolai salakos pályáján játszották. Apámmal jártam már a salakos pályára, meccsekre a 70-es években. A 70-es években egyre népszerűbb lett a sportág, a város vezetői építettek egy sportcsarnokot, ahol már kulturáltabb körülmények között tudta fogadni a kosárcsapat az ellenfeleket. Az első osztályba való feljutás 1979-ben jött össze, de a fénykorát a 80-as évek végén élte a kosárcsapat. Az Oroszlányi Bányász történetének első szezonja az 1958/59-es volt, az 1978/79-es idényben harcolta ki az NB I.-es tagságot. Az 1988-ban harmadik, 1989-ben második lett az NB I-ben. Ezt az időszakot a mai napig a sportág aranykoraként emlegetik a helyiek. Abban az időben bizony sokszor előfordult, hogy órákkal a meccs előtt ott kellett lenni a kiscsarnoknál, hogy be tudjon jutni valaki szurkolni. Olyan meleg, olyan pára volt, hogy már attól csúszott a pálya. Voltak vérremenő rivalizálások az élvonalban, mégis az Oroszlány csapata általános elismerést vált ki az emberekből.

Én még emlékszem arra, amikor egy OBSK -Körmend, egy Csepel, vagy egy ZTE elleni mérkőzésen pályán és pályán kívül is folyt a harc. Említhetném a Magyar Népköztársasági Kupadöntőt, ahol szó szerint végletekig kiélezett küzdelem volt a pályán. Sajnos nem jött össze a hőn áhított trófea.
A Viharos Bukás és a Hosszú Szünet
Viszontagságos körülmények között távozott az élvonalból 1990-ben az akkor még Oroszlányi Bányász SK nevet viselő egyesület. Hiába zárta a 3. helyen abban az évben az alapszakaszt, a rájátszást már nem kezdhette meg az első osztályban. Viharos körülmények között kerültünk ki az NB I-ből, erre a régiek még jól emlékeznek. Hatalmas szövetségi nyomás volt akkor az OBSK-n a régi csarnok méretei miatt. A 90-es évek elején a Magyar Kosárlabda Szövetség alkalmatlannak nyilvánította az oroszlányi csarnokot az első osztályú meccsek megrendezésére. Az akkori vezetők nem voltak hajlandóak elköltöztetni a csapatot, így megszűnt az Oroszlányi Bányász, mint sportegyesület. Az OBSK idején az élet „elvett” tőlünk egy bajnoki címet, kupa győzelmet. Nagyon kevesen múlott mindkettő megszerzése, hogy miért, az ma már történelem. A klub huszonkilenc hosszú év után jutott csak vissza a legjobbak közé.
Újjászületés: Az OSE Lions Korszaka
A kosárlabda szeretete ennek ellenére nem halt ki a helyiekből. A város közelében számos bánya működött korábban, amely munkát biztosított a helyieknek a hatvanas évektől kezdve, amikor a nehézipar virágzott. A településen rengeteg a panelház, de a szocreál épületek között megbújik a modern Krajnyik "Akác" András Sportcsarnok. Néhány lelkes helyi, a klub volt játékosának, Beck Ferencnek a vezetésével azonban az utóbbi néhány évben újraszervezte a csapatot. Egy ős oroszlányi, Beck Ferenc volt az, aki felkarolta a csapatot és Oroszlányi SE Lions néven elindította újra a bajnokságban. Az ősi klub kifulladása után szülők és sportbarátok kezdtek amatőr alapon új csapatot szervezni, ez lett az OSE Lions.

Sokáig az NB II-nek volt tagja az együttes, 2002-ben meg is nyerte azt. 2009-2010 környékén be kellett látnunk, hogy ha nem lépünk, akkor Oroszlányban teljesen megszűnhet a kosárlabdasport. Kiöregedtek a felnőtt játékosaink, az utánpótlás létszáma pedig már évek óta egyre csak csökkent. Ha nem lett volna ez a sokk-szerű beavatkozás, akkor ma biztos, hogy nemhogy nem ülünk itt, de oroszlányi kosárlabdáról sem tudunk már beszélgetni csak múlt időben. Újraépítettük, szó szerint újraélesztettük a sportágat a városban. Küzdöttünk a támogatókért, küzdöttünk a pályán, majd egyre többeket sikerült magunk mellé állítani. Ez egy folyamat volt. Először elkezdtük az utánpótlás fejlesztését, de közben a felnőtt NBII-es csapatunknál is szükség volt a változásra. Jól látszódott, hogy van akarat, igény, városi, szurkolói és szülői támogatás a jobb kosárlabdára. Egyre magasabbra tettük a lécet, aminek a következtében feljutottunk a B-csoportba. Egyre több gyerekünk lett, egyre több és nívósabb mérkőzésünk volt, dinamikusan fejlődtünk. Arra kimondottan büszke vagyok, hogy a mi utánpótlásunkban dolgozik a több mint százszoros magyar válogatott Zsolnay Gyöngyi. A legboldogabb akkor lennék, ha egy oroszlányi nevelésű srác is parkettre léphetne az NB I-ben.
Modern Infrastruktúra: A Krajnyik "Akác" András Sportcsarnok
Miközben a ’70-es évek körülményei maradtak az infrastruktúrában, ismét kicsi lett a csarnokunk nem csak a csapatainknak, hanem a szurkolóinknak is. Régi vágyunk (1989 óta) volt egy nagyobb csarnok építése. Sok ember, rengeteg munkája kellett ahhoz, hogy 2015. októberében végre lerakhattuk az új létesítményünk alapkövét. Az oroszlányiak hazai pályáját, a Krajnyik Akác Andrásról elnevezett sportcsarnokot 2016-ben adták át. 1465 néző fér be ide. Ez egy kis létesítmény, csak a helyi kosarasok használják. Különlegesen jó helyzetben van az edző, mert ha akar, reggel hatkor, de akár este tizenegykor is tarthat edzést. A tao-pénzekből felhúzott épület nélkülöz minden patinát, tornateremszagot, a nagy idők csak egy poszteren láthatók, az 1958-as indulás az egyik végpont, míg a másik a terem átadásának dátuma.

De ha már egyszer új a csarnok, akkor ide azért minőségi kosárlabda kell, ami behozza a szélesebb közönséget is, azt pedig nem lehet a B-csoport aljáról. Amikor elkezdtük a csarnok építését, azt terveztük, hogy öt éven belül szeretnénk feljutni az A-csoportba. A széles utánpótlásbázist is kiépítő klub öt éve már NB I./B-s. A tavalyi szezonban nem tartották a szakemberek a legesélyesebbnek a csapatot aranyéremre a másodosztályban, de a bajnokság döntőjében egy elképesztő párharcban legyőzte a Veszprémet, így 30 év után ismét élvonalbeli csapata lett a városnak.
MVM-OSE Lions - DEAC beharangozó Garamvölgyi Ákossal
Visszatérés az Élőnvonalba és a Jelenlegi Kihívások
Rövid idő alatt az amatőr bajnokságból egészen az NB I-ig jutott az együttes. Az idei szezonban sikerült szemmel láthatóan megerősíteni a keretet. Amikor a 2019/20-as szezon a pandémia miatt félbeszakadt, 2020. májusában, még nem lehetett arra számítani, hogy a járványhelyzet egyik hónapról a másikra véget fog érni. A 2020/2021-es idényre ezért úgy döntöttünk, hogy inkább olyan csapatot szervezzünk, amelyikkel ugyan nem valószínű, hogy az élbolyba kerülünk, de legalább stabilan bent tudunk maradni. Meggyőződésem, hogy a tavalyi évben jól döntöttünk, amikor egy kis költségvetésű szezon mellett tettük le a voksunkat. Sok volt a kérdőjel, ha lesz is bajnokság, akkor milyen lesz, vajon végig tud-e menni, lesz-e eredmény hirdetve?! Nem tudtuk, hogy lehetnek-e nézők a mérkőzéseken vagy sem. Célunk szó szerint és átvitt értelemben is a túlélés volt, ezért fiatalabb légiósok mellett döntöttünk. Még így is csak kevesen múlott, hogy az alapszakasz legjobb nyolc csapata közé nem kerültünk be. A bennmaradásunk végül nem volt kérdéses. Március környékén pedig már elkezdtük tervezni az idei szezont. Hogyan és mit szeretnénk megvalósítani, mekkora lehet a költségvetésünk.
A Krasovec-éra és a Csapat Filozófiája
Sebastjan Krasovec a csapat utolsó B-csoportos évében érkezett, így mondhatjuk, hogy ő is egy fontos bástyája az együttesnek. Sebastjannal jól tudunk együtt dolgozni, hasonlóan látjuk a dolgokat! Biztos, hogy volt ajánlata, de addigra mi már megállapodtunk vele. Az ő első szerződése is egy kicsit meseszerűnek tűnik utólag, hiszen mi három magyar edzőt is megkerestünk, akik meggyőződésem szerint fel tudták volna juttatni az OSE-t az A-csoportba. A három trénerből végül is egyik sem vállalta a kihívást. Sebastjan Krasovecet egy szlovén edző kollegája ajánlotta nekünk, ezért lementem Nagykanizsára, ahol hamar közös nevezőre jutottunk. Nagyon megtetszett, hogy Seba egy igazi fanatikus szakember, neki tényleg ez az élete. A megbeszélésen elmondtam neki, hogy abban hiszek, ha valaki rendesen elvégzi a munkáját, az mindig meghozza a sikert. Azt hiszem, ezzel tudtam meggyőzni. Közben ez egy olyan kapcsolat lett, hogy jelen pillanatban senki nem dolgozik annyi ideje egyik NB I-es csapatnál sem, mint ő.
Belülről nehéz ezt megmondani. Egyetlen szóba nem is tudnám besűríteni. A munkába vetett hit és közösségben gondolkodás talán a legfőbb erősségünk. Az, hogy addig járjuk, addig tapossuk az előttünk lévő utat, amíg el nem érjük a céljainkat. Nálunk ez az elvárás minden szinten. Ha csúsznak-másznak a pályán a játékosok, akkor itthon is ki lehet kapni bárki ellen. A gyengénk, de inkább hátrányunknak nevezném az az, hogy kimaradtunk 29 éve az első osztályból. A rendszerváltás környékén számunkra elmaradt a szponzorkeresés, a gazdasági szemléletváltás, kapcsolati tőke kiépítés, nem ismernek még minket eléggé szakmai, játékvezetői körökben.
Az Oroszlányi Szurkolói Fenomén
A fanatizmus, a kosárlabda szeretete mindvégig megmaradt a városban. Talán ennek is köszönhető, hogy az MVM-OSE Lions csapata és szurkolótábora országszerte elismerést és szimpátiát vált ki az emberekből. A szurkolók gyakorlatilag egy családot alkotnak. Azok a srácok, akik most a B-közép magját adják, a ’80-as évek végén még gyerekek voltak, ott szorongtak a Bányász meccsein annak idején! Messze a legnépszerűbb sportág Oroszlányban a kosárlabda. Nem igazán, sőt, minden tisztelet az övék, hiszen az NB II-es években is végig velünk voltak. Volt, amikor már csak heten, nyolcan tudtunk elmenni idegenbeli meccsekre, de még akkor is, oda is elkísértek minket, kitartottak a legnehezebb időkben is. Manapság pedig nagyon jó érzés az, amikor az idegenbeli meccseinkre is több százan elkísérik és végig buzdítják a csapatunkat!

„Gyerekként, 1989-ben a „kiscsarnokban" szurkoltam a csapatnak a Csepel elleni bajnoki döntőben. Sajnos nem jött össze a hőn áhított trófea. Apámmal jártam már a salakos pályára, meccsekre a 70-es években, a fiaim is ebben a csapatban nőttek fel, elképzelhetetlen volt, hogy ne legyek itt, amikor 30 év után újra NB I-ben játszik a csapat” - mesélte Gyuri az egyik vezérszurkoló, aki természetesen piros-feketében és a B közép pólójában már két és fél órával a meccs előtt a csarnok előtt téblábolt. Az oroszlányi B-közép tagjai együtt vonultak a városból a csarnokhoz, közben doboltak, énekeltek, felkészültek a szurkolásra. Látszott, hogy nem először jöttek együtt meccsre. A B-közép már egy órával a meccs előtt füstgyertyát gyújtott a csarnok előtt, majd látványos masírozással és énekléssel foglalta el a helyét a lelátón. A telt ház a győzelem előérzet miatt is garantált, de kisebb meccseken is sokan látogatják a meccseket a most 18 ezres városban.
Ellenvélemény mindenhol van, de talán azért nincs nálunk annyi, mint más csapatoknál, mert mi tényleg örülünk neki, hogy itt lehetünk, kiböjtöltük, ha lehet így mondani. Persze van, amikor elszabadulnak a szavak, de ez elég ritka. Az meg még ritkább, hogy kórusban menne az elégedetlenkedés. A B-közepünk saját maga teremt rendet a soraiban, szurkolói magunk nagyon jól szervezett és tényleg örömmel fogadja, hogyha jön a Kaposvár, a Körmend, vagy a Falco, a ZTE, de bármelyik másik együttes. Az ellenfél szurkolóit szívesen látják, és a mérkőzés első perceiben rigmussal is köszöntik őket. „Elmentünk Körmendre 150-en szurkolni az első fordulóban. Kikaptunk, de a meccs végén még a vasi játékosok is kijöttek a megköszönni nekünk a drukkolást. Pedig ők aztán jó hangulatban játszanak hétről-hétre. Nekünk most az a lényeg, hogy bíztassuk a srácokat, nekik is meg kell szokni a magasabb színvonalat. Megígértük az évadot megelőzően, ha az elején becsúszik egy-két vereség, akkor sem fogunk tüntetni és fújolni. Aki felveszi a mezt, az a mi családunkhoz tartozik” - mesélte a vezérszurkoló Gyuri. A büférész már egy órával a meccskezdés előtt bedugult. A pálya mellett a bemelegítés során egy rezesbanda ügyelt arra, hogy tényleg ünnepi legyen a hangulat. Hiába telt meg a majdnem a Krajnyik Akác András Sportcsarnok, nem kezdte jól a meccset az Oroszlány, a vendég Debrecen hamar tíz pontnál is nagyobb előnyre tett szert, amit a meccs végéig meg tudott őrizni. Bár kikapott az együttes, a sportolók felmentek a nézők közé és a pacsizás során megköszönték az elképesztő szurkolást. „Ez van, ma jobb volt a Debrecen. Van még 24 forduló az alapszakaszból, mi mindent meg fogunk tenni a jó szereplésért.”
A Közösség és a Játékosok Kapcsolata
A tavalyi szezonban, az első osztályba való feljutásban nagy szerepe volt a csapatkapitány Mohácsi Máténak, akinek Nyíregyháza és Zalaegerszeg után furcsa volt egy 18 ezres kisvárosban folytatni a pályafutását. „Az elején kicsit féltem, de nagyon megszerettem ezt a csapatot és a várost is. Itt a szurkolók gyakorlatilag egy családot alkotnak. Mindenhol megismernek, gyakran megállítanak, sok sikert kívánnak. Most lesz egy éves a kislányom, az itteni emberektől ő is rengeteg szeretetet kap. Én az egyik szurkoló lakásában lakom albérletben, de itt ez nem meglepő. Órák alatt meglett a szurkolók segítségével. Az itteni emberek verhetetlenek az összefogásban” - mesélt Mohácsi az oroszlányi karrierjének a kezdetéről. A mérkőzés előtt a szurkolók egy része egy tálca süteménnyel érkezett. Egy anyuka néhány gyerekkel az aulában ipari mennyiségben töltötte a palacsintákat. A helyi Hunyadi Mátyás Általános Iskolába járó gyerekek szülei megpróbáltak az intézménynek egy jelképes összeget összegyűjteni úgy, hogy nem pénzt kértek, hanem az otthon általuk elkészített édességeket kínálták a szurkolóknak. Fogyott is a süteményekből rendesen.

Főbb Mérföldkövek és Eredmények
Az oroszlányi kosárlabda számos fontos mérföldkövet ért el története során, különösen a feljutások és az újrakezdések terén:
| Év | Eredmény / Esemény | Megjegyzés |
|---|---|---|
| 1959 | Egyesület megalapítása | Az Oroszlányi Bányász SK létrejötte |
| 1979 | Feljutás az NB I-be | Először az élvonalban |
| 1988 | NB I harmadik hely | Az aranykor egyik csúcsa |
| 1989 | NB I második hely | A klub történetének legjobb eredménye |
| 1990 | Visszalépés az NB I-ből | A csarnok alkalmatlansága miatt |
| 2002 | NB II megnyerése | Az OSE Lions első nagy sikere |
| 2015. október | Az új sportcsarnok alapkövének lerakása | A modern infrastruktúra alapjai |
| 2016 | Krajnyik "Akác" András Sportcsarnok átadása | Új otthon a csapatnak és a szurkolóknak |
| Tavalyi szezon | Feljutás az NB I/A-ba | 30 év utáni visszatérés az élvonalba |
A Jövőbe Tekintve
Tudjuk, hogy rengeteg még a feladatunk és sokat dolgozunk a klub működésén. Be kellett látnunk, ahhoz, hogy hosszútávon fennmaradjon a kosárlabda Oroszlányon, igény és szükség van egy stabil középmezőnyben szereplő NBI-es csapatra a városban. Megyünk előre, újabb célokat követve. Az oroszlányi férfi kosárlabda csaknem harminc évvel ezelőtt szinte teljesen eltűnt a sportág térképéről. Sok nehézségek árán jutottunk el a legmagasabb osztályba és a legfőbb célunk jelenleg az, hogy stabil NB I-es csapat legyen a városban. A Magyar Kupa aranyérem elhódítása vagy a bajnoki cím nagy büszkeséggel töltene el. Megérdemelné az elmúlt több mint 60 év, megérdemelné a Város, és megérdemelnék a Szurkolóink is! Beckék a mostani csapatra építenének a felső osztályban is, az újonnan bevezetett a magyarokat és a fiatalokat védő szabályokból pedig profitálhatnak is, van hová nyúlniuk. Pukler szerint jót tenne a magyar kosárlabdának, ha egy a körmendihez hasonló vidéki fellegvár lenne Oroszlány, amihez még hozzájönnek a fanatikus szurkolók.

tags: #oroszlanyi #banyasz #kosarlabda





